Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-12 / 165. szám

z DÉl. MAGYARORSZAG T936 tulius 12. nem avatkoznak be Ausztria belső ügyeibe. Ez kifejezetten tekintetbe vétele annak a ténynek, hogy az 1934. évi római jegyzőkönyvek és az 1936. évi pót jegyzőkönyvek tántoríthatatlan alapja az osztrák politikának és amellett meg is marad. Végül annak egyértelmű megállapítása, hogy a nemzeti szocializmus Ausztriában sem mint politikai tényező, sem mint szerződő fél nem )öhef számításba. — Ezeket az alapelveket és alapfeltételeket most már fenntartas nélkül elfogadják. Éppen ezért semmi sem áll útjában az osztrák— aémet viszony rendezésének, amit Dollfuss szövetségi kancellár, az osztrák politika egyik főcéljának mínősitett. — A megegyezés teljes mértékben helyt ad az ismertetett osztrák álláspontnak anélkül, hogv más államok megindokolt jogaira és érdekeire hatványosan befolyást gyakoroljanak. — Az osztrák külpolitika továbbra is a jegyzökönyvek keretében marad, továbbra is a népszövetségi politika alapján áll és igv arra irányul, hogy barátságos és korrekt jó viszonyt tartson fenn a világnak mindazon államaival, amelyek Ausz'ria függetlenségét elismerik és tartózkodnak nz osztrák belügyekbe való minden beavatkozástól. — Változatlan marad továbbra is Ausztria belpolitikája. Célja továbbra is az állam belső megbékélése lesz. A két ország közötti viszony rendezése a legcsekélyebb inertékben sem változtatja meg az 1934. évi májusi osztrák alkotmány alapját, társadalmát és nem változtatnak a szövetségi kormánynak azon hajlithatatlan akaratán, hogy Ausztria függetlenségét az országban bent és kívülről jövő támadások ellen is megvédelmezi A politikai akaratmegnyilvánulásnak egyetlen szerve Ausztriában továbbra is a Hazafias Arcvonal tnarad. A megegyezésből világosan kitűnik, hogv a nemzeti szocinlizmus számára Ausztriában a jövőben sem lesz lehelőség. Közkegyelem A megegyezés egyik ] ontja kiterjeszkedik arra, hogy Ausztria közjegyeimet ad a hororkeresztes agitációért el Ítélteknek. Bécsi körlés «¿érint a A könnyező halott Irta SOMLYÓ ZOLTÁN Hat éve sétáltak már a kastély előtt, a bokáig érő fűben és télen a nagy hóban. Közben sírtak is otthon sokat egymásért, utazgattak szép idegen vidékek felé és újra hazatértek sétálni. A nőnek közben két gyermeke született. Mind a kétszer a halál hideg lehellete fürösztötte szebbre, mindig szebbre. Már olyan szép volt, hogy alkonyatban a park fái között egyszerre csak megjelent a hold .amikor bent a szobákban felkacagott, vagy a hegyek felé tekintett vágyó szemeivel. Hat évnek zsongitó tüzében forrtak, forradozlak, folyton követve egymást lelkeik néma szárnycsapásaiban és örökkön távolodni kényszerülvén egymástól testeik hideg útjaiban. Egy elkeresztelhetetlen és leírhatatlan szerelem forrása bugyogott közöttük és ők sohasem nyithatták ki mohó és elszáradt ajkaikat ennek a forrásnak és minden találkozásukkor szájpadláshoz ragadt nyelvük megmoaditásához kínos könnyekhez kellett folyamodniok. A férfi sokszor reggel beleült egy csöpp csónakba, amely a gyönyörű parkot körülcsillogó tavon ringott. A csónakon k|örülkerült a park fái közt, az egész kastélyt megkerülte, isten tudja hányszor és estefelé szállt csak lei a csónakból. A nő az ablakban állt és nézte a csónakos férfit, aki mozdulatlan volt, mint » befejezetten reménytelen szerelmek. Hosszú fekete köpenyt hórdott és ebben, mint egy gyászvirág, ugy lebegett a halványkék vizű | fölött, amely hosszú sávokban rajiolta Vissza a vigasztalan férfi alakját. Napok voltak néha. amikor a n6 bitors^got vett csüggedésén és arőt merített a napsütésből vagy egy virág illatából. Ilyenkor elrohant a csónakos férfihei és zokogva borult «léi* Beszélni csak ritkán tudtak, mert a fájdalom egészen meg. töltötte okét. Ilyenkor együtt voltak egész estig. közkegyelmet bizonyos korlálozá s:il hajtják végre. Horogkeresztes jelvényt Ausztriában csak német alattvalók viselhetnek, de csakis zárt gyűléseken. Hitler—ScSiuschnigg találkozó? London, julius n. A Reuter Iroda bécsi levelezője a megegyezés fellébeleit ismertetve ezeket írja: — Ausztria ós Németország Mussolini közbenjárásával elásta a csatabárdot. Hitler és Schuschnigg augusztus elsején Brechtesgadenben valószinüleg találkozni fognak. 