Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-11 / 164. szám

ÍO DÍLMAGyARORSZÍO T936 iulius 11. Vasutas—HTVE 4:0 (3:0). Tegnap másod- I osztályú vizipólóbajnoki mérkőzést rendeztek ! Hódmezővásárhelyen, ahol a bajnokaspiráns I szegedi vasutascsapat a HTVE ellen mérkő­zött. Mindkét csapat tartalékosan állott ki a ! küzdelemre, hogy a szegedi együttes mégis 4 gólt tudott dobni, azt gyorsaságának köszön­heti. A gólokat Ruttay (2) és Pleplár (2) lőtték. A győztes csapatban Gál és Pleplár játszott el­sőrangúan, a két hátvéd is megállotta a helyéi. Dr. Dolcli jó biró volt. A Felsővárosi Ifjúsági Egyesület sportszakosz­tálya vasárnap délután 3 órakor rendezi népün­nepélyét a felsővárosi Pálfv József Icventesporf­pálván sportfelszerelési alapja javára. Magyarország—Németország válogatott vizi­pólómeccs lesz szombaton Budapesten. Szombaton és vasárnap rendezik meg Budapes­ten az országos ifjúsági- atlétikai bajnokságokat. A küzdelmekben több szegedi atléta is résztvesz. Sólyom, dr. Széli és Deák szerepel a szegedi at­léták közül a főiskolai válogatottban, amely a cse­hek ellen mérkőzik. A verseny szombaton kezdő­dik. A Délmagyarország regénye HULLÓ APRÓHIRDETÉSEK Shcrt nadrág felsőrésszel 4.98 minden darab szalonban készült Gombház Csekonics ucca 3. S1 [•j: Keresek belvárosban uri családnál tágas uc­cai szobát fürdőszoba­használattal. lehetőheg ellátással. Válasz ki­adóba „Úriasszony" jel igére. Lakás - Üzlet Egy szoba-konyhás KIS LAKÁS kiadó Takaréktára. 6. Augusztus l-re átadó 3 szobás összkomfortos félemeleti lakás. Deák Ferenc u. 8. Újonnan modernizált 2 szobás lakás november­re kiadó. Érd Szarvas kalapüzlet, Kállay Al­bert u. Nagyállomásnál kertes házba kettftszobás lakás az egyik különbejáratu, augusztusra kiadó. Bor­bás u. 18. Keresek t világos szo ba, konyhát. „Festőmű­vész" jeligére a kiadó­ba. 4 szobás lakás kiadó Tisza L. körút 1. sz. alatt. Tudakozódni a Pick szalámigyárban. Egyszoba, konyhás la­kás, viz, villany bent, azonnal kiadó. Uj tér 6 sz. Foglalkozás .Szentháromság ucca 5. szám alatt hölgyfodrász­sza.'onl nyitottam. „Aranka" hölgyfodrász vezetésével. Kérjük a hölgyközönscg szives pártfogását. Tisztelettel özv. Szabó Jánosné, Farkas Jolly. 185 CSILLAGOK Irta FARKAS ANTAL Egv varró és tanulóle­ányt fizetéssel azonnal felveszek. Rudolf tér 9., em. Csere-Here becserélem elavult fény­képezőgépét mai, mo­dern típusra. LIEBMANN Kelemen ucca. Eladó 7 uceafrontos 3 és 2 szo­bás családi liáz rókusi templomnál 8000 P. — Emeletes üzleti bérház 18.000 P Emeletes uj i adómentes bérház 22000 P. Mízerné F. M. irodá­ban. (Kultúrpalotánál.) Egészséges vállalkozás­hoz P 1000 kölcsönt — keresek nagy haszonré­szesedéssel „Megbeszé­lés" jeligén kiadóhiva­talba. Négyajtós nagy üzleti A jégszekrény teljesen — ™ uj állapotban eladó. Ti­sza Lajos körút 55, — edényüzlet. Palánkos egypárevezős csónak, alig használt eladó. „Erzsébet" fürdő pénztár. Hasznlát jókarban le­vő jégszekrény eladó. Kossuth L. sugárut 18. Egy gyalupad szerszá­mokkal eladó ösz u. 18. Egy jókarban levő se­gédmotoros kerékpárt megvételre keresek ár­megjelöléssel iráfcban. Bálvány u. 11. sz. alá kérek. Komlóssy Lajos. Urak! Figyelem! Vidé­ki független, vagyonos csinos, fiatal hölggyel komoly megismerkedés lehetséges. Csak aktív köztisztviselő urak név­aláírásos levelei kéret­nek a kiadóba „Szíves­ségből" jeligére. Fel­tétlen diszkréció. nrmrrei Szerdán délután 4 óra­kor levél „Tisza". Felelős szerkesstő: PASZTOK JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdává Halat Rt.