Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-15 / 270. szám

-ttihtteMen ? DekcKgty ¿9 Ü Tohcck. aJtatt ViJUxcfaC ULTRA-SZUPER R ÁT) IO'VAL Vasárnap, november 15. A magyar lelkiség Irta vitéz IMECS GYÖRGYNÉ Amikor éin a „magyar lelkiség" tág meghatá­rozású fogalmát említem, csak egy-két sugarát akarom kivetiteni annak a gazdag és szines fénv­kévének, amit léleknek nevezünk. Belülről jön az a fluidum, ami az embereket egyéniséggé teszi és ez utat törve külső jelekben, hogy ne mondjam, jellegzetességben jut érvényre. A belső és külső motívumok alkotják az egész megismerést. Ugyanakkor tehát, amikor magya.r lelkünket akarjuk kitárni és megismerni, keresnünk kell azokat a módokat, eszközöket, amelyekkel ezt ininden más nemzettől megkiilönböztetően, sajáto­san tudjuk kifejezésre juttatni. Gyakran elég egy mozdulat, nézés, testtartás, amely teljes egészé­ben bensőnkbe világit, de természetesen hú képet csak akkor ad, ba ezek a külső jelek önkéntele­nek, szinte ösztönösek, — akkor igazak is. Nem akarom boncolgatni a lelki összetevődé­sek sokágú labirintusát, csak fajtánknak, — ide­gen elemektől meg nem mételyezett magyar lel­kiségünknek —, egy-egy apró vonását. Kezdem talán a beszéddel, mert amint a népies mondás is tartja: „szóból ért az ember" — de kevésből! tehetem hozzá. A magyar természetnek közismert szófukarságát nemcsak egyenes, nyílt jellemében gyökerező sajátosságnak kell tekinte­nünk, hanem nyelvünk tömör, ősi kifejező erejé­ben, mondatainak rövid kerekségében és főleg gyökérszavaiban kell keresnünk. De ugyanaz a rövid, kifejező erő van mozdulataiban is. Egy ránditás a subán, a pipa mellől kifujt füst, a ba­juszpödrés módja, a kedélyállapotnak sok-sok változatát mutatja, lehet ez: elégedett, békésen merengő, haragos, méltatlankodó, lemondó, hely­ke. A nő sokráncu szoknyájának rengése, járása, a keszkenő lobogtatása kifejezi, hogy milyen a fehérnép kedve? Vidám, kacérkodó, csalogató, bus, durcás, vagy szerelmes. E két kis odavetett példából is látjuk, milyen egyszerű eszközökkel vetíti ki magából a magyar lélek kedélyhulláni­sása gazdag skálájának egy-egy hangját. De mi­lyen szépen nyilatkozik meg ez dalos, zenés, tán­BOS tormában! Ha nem beszél, hát kidalolja vers­Den,, dalban bánatát, örömét, szilaj boros ked­vét, elkeseredését, siró. nevető vigadását. Tud r.ótáiban imádkozni és átkozódni egyaránt. Két négysoros versbe, dalba egy egész élet belefér. És most álljunk meg egy pillanatra a táncnál is. Magyar költészet, zene, dal, tánc egy bölcső­ben születtek és ugyanaz a ritmus ringatja őket, de mégis hányféle változat csörgedezik, hömpö­lyög, zuhog, csobog, hullámzik, tajtékzik benne! Ha a mi nemzeti táncainkat összehasonlítjuk a tiroli sohulplattler kiegyensúlyozott derűjével, az orosz belehevülő vad akrobatikájával, az olasz tüzes-ütemű, temperamentumos tarantelléjával, látjuk, hogy ezek mind egy-egy állandó érzelmet vetítenek ki, szemben a mi százféle húron játszó érzelmi variációkat kifejező táncainkkal. Már a XVIII, századbeli nóta is verseli: A francia tánc mind negédes, mind szeles a német Nincsen mutációja, mind egy részt varr bimet, Melaneholis az anglus szövevényes tánca, Csak az ügyes magyar tánc a szent Dávid tánca. Illik pengős