Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-20 / 123. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. $cerke*ftA*ég> SomogT> ucca 22. I. em. Telelőn: 23-33.»Klodöhlvalal, ueic»Bnk»nyvlftr |eg*lrodat Aradi ucca t>. Telelőn* lMI6..Nynmdo- Löw L tpöf ucca 1«. Teleton: Í3-00. . Tíiylrafl ti levélcím: Deir rryítroMTi'p. Sr-«"<•«•«* A Kormány szius es a uarosoh A kormány — jólesik egyszer dicsérni is, — elhatározta, hogy elengedi a napszámosok szoba-konyhás lakásból álló házainak házadóját. Az elengedett házadóval együtt természetesen „kiesik" a házadónak a várost megillető pótléka is s ha az előzetes számi fásoknak hinni lehet — telepek óh! ~ abban az esetben a város ezen a cimen 24—25.000 pengőt fog évente vesziteni. Kezdünk ahhoz a helyes számítási módhoz hozzászokni, hogy minden kiadást pótadóban mérünk fel. Kezdünk a pótadó valutájában gondolkozni. Ez a 24—25.000 pengős hiány is, ahogy nyomban megállapították, mintegy kétszázalékos pótadónak felel meg. Ily módon azután hamar kiderül, hogy a kormány szive a legszegényebb háztulajdonosoknak örömet, a városnak pedig bánatot okoz. Amit megnyernek a kis háztulajdonosok, azt elveszíti a város s minthogy a város szükségleteit nem lehet a kormány szivéhez méretezni, a város többi polgára lesz kénytelen pótolni azt a hiányt, ami a legszegényebb háztulajdonosoknak elengedett adók kimaradása folytán áll elő. S mégis azt mondjuk, helyes ez a kormányintézkedés, de nem helyes az a rendszer, amelyik sokszor közgazdasági szükségességből, de gyakran politikai megfontolások alapján juttatott kedvezményeket a város terhére engedélyezni. A kormány jószive és politikája igy gyakran sújtja a városokat. A kormány legelső hivatali ténykedései közé tartozott a borfogyasztási adónak felére történő leszállítása. Ez a lépés, nem tagadjuk, rendkívül népszerű volt a bortermelők körében, de e z a népszerűség csak Szeged városnak évi háromszázezer pengőjébe került. Ez a háromszázezer pengő évi bevétel ötszázalékos kamatozás mellett hatmillió pengő tőkeértéknek felel meg, — e z z e 1 lett a város szegényebb akkor, amikor a kormány a borfogyasztási adó csökkentésével vált népszerűbbé. Évi háromszázezer pengővel fizeti meg csak Szeged város a kormány népszerűségét. Nem mondjuk, hogy ez a népszerűség nem ér semmit (a kormánynak), de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormány népszerűségének fokozása a városnak nem ér meg — csak egy tételnél — évi háromszázezer pengőt. S ha még ez volna az egyetlen tételi Jöttek a forgalmiadó-panaszok s a belátó és megértő kormány nem térhetett ki a panaszok orvoslása elől. A különböző cikkekre egymásután terjesztették ki a fázisrendszert, aminek azután az lett a következménye, hogy a város forgalmiadórészesedése jelentékeny mértékben csökkent le. A forgalmiadót egyre inkább a gyártási helyen kell leróni az egyes árucikkek után s mivel a Szegeden forgalomba került iparcikkek túlnyomó részben nem Szegeden állíttatnak elő, a forgalmiadót sem Szegeden fizetik utánuk. A forgalmiadópanaszok orvoslása után igy váltak panaszosokká a városok s közöttük joggal kérhet előkelő helyet Szeged város is, egyike azoknak a városoknak, melyek ezen a cimen a legtöbbet veszítettek. A kormány szive megesett az Ínségeseken Is. Ezt sem kifogásoljuk, hisz minden érző ember szive megesett rajtuk. De amikor azt Szerda, 1936 május 20. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 123. sz. ClöFIZET^S I Bevonta helyben 3.2Q vidéken «* Budapeiiea 3.00, uUUBldUn 6.4U pengő. - Egyet u*m «"> helk»«nap ÍO, vaiAr* 6» Ünnepnap »• "W. U't« •letétek >eivélele larlia tsorlnl. Megle. rnik fiéllO lUVOelé*» naponta T*upel. látjuk, hogy más országban nagyszabású á 1lami közmunkákkal segítenek az Ínségeseken, állami feladatnak tekintvén és ismervén el a nyomor enyhítését, akkor kifogásolnunk kell, hogy a kormány a városokkal fizetteti meg az inségellátás költségeit. A kormány jószivének közbenjárására megkönyörült az ínségeseken s megengedte a városoknak, de nem is mindegyiknek, csak a kedvesebbeknek, hogy inségadót vethetnek ki polgáraikra, — egyetlen egy évre. A kormány most is a városok zsebére volt jószivü s a városok feladatává tette azt, ami másutt állami kötelesség. Ennek a jószívűségnek azonban a lélektelen