-nál, Szeged. Felelős üzemvezető: KLEIN SÁNDOR. — Lássa az ur, ón igy szabadultam: kint hagytam a fél szememet. Most már nem is azt sajnálom, hanem azokat, akik ott marad­tak. — Miért sajnálja? — Miért? Mert azok még igy is bajosan kerülnek haza: ott maradnak a két szemevi­lágukkal együtt, ha ugyan a muszkák el nem hajtják őket mindenestől. Kálmán mást irt ugyan: — Szerezzetek valahonnan egy vizslaköly­köt. Képzeljétek, itt szenvedélyes vadász let­tem. A kutyát majd én betanitom. Ha meg­kezdődött a nyulszezon, otthon mindennap vadat eszünk. A maguk elé meredő tekintetek felcsillan­tak. Jaj, de jó leszi — Kántor ur, nem tudja, hol lehetne vizs­lakölyköt szerezni? — Majd érdeklődöm. — Kálmánnak kéne, most nyárra. — Jámbor ur, nem tud fiatal vizslát? — Szajnosz, az én iszmerőszeim nélkülö­zik, de ha okvetlen szükszégesz — — Nem nekem, hanem Kálmánnak kéne. — A frontra? — Most nyárra, ha hazajön. — Ugy? Nem háborúzik tovább? — Nem hiszi? Kántor úrral összenézett Jámbor ur és a mama kedvéért csodálkozó arcot vágtak. — No, lám mi nem is tudjuk. Hiába, a fronton mindent jobban tudnak. — Nem csoda, kérem. Ott csinálják az egészet. Amikor kivül voltak a kapun, összedugták a fejüket. — Nagyon jó fiu, nagyon jó testvér ez a Kálmán. Tábori lapokkal tartja bennük a lelket'. — Igaz. Tudja, hogy rám isz szor kerül? — Hallottam. De mée rám is. Sajnos, eev­házi hatóságom nem enged. —• Engem szem a birószág elnöke. Egyéb­ként én nem félek. — Hát én tán félekí — dübörgött a kántori hang. (Jaj, ez elzavarná az ellenséget is. Még Jámbor urat is elrettentette.) Csak otthon bizakodtak, reménvkedtek és öntözték a kertben azokat a nyári virágokat, amiket Kálmán annyira szeretett. Irta is, hogy legközelebb azokból visz ki koszorút az édes­apja sírjára. Vittek az itthoniak is eleset. Csak azt nem értették, hogy ki az, aki koronként egy-egy fehér rózsát tüz a sir hervadó csokrai kö­zé? Ki járt itt? A boldogult patikásnénak itt van a sírboltja a szomszédságban, az igaz. De csak nem Kató? Nem, nem, hiszen van neki friss sírja is, csak győzze szegényke vi­rággal ajándékozgatni. János bácsi megint furcsát álmodott. A reggeli vizhordásnál el is mesélte. — Mintha Kálmánkával kimentünk volna a Tiszára. Tudom, hogy neki tilalmas volt a tiszázás, hiszen tekintetes asszonyom nyak­ra-főre intette, hogy csak azt ne tedd, de mégis mintha a Tiszánál lettünk volna. Tes­sék elhinni, hogy én váltig mondtam neki, hogy ne próbáljon fürödni, mert itt örvény­lik a viz. Ért ez neki valamit? Nem ért ez semmit. Először csak a lábát áztatta ugy térdig, vagy hát nem is egészen addig, csak ugy csizmaszárig mondhatnám. A csősz jött arra. Meeismert, köszönt: