Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-31 / 132. szám

2 DÉl.M AGY ARORSZ A O TQ"56 május 31. Fehér antilop cipők! weeckend, axandpléa bocakotcfpők minden színben és kivitelben olcsó gyárt árakon! Városi ^utalványra I 4 havi hiteL ZSUfkÓ cipőáruház 1,1 Komth Lafos «ugtrut fc. pen ugy iparkodik a liberalizmus arra, hogy az egyén politikai téren tökéletesedjék. Li­berális gondolat másutt, mint a keresztény­ség talaján ki sem fejlődhetett volna. És a liberalizmustól való eltérés, amint azt a mo­dern diktatúrák hirdetik, sohasem jöhetett volna létre, ha előzőleg az utolsó évtizedek­ben az emberiség vallásos érzülete meg nem ingott volna és ha az emberek nem feled­keztek volna meg azokról az alapelvekről, amelyeket a kereszténység hirdet. Nem, nincsen különbség, a keresztény és a liberális gondolat között. Ellenkezőleg, messzemenő rokonságban állanak egymás­sal. Majdnem azt merném mondani, hogy a kettő ugyanaz. auer Aladár ügynöksége, amely eddig Feketesas-u. 9. alatt Bene István ur által volt képvisel­ve, működését mint IffllOltlOn II Q hivatalos ügynökség iHllüillblI U. 0. alanti helyiségben folytatja. »7» ugyanugy mint eddig, az ügetőre és ga­loppra síarl és loln- la««*«» liratfir srerinf lo. Kiemelték a Dunából a flarait hldroi lezuhant haláloufót 4 kéktaxinak nem volí utasa, — az áldozat: Taska János soiőr Budapest, május 30. Jelentettük, hogy pénte­ken borzalmas szerencsétlenség történt a Margit* hídon, ahonnan egy kék taxi, amelyet Taska János vezetett, áttörve a korlátol, a Dunába zuhant. A1 menlé&i munkálatokat megkezdték, pénteken bu* várok kutatták a gépkocsit, amelyet a zuhai ás he­lyétől mintegy 40 méterre sodort el az ár. A mentési munkálatokat szombaton hajnalban folytatták, ismét több búvár szállt le a mélybe. Közel négy órai munka után az egyik búvár je­lentette, hogy megtalálta a kocsit. Délelőtt 1 r óra tájban horgot, erősítettek a szörnyű állapotban lévő gépkocsi kerekére és lassan megkezdték az autó kiemelését. Az autóban megtalálták a halálautó sofőrjének holttestét, a teljesen összeroncsolt Taska Jánost. Mig a munka folyt, a Duna partján életveszé­lyes volt a tolongás. Az iszap annyira betemette a kocsit, hogy a búvár csak az egyik kereíkiet tudta kitapogatni. Fél 12 után jelent meg a gépkocsi a Duna vize felett. Alaktalan ronccsá változott, csak a póUierekek maradtak épen az oldalon. A' sofőrülés ajtaja nyitva volt. A kormánykerék el volt törve, a benzintartály leszalcadt. A gép ka­rosszériája hiányzott, csak a meztelen vas alkat­részeket sücerült felhozni a Duna fenékéről. A gépkocsivezető ülése mellett a pótfilés állása olyan volt, hogv azon is ült valaki. A romok kö­zött megtalálták Taska János sofőr holttestét Jegygyürüs keze, mintha a kormánykereket fogta volna. A folyamőrtisztek azt mondják, hogy a holttestet a ruhája akadályozta meg abban, hogy a kocsiból kiessék. A sofőr órája 5 dro 20 percet mutatott. A vizsglálat annyit megállapított, hogy a taxaméter zászlója nem volt lecsapva, tehát nem volt utasa a kocsinak. A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 óra­kor. Időjóslat: Élénk szél, több helyen, kivált