Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-28 / 154. szám

DELMAGYARORSZAG SZEGED. aserfce*«U>Mgt Somogyi ueea M. I. «B. Telelőm 25.33^KlBdóh|ratal HBlctUnkOnyvUr 6t |ea-»lro<i»i Aradi DCOa «. Telefon: 13-Oe..Nyomdai Ltfw Up«l occa 19. Telelőm ÍM)«. - Távirati M levélcím: OélinacraiomAa, Sceaed Vasárnap, 1936 Junlus 28. Ara 16 fillér XII. évfolyam. 154. sz. ElöFIZETÜSi Bevont« Helyben vidéken Budapctlen J.OU, kUUOldüq 6.40 pengd. — Eqyeí ixAm ere hetkS» nap ÍO, rasAr- ét Ünnepnap 1B »Hl- H,vdetétek <eivetele farlta »icrinl. Megje lenlk hélió ttivéleléml aaoonla reqgel flz élet és a buza Százados tradíciók fűzték össze a juniusvégi ünnepet az aratás ünnepével. Ünnep és munka az aratás, a munka ünnepe, a föld-adós fizetési ideje, egy év munkájának, kitartásának, reményeinek és bizalmainak megvalósítója. Az ünnep áhitata hűvös számvetésekkel fonódik össíz", — megéri-e egy év munkáját, várakozási t és áldozatait az, amit a föld munkásainak visszaad? Végre egy esztendő, amit nem sirámos panaszok tettek hangossá. Végre egy esztendő, amikor mái örülni is szabad. A buza nem sokat „alszik már kint a mezőn", a hálálkodó szó nem bim már s talán nem kell rettegni attól, hogy istencsapása gyászra fordítja az örömet. Mindenki ünnepe ez a gazdag aratás. A mező most olyan, mint a gazdagon megrakott asztal, virágdíszek rajta, a gyümölcsök édes terhe alatt roskadozó fák, az élet hallelujázva köszöni azt a gazdagságot, amit ez a drága és hűséges föld föltakar, amerre a szem néz, mindenütt az élet dalol, nevet s boldog örömöket igér. Soha nem látott rozsszemek, soha nem hitt buzakalászok a leggyönyörűbb látványosságok, ime nemcsak dalolni, sirva vigadni, politizálni és verekedni tudunk, kezdünk megtanulni gazdálkodni is s meg tudjuk teremteni magunk is a földnek kulturáját. Az ember észre sem veszi, hogy egész szemlélete hogyan alakul át a gazda szemléletévé. Mindenki szorongva várta az aratást, olyan szorongással, mint ahogyan valaha csak a nagybirtokos leste a felhők járását s a buza zsendülését. Minél szegényebb az életünk, annál inkább vagyunk mindnyájan a rög rabjai. Tisztviselő, orvos, ügyvéd, kereskedő és iparos — már csak erre a jó aratásra várt, mint az egész gazdasági élet vérátömlesztésre, mindenki azt várta, mindenki abban reménykedett, hogy a buzaszemek piros vértestecskéi hozzanak uj erőt, uj frisses éget, uj életet az elgyöngült s a vészes vérszegénységben szenvedő szervezetbe. Mindenki átérzi, hogy a földdel élünk és földdel pusztulunk, áldjon, vagy verjen sors keze, itt, ezen a földön, kell élnünk és meghalnunk. A magyar sors Antbeuszai vagyunk mindnyájan, élünk, ha éltet a föld s elpusztulunk, ha a föld megtagad. Összenőttünk a magyar földdel s nemcsak egy felejthetetlen ragaszkodás ölelésének bilincsei kötnek hozzá, de hozzáköt az élet s valami, ami sokkal prózaibb, de sokkal parancsolóbb is: a megélhetés. Ha a föld gazdagon teríti asztalát, jut mindenkinek kenyér és jut öröm mindenkinek, de ba a magyar föld osak a népkonyhák menüjét termi meg, akkor együtt szenvedünk és együtt pusztulunk mindannyian. S hogy a gazda szemlélete lett úrrá az egész magyar társadalomban, annak egyikjelensége az is, bogy amig nemrégen még a piac drágasága ellen általános volt a panasz, most a fogyasztók is a piac drágaságát kivánják. Minél drágábban tudja a magyar föld munkása eladni a búzáját, annál vidámabb, termékenyítőbb, egészségesebb lesz a magyar élet, minél több gyümölcsöt és főzeléket s minél magasabb áron exportálunk, annál több tápláléka lesz a magyar életnek is. Valamikor azt mondták: az a mienk, amit megeszünk. A tapasztalatok eev paradoxon igazságát tették e közmondás helyébe: az a mienk, amit el tudunk adni. S hogy a buza magas árát a fogyasztók is követelik, annak nem utolsó sorban oka az a tapasztalati belátás, bogy a kenyér ára úgyis függetlenné vált a buza árától s ha mór a fogyasztóknak drágán kell megfizetni a kenyeret, legalább a gazdának jusson több belőle, mert ami a gazdáé ma, az a kereskedőé és az iparosé holnap, ami az élet vérkeringésébe belekerül, az mindenkit táplál, aki ennek a vérkeringésnek golfi árama mellett keresi a maga életének feltételeit. Volt idő, amikor hivatalok és intézmények idéhelyezésének terve ellen harcoltak azzal az indokolással, hogy elég drága már a