Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-31 / 132. szám

2 DÉl.M AGY ARORSZ A O TQ"56 május 31. Fehér antilop cipők! weeckend, axandpléa bocakotcfpők minden színben és kivitelben olcsó gyárt árakon! Városi ^utalványra I 4 havi hiteL ZSUfkÓ cipőáruház 1,1 Komth Lafos «ugtrut fc. pen ugy iparkodik a liberalizmus arra, hogy az egyén politikai téren tökéletesedjék. Liberális gondolat másutt, mint a kereszténység talaján ki sem fejlődhetett volna. És a liberalizmustól való eltérés, amint azt a modern diktatúrák hirdetik, sohasem jöhetett volna létre, ha előzőleg az utolsó évtizedekben az emberiség vallásos érzülete meg nem ingott volna és ha az emberek nem feledkeztek volna meg azokról az alapelvekről, amelyeket a kereszténység hirdet. Nem, nincsen különbség, a keresztény és a liberális gondolat között. Ellenkezőleg, messzemenő rokonságban állanak egymással. Majdnem azt merném mondani, hogy a kettő ugyanaz. auer Aladár ügynöksége, amely eddig Feketesas-u. 9. alatt Bene István ur által volt képviselve, működését mint IffllOltlOn II Q hivatalos ügynökség iHllüillblI U. 0. alanti helyiségben folytatja. »7» ugyanugy mint eddig, az ügetőre és galoppra síarl és loln- la««*«» liratfir srerinf lo. Kiemelték a Dunából a flarait hldroi lezuhant haláloufót 4 kéktaxinak nem volí utasa, — az áldozat: Taska János soiőr Budapest, május 30. Jelentettük, hogy pénteken borzalmas szerencsétlenség történt a Margit* hídon, ahonnan egy kék taxi, amelyet Taska János vezetett, áttörve a korlátol, a Dunába zuhant. A1 menlé&i munkálatokat megkezdték, pénteken bu* várok kutatták a gépkocsit, amelyet a zuhai ás helyétől mintegy 40 méterre sodort el az ár. A mentési munkálatokat szombaton hajnalban folytatták, ismét több búvár szállt le a mélybe. Közel négy órai munka után az egyik búvár jelentette, hogy megtalálta a kocsit. Délelőtt 1 r óra tájban horgot, erősítettek a szörnyű állapotban lévő gépkocsi kerekére és lassan megkezdték az autó kiemelését. Az autóban megtalálták a halálautó sofőrjének holttestét, a teljesen összeroncsolt Taska Jánost. Mig a munka folyt, a Duna partján életveszélyes volt a tolongás. Az iszap annyira betemette a kocsit, hogy a búvár csak az egyik kereíkiet tudta kitapogatni. Fél 12 után jelent meg a gépkocsi a Duna vize felett. Alaktalan ronccsá változott, csak a póUierekek maradtak épen az oldalon. A' sofőrülés ajtaja nyitva volt. A kormánykerék el volt törve, a benzintartály leszalcadt. A gép karosszériája hiányzott, csak a meztelen vas alkatrészeket sücerült felhozni a Duna fenékéről. A gépkocsivezető ülése mellett a pótfilés állása olyan volt, hogv azon is ült valaki. A romok között megtalálták Taska János sofőr holttestét Jegygyürüs keze, mintha a kormánykereket fogta volna. A folyamőrtisztek azt mondják, hogy a holttestet a ruhája akadályozta meg abban, hogy a kocsiból kiessék. A sofőr órája 5 dro 20 percet mutatott. A vizsglálat annyit megállapított, hogy a taxaméter zászlója nem volt lecsapva, tehát nem volt utasa a kocsinak. A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakor. Időjóslat: Élénk szél, több helyen, kivált a nyugati és az északi megyékben újból eső és zivatar. A hőmérséklet a Tisza vonalától ke. letre még emelkedik, a Duna és a Tisza közén 11 em változik, a nyugati és az északi megyékben valószínűleg csökken. ELIT grill Pensio, Siófok lépés a strandtól minden kényes igényeket kielégitő teljes komfort. — Balatonra néző balkonos szobák. - Kitűnő konyha. Bármikor megkezdhető •O napos teljes • V pemio vatutí költséggel Felvilágosítás prospektus: Neu Ernő banküzlet utazási irodájában, Széehenvi-tér 6. Karcsi Irta FARKAS ANTAL Az utolsó költésnél történt. Verébatyust a buza. földön megriasztották a keresztek között. Izgatottan sietett haza az ereszalatti fészekbe az anyushoz, aki éppen a tojásokon Olt és türelmetlenül várta az atyust. — Ugyan hol csavarogtál ilyen sokáig? Bizonyosan a szomszédasszonnyal fürödtél megint a porban, ugy-e? Vagy máshol eszegetted el az idői? — Hagyj föl ezzel az örökös fédtókeoykedéssel! Igazán kellemetlenné teszed vele az egész napomat. A szomszédasszonyt nem Is láttam. Bizonyosan a saját urával ment fürödni és nem a tiéddel. Éti a kenyerem után fáradtam egész nap. A tarlón egy kétlábú tollatlan álllat közénk durrantott. Milyen szemtelenek, amyus, ezeib az emberek: még élni sem hagyják a kenyérkereső madarait. Rondák, akár a macskák. — Ne takaródz mindig a mások hibájával. Tudhatnád, hogy Ilyenkor a nő mindig nagyobb figyelmet és gyöngédséget vár a férjtől. Verébntyus megvakarta a fejét. — Elhiszem, de az idén már te la beszüntethetnéd az üzemet. Tavasz óta egyebet sem csinálok, mint