a nyugati és az északi megyékben újból eső és zivatar. A hőmérséklet a Tisza vonalától ke. letre még emelkedik, a Duna és a Tisza közén 11 em változik, a nyugati és az északi megyék­ben valószínűleg csökken. ELIT grill Pensio, Siófok lépés a strandtól minden kényes igényeket kielé­gitő teljes komfort. — Balatonra néző balkonos szobák. - Kitűnő konyha. Bármikor megkezdhető •O napos teljes • V pemio vatutí költséggel Felvilágosítás prospektus: Neu Ernő banküzlet uta­zási irodájában, Széehenvi-tér 6. Karcsi Irta FARKAS ANTAL Az utolsó költésnél történt. Verébatyust a buza. földön megriasztották a keresztek között. Izga­tottan sietett haza az ereszalatti fészekbe az anyushoz, aki éppen a tojásokon Olt és türelmet­lenül várta az atyust. — Ugyan hol csavarogtál ilyen sokáig? Bizo­nyosan a szomszédasszonnyal fürödtél megint a porban, ugy-e? Vagy máshol eszegetted el az idői? — Hagyj föl ezzel az örökös fédtókeoykedéssel! Igazán kellemetlenné teszed vele az egész napo­mat. A szomszédasszonyt nem Is láttam. Bizonyo­san a saját urával ment fürödni és nem a tiéddel. Éti a kenyerem után fáradtam egész nap. A tar­lón egy kétlábú tollatlan álllat közénk durrantott. Milyen szemtelenek, amyus, ezeib az emberek: még élni sem hagyják a kenyérkereső madarait. Ron­dák, akár a macskák. — Ne takaródz mindig a mások hibájával. Tud­hatnád, hogy Ilyenkor a nő mindig nagyobb fi­gyelmet és gyöngédséget vár a férjtől. Verébntyus megvakarta a fejét. — Elhiszem, de az idén már te la beszüntethet­néd az üzemet. Tavasz óta egyebet sem csinálok, mint ezekre a hálátlan gyerekekre keresek. Teg­nnp is találkoztam azzal a buksifejü Jancsival, még csak nem is köszönt. Szép kis ivadékok, mondhatom. Ezért ugyan fölnevelhetjük őket. Olyan hálátlanok, mintha valóságos emberek vol­nának. Sokszor nem ártana, ha egyenesen a Ti­szába pottvantnnád a tojást. Verébanyus fölsóhajtott. — Úristen, igy beszél egy apai Bizony az újszülöttek fölnevelése nem kis gon­dot okozott az ereszalatti veréb-familiának No, azért ezen Is túlestek szerencsésen. Legtöbb ba­iuk akadt azonban Karcsival, akit hiába tanítot­tak röpülni, kenyeret keresni, nem fogta a f»|e. A többiek már mind szárnyrakeltek, elköltöztek a szülői háztól, de Karcsi még mindig ott lábatlan­kodott, tátotta a száját az ennivalóért és olyan jóé.tvágya volt, mint az öregek aek együttvéve. Meg Is nőtt akkorára, mint a legderekabb veréb, de ®nnél a Karcsinál élhetetlenehh ostobább te­remtés nem volt az egész famíliában. Az apja már nagyon elkeseredett volt, amikor azt mondta az anyjának: — Te, ez a mi Karcsink olyan buta, mintha em­bernek született volna: ennek gépet kell csinálni, hoy röpülni tudjon. Akárhol vetted, nem rám faj­tázott, az már bizonyos. — Talán énrám? — csattant föl az anyja. — Dehogy rád! Nem kettőnkre, hanem egy har­madikra. — Ne járjon a szád! Tudhatnád, hogy soha meg nem csaltalak. — Persze, hogy tudhatnám, de nem tudom. Karcsi miatt napirendem volt a családi pörpat­var. A gyerek ezzel nem sokat törödött: talán nem is értette, miről van szó. Ki-kimerészkedett szülői segitségge) a háztetőre vagy a legközelebbi fára, ott megült és