Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-15 / 270. szám

öELMflOVARORSZAG •«OED. SÍCTKEWMMBÍSOBOBY» "een VAfiárilAn lQt£ nAVPIIlhPr 11 ELÖFIZETES , aa.1. ein. Teleion. 23-33.-Klodrthtvoto" » floörncip, IjJÖ HU VCIIluCt IJ. vldíken és Budapeiien 3.00, KUllBldttn kBlMBnkönyvlAr «• Jegyiroda. Aradi pengő. - Egyes izém tta laetK»». neco ». Telefont 13-00.-Nyomda: L6w Ara IÖ fillér t»«n to, vawr. és Ünnepnap i« OU. KU*( faiAf <o T—1—ív«» _ TAvh.ii x detéselt »elvétele larlta szerint. Megle. é* levélcím: Délmagyaronzka. Szened XII. évfolyam, 270. SZ. átvételével nwonm reggel. II makói muzsikusok EgyiK zenei szaklapunk foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a magyar orchesztrális zenekuhura s általában a magyar zenei nevelés érdekében mik volnának a legsürgősebb teendők? A zenei szaklap cikkírója kifejti, hogy a budapesti filharmonikus zenekar mellett szükség volna egy másik állandó zenekar megszervezésére is, melynek állandó karnagya lenne s igy elkerülhető volna az, hogy — Dohnányi szavaival, — sztárkarmesterek csak a maguk kedvenc darabjaiból állítsák' össze a programot s viszont megvalósítható lenne olyan daraboknak bemutatása, melyeket a filharmonikus zenekar különböző okokból nem illeszthet programjába s szóhoz engedne jutni olyan tehetségeket, akik máskép nem juthatnának nyilvánossághoz. S amikor igy részletesen taglalta a cikk a fővárosra vonatkozó teendőket, a vidéki zenei élet fejlesztése tekintetében csak egyetlen egy igényt támaszt, azt, hogy legalább egy hangversenyzongora álljon rendelkezésre minden vidéki város pódiumán. Amikor most a kezünkbe került a makói zenekedvelő egyesület bérleti felhívása, mély megelégedettséggel láttuk, hol tart ma mára magyar vidék az elébetartott programtól! Sokra becsüljük és nagyra értékeljük a világot járó művészek vidéki hangversenveit s a vidéki élet zeneértésének és zeneszeretetének egyik fokmérőjét látjuk abban, hogy hány hangverseny megtartását teszi lehetővé közönségének érdeklődése és áldozatkészsége. Nehéz azonban megszabni annak határát, hogy hol végződik a sznobizmus és hol kezdődik a komoly zeneértés. A hangversenytermet megtöltő közönség áldozhat a zenének, amikor egy-egy kitűnő előadóművész meghallgatására jön össze, de hódolhat a divatnak is s vannak közöttük bizonyára olyanok is, akik valódi, vagy i m it á 11 kulturázottságuk bizonyítására, ha ugy tetszik: fitogtatására jelennek meg a hangversenyteremben. Egy város közönségének komoly zeneszeretőiét, zenekultúráját nem az mutatja, hogy milyen számban hallgatja meg a mások muzsikáját, hanem az, hogy maga muzsikál-e? Esy zenekar, egy kórus sokkal mélyebb és gyökeresebb zenei kulturát bizonyíthat, mint a zsúfolásig megtöltött hangversenytermek tapsos sikerei. Nem az szolgálja a zenekultúrát, aki meghallgatja Patakyt és Németh Máriát, hanem az, aki beáll a kórusba, vagy beül a zenekarba, —• nem az, aki mások produkcióját hallgatja meg, hanem aki maga produkál. S ezért okoz különös örömet és ezért szerez nagy elégtételt a magyar zenekultura minden hívének s a vidéki magyar városok kultúrája minden harcosának az, ami Makón történik. Öt éve áll fenn a Makói Zenekedvelők Egyesülete s az idén már öt bérleti hangversenyt rendez, énekkara van és zenekara, karmestere van és közönsége, — sikere van és eredményei vannak a makói zenekultúrának. Nem katonai zenekar tagjai közé leültetett 'civilek teszik filharmonikus zenekarrá a katonabandát, nem dalárdák özönvíz előtti műsora, izlése és színvonala tölti ki kórusának tevékenységét. A makói zenei élet egyik vezetője mondotta, hogy az énekkarnak már — majdnem minden tagja ismeri a hangjegyeket s ezzel az énekkarral Haydn Évszakjait mutatják be a makói zenekedvelők. Minél szerényebbek az eszközök, annál dicséretreméltóbb az eredmény s nem lehet meghatottság nélkül nézni ervnek a vállalkozásnak bátorságát és szépségét. A vidéki városok számára csak jó hangversenyzongorát sürget a budapesti szakirodalom akkor, amikor a makói muzsikusok és énekesek műsorán Mozart, Schubert, Grieg, Borodin, — H a y d n-ó r a t ó r i u m szerepel s amikor nem vendégénekesek, vendégzenekar és