Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-14 / 142. szám

T938 foníus 14: DECMSG7SRORSZXG 9 Asz olvasó rovata A gyermek és a parkőr Mélyen tisztelt Szerkesztőségi Azt hiszem, közérdeket szolgálok, amidőn e sorokat a mé­lyen tisztelt Szerkesztőséghez juttatom azzal a kéréssel, hogy b. lapjukban számos szülő, ne­velő, továbbá a nagyhatalmú parkőrség és ezek feletteseinek okulása végett — leközöltessék. Tegnap a Szentgyörgy-téren haladtam ke­resztül. A padokon egy-két szülő, nevelőnő és néhány pihenő öregúr ült. Közöttük a homo­kos uton gyermekek játszottak fogócskát. Egy fiatalabb, karszalagos parkőr állott a füve szegélytől — jól megfigyelhettem — minteg.\ 3 méternyire, amikor két gyermek egvmási kergetve a hátamegett el akart szaladni." Ter­mészetesen eszük ágában sem volt a füre fel­szaladni, mert hiszen volt hely bőven, 3 mé­ter az őr háta megett. Midőn látta az őr, hogy a jwerekek feléje szaladnak, ő is hátrafordult és dacára rokkant voltának, elkezdett az egyik kisfiú felé szaladni s valósággal felkergette a gyereket a füre, mert az ki akarta a pálcával feléje rohanó őrt kerülni. Ez azonban nem si­került, az őr utóiérte és jól elverte a vessző­vel, ugy, hogy a gyerek sirva fakadt. Bátor vagyok most már az illetékesektől kérdezni, mi jogon használhat gyermekek el­len és gyermekek elverésére vesszőt a park­őr? Ki és mi jogon adott neki fenvitő hatal­mat a kezébe? Felettes hatóságától nyert-e kioktatást, hogy milyen eszközökkel védje meg a terek parkírozását? És egyáltalán ki volt oly hatalmas, hogy egy parkőrt gyerme­kek elbotolására jogosítson fel? Azt "hiszem. 2 helcs nyaraló társasutazások a legszebb jugoszláv fürdőhelyekre Arbe szigetire, a Plitvicai tavakhoz, Raguzába stb. 21 napos a Fekete egyéni és társasutazások Vámára tenger hires fürdőhelyére. Rogaska Slatína (Rohitsch Sauerbrunn) gyógyfürdő gyomor, bél, vese, epe, stb. betegeknek Hetenként kisebb-nagyobb hajóutak a dalmát'gö­rög partvidék mentén és a Földközi ten­geren. Kérien részleies prospektust a Jugoszláv Utazási Irodától, Budapest, V., Dorottya-ucca 6 Telefon: 83-2-16. Szegeden: Neu Ernő nem kell mégegyszer a szülők és nevelők fi­gyelmét felh ivnom, hogy ily esetekben tudják majd, mit kell csinálniok. Ahhoz senkinek semmi joga nincs, hogy gyermekeket elver­jen! S ha ilyesmi mégegyszer előfordul, a fel­jelentések alapján a hatóság a legszigorúbban járjon el az ilyen őrökkel szemben. Teljes tisztelettel: Egy szülő. Csillárt, rádiót MEIEOR Csillárgyár S!fi„fIe4^ Mleieba',4sa 4 léngu modern ebédlűctülár Állólámpa, modern Néhány tájékoztató ár P 17.­3.SO METEOR villamossági és Csillár-OÚár R. T szened! Urtele: ÍBKARASZ IICCA II. TELEFON. 33—7© Hételek. Vnló J on ví eeskére« fiavt btieí. Kértük 20 kirakatunk megtekintésé. ITiláfunárkás ORION 2x1 rádió havi 8 pencríís részletre kapfr ><ó. — ­Diüalan beírniía'é.* Filmkockák a szegedi munkanélküliek tragédiájából Szegedi munkások, akik nem kapnak munkát Szegeden (A Dclmagyai ország munkatársától.) Röviden megírtuk már, hogy a szegedi munkanélküliek nagyobb számú küldöttsége kereste föl P á s z to r Józsefet, a Délmagyarország szerkesztőjét és el­panaszolta, hogy több szegedi munkahelyen elő­szeretettel alkalmaznak idegenből hozott munká­sokat, ezzel szemben a szegedi munkásak egyet­len más városban sem kaphatnak munkát. Pász­tor fölvezette a küldöttséget a városházára, ahol igé.retet kapott arra, hogy a hatóság vizsgálatot indít és a szegedi munkások érdekeinek védel­mére megteszi a szükséges intézkedéseket. A Délmagyarország munkatársa kikérdezte a rtiunkáskiüldöttség tagjait, akik