szegedi piac, nem kell a fogyasztók számát mesterségesen szaporítani, — ma a fogyasztók épp olyan elhatározottsággal követelik, hogy a kormány biztosítsa a buza tisztes árát, min» a latifundiumok urai. A magyar buza megteremtette azt a csudát, aminek létrehozására sem politikusok, sem egymást váltogató kormányzatok képesek nem voltak: a buza megteremtette a magyar egységet. Az egységbe összefoglalt egységbe összehangolt magyar lélek ünnepli most a kenyér születésnapját s ünnepelhetne a magyar egység születésnapját is, ha a po litika nem hintene konkolyt a buza közé sha a lélek olyan tiszta volna, mint amilyen tiszta a buza. Áldott búzaföld ez az ország, milyen gyönyörű lehetne mindig az aratás, ha a gyűlölet fekete felhőit nem terelné senki a ringó mezők fölé s ha a gonoszság nem keverne soha beléndeket és konkolyt az éltető, az áldott, a dúsan jutalmazó szent buzaszemek közé. Fontos tanácskozások a genfi kulisszák mögött Angol—francia arcvonal az abesszin kérdés elintézésére - A négus ujabb jegyzéket intézett a Népszövetséghez és kéri Abesszlniinak tett ígéretek teljesítését Genf, június 27. A Népszövetségi Tanács pénleki első ülés« a nyugalom és a mértéktartás jegyében folyt le. Eden és Delbos beszéde általában jó hatást keltett és elmúltnak látszik az a veszély, hogy a megtorlások megszüntetése a Népszövetség halálát okozhatja. Biztosra veszik, bogy a tanácsülés után a locarnói hatalmak lonlos értekezletre ülnek össze. Minden jel arra mutat, hogy az olasz—abeszszin konfliktus legalább is a Népszövetség előtt befejezést nyer. Erre mutat az is, hogy a Népszövetség Tanácsa pénteken mindössze egy percig foglalkozott az abesszin üggyel, a többi a közgyűlésre tartozik. Az egy perc alatt Abesszínia megbízottja, Ras Nasibu is helyet foglalt a zöld asztal mellett, de amikor az egy perc leteli, el kellett hagynia helyét. A Reuter Iroda jelentése szerint Genfben nagyfontosságú tanácskozások folynak a színfalak mögött. Elsősorban az Olaszország "11-ni megtorlásokat fogják tel jes összhangban megszüntetni és azután a népszövetségi alapokmány tanulmányozására bizottságot küldenek ki. hogy a különböző forrá-% .-•okból érkező javaslatokat összhangol ják és f?l hívják a Népszövetséghez nem tartozó államokat, közöljék, mily feltételek mellett lépnének vissza, a Népszövetségbe. Eden és Delbos tárgyalásai Genf, junius 27. A szombati nap a különböző államok megbízottjainak tárgyalásaival telt el. Eden a nap folyamán Litvinovval és Riisdi Arras török külügyminiszterrel tanácskozott egyrészt a Dardanellák kérdéséről, másrészt a küszöbön álló közgyűléssel kapcsolatban. D-lbos francia külügyminiszter villásreggelit adott a kisantant és a Balkán Szövetség képviselőinek tiszteletére. Angol—francia közös arcvonal Páris, junius 27. Az O&uvre genfi jelentése szerint Genfben már kialakult egy angol—francia közös arcvonal. A népszövetségi tanács zárt ülésén Chile olyan reform javaslatot terjesztett elő, amelynek elfogadása lehetőséget nyújtana arra, hogy Németország és Japán visszatérjen a Népszövetségbe-. Másfelől a javaslat a nagy európai hatalmak direktóriumának megalakítását tervezi. Motta svájci kiküldött teljesen hasadó javaslat mellett emelt szót. Titulescu, Litvinov és Delbost ezzel szemben kijelentették, hogy a Népszövetség reformjánál csak a népszövetségi alapokmány megerősítéséről lehet szó. Litvinov külügyi népbiztos és Delbos francia külügyminiszter megbeszélést folytatott és megállapodtak abban, hogy a locarnói kérdés tárgyalását, ha lehet, egy héttel elhalasztják és még a geín fi ülésezés alatt a genfi kereteken kívül összehívják a megmaradt locarnói hatalmak értekezletét s igyekeznek Olaszországot is rávenni az értekezleten való részvételre. A Maiin szeriül Franciaország és \nglia egyetértése tökéletesnek látszik. A két küldöttség körében megelégedéssel nyilatkoznak az első esz-" mecseréről. A Petit Párisién hangsúlyozza, hogy E>e!bo6 francia és Eden angol külügyminiszter mérsékelt és megfontolt hangon beszélt a népszövetségi alapokmány reformjáról. Az első napon — irja a lap — semmit sem határoztak és nem is határozhattak. A tanácsülés sima lefolyása azonban kedvező előjelnek tekinthető és remélhető, hogy a népszövetségi közgyűlés szintén a mérsékelt és a belcseség szellemében fogja tárgyalni azokati