Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-09 / 189. szám

awruszUre 0£! MAGYAROHSZSG Perpetuum mobile és egyéb találmányok Irta TONELLI SÁNDOR T. Hivatali pályafutásom alalt több ízben volt Szerencsém olyan látogatókhoz, akik azzal állítottak be hozzám, hogy megoldották a perpetuum mobile problémáját. Az ilyen feltalálók a legveszedelmesebb emberek közé tartoznak. Alapjában véve igen ártatlanok, de éppen olyanok, mint az<>k, akik egyetlen maguktermelte ötlettel az egész gazdasági váláágot akarják megoldani. Lehetetlen nekik megmagyarázni, hogy aniit kigondoltak, képtelenség. Velük szemben csuk kétféle politika lehetséges. Az ember vagv elküldi őket, hogv nincs ideje, vagy türelmesen végighallgatja, amit mondanak és más időpontra ig<ri az érdemlegen választ. Ami nzt illeti, alapjában véve mindkét elintézési mód tökéletesen egyre megy. Az első perpetuum mobile feltalálóm hosszú évek előtt egy borbély volt, aki a szerkezetét ngy akarta megoldani, hogy kra'¡cárokat dobál saabálvos időközökben egy fordító korongba és a krajcárok tart iák a szerkezetet állandó működésben. Ez volt a legkezdetlegesebb perE

etuum mobile, amellyel találkoztam. Mintogy láttam, hogy hiába magyarázom, hogy nem örökmozgó az olyan gép, amelyet mindig kívülről kell mo/gásba hozni, azt a ravasz kérdést vetettem frl. hogy mi történik, ha elalszik az, akinek feladata, hogv a krajcárokat bajigálja a gépbe, vagv ha elfogynak a krajcárok? A szerkezei jóságába vetett ellenvetéseimet a látogatóm nem fogadta el. de ez a kettős kérdés megdöbbentette. Megígérte, hogy gondolkozni fog a kérdéseimen és ha megoldotta őket, újra meglátogat. Még ma is várom 9 látogatását. A második feltaláló egv mérnök volt. Találmányának lényegét nem tudom elmondani, inert tömérdek vázlatot, rajzot, keresztmetszetet, oldalnézetet és magasabb geometriai számítást teregetett elém. Ennek a találmányáról Is elismeréssel nyilatkoztam és elküldtem Tordav Imréhez, aki annakidején a felsőipariskola igazgatója volt Szegeden. Utólag bocsánatot kértem tőle ezért az ajánlásért. A mérnökről azt tudom, hogy szegény évek multával egy orvosi vezetés alatt álló intézetben fejezte be pályafutását. A harmadik feltaláló nem jutott el találmányának ismertetéséig. Éppen mikor belefogott a7. előadásába, belépett szobámba Körmendv Mátyás és a feltaláló, mintha nvilból lőtték volna ki, a másik ajtón hirtelen megugrott. Az eset ugyanis azokban a zavaros időkben történt, mikor a háborús fém-rekvirálósok után nagy értékük volt mindenféle réztárgyaknak. j!A perpetuum mohilén kívül az emberemnek az volt a speciálitása, hogv az ajtókról és kapukról éjszakánkint leszedte a rézkilincseket es az őcskapiacon értékesítette őket. E működéséből kifolyólag a rendőrséggel is volt némi nézeteltérése. Körmendv Mátvás, ha jól emlékszem, mint tanú szerepelt az egyik tárgyaláson és az emberem nem óhajtván az ismeretséget feleleveníteni, sietve távozott. A fából szerkesztett örökmozgó, melynek működését senki se tudta kitalálni, az asztalomon maradt. Minthogy a gazdája nem jelentkezett érte, odaadtam játszani a gyerekeknek; a ravasz szerkezetet idővel ők szedték szét alkotó elemeire. A negyedik feltaláló Kiskundorozsmáról jött be hozzám. Olyan falusi ezermester volt, aki házat tapaszt, órát javit, ekét csinál, madárkalickát készit és bicskával kifaragja a lokomotivot és cséplőgépet. Egész kofferre való mindenféle alkatrészt hozott magával. Azt kérte tőlem, hogy alkatrészekből a gépet a kis ülésteremben összeállíthassa és bemutathassa. Megengedtem