ezekre a hálátlan gyerekekre keresek. Tegnnp is találkoztam azzal a buksifejü Jancsival, még csak nem is köszönt. Szép kis ivadékok, mondhatom. Ezért ugyan fölnevelhetjük őket. Olyan hálátlanok, mintha valóságos emberek volnának. Sokszor nem ártana, ha egyenesen a Tiszába pottvantnnád a tojást. Verébanyus fölsóhajtott. — Úristen, igy beszél egy apai Bizony az újszülöttek fölnevelése nem kis gondot okozott az ereszalatti veréb-familiának No, azért ezen Is túlestek szerencsésen. Legtöbb baiuk akadt azonban Karcsival, akit hiába tanítottak röpülni, kenyeret keresni, nem fogta a f»|e. A többiek már mind szárnyrakeltek, elköltöztek a szülői háztól, de Karcsi még mindig ott lábatlankodott, tátotta a száját az ennivalóért és olyan jóé.tvágya volt, mint az öregek aek együttvéve. Meg Is nőtt akkorára, mint a legderekabb veréb, de ®nnél a Karcsinál élhetetlenehh ostobább teremtés nem volt az egész famíliában. Az apja már nagyon elkeseredett volt, amikor azt mondta az anyjának: — Te, ez a mi Karcsink olyan buta, mintha embernek született volna: ennek gépet kell csinálni, hoy röpülni tudjon. Akárhol vetted, nem rám fajtázott, az már bizonyos. — Talán énrám? — csattant föl az anyja. — Dehogy rád! Nem kettőnkre, hanem egy harmadikra. — Ne járjon a szád! Tudhatnád, hogy soha meg nem csaltalak. — Persze, hogy tudhatnám, de nem tudom. Karcsi miatt napirendem volt a családi pörpatvar. A gyerek ezzel nem sokat törödött: talán nem is értette, miről van szó. Ki-kimerészkedett szülői segitségge) a háztetőre vagy a legközelebbi fára, ott megült és keservesen osipákolt az ennivalóért. Az apja elkeseredetten mondta: — Én már nem is bánnám, ha macska vagy vércse gyomrába jutna. Egészen tönkretesz bennünket. Ránk jön a tél, magunknak sem lesz mit ennünk: hát mi lesz ezzel a mamlasszal? Más veréb ilyenkor már kvártélyt szerez magának, megnősül és nem pusztítja a szülői ház kenyerét Igazán mondom neked, ba nem csinálsz vele valamit, én elmegyek a háztól Verébanyusnak nagyon rosszul esett ez a sok korholás Akármilyen gyámoltalan volt is Karcsi, mégis csak az ő gyereke volt. Hát mit csináljon vele? Elhatározta, hogy már a sorsára bizza szegény Karcsit, mert az ura még egyszer beváltja a fenyegetést és faképnél hagyja. A szomszédasszony kikapós menyecske hírében állott. Igaz, hogy a férje elöregedett, nem is a legjobb kenyérkereső. Egész nap a melegen sütkérezik és ha a felesége nem támogatná, tán étvenpusztulna A felesége módos asszony és olyan helven van a fészke, ahonnan akadálytalanul beszökhet a padlásra. Ott bőven talál szeme« eleséget. Az urát nem lehet a padlásra beereszteni, mert egy kicsit vak is, süket is, könnyem elkapná a macska A sjomszéfair.szony egyiélbjr&)t uz«<vrás birélVn is áll: tél idején a padlásról lopott eleséget busás kamat mellett kölcsön adii az inséees verebeknek, akik aztán visszafizetik nyáron duplán. A Karcsi apja — mondjuk meg őszintén — már gondolkozott azon, hogy az öreg szomszédot kidobja a fészekből és összeáll a vele szívesen kacérkodó menyecskéivel. Mondjon a világ akármit: fő az üzlet Ettől félt a Karcsi édesanyja és ettől való félelmében határozta el magáit arra, hogy Karcsit kiviszi a mezőre és otthagyja. A maga lábén úgysem tud hazajönni, hát legyen vele, ami lesz. ügy is lett Karcsi a mezőn maradt. Már esteledett. Az édesanyját kiabálta szörnyen. Semmi válasz. Ijedtében megbújt szegény valami szalmakazal tetején. Az anyja, az apja éppen a sorsa fölött tanáctkoztak, hogy ugyan él-e még vagy sem, amikor beszólt hozzájuk a szomsziédasszony: — No, nem jönnek a mezőre egy kis élelemért? — Ma nem megyünk: esőre áll az Idő — hazudtak a szomszédasszonynak. VoLíakéfppen dig a lelkiismeretinrdalás riasztotta vissza őket a mezftremenéstől. A szomszédasszony jártában-keltében keserves sírást hallott a szalmakazal tetejéről. Odaröpült, megismerte Karcsit: — Hát te hogyan kerttltfl ide? — Kihoztak a mamáélk és itthegytak. TessSk hazasegiteni. A szomszédasszony hazasegítette Karcsit, de nem ám az anyjáékhoz, hanem magához, kz ti ügyes szeme meglátta, hogy ebből a Karcaiból nagyon erős, hatalmas veréb lesa, csak táplálni kell. fis lett ls. Pár hét múlva Karcsi ugy kipöndör!tette a« öreg verebet a saját fészklből, hogy csak ugy röpült. Egy hónap múlva megbúbolta az apját, amikor észrevette, hogy az ő asszonya körttl Ügyeskedett A következő télen ő volí a körayéfc tegfaWvs& tebb uzsorása, aki még a saját édes szüleinek 1« száz percentre adott Tavasszal meg uj asszony* hozott a házhoz, mert a régit m^jumU ét elkergette. Ttt vóge van ennek « kii álla ttoe sémák, ami ugyan iningyárt neui m".se, mihelyt emberekkel csrréliük föl a verebeket.