1 — A tárgyalások során szóbakerült a Habsburg-kérdés is, noha ezt a megállapodás nem említi. Az osztrák kormány kijelentette, hogy nem tartja időszerűnek a kérdést, viszont Németország hangoztatta, hogy elvileg nem ellenzi a monarchia visszaállilását Ausztriában. Az osztrák kormányt csak ősszel alakítják át, hogy egy-két! nemzeti szocialista is tárcát vállalhasson. —- A megállapodás Mussolini erélyes és barátságos nyomásának hatására jött létre. Ily módon nagyrészt a nyugateurópai hatalmaktól független nagy kö:épeurópai csoport megvalósításához jut el. Ugy tudják, hogy Németország a közeljövőben be fogja jelenteni, hogy csat'a'<o:ik a római csoporthoz. Államvédelmi törvény Bécs, julius ii. A minisztertanács szövetségi törvényt halálozott el az állam védetmére. A törvény feladata, hogy az érvényben lévő rendelkezéseknek a mostani viszonyok között különösen érezbelő hézagait kitöltse. Az uj törvény értelmében törvénytelen karhatalmi alakulatokban, vagy államellenes czi/.eikézésbeu való részvétel a jövőben, mint bűntett üldözendő. Két rádióbeszéd Berlin, julius 11. Göbbé.cs birodalmi miniszter szombaton este a kővetkező nyilatkozatot olvasta fel a német rádióban: 1. A Vezér és birodalmi kancellár az 1935. május hó 21-i megállapodásai értelmében a Hol a vizén nézték egymás elsötétült szemeit, hol a parkban sétálgattak, ahol élővirággal lágyított kőpadon le is ültek és meg is érintették egymásnak a félelemtől és fölvert láztól jéghideg kezét. Ha gyermeksirás jött a kastély ablakaiból, a nő fölrezzent és futásnak eredt. De a férfi ott maradt ülve s némelykor csak napok múlva jött ki újra a nő. Egyenest ahhoz a padhoz ment és a férfit még mindig ott találta. Bocsánatot kért tőle, hogy ennyire megvárakoztatta ' és leheveredett előtte a fűbe, amelynek harmatából fölcsillogtak a haj fürtjei. — Már nem szeretlek annyira — mondta egyszer a nő —, mert már egészen biztosan és rémítő világossággal érzem, hogy sohasem merek a tiéd lenni. Ugy félek ettől, mint a gyilkosságtól. Te sem érzed már, hogy nem szabadna előbb meghalnunk, mert már hetek óta fehér vagy és sovány és alig ég már a szemed Ne felejtsd el, ha előbb halsz meg mint én, akkor ugy érzem, hogy megcsaltál és akkor bele fogom kiáltani a hideg füleidbe, hogy soha se szerettelek és akkor meg is foglak csalni. Ha csak egy szál virággal is, de megcsallak, mert a haláloddal nekem tartozol és az életed az enyém. — Nem, nem szabad előbb meghalnom, mint neked, — mondta a férfi zimankós és tompa ajkrándulással —, de már hónapok óta nem alszom és nem tudok ellene tenni. Minden éjjel idejövök az ablakod alá, hogy a tóban megmossam a szemeimet. Eddig nagyon bíztam efcben és használt is De most már nem tudok benne bizni és nem használ. Nem szabad előbb meghalnom, de — légy ai enyém és akkor elébe vágunk minden rettenetességnek és gyásznak! A begyek felől szürke fátylak ereszkedtek a tóra és végigseperták a kék vitet. Aztán a hegyek köiMftbb jöttek, összetömörültek a fejük körül, ráfeküdtek a szivükre és kipréselték onnan a sölél cs pótolhatatlan kftnnveWt Egy este egyedül bolyongott a férfi a park német birodalmi kormány elismeri az osztrák szövetségi állam teljes