Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-12 / 93. szám

T930 április 12. OlM MAGYARORSZÁG fának ilt maradt emléke. Ebédje után ebben a fotőjben pihent a császár. ÍM szivta el szivarját és itt olvasta el az újságot, amelyet a kabinetiroda bekészített a számára. Itt szokott bóbiskolni. Élete vége felé már kiesett kezéből a szivar, — ha nagyon nézzük: látunk is a parketten megfeketedett égési nyomokat — le ejtette az. újságot és fél órára elszundikált. Mint minden hetven-nyolcvan esztendős öreg ember. És ilyenkor az öreg KetterI, aki a szomszédos szobában lesle a csengetyüt és a kulcslyukon vigyázott, mit csinál a császár, lábujhegyen ment be a szobába, felvette a szivart, az Íróasztalra tette az újságot és odatette a lecsúszott cvikkert is ... Ezekben az órákban az ischli parkban bekötözték a kutyák száját. Nem lehetett más hangot hallani, csak a sárga Vigó füttyét az öreg fáik lombos ágain .. * Rézrudak közé szoritott vörös zsinór keriti el a császár Íróasztalát az ischli Kaiser-Villában, ahova két schillingért engedik be az idegeneket. A vezető, tiroli zöld kabátban és vastag harisnyában, elhadarja gyorsan az évszámokat és megmutatja a szobrot, amit az olaszok királyától kapott ajándékba a szövetséges: I. Ferenc Jór.sef. A parkban megbámulják az emberek Viktória angol királynő prezentjét, a vadkan után rohanó vizslák bronzszobrát. Látjuk a helyet, ahol egykoron. tarka virágokból tervezte meg minden tavaszon a kétfejű sast az udvari kertész. Most már nincsen pénz erre. A kandelábereken is lekopott a Habsburgok címere. A kastély egyrésze zárva. Itt lakik a császár veje, Ferenc Szalvator főherceg, aki tiz évvel Mária Valéria halála után oltárhoz vezette a harminchat éves Riesenfels Melanie bárónőt. A parkban, amolynek csöndjét egykoron az unokák kacagása verte fel, most csönd van. A császár Íróasztala mellett csak egy percre .álnak meg az emberek... Észre se veszik, hogy az a megkopott zöld Íróasztal, szürke porzójával és nyesett szárú ludtollaival, mellette az elnyűtt karosszékkel a hatalmas és díszes ischli kastélyban az egyetlen hely, amelynek köze van a történelemhez. .. Paál Jób. SiudiumoU AMiai Balról térdelek én, jobbról a Magas-Tátra, itt térdel egy tiiesök s most néztem éppen hátra: ott jó füvön egy szarvas, négy ló. hét nyárfa térdel, arrébb asszony, ki mellén áj életet érlel; térdel a tö a kékszemű, nem rebben szárnya szélnek s e.sa-k hallgatunk mi, mint akik hallgatva Is beszélnek Uecán Tűnődöm. Itt nők, férfiak cikkáznak mellettem el, mint szirt mellett a habok. Dj háboriiról kárálnak az uecán, nézelődöm, aztán tovaballagok. Mint ki panaszkodna, de rsak int: „minek?" járok lekókkadt gondolataimmal s elhnllajtok egy-egy fahangú rímet. Perkátai László. BUDAP^STiN legolcsóbb és a pályaudvarok4 hoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA gfizf kádf üirdő,ésVizgy ogyí nfézet (VII., Dohány-ucca 14. szám) Nyitás t raggal 3 órakor. — Gői- és kád• Urdó ára » 1.- Kiszolgálási díj csak 10 fül. íej^oiAyctyro ájyofya,, é/i {fauJMíJri a a A barlangok Irta TONELLI SÁNDOR. A húsvéti könyvpiacon jelent meg Tonelli Sándornak uj könyve „Az emberi civilizáció kezdetei" címmel. Ebből a könyvből közöljük az ' alábbi fejezetet. A könyvet Sebestyén Károlynak, a miivészarcheologusnak 56 képe diszati. A jégkorszak letűnte után Európát hoszszu időn, sok évezreden át, tundura- és teppeszerü területek borították. A jégkorszak állataiból csökkenő számban megmaradt a mammut, barlangi oroszlán, szürke medve, gyapjas rinocerosz, de mellettük megjelentek már a mai mérsékelt égöv állatainak ősei is. Vadlovak, bölények ós rénszarvasok óriási tömegei tanyáztak Európa derekán és bőséges alkalmat nyújtottak az uj emberfajtának, amely a neandervölgyi ember helyét elfoglalta, hogy vadászszenvedélyét kielégítse és megélhetését biztosítsa. Ez az időszak azonban nemcsak nagy klimatikus, hanem földrajzi elváltozásokat is tüntetett fel. Európa, mely