Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-12 / 165. szám

¡MAGYARORSZÁG SZEGED, BMrkMZiAMg: Somogyi ueea 22.1, em. Telelotl: 2303.>KlndóhtVBlBl, keictöakönyvlAr ét Ie<jv Iroda: Aradi DcCa S. Telefon: IVOfi. _ Nyomda: L6W Up«« oeea 19. Telefoni 1MW. • TéTlre« Ml lairéletm: DélmBoyafonzAo. Sleoed Vasárnap, 1936 julius 12. Ara IS fillér XII. évfolyam, 165. SÍ. II magvar kereskedő Aa egyilc lapban nyilatkozik Kecske­mét polgármestere és elmondja, hogy az Idei óriási gyümölcstern és értékesítése nem kevés gondot jelentett és jelent számukra. A barack értékesítésénél — mondja a kecske­méti polgármester —, még jobban sikerült a cseresznye és meggy értékesítésé, amit k i ­zárólag egyik kereskedőnk bra­vúrjának köszönhetünk, aki olyan helyre vitte a kecskeméti cseresznyét és meggyet, amiről mi eddig nem is álmodoz­hattunk. Ugy érezzük, hogy ebben a kánikulai és kánaáni időben is érdemes elgondolkodni ezen a kijelentésen s érdemes tanulságait magunkkal vinni a hűvösebb mérlegelést megengedő hűvösebb időre. Ugyanakkor, amikor a kecskeméti polgármesternek a ma­gyar kereskedelmet magasztaló nyilatkozatát olvashattuk, ugyanakkor számolt be a Dél­magyarország makói barátja arról, hogy a kereskedők kitűnő áron pél­dátlan mennyiségben értékesitik a makói világmárkás hagymát. Egy pillanatra szeretnénk megállítani a munkában, aratásban, betakarításban, gyü­mölcsszedésben és pakolásban fáradhatatlan magyar kezeket, — megér annyit a percnyi pihenő, mint amennyit ad a percnyi tanul­ság. Szeretnénk fölmutatni ezt a két példát a magyar föld dolgozó népe előtt s azt mon­dani hozzá, ne abból ismerjék meg a magyar kereskedőt, hogy drága a kasza, drága a testi ruha, drága a só, meg a petróleum, — mind ennek árát nem a magyar kereskedő szabja meg, a kereskedő, ha öt és fél fillért fizet egy doboz gyufáért, nem adhatja azt a doboz gyu­fát három filléréri még a magyar föld verej­tékező munkásának sem. Ha ismerni akarják a magyar kereskedő munkáját s ba becsülni akarják ezt a munkát, érdeme szerint nem kell most má6t tenniök, mint végigkísér­ni a magyar gyümölcs útját a kecs­keméti, nagykőrösi, szegedi piacokról Lon­donig és Genfig, Berlinig és Varsóig. Makói kertészek termelték ki a makói hagymát, de makói kereskedők tették világpiaci cikké, magyar föld munkásainak szorgalma, tudása és verejtéke önti most a magyar föld kin­cseit, de trágya lenne ebből a kincsből, ma­gyar disznókkal kellene megetetni az angol és svájci gyümölcskereskedések diszeit, ha a magyar kereskedelem tudása, tapasztalata, hozzáértése, bátorsága és bravúrja nem vinné ki a vagonok százaiban a magyar föld és magyar munka testvéri összefogásának kincseit. Ezt a nemzetmentő, nemzeti vagyont nö­velő munkát akarják kivenni a magyar keres­kedők kezéből? A magyar kereskedőket akar­ják kiiktatni abból a láncolatból, amelyik a magyar gyümölcsöt külföldi fogyasztóihoz eljuttatja? Ezt a munkát akarják odaadni szö­vetkezetek tisztviselőinek csak azért, hogy szövetkezetek urai részesedjenek az elért eredmény mások munkájával és kockázatvál­lalásával kiérdemelt dijából? Az idei gyü­mölcskampány — ha még szükség lett volna rá, — bebizonyította a magyar keres­kedelem példátlan teljesitmé­n y é t s bebizonyította azt is, hogy a gazda­sági élet javainak kockáztatásával, vagy in­kább: feláldozásával lehetne csak kivenni az értékesítés munkáját a magyar kereskedők kezéből. A magyar föld és magyar munkás testvérisége van meg a magyar termelő és magyar kereskedő között is. Minél nagyobb gazdasági elszigeteltségben élünk, minél jár­hatatlanabbak a nemzetközi forgalom utjai, annál nehezebb kötelességet s annál tíszte­sebb hivatást tölt be a magyar kereskedelem a termények értékesítésében. Mennyi tudás, mennyi körültekintés és mennyi lélekjelenlét, mennyi bátorság és mennyi kockázatvállalás kell ahhoz, hogy a magyar gyümölcs diadal­masan bevonulhasson Svájcba, Angliába, hogy a svájci órás s a londoni posztókereske­dő kecskeméti cseresznyét és domaszéki ba­rackot fogyasszon. Ehhez elsőrendű terme­lői teljesítmény