sorra elmondták saját egyéni tragédiájukat. Ezeket a sorsokat megdöbbentő hasonlóságok, sőt azonosságod ko­vácsolják össze egyetlen kolosszális tragédiává: a munkanélküli magyar munkástömegek tragédiá­jává. Neveket nem közlünk, mert hiszen olyan mind­egy ebben az esetben, hogy Kiss János, vagy Nagy István beszéli el a sorsát, az életét. Mind­egyik öntudatlanul és akaratlanul is az Ínséges tömegek közös fájdalmát panaszolja Nyilt arou, értelmes tekintetű fiatalember az első. Földmunkás. Harminchat éves. Két fia van. Az egyik tizenhá­rom éves, kifutó egy cimfestőnél és hetenkint négy pengőt keres. A másik tizenöt éves és cipész­tanonc, fizetést nem kap. A négytagú család a Csongrádi-sugárut egyik kisebb házában lakik, a lakás egyetlen szobából áll. Lakbért nem fizetnek érte, mert a házmesterii teendőket végzik az épület­ben és az épület körül. A házmesterség havi hat pengőt jövedelmez. A esalád havi biztos jövedelme te­hát fiz pengő. A télen abból éltek, amit a szükségmunkákért fizetett a város, de ez kevés volt, el kellett adni, zálogosítani apránkint minden értéket, a párná­kat, a takarókat.' — A feleségemnek most már nincs több ágy. neműje — mondja —, mint amennyi két markjában elfér. Én pedig hiába járok napról-napra a mun­kaközvetítőhöz, nem kapok, nem találok munkát. Szegeden idegenből hozott munkások foglalják el a helyemet, vidékre nem mehetek, mert — szegedi vagyok. » — A szakmám a cipészség lenne — mondja s következő, szintén értelmes arou fiatalember —. de a betegségem miatt nem dolgozhatok a szak­mámban. Nagyon népszerű mostanában a beteg­ségem : tüdőtuberkulóris. Szanatóriumban is voltam már vele hossw hó­napokig. A katonai szolgálat idején s»ereztem, akkor szereltek le tizenöt százalékos szolgplatké­pesség-csökkenéssel és tettek át a népfölkel« ál­lományba, mint aki fegyvertelen segédszolgálatra lesz ezentúl már csaik alkalmas. Elmondja még, hogy harminckét éves, gyereke nincs, a Pulcz-uccában lakik. egyszoba-kamrás lakását a felesége kapja takarításért. — Ezen a héten egy pengő kilencven fillért ke­, estem — meséli később, amikor arról van szó, hogy miből él — alkalmi munkákkal, cipekedés­sel. A feleségem kézimunkázik, a legjobb esetben megkeres heti négy-öt pengőt. A második éve tart kérem ez a szörnyű állapot. Az apám tavaly meghalt, háza volt, a házrészemért az ősszel 130 pengőt kaptam. Ebből éltünk a télen. Most mái elfogyott. Pedig azt mondja az orvos, hogy egyetlen gyógyszerem a jó táplálko­zás lenne. — De hát nincs munka, nincs jövedelem, nem telik rá. így a mult évi nyolcvan kilómból lead­tam már tizenötöt... * Idősebb ember következik. Erős, inas, tagba­szakadt. Minden testrésze elárulja a legnehezebb munkában megedződött kubikost. Hatvanhat esz tendős. Gyerekei felnőttek, kirepültek az ínséges fészekből, ahol csak ő maradt, ötvennyolc esz­tendős betegeskedő feleségével, akit a közelmúlt­ban kétszer operáltak, de most mégis abból élnek amit az asszony keres mosogatással. Szoba-kony­hás lakásáért havi nyolc pengő lakbért fizet, ha van miből, de most éppen három hónapi házbérrej tartozik. Sápadt, beesett arcú férfi a következő. Arcának sápadtsága elárulja súlyos gyomorbaját. Har­mincnyolc esztendős, végigverekedte a háborút, háromszor sebesült és gyomorbajjat került haza Gyomorbaja olyan sulyob, hogya népkonyhán ne . a népkonyhai levest kapja, hanem tejet. — Jó lenne « -tej, esak ne lenne olyan irg;< i­in*tlanul hig. Két litert kapunk naponta, mert « feleségem is beteg. És két zsemlyét hozzá. Ezen élünk. Elmondja még, hogj földmunkás lenne, az A1

Next

/
Thumbnails
Contents