vendégdirigens számára csak a pódiumot és közönséget szolgáltatja a vidéki magyar város, hanem a zenekart, az énekkart, a karnagyot és közönséget a vidéki magyar város kultúrája nevelte ki és növelte fel. A legnagyobb hálával és köszönettel kell megemlékezni azokról, akik ezt a gyönyörű munkát végzik s akik ezt a nagyszerű sikert megteremtették. T ar n ay Ivor, Ni kel szky Jenő és Diósszilágyi Sámuel neve mellett meg kell emlékeznünk D o n á t h Antalról ' is, aki szinte apostoli munkát végezve terjeszti a zene szeretetét, ismeretét és kultúráját. Makót necsak fokhagymájáról és vöröshagymájáról, necsak nagyszerű és harcos, lelkes és bátor ellenzéki szelleméről ismerje az ország közvéleménye, hanem z e n e í kultu rá zottsi ¡ágáról is, mellyel nagyobb és népesebb vidéki magyar városok előtt jár. Makóra kevesebb világnév látogat el, mint akár Szegedre, de Makón mégis több történik a zenekultura szolgálatában, mint Szegedon. Szegeden tapsolnak a zenének, Makón a makóiak maguk muzsikálnak s kitartó és lelkes munkával fáradoznak azon, hogy a zenekultura és a nép közötti távolság egyre kisebb legyen. Filléres helyárak mellett a maguk nagyszerű bátorságával és lelkesedésével, a kultura igaz szolgálatában s a zene szerelmében magasnivóju műsor feladatait tűzik maguk elé s nemcsak dughagymát, de a zene szeretetét s a zenekultura szolgálatát is elültetik a zsíros földbe. Gyönyörű, lelkes, példátmutató kulturmunka az, amit a makói zenekedvelők végeznek. Németország azonnali hatalmai felmondta a versalllesl szerződés hajózási rendelkezéseit Megszűnik a folyók nemzetközi ellenőrzése — P&ris: »Berlin széttépte a szerződés utolsó láncszemét« — Anglia és Franciaország közös diplomáciai lépésre készül Berlin, november 14. A rajnai, dunai, elbai és oderai hajózási társaságok nemzetközi bizottságában résztvevő kormánvokniál képviselt német külképviseletek a kormányoknak szombaton Írásbeli közleményt nyújtották át. — A Vereaillesben — mondja a jegyzék — az egyenjogúság alapvető elvével ellentétben. Németország hajózásának gyakorlati érdekeit sértő rendszert teremtettek. E rendszer arra irányul, hogy Németországot í ¿kényszerítsék viziutaik állandó nemzetközi ellenőrzésére és ebből a célból Németország felségjogait többé-kevésbé nemzetközi bizottságokra ruházzák. Németország a legkomolyabb erőfeszítéseket, tette annak érdekében, hogv más iránvu megállapodások utján szüntesse meg ezt az elviselhetetlenné váló rendelkezési módot. Ezeket a tárgyalásokat nem kisérte siker. Mindezekhez járul az, hogv a Rajnamenti államok közül a holland királyság, amely Németország mellett a legfontosabb parti állam, a májusban kötött egyezményhez nem csatlakozott. —A dunai helyzettel kapcsolatban Németország, mint a Duna partián lévő egyik á'lam tíz évig hasztalanul iparkodott elérni azt, hogy megengedjék belépését a Duna-torkolat bizottságába. — A német kormánv nem vállalhat fele ősséget azért, hogy a helyzetet továbbra is fenntartsa. Érmen ezért kénytelen kiíelenteni. hogy nem tekinti magára nézve többé kötelezőnek a Versailles! szerződésnek azokat a rendelkezéseit, amelyek a német területen átvezető vizi utakkal kapcsolatosak. Ennek megfelelően elhatározta, hogv a Rajnával kapcsolatban május 4-én létrejött megállapodást (modus vivendit) a megállapodás 3-ik cikkelvének 2. bekezdése alapján azonnali hatállyal felmondja és ugyanakkor eltekint az Elbával kapcsolatban tervbevett hasonló jellegű megállapodások aláírásától. — Ezzel megszűnik — folytatja a jegyzék — Németországnak a versaillesí békeszerződés rendelkezései alpján létesített folyami bizottságokkal való további eg?rüttmüködése. A német kiküldöttek meghatalmazásai érvényüket vesztik. — Egyben a birodalmi kormánv a kővetkezőket közli a kérdésnek ilv módon való szabályozásával kapcsolatban: — A német, területen átvezető viziutakon a, német birodalomma1 békében élő államok szabadon közlekedhetik, nem tesznek különb' séget eljárási tekintetben német és idegen ha* | jók között. Ezzel kapcsolatban a német kor* | mánv feltételezi, hogv a bizottságban érdekelt, J többi állam viziutjain a német hajóknak hn' sonló elbánásban lecz r<Hze.