kalendárium nem állithatott korlátot, amikor elmük az első év, a kormány újra megengedte kegyesen a városi polgárságnak, hogy saját magukat megadóztathassák s amikor a második év is eltelt, a kormány a harmadik évben is bebizonyította az Ínségesek irányában jószivét. S mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a rendes adók változhatnak, módosulhatnak és kimúlhatnak, de a rendkívüli, az egyetlen esetben kivetett adók változatlanul megmaradnak, nem nehéz belátni, hogy amíg a városok viselni tudják az inségakció költségeit, addig a kormány mindig jószívű lesz. Ennek a kérdésnek van más hajtása is. A rendkívüli házadó is hasonló ellágyu'.ásban fogantatott, a rendkívüli házadót is csak egy évre vetették ki, de már itt az a tragikus különbség észlelhető, hogy ennek egész bevételét elveszi a kormány. Ahelyett, hogy a szegedi ínségesek gondját a kormány venné magára, még azt a bevételt is elveszi, ami az egy évre megállapított, de az ínség leküzdésére évről-évre szedett közterhekre adják össze az adóvégrehajtók szelíd szavainak engedve, a városi polgárok. A kormánynak támogatnia kellene a nehéz helyzetbe jutott magyar városokat, hogy — mint miniszteri felköszöntők szoktak emlegetni, — meg tudjanak a magyar városok felelni nemzeti és kulturális kötelességeiknek s ehelyett a kormány minden segítése és támogatása a városokat sújtja. Meddig bírják még ezt a jószívűséget a városok s a városoknak terhek súlya alatt tántorgó polgárai? Gömbös Gyula betegsége elcsendesítette a készülő politikai viharokat A lojális ellenzék lojaliíásí vár a Nep szélsőjobboldalától Is Szegedi ügyek a kultusztárca költségvetési vitájában Budapest, május 19. (A Délmagyarország munkatársától.) A politikai életet még kedden ie foglalkoztatták a legutóbbi napok eseményei. Kétségtelenül megnyugtatta az idegeket illetékes helynek tegnap kiadott nyilatkozata, amely erélyes formában cáfolta meg a napok óta elterjedt kombinációkat é6 híreszteléseket. A helyzet m,a tisztázottabbnak látszott, mint tegnap, azonban még ma is voltak olyan kérdések, amelyekre a feleletet a legközelebbi napok eseményei fogják megadni. Gömbös miniszterelnök egészsége változatlanul kielégítő, sót a kedden érkező balatonfüredi hirek határozottan javulásról számolnak be. Ezzel kapcsolatban hangoztatták kedden a parlament folyosóján, hogy változásról nem lehet szó, mert Sztranyavszky Sándor teljesen ismeri minden vonatkozásban Gömbös miniszterelnök célkitűzéseit és elgondolásait és igy a kormánynak sem az irányzatában nem következik be változás, mégkevésbé személyi összetételben. A miniszterelnök teljesen programszerűen végzi kúráját és a javulás most már állandó. Ezek a tények is megcáfolják a legutolsó napok szárnyrakelt híreszteléseit. Kedden délután főispáni értekezletet tartottak Kozma Miklós belügyminiszternél, amelyen elsősorban népegészségügyi kérdésekkel foglalkoztak Johann Béla államtitkár ismertetésében. Az értekezleten természetesen szóbakerültek az aktuális kérdések is. A képviselőház kedden délutáni ülése egészen csendesen kezdődött. Fél 6 óra tájban élénkült csak meg a folyosó, amikor a képviselők kisebb csoportokban tárgyalták a lé nyögésén nyugodtabb hangulatot és a tiszti zottabb légkört. < Rassay Károly Shvoy Kálmánnal az egyifc keresztfolyosón hosszabb megbeszélést folv tátott, majd mind a ketten bementek a terem be, ahol a kultuszminiszteri tárca vitáját hall gatták. A folyosón ezalatt az egyik sarokban két legitimista gróf: Sigray Antal és Eszterházy Mórié merült el bizalmas beszélgetésbe. A baloldali folyosón megjelent a nyilaskeresztes gróf Festetich Sándor; teljesen egyedül ült az egyik pamlagon. Előtte ment el Reisinger Ferenc szociáldemokrata képviselő, de ügyet sem vetettek egymásra. Nyolc óra körül kisebb idegességet keltettek a hirek, hogy mi is van tulajdonképen Bethlennel? Kedden ismét telefonáltak Inkére, a válasz ismét az volt, hogy Bethlen továbbra is Inkén tartózkodik, a készülékhez azonban nem tudott jönni, mert a földeken járt. T)e más hirek is érkeztek a képviselőház folyosójára, amelyeket hosszabb ideig kommentáltak. Egyesek szerint még mindig aktuális volna az olaszországi utazás ügye, bizonyo sat azonban senki sem tudott-, igy el kellet' fogadni azokat a híreket, amelyek határo/<V