a megelőző periódusban két ponton is összefüggött Afrikával, ebben az időszakban vette fel fokozatosan mai alakját. A Gibraltár-szoros átszakadása következtében a Földközi-tenger nyugati része elvesztette beltenger} jellegét és vízszintje jelentékeny mértékben emelkedett. A Dardanelláknál és Bosporusnál a keleti medence öszszekött.etésbe került a Fekete-tengerrel. Az olyan területek, mint a magyar Alföld, melyek a jégkorszak idején teljesen víz alatt állottak, vagy el voltak mocsarasodva, ebben az időszakban váltak fokozatosan lakhatóvá. Noha, a kulturtipusok a körülbelül húszezer esztendős perródus alatt, mely a jégkorszaktól az ujabb kőkorszak idejéig terjedt, erősen változtak, amit főleg az ezen időkből való szerszámok állandó tökélefesbedége bizonvit, maguk az életviszonyok e hosszú idő alatt meglehetősen. állandók voltak. Egész idő alatt a rénszarvas volt Európa legjellegzetesebb állata, amely a legnagyobb befolvást gyakorolta a korszak emberének életére. Igv nem lehet a jogosultságot megtagadni attól a felfogástól, amely a környező állatvilág és az ember közötti kapcsolat alapján az egész időszakra a rénszarvas kora elnevezést alkalmazza. Annak, aki szakszerűen foglalkozik e régmúlt idők történetével, külön kell hangsúlyozni a rénszarvaskor szerszámainak szépségét és technikai tökéletességét. Egy feltétlenül intelligens és nagy artisztikus érzékkel bíró emberfajta volt, amely e szerszámokat készítet*» és használta. Minden szépségük és tökéletessé giik mellett is mégsem ezek a szerszámok keltik fel a legnagyobb érdeklődésünket, ha.net» azok a művészi szerszámok, főleg barlangrajzok. amelyek a. rénszarvaskor elején nagyon egyszerű, profilban rajzolt, kétlábunak tetsző állatokkal kezdődnek és folyton tökéletesbedve, a kor végén ezino6 és élethűen nai turalisztikus ábrázolásokig jutnak el. A magdaléni korból valóságos kompozíciók ismeretesek, amelyek meglepnek a színek gazdagságával és felrakásával, az élő állat mozdulatainak megrögzitósével, sőt a tárgyak perspektivikus felfogásával. A chaffaudi barlangból, Francia, országban, ismerjük egy vadló-csordának a I rajzát, melynek távlati beállítása oly tökéletes, hogy különbet ma is alig lehetne felvázolni. Az Ő6kor művésze a barlangok falán megörökítette azt, ami legjobban izgatta a benne élő vadász, fantáziáját. A mi szemünk számára annyira meglepőek ezek a rajzok, hogy mikor 1879-ben Sautuola spanyol archeologue, illetve kisleánya az ilyen barlangrajzot felfedezte, az egész tudományos világ kétsógbevonta, hogy az a kőkorszakból származik, modern hamisításra gyanakodott és csak akkor fogadta el végérvényesen a felfedezés hitelességét, mikor 1895-től kezdve Délfranciaország és Spanyolország barlangjaiban talált hasonló leletek egész sora annak valódiságát megerősítette. Azóta a rendszeres barlangkutatás a kőkorszakból való rajzok ezreit tárta fel, nemcsak Európában, hanem a. többi földrészeken is, Ezek a barlangrajzok a rénszarvaskor emberének éles természetmegfigyeléaéről, magasfoku technikai készségéről és eleven, üde, artisztikus érzékéről tesznek tanúbizonyságot. Ugyanezt bizonyítják az egyre nagyobb számban előkerülő plasztikus alkotások, faragványok, csontokba vésett ábrázolások és domborművek is. Több ezen szobrászati alkotások közül, mint a witlendorfi. Vévus, a brassempouyi Vénus és a predmosti mnmmnt, világhírre emelkedett. Egy ilyen emlékünk nekünk is van, a szentesi Vénus képében, bár ez némileg későbbi időből származik. Egyes muzeumok nagyon ügyesen és szemléltetően mutatják be az őskor emberének művészi alkotásait. A madridi és gráci muzeumban a barlangrajzok eredeti méretben freskódiezitéseknek vannak felhasználva, a hallei ősrégészeti muzeum pedig utánzatban mutat be egy egész barlangot falfestményeivel egyetemben. A barlangkutatás munkája Európában immár félszázada folyik és egymásután hozza napfényre a meglepőnél meglepőbb eredménye ket, amelyek sok problémának már magvará