keservesen osipákolt az enni­valóért. Az apja elkeseredetten mondta: — Én már nem is bánnám, ha macska vagy vér­cse gyomrába jutna. Egészen tönkretesz bennün­ket. Ránk jön a tél, magunknak sem lesz mit en­nünk: hát mi lesz ezzel a mamlasszal? Más veréb ilyenkor már kvártélyt szerez magának, megnő­sül és nem pusztítja a szülői ház kenyerét Iga­zán mondom neked, ba nem csinálsz vele vala­mit, én elmegyek a háztól Verébanyusnak nagyon rosszul esett ez a sok korholás Akármilyen gyámoltalan volt is Karcsi, mégis csak az ő gyereke volt. Hát mit csináljon vele? Elhatározta, hogy már a sorsára bizza szegény Karcsit, mert az ura még egyszer beváltja a fe­nyegetést és faképnél hagyja. A szomszédasszony kikapós menyecske hírében állott. Igaz, hogy a férje elöregedett, nem is a legjobb kenyérkereső. Egész nap a melegen süt­kérezik és ha a felesége nem támogatná, tán étvenpusztulna A felesége módos asszony és olyan helven van a fészke, ahonnan akadálytalanul be­szökhet a padlásra. Ott bőven talál szeme« ele­séget. Az urát nem lehet a padlásra beereszteni, mert egy kicsit vak is, süket is, könnyem elkapná a macska A sjomszéfair.szony egyiélbjr&)t uz«<vrás birélVn is áll: tél idején a padlásról lopott eleséget bu­sás kamat mellett kölcsön adii az inséees vere­beknek, akik aztán visszafizetik nyáron duplán. A Karcsi apja — mondjuk meg őszintén — már gondolkozott azon, hogy az öreg szomszédot ki­dobja a fészekből és összeáll a vele szívesen ka­cérkodó menyecskéivel. Mondjon a világ akármit: fő az üzlet Ettől félt a Karcsi édesanyja és ettől való fé­lelmében határozta el magáit arra, hogy Karcsit kiviszi a mezőre és otthagyja. A maga lábén úgy­sem tud hazajönni, hát legyen vele, ami lesz. ügy is lett Karcsi a mezőn maradt. Már este­ledett. Az édesanyját kiabálta szörnyen. Semmi válasz. Ijedtében megbújt szegény valami szalma­kazal tetején. Az anyja, az apja éppen a sorsa fölött tanáct­koztak, hogy ugyan él-e még vagy sem, amikor beszólt hozzájuk a szomsziédasszony: — No, nem jönnek a mezőre egy kis élelemért? — Ma nem megyünk: esőre áll az Idő — ha­zudtak a szomszédasszonynak. VoLíakéfppen dig a lelkiismeretinrdalás riasztotta vissza őket a mezftremenéstől. A szomszédasszony jártában-keltében keserves sírást hallott a szalmakazal tetejéről. Odaröpült, megismerte Karcsit: — Hát te hogyan kerttltfl ide? — Kihoztak a mamáélk és itthegytak. TessSk hazasegiteni. A szomszédasszony hazasegítette Karcsit, de nem ám az anyjáékhoz, hanem magához, kz ti ügyes szeme meglátta, hogy ebből a Karcaiból nagyon erős, hatalmas veréb lesa, csak táplálni kell. fis lett ls. Pár hét múlva Karcsi ugy kipöndör!tette a« öreg verebet a saját fészklből, hogy csak ugy rö­pült. Egy hónap múlva megbúbolta az apját, ami­kor észrevette, hogy az ő asszonya körttl Ügyes­kedett A következő télen ő volí a körayéfc tegfaWvs& tebb uzsorása, aki még a saját édes szüleinek 1« száz percentre adott Tavasszal meg uj asszony* hozott a házhoz, mert a régit m^jumU ét elker­gette. Ttt vóge van ennek « kii álla ttoe sémák, ami ugyan iningyárt neui m".se, mihelyt emberekkel csrréliük föl a verebeket.

Next

/
Thumbnails
Contents