TÓnaoot, Jánosi Akkor már az öreg Pap Gábor volt ott a csősz, nem ez a mostani, hogy is hivják csak?... — Az ördög tudja! Azt mondja már, hogy Kálmánkával mi történt? — Azt mondom. Ali? váltok szót az öreg Pap Gáborral, aki maga is elkajátja magát, hogy itt tilos a fürdés, gyerek!... Kálmán­kára nézek, hát már bent úszik a vizben. Engedelmet, én — — Nem baj, ő jó uszó volt. — Tudom én azt, de az örvény mégis csak örvény. Elkapja-e hát Kálmánkát, de el ám! Forgatja, viszi, viszi. Lerúgom a csiz­mám, utána vetem magam, engem is elkap, sodor erre. sodor arra. Eevszer csak az öree Pap Gábor rám kiált: mennyi béred van most a tekintetes uréknál, János? Mondom neki, hogy tavaly emelték, azaz nem is tavaly, ha­nem harmadéve, ha nem tévedek? — Kálmánkát mondja már nekem, a }ó Is­ten áldja meg! — Csak tessék várni. Sürget, forgat az ár. Miért kérdi kend Gábor bácsi? — mondom a csősznek. Azért, mondja, mert neked se emel már a gazdád. Hogy tudhassa azt kend? Onnan, János, hogy ott maradsz a Tisza fenekén, fogadjunk. Mibe? öt liter csongrádiba, mondja. Kezet rá! — mondom —, nyújtsa kend a pracliját! Nagyon szerette az öreg Pap Gábor bátyám a bort, nem cso­da, hogy be szába. Nyújtotta a kezét, én meg elkapom. >ele lépett érte csizmástól a Ti­Noha, most kend ki nem ránt engem, én be­rántom kendet! Kirántott az öreg. No, hol az öt liter bor, Gábor bátyám? — mondok neki. — Istenem, de Kálmánka, hol van? — No nézd, majd elfelejtettem. Utána néz­tem én rögvest a partról, hát látom, hogy a Tisza közepén viszi a viz. — Jesszusom, holtan? — Volt eszi be! Még mókákat is csínált: bukfencezett a viz hátán, aztán kiúszott a túlsó partra. Megmondom a tekintetes urnák: — fenyegettem. AkkoT bemegyek Csongrád­ra, keresztanyámékhoz. Gyüjjenek kendtek utánam kocsival! — Jaj, Kálmán ilyen huncut csak a kend álmában tudott lenni. — Már én nem bánom, tekintetes asszo­nyom, de igy volt. Erre hitet merek tenni. — Én elhiszem János bácsi, de nem tudja, hogy mit jelent a viz? — Nem sok jót jelent az kisasszonyom, még valóságban sem. A múltkor is jelenleg, hogy kiöntött a Tisza. — Tudom, tudom, de az álmoskönyv sze­rint. — Ugyan ne babonáskodjatok. Különben is Kálmán szerencsésen kimenekült a vesze­delemből. — Átment a túlsó partra ..: Elment tő­lünk messze ... Ezt nem szeretem­Margit kacagott. — Bár most is olyan messze volna, mint ide Csongrád, meg a keresztapja. Átkiabál­nék neki. De miért nem is fogott be János bácsi, miért nem ment érte? — Azt már nem tudom, kisasszonyom. — Csillag meg a Jancsi nem volt kéznél? Még akkor nem licitálták el. — Engedelmet, arról már nem álmodtam — Most Mara cigányasszonyt se látta? — A mult héten láttam. A mi régi há­zunkba fordult be, kéregetnL Szegény János bácsi nem tehetett róla, hogy nem látta Mara nénit. Ha sokáig szu­tyongatják, tán még azt is megígéri, hogy Kálmán fiatal ur jóvolta érdekében legköze­lebb vele álmodik. És amilyen jó lélek az öreg, még be is váltja az igéretét. Nyíltak, nyíltak a tavaszi virágok, utána a nyáriak, de már az ősziek is bimbózni kezdtek. (Folvt. köv/k |

Next

/
Thumbnails
Contents