és hagvtam dolgozni egy egész délelőtt. Akkor bejött hozzám és kérte, hogy szólítsam be a hivatalt a nagy bemutatóra. Az asztalon állt egy méter magasságú szörnyűségesen komplikált alkotmány, amelynek rendeltetését, azt hiszem, Edison és Maratni együtt nem tudták volna kitalálni. A magyarázat nagyszerűen sikerült, igaz. hogy sokat nem értettünk belőle. A gépnek csak egy hibá ja volt: a világ minden kincséért nein akart működésbe jönni. A dorozsmai ember igazgatott, piszmogott és szöszmötölt egy darabig, de hiába. Végül lemondóan legyintett a kezével: — Pedig tessék elhinni, Dorozsmán még egészen jól működött. Egyebet nem cselekedhetett, leszerelte a gépet és visszavitte Dorozsmára. Elmenőben megegyeztünk. hogy Dorozsmán u.yra felállítja és ha megindult, biztonságból nem szedi széjjel, hanem híradással lesz és én megyek ki hozzá, hogy megtekintsem működésben levő találmányát. Volt egy géplakatosom, akinek perpetuum mobiléjéről csak közvetve tudok. Nagyon derék, rendes iparosnak ismertem a kerülete® egyik nagy községében. Az egyik budapesti mezőgazdasági gépgyár akkoriban azzal a tervvel foglalkozott, hogy azokon a helyeken, ahol már több gépet adott el, javitómühellvel egyesitett képviseletet szervez és hozzám fordult, hogy neki megfelelő iparosokat ajánljak, akik ezt az állandó javító munkát elvállalhatnák. Létrehoztam az összeköttetést s a gyárnak e^yik igazgatója és mérnöke kiutazott a közsegbe. Visszajövet Szegeden át mentek Budapestre és mikor meglátogattak, közölték, hogy az ajánlottammal a megállapodást nem kötötték meg A kérdésemre, hogy miért nem, a mérnök adta meg a feleletet: — Méltóztatik tudni, nekünk gyári mérnököknek az a praxisunk, hogy ha bármelvik üzletfelünk a perpetuum moibile megoldásával foglalkozik, azzal megszakítjuk az összeköttetést. A tapasztalás azt mutatja, hogv az ilyen ember elveszett az ipar számára. Az őn emberének is ez volt az esete. Mikor megjelentünk nála, azon kezdte, hogy nagyon örül az összeköttetésnek, mert reméli, hogy mi fogjuk az ő örökmozgóját szabadalmaztatni és forgalomba hozni. Csere-képviseletet ajánlott fel nekünk. Mi a mezőgazdasági gépeket, ö az örökmozgót. Más válaszunk nem lehetett, minthogy ott hagytuk a találmányával együtt. Azért nem lehetek hálátlan a perpetuum mobilés emberekkel szemben. Volt olyan közöttük, akitől tanultam is. Igaz. töb tanulság volt az elméleteiben, mint a masinájában. Pedig a szerkezetre se mondhatnám, amelyei bemutatott, hogy nem volt eredeti és ötletes. Egy víztartóban olyanforma szerkezetet helyezett el, mint a vízimalmok kereke. A kerék lapátjai üres bádogdobozokhoz hasonlítottak és minthogy belül üresek voltak, könnyebbek voltak a viznél. Az elgondolás az volt, hogy ilyenformán a szelencéket a rájuk íehezedő viz lenyomja és kerekről lévén szó, egyúttal örök mozgásban is tartja őket. A tárgyalásunkat hosszadalmas volna elmondom, nem is fontos. A beszélgetésünk ott kezdett érdekessé válni, ahol már végeztünk az örökmozgóval. Megmondtam, hogy sok a dolgom, nincs időm foglalkozni a találmánnyal. Az emberem szemrehányóan nézett rám: — Ne tessék annyit dolgozni. — De ha muszáj. — Fenét muszáj. Aki sokat dolgozik annak nincs ideje keresni. Megvillant bennem valami, hogv a feltaláló ezzel a megállapítással ráhibázott valami nagy és örökérvényű igazságra. Kezdtem egy kicsik"! faggatni és a faggatás nyomán egész közgazdasági filozófia bontakozott ki belőle. — Tetszik tudni, azért, hogy ón csak egyszerű ember vagvok, sok mindent meglátok én is- Nem mindig az az