sarkantyúnak, kócsagtollas lőnek, Illik gyöngyös pártának, magyar fejkötőnek! Bizony illik a tánc a magyar ember vérének lüktetéséhez. Milyen büszkén, nemes méltósággal, lassú gőggel, de milyen ördöngös hévvel, tűzzel lehet ezt járni. De lehet kedveskedő szelídséggel ringó hajladozással, kacérkodó perdüléssel, pár­ját kereső szerelemmel, s lehet • hangos elkesere­déssel, duhaj pohárveréssel. Egy csárdásból lett már bicskázás és emberhalál, de lett két sziv fel­gyúlt boldogsága is. A tánc nem párosan, hanem külön járva, külön értelmet, mélységet kap; a férfi ügyességét, délcegségét, bátor ruganyossá­' gát mutathatja be, a nő hajlékonyságát, alkal­mazkodását, finom tetszeni akarását. Meleg, női bájainak egész varázsa érvényre jut ilyenkor. Bi­'ony vissza kell térni a hangulatlámpák gyér fé­nyénél eldünnyögött, vontatott, rekedt zene mel­OÉCMAGyARORSEHG Raktárról házhoz szállítja, díjtalanul és készséggel bemutalja és régi készülékét becseréli FONYÓ SOMA és dió villamo ssági szaküzlete, Kölcsey ucca 4. Telefon 11—63. Fenli rádiót otthonában mutatom be véfelkfriuszer nélkül ,, WÍARKlÖ VlC/S^rnök legelőnyösebben Tisza Lajos körút 44. Telefon: 30-20. Köte ezett-ésr nélkül bemutatja és kedvező tizetési teltételek mellett szállítja CSURYFERENC óra, ékszer és rádió szaküzlete, Kárász-ueca 7. Dijtalanul bnmutatja és kedvező részletfizetésre is szállítja | KELEMEN MARTON Ke'emen-ucca II. Kaphatók: Kovács Testvérek műszaki és villamossági vállalatánál. Petőfi S. sugárul 69. Bemutatás. Csere. Vételkényszer nélkül megtekinthető üzemben is és kapható S z o 11 n rád*6sná|> Feketesas u. 20. i Lege őnyösebben vesz, cserél, elad BARBEK mérnöknél TAKARÉKTÁR U. 8. TELEFON 29—28. Vételkötelezettség nélkül díjtalan bemutatja Rosner József Tisza Lajos körül 39. lett lassan imbolygott, vonaglott modern táncok fuló világából, a magyar léekhez méltóbb vilá­gos, őszinte, friss, kedves, mulatozó dallamos SZÍVŰ táncaihoz. A kitáruló fiatalság ne a bágyadt félhomályban, hanem a sugárzó fényben fürösz­sze lelkének kedvét, mosolyát, örömét! A magyar sziv szépet kereső hangja pedig ott lebegjen finom, kedveskedésben a férfi és nő aj­kán, amikor egymást fehér szárnysuhogásu, bú­gó szóval galambomn a-k, virágillatot árasz­l tó rózsámnak, gyengéd cirógató babám el­Kézimunkafonalaf | legolcsóbban csak | TISZA ^HU^AZBAN Tlssa Lajos kőrút (Püspökbazár-épület) 4: nevezésekkel szólítja. Az összetartozás mély ér­telmű szava a párom és az igazi férfinek járó elismerés az u r a m-megszólitás. És most, ki­mondom kereken, nem szeretem, ha az asszonyoknak férjük és nem uruk van. De én sem akarok az uramnak a neje lenni, hanem a — felesége. Legyünk tehát ne csak testben, külső díszben, de lélekben is magyarok'. Ha felvesszük a ráncos szoknyát és az ingvállat, akkor a szavunk, a tet­tünk, minden mozdulatunk, táncunk, dalunk, ne­vűnk is legyen magyar. A ruhának életet, fényt ad a lelki kisugárzás! Hányszor láttam, hogy olyan ember akiről le­rítt a ruha, nem találta meg egyénisége a helyét benne. A legfeltűnőbb színeknél is rikítóbb lett akkor ez a viselet Ha felvesszük a magyar rn­hát, az magyar lelket és szivet takarjon De DC takarjon be annyira, hogy abból ne lássunk sem

Next

/
Thumbnails
Contents