és elsősorban elsőrangú ke­reskedői munka kell. Szeméttermést nem ex­portálhat a világ legelső kereskedője sem s a világ legjobb gyümölcse is kárbavesz, ha hozzáértő kereskedő nem juttatja el a fizetni tudó fogyasztóhoz. London, julius u. Jelentette a Délmagyaror­szág, hogy Németország és Ausztria között meg­indult a békéltetési akció. Már az első jelekből arra lehetett következtetni, hogy a megegyezés a két állam között létrejön, de még nem voltak tisztában az osztrák feltételekkel. Amikor Hitler megkapta Ausztria feltételeit, tanácsadóival há­rom óra hosszat tanácskozott. A Daily Express berlini jelentése szerint a kancellár elfogadta a feltételeket. Felhatalmazta Papén bécsi követet,, hogy közölje Schuschniggal a részletek«!, ame­lyek a kö\ etkezők: Hitler nem avatkozik Ausztria belügyeibe és nem támogatja az osztrák nácikat, felmenti az Ausztriába u!a ó német alattvalókat a« mer márka különil letek fizetése alól, fe'oszlat ja a német— osztrák légiót, Schuschnigg politikai szabadsá­gol ad az ausztriai nagynémelcknrk. Bécsi jelentés szerint Papén, ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.2« vidéken e* Budapesten 3.00, kUUOldüq 6.40 pengő. — Egye* izam ara t&etküs. nap ÍO, vasár- é» Ünnepnap 10 (111. Hlr­deiétek «elvétele tarlta szerint. Megje, tenlk Menő Kivételével nananta HggSl Csak hozzánemértés, lelkiismeretlenség, a magyar föld érdekeinek vétkes semmibeve­vése adhat hangot a felelőtlen demagógiá­nak, hogy ostoba elfogultságból meggyön­gíteni igyekezzen annak a kereskedői tevé kenységnek munkakörét és tisztességét, ame­lyik ilyen hatalmas, ilyen gyönyörű eredmé­nyekhez juttatta a magyar gyümölcstermést. A magyar kereskedelem problémáját nem szatócsszempontok és nem konok politikai, vagy felekezeti elfogultságok szerint kell vizsgálni, — nézni kell az elért eredménye­ket s fel kell mérni azok nemzetgazdasági jelentőségét. Az eredmény most kitárul előt­tünk: nincs a magyar gyümölcsnek olyan menedzsere, mint amilyen a magyar ke­reskedő. S ha most megemeljük a kalapot a magyar föld dolgozó népe előtt, emeljük meg azok előtt is, akik a magyar föld termését a világ felteritett asztalára nagyszerű sikerrel és példátlan mennyiségben szervírozták fel. Németország ausrtriai követe, szombaton roggei repülőgépen Berchtesgadenbe utazott, hogy Hit­lerrel tanácskozzék. Papén késő éjfélig tanácskozott. Hitlerrel. Pa­pén azután repülőgépre ült és azomnal visszain­dult Bécsbe. Szombaton délelőtt Schuschnigg kancellárral tárgyalt. Hir szerint Schuschnigg minisztert fog kinevezni a külügyi tárca élére, amelyet eddig ő maga irányított. Párisi vélemények szerint a német—osztrák egyezmény uj Középeurópát jelent. Mostantól kezdve Ausztria a y^oll szövet­séges államok csoportja szempontjából elveszett­nek tekinthető, mert alkotó részévé vált a Né­metországból, Ausztriából, Magyarországból, Olaszországból és Lengyelországból álló uj Kö­zépeurópának. A megegyezés »» 4 horogkereszt szám ra Ausztriában a jövőben nem lesz lehetőség* A megegyezésről szombaton a következő hivatalos közlc­Bécs, /ulius 11 éjszaka Bécsben méiiyt adták ki: — Azok a megbeszélések, amelyeket bizonyos idő óta Ausztria és a Német birodalom viszo­nyainak rendezése céljából Schuschnigg szövetségi kancellár és Papén bécsi német követ folytatott, kielégítő megállapodásra ve­zettek. Az osztrák kormány sohasem titkolta. hogy az ugyanazt a nyelvet beszélő két szom­szédos állam viszonyainak rendezésére töreke­dett. — E viszony rendezésének Ki fel tételei Ausztria függetlenségének és önál­lóságának kétségtelenül egyértel­mű elismerése, továbbá elismercse annak az alapelvnek, Hogy Közzétették a német-osztrák megegyezést Páris: „Az egyezmény ul Középeurópát jelent" Hitler elismerte Ausztria függetlenségét és önállóságát, nem avatkozik be az osztrákok belügyeibe — „A nem­zeti szocializmus Ausztriában nem jöhet számításba" — „Az osztrák külpolitika továbbra is a római jegyző­könyvek alapján halad" Schuschnigg és Göbbels rádióbeszédben leientette be a megegyezést

Next

/
Thumbnails
Contents