igaz, amit a nagyemberek, a politikusok, miniszterek, meg bankigazgatók mondanak. Sohase nekik van igazuk, hanem mindig az álFilteres hal® Wlenbc Neu Augusztus 15—lft-tg oda-vissza 12.80 Ernő banköz,e< 20: Utazási Irodája. I á s u k n a k. Lássa, bukott bankigazgatót még sohase kérdezlek meg, hogv mit kellene a mostani állapotban csinálni, pedig nem ő lett butább, mint a másik, csak a bankja bukott meg. Olyanokat kell megkérdezni, aki t az örök mozgás állapotában lévőnek nézik a világot. Ez olyan szépen volt mondva, hogy meg kellett kérdeznem, mit értsek alatta. — Ezt ugy tessék megérteni, hogy én láttam. hogy a világon minden egy darabig fölfelé megy, azulán lefelé. Erről jöttem én arra a gondolatra is. hogy ami a világon megvan, azt gépben is meg lehel szerkeszteni. A gépről meg rájöttem, hogv a világot is igv kellene igazgatni. Mért nincs most ára a búzának, meg mért nincs most keresete az iparosnak, meg a kereskedőnek? Azt mondják azért, mert nincs elég pénz. Dehogy azért. A pénz nem lett kevesebb, megvan most is, de ülnek rajta. Azt olvastam az ú jságban, hogy hetven milliárd van a francia bankban. Hát van annak haszna, ha ott tartják azt a tömérdek pénzt kamatozatlanul? Azt is mondják, hogy ma már nincsenek gazdag emberek. Dehogy nincsenek, csak nem merik mutatni, hogy gazdagok. Van olyan, aki még borotválkozni se mer. mert azt hiszi, hogy meglátják, hogy pénze van. Még a szive is beszörösödik. nemcsak az ábrázata. Itt akadt meg a dolog, uram. Ha az országok vásárolnának egymástól, ha a gazdag emberek forgásba hoznák a pénzt, amijük van, mindjárt más volna minden. Nekik is jobb volna, mert igv ők is elszegényednek. Tgy az állam szedi el tőlük adóba, anélkül, hogy hasznát látnák. Amugv meg mások is élnének a pénzből, de végül megint csak visszakerülne hozzájuk, mert a pénz is csak oda szeret menni, ahol már sok van belőle. Olyan a pénz, min azörökmozgó, mindig visszagurul oda, ahonnét elindult, de ha valahol megreked, akkor megette az egész találmányt a fene. A szavakat talán nem adtam vissza betűszerinti hűséggel, de a közgazdasági elmefuttatásnak ez volt a lényege. A fenére történt másodszori hivatkozás után végét szakítottam a tárgyalásnak. Ismereteim gyarapítására elég volt ennyi is. Megtudtam, hogy a perpetuum mobile tapasztalatait miként lehet applikálni a gazdasági életre és felhasználni a válságból való kibontakozásra. Mikor ez a látogató nálam járt, akkoriban voltunk körülbelül a gazdasági válság legközepében. Nem emlékszem, hogy addig már hány olvan tervet olvastam, amely csalhatatlan biztonsággal magának követelte a válság megoldásának dicsőségét. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy amit ez a primitív ember mondott nekem, ha néhány közgazdaság] szakkifejezéssel megspékeltem és megfelelő formáira öltöztettem volna, egy cseppet se lett volna jobb, vagy rosszabb annál, amit miniszterek. bankvezérek és egyéb közgazdasági kapacitások szájából hallottam, vagy irásrtikből olvastam. Volt benne még olyan elfogadható mag is, amit helyesléssel fogadhatott volna minden kereskedő és iparos. Akinek van miLipcsei Ő$z! Vásár 1936 augusztus 30-töl szeptember 3-lg 60% n'azási kedvezmény a némctbirodalmi vonalakon. Mindennemű felvilágosítást nvujt a tiszteletbeli képviselő: Guhrnuer Ottó mérnök Budapest, Teréz-körut 46. Telefon 1 239-81 és a LEIPZIGER MESSAMT (Leipz.g) A Magyarország és Németország között létrejött utazási egyezmény min" den Németországba utazónak lehetővé teszi 500 márkának meerszerzését osekk stb. alakjában.