Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-12 / 93. szám

DCLMAGYARORSZAG 1936 áprili 9 12. EZÜSTRÓKA nagy választékban m igen olcsó áron ROSMANNAL átokházi Ínségesek kapják s intézkedtem, hogy lehetőleg még a húsvéti ünnepek előtt az élelmiszer kioszttansék. Szombaton délelőtt dr. Kernen esy Tibor népjóléti tanácsnok és L u n g Mihály, a Hatósági Munkaközvetítő Hivatal főnöke az ötezer pengős segélyből vásárolt két vagonrakomány élelmiszert vittek ki Átokházára és ott szétI osztották áz Ínségesek kőzött. A házasok kap| tak személyenkint 5 kiló kenyérlisztet, 1 kiló szalonnát és 1 kiló babot. A családosak ezen felül minden gyermek után 1 kiló kenyérlisztet, fél kiló szalonnát és negyed kiló babot. A megmaradt pénzen húsvét után burgonyát vásárolnak és ezt is kiosztják az átokházai nélkülözők között. Asbesfsziaeieléüil 12 ha vl részletfizetésre kaphatók Szántó Edényáruházban Sxéchenyl tér 11 szám. (VArotI bérház) 340 A három szegedi politikai párt Szeged politikai életéről Három titkár nyilatkozata (A Détma^yarország munkatársától.) Az országos politikai erőviszonyokkal szemben Szef

eden hosszú ideje három politikai párt müödik. Igaz, hogy legutóbb több pártalakitási kísérlet történt és egyes jobboldali pártok máig sem adták fel a reményt arra vonatkozólag, hogy sikerül Szegeden gyökeret verniők. Pártélete és szervezete azonban csak három pártnak van és mi ma a szegedi politikai életről e pártok főtitkárainak nyilatkozatain keresztül kísérelünk meg képet vetíteni a közönJég elé. A nyilatkozatok a következők: Dr. Pártos Ernő, « szabadelvű párt titkára ezeket mondotta: — A politikai pártok békéje a pártkeretek lehullását, a pártok tétlenségét jelentené. Ilyen értelemben természetesen békéről beszélni nem lehet. Azonban a béke és a békétlenkedóe állapota kőzött szóles sáv terül el, amelyen a pártok a ma#uk tevékenységét sokféle eszközzel és harcmodorban fejthetik ki. — A szegődi politikai pártok szegedi talajból nőttek ki és szegedi levegőben élnek, működésük tehát híven visszatükrözteti Szeged népének hagyományosan nyugodt, megértő, egymást megbecsülő alaptermészetét. A pártok itt soha sem egymás ellen, hanem elvekért küzdöttek. Ez a magyarázata annák, hogy olyan kérdésekben, amelyek a pártok politikai elveit nem érintik, mindig megtalálták az együttműködés útját és -oliase törtek egymás ellen pusztán párthatalmi érdekből. — A szabadelvű pártot ma is az a mélységes ni«ggy&K>dés forrasztja agj be, hogy a nemes érlelőmben vett liberalizmu« mint embari és nemzeti eszmény, nem multa és nem múlhatja idejét, mert egyet jelent a modern állnmélet legszilárdabb alapjával: az alkotmányos szabadsággal. A liberális párt sohasem adott hangot felforgató gondolatoknak, csupán a természetes fejlődés szükségességét hangoztatta és a visszafejlődés meggátlásáni törekedett. Ezt célozza a parlamentarizmus sértetlensége és a nemzet politikai akaratának saaUad, független megnyilvánulása érdekében folytatott küzdelme, amelyet kötelessége a l>«T,'in«uralom útjára tévedt ecrypárt és egyakarat sorvasztó rendszere ellen minden alkotmányos <-.s/kw7«í megvívni. — Arra a kérdésre, hogy mi a párt álláspontja •eVkezeti kérdésekben, ezeket mondhatom: A felek* zeti kéirdést a párt sohase tekintette pártpolitikai üeynek. