Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-14 / 142. szám

lO DRLMAGyARORSZAC, A« elismerten i 1 sr i o b b KDF védjegy ü Neszemének 6 vagy 12 havi részletre kaphatók xsi Varga Dezsű vasáruházíban, Szeged. földi-uccábah lakik, a lakáséri a felesége dolgozik és havottta öt pengőt keres. Neki utoljára két hónappal ezelőtt volt munkája. Négy napig dolgozott a temetőben és kereseti hát pengőt. Negyvennégy esztendős gyári munkás zárja be i. sort. Utólját-a február t8-án dolgozott. A háborut ő is megjárta, orosz fogságba esett. hosSzu esztendők után szabadult. Hazajött, megnősült. Két gyereke van, afc egyik nyolc, a másik né&y esztendős. A felesége tejkihordó, munkájával hávónta 10 pengőt keres. — Ezen a tiz pengőn tengődünk. Egyszobás lakásunkért hét pengőt kellene fizetni, de nincs miből... Két hónapi lakbérrel már tartozunk. A kosztöt a népkonyháról hordjuk, a Vásárhelyi, sugárutl konyháról. Tessék nézni, ilyen kosztot kapunk. Rongyos gyékényszatyorból kis bögrét szed elő ?S áz asztalra teszi. A bögrében Bizonytalan szinii folyadék van. A népkonyha menükártyáján zöldborsó-léves a neve. A fenekén tényleg úszkál néhány borsószem, a tetején pedig néhány pirosas csépp: a záir. — Kosztot áz asszonyok hordják, azok neím mernek rá panaszkodni, mert félnek, hogy elvészik tőlük, íja panaszkodnak. De én nem bánóm, legyen, ami lesz; megmondom, hogy szörnyűséges a koszt, amit a Vásárhelyi-népkonyhán kapunk Amikor fölhozzák a? üstöt, megvárják, amig a sürüje leszáll a fenekére, aztán a tetejéről mérik a big, tartalmatla n levit. Nincs énnek a világon semmi ereje. Ha megeszi^ az ember, egy perc múlva már megint éhes. Á sűrűjét csudálatosképpen semki sem kppj^ meg. Az asszonyok azt be szélik, hogy malacokat hizlalnak rajta. Ut^na kéne ennek a dolognak nézni, meri a hír terjed és nagyon elkeserít mindenkit... Utána kellene nézni ezeknek a dolgoknak, mert hiszen az Ínséges munkanélküliek nem is ingyen kapják a népkonyhai leveseket. Meg kell dolgozniuk érte. Minden hónapban meghatározott és a családtagok száma szerint többszöröződő napokat. Joguk van igy azt kivánni, nogy legyen erő Is abban a kiosztott in <?yen-l evesben. ! A kapitány ur házasodik Még á Földes utcvn jöttek, a kapitánv ntár iz; zett-mozgott a nyeregbe: fcissé félrebillentett sapkáján igazgatta a friss virágot. Mire lovánák patkói a bazalt kockákon csattogtak, a rézkürtös i is lépésbe szedte a katonák hosszú sorát. 4 ; Napsugarás májusi reggel volt. A spaletták felpattantak s a rajtuk bészürSdő meleség arcán csókolt, majd édesanyám simogatott meg és gyengéden megrázta a karom: — Felkelni! Iskolába! Már jönnek a katonák... Éles vezényszót hallottam. — Vigyázz! Század balra nézz!... Az ablakhoz ugrottám; eg$- bagasrangu lovás. tiszt vágtatott át a keresztuocáp. A szembenlevő sarokház ablakából pedig mosolyogva bólintgatott két, fekfete szöghajú női fej... A kapitány kárdjá villogott 4 reggeli napsütésben, a virágos ablakban a szép özvegy Pallayné, meg a nála is szebb leánya: Klári szorongott egymás mellett. » Mikor már á kürtszó is álig hállátszótt, Pallayné felriadt merengéséből. A tőkor elé ült. A szem alatti ráncoktól nem volt elragadtatva, de azért a necc alól kihúzott egy-egy frufrut s föléje tűzött egy piro« szegfűt... Nézte magát messziről, közelről, mosolyogva, megelégedetten . . Szemeinek fénye nem oly per zselő már, mint volt, de azért még hóditó volt. A bejárónő már