szuverénitását, 2. Mindkét kormány a másik államban fennálló belpolitikai rendet, beleértve az osztrák nemzeti szocializmus kérdését, a másik állam belső ügyének tekinti, amelyre sem közvetve, sem közvetlenül befolyást gyakorolni nem fog. — Attól a megfontolástól vezettetve, hogy a mindkét részről óhajtott enyhülés csak akkor valósulhatna meg, ha mindkét ország kormánya részéről bizonyos előfeltételeket teljesítenek. A német kormány, valamint az osztrák kormány külön rendszabályok politikájával meg fogja teremteni az ehhez szükséges előfeltételeket. A bécsi rádióban szombaton este közölték a német—osztrák megegyezés szövegét. A közlemény felolvasása után Schuschnigg kancellár nagyobb beszédet mondott. — Azt hiszem valamennyi józan gondolkodású osztrák nevében szólók — mondotta —, ha annak a biztos reménynek adok kifejezést, hogy a normális és barátságos kapcsolatok helvrcállitása a német birodalomnak nemcsak a két német államnak és ezzel az egész népnek a javára válik, hanem értékes hozzájárulást jelent az európai béke biztosításához. — Az egész világnak meg kell érteni, hogy mí, osztrákok, önálló német állam vagyunk, a vérkölelékeinél, szülőföldünk történelmének és földrajzi helyzetünknél fogva. Tudatában vagyunk annak a legfontosabb egyűvétartozásnak és a Németországgal való barátságra kötelezve érezzük magunkat. 3 : 2-re győzött a magyar vizipólócsapat a németek ellen Budapest, julius 11. A MUSz szombaton délután rendezte kétnapos uszóversenyének elsó részét a Császár-fürdőben. A magyar—német vizipólómérkőzés során a magyar csapat 3:2 (2:2) arányban győzött a németek ellen. Az úszóverseny egyéb eredményei: 100 m. mellúszás 1. Barócsi(MESE) 1:13 p, 100 m. hátúszás 1. Gombos OLASE) 1:18.2, 200 m. gyórsuszás 1. időfutam 1. Angyal 2:24.8, 2. időfutam 1. Kánássy (MAC) 2:29.6 p. körül. Hirtelen vértolulást érzett a szivében és ugy érezte, hogy mentén összeesik. Bémülten futásnak eredt. A hosszú, fehér uton talán egy kilóméternyire rohant, amikor magas kőfal alá ért. Itt ledült a pázsitra. Bettenetes fáradtságot érzett a tagjaiban és lassan elaludt. Mély és részeg álom lepte el. A temetőben járt s egy frissen ásott, uj sir elé térdelt. Ott megeredtek a könnyei és akkor belebujt a sárga agyagos lyukba és a nedves, friss föld minden pontját forrón összecsókolta. Ugy érezte, hogy a nőt meggyilkolta és most ide fogják eltemetni. Forró imákat mondott. Külön-külön imádkozott a szőke hajtenger minden egyes száláért és a sir északi sarkait csókolgatta. Majd a fehér, vajas felületü vállakért imádkozott és lejjebb csókolta az asszonyt. Azután a keblekre gondolt, mind lejebb kúszott a frissen vágott sir alján és imát mondott a karcsú- derékért, a hamyas csípőkért, a karokért — az egész gyönyörű néma nőért és megnyugodva ébredt föl. Már éjjel volt. Ott ült az éjszinnel befuttatott gyepen, elszáradva, elalélva. Egy mandula állott mellette. Hosszú késével lemetszett egy ágat, lehántotta róla a virágokat és azzal jobbra-balra csapkolódván, megindult a kőfal vonalán. Még egyre leszorítva tartotta a szemeit az álom erejéből megbabonázna, szinte-szinte csak az érzése után bandukolt. Most jobbra kanyarodott a kőfal és ő egész testén valami keserű folyadékot érzett áthullámzani. A halál nyugalmas fanyar ize kószált a torka körül és egyszer csak nagy fekete, nyitott vaskapu előtt állott: a temető előtt. Nem "lepődött meg; csak a temető kőfala alatt lehet olyan népet álmodni, amilyent aj imént álmodott, öntudata mélyén gondolt arra, hogy nem lehet m«6sze a temetőtől. Belépett. Fürgén lépegetett el a főúton, a sírok' között. Es minden egyes domb után könnvebbsAget érrett a szivében. Valami ismeretlen erő víti te előre, nuniha eftv Ismci' >irhelvet keresünk és