takarított. Pallayné hangos jókedvvel segített neki. De nehezen telt az idő; messzi volt még 11 óra, amikor porosan, fáradtan jqnijek vissza a katonák és a kapitány megint fpjvelést vezényel,.. Teli volt száz és száz gondolattal. Régi kottáit sorra lejátszotta. Mindegyikhez egy-egy kedves emlék fűződik. Bizohy nem jöttek ma a katonák. Pedig már a 12 órát is elfújták a gyárdudák, sőt az egy órát is. Viszont már Klári rúgott bele a vasajtóba, cifrázva nyomkodva a csengőt. = nmm IWHKS! a ftBftt sat-ks« taiaimtam a kápitánnyál és rámköszönt. Ugy rám mosolygott, hogv íe kellett sütnöm a szemem ... Pállayné szótlanul hallgatta Klárit., hogy Itlinból bezúgott, hogy dolgozatírásból meg... hogy majd elolvad és éhes, mint. egy regiment farkas... — Hát ez megint mi? — szakította félbe ányjl. üli az, hogy regiment? Katonák beszélnék igy — és bosszúsan elsietett. Az ebedet ugv költötték él, mint. máikbf, csak Ibbán különbözött, hogv azelőtt Plllayné nVffl íjjért ptíf&fit Rlárltiák; thost pe&ig kis fiijjáfl ftiég is aflta. Már elég régen pifient, ámikór csengő berregése riasztotta, fel. Klári nyitott ajtót, de édesanyja is lement. _ Egy katona furakodott, be a .keskeny vasajtón, gyönyörű rózsacsokorral a kezében, összevágta bokáját és jelentette: — A kapitány ur küldi ezt a viíágot, meg levelet. Pallayné átveszi a levelet. Keresi a címet. A boriiékon ez áll: 3,Á köves ueca, legszebbjének," Felbontja. A Aévjegyeiu „ÍRlyi égés hódolatom &s csodálatom jeléül... Kézcsókkal..." A^f'án egv ferde vonás, alul-felül pontok: fordíts! A másik oldalon nyomtatott betűkkel: „kipiivári Cséfriák István Miklós honvédszázados ..." Kissé rejtélyes, de nem kétséges: neki szól. Vljjtífi másnak szólhatna? itm. Persze. Zárkózott úriember. Gentleman. Előbb a szive nyílik ki, aztán a szája. Sajátkezüleg tette vázába a virágot. Átgondolta a helyzetet és ugy érezte, valamit elhibázott. Se nem üzent, se nem irt, még azt sem mondta: köszönöm. Illetlenség. Más módja volna,, ha nem szívesen fogadnám, tje... Mégis, .írnom kell egy pár sort. És már elő is vette a lévélpapirt. Minden hölgy «F® harisnyáit szavatolt minőség, divat SChort ftérd) harisnyák kizárólag Potlák Testvéreknél Vigyázat! Mielőtt ipari vásárban vásárolna, nézze meg kirakati áraimat! Syárl nj Írógép tizedes tabulátorral 8 évi |t| Uj kerékpár 1 évi garanciával . . . P 86.00 garanciával, 1936. évi modell . , P 450.00 H Uj gramofon jó ba$i ...... P 4$ 00 flyürf wj portablé Írógép P 175.00 || Lampart csillár 3 ágp . . > * . : P 11.00 Útm&r gumi príma, Jttállái P l.i», íW. Érák. Rádiók; hálózati, P 300-tóÍ kezdve. Használt Írógépeik raktáron. •=• Eédvéífi részlétfizetés. Kelemén Mártonná! k nnwta melleit KELEMEN IICCA 1L SZ. ..líálásán kSsZönörtt a virágdt és szívesen látom holnap délután 5-re teára..." Igy ni Végeredményben a társadalmi konvencióról sem szar bad mégfeleÖkcéni ;.. Másnap reggel a katonák egy kis, vállas főhadnagy kardviÍJogtatására vonultak ki gyakorlatra. Az izgalom fokozódott. Pallayné arca csák akkpr derplt mosolyra, amikor az ablakon át megpillantotta a kapitány legényét. Névjegyén közölte, hogy délig szolgálatban vafi, de a méghávaM éíkedélyesen téli el. A délután ftéj? féndezgaiéssel, osinŐsíitássál. Még kész sem voltak, ismét megjelent a katona, de most már két csokr rot nyújtott át. A szobák szinte roskadoztak á virágillattól. ^ „ ,, ( • Csengetés. Palilayné elébe sietett. A kápitánv kék atillában vólt és mikor összevágta a botiját, sarkantyúja ugy pengett, mint az arany tallér. Magas, szikár álakjávál. Sarkáns vonásával hétéit a 8£8Bá. — Asszonyom! Boldog vágyok, hogy a Virágot elfogadta S fiógv vendége lehetek ., és á kiSjszszonynák is hálás vagyok, hogy bájos mosolyával meginvitált... Kacagással, tréfával, bókokkal telt az idő. Pattogó, katonás szavak sziporkáztak a hllgvek felé. De fogyott a likőr is. , _ . Másfél óráig tartott az első.vizát. Elköszönj, nél Klárinak is kezet akart csókolni a kapitány, de nem engedte. Megkérdezte anyjától, jól tétté-e. Pallayné helyeseit: — Csitri Vagy még te kézcsokrá — mondottá. Azután még néhányszor kellemes fcrákát tátott a kapitány, Pallayéknál, mig egyszer. h6s|szabb szünet állt bé. Gyakorlatra mentek, de anzikszokról onnan sem felédkeiett meg. Egyszer Pallaynénak, egyszer Klárinak cirtiezte. Kedves, udvarias szavakat. Egyszer azi is lyta: „Szeretnék már a közelükben lenni... vágyódom a kedves otthon után .. " Ez annyira meghatotta Pállaynét, hogy nyombán megolvasta a fehérnemű szekrény, tartalmát: nem kelT-é a kelengyét, ha esetleg.,, mondjuk .áthelyezik a kapitányt és... Komplett garderobbal akart újra férjhez menni. Ebben a hangulatban aztán a viszontlátás olyan örömteljes volt, hogy azt hitte: menten elolvad a íioldogságtól. . .. , 1 A kapitány vacsorára is ott maradt Sokat foglálkbtótt Klárival, de az anyját sem hanyagolta el. Bucsuzóul ezeket móhdotta: — Azt hiszem, pontosan tiz nap múlva jtfvöfci megint, de nem egyedül... ^ . . Ézt nagy nyomatékkal jelentette bé U merően ai ásszonv szemébe nézett, majd hírtelen Klárihoz lépeit s mindkét kezét köszönésre fl^ntjtötta. Klári föltalálta magát ezúttal is: elkapta és kör6é:k8f6e tánÓoli^ Ófife neveti közben. Tizednapra bejelentették tiszteltüket. Néhány árával á fogádás előtt, minden a legnagyobb rendben vártf a vendégeket. Az asszony hódítóbb volt, mint valaha. Klári algebrai feladatával foglalkozott Gondolta: neki n,em fontos ott lenni. Két pár sarkantyu pendüli a szép asszony előtt, amelynek hangjára Klári is otthagyta az algebrát, Erőséit deresedő, délceg katona, az agglegény ez>redes és a kapitány léptek a szalonba. Az ezredes pár udvarias bevezető szó után katonás rő. Wdséggel tárta fö! jövetélének céüját. — Asszonyom! Unokaöcsém megbízásából eljöttem, hogy számára asszonyt vigyek haza aki rendben tartja a gazdaságot, meg az öcsémet is... _ mert az idő eljár felette, nem ugy, mint fölöttem (most kétszer hetvkén megsodorja ősz bajuszán .aki ma SOM teti meg a szép TSZsronvoka't (általános derültség^ a esál&d. redig utódok nélkül maradna. Ezért hát, vdn .szerencsém öcsém számára ünnepélyesen megkérni, a legbájosabb asszony még hájosabb leányát: Klárikát. , Pallnvné falfehér lett s ugy érezne, megfordult vele a vilá* Vizespohár után nyúlt, ujbol mosolvra áillilotta be az arcát és igent intett. Klán meg bambán, tétován néz, mint akt most ébred álmából. Majd félénken megszólal: — Hiszen én még iskolába járok — Nem baj az gyermekem, a nyolcadikat magánúton 1« e1 lehet végezni — szólt az ezredes. Most a kapitány .lépett Klári elé: — .Akárja, Klári? Klári zsebkendője sarkát s«ájá!bá akasztotta, fé^.t tűnődve lehajtotta, azután végigvezette, swsméf a i.elp.nlevőkön. Mikor ¿desanyjáévál Összetalálkozik, ai bólint s lítji hb£. dbban könnycsepp ¿elemik me^ A kápitányrí emeli kit nlgv Fekete szeSét « bálkán f«6l: — Akarom! — És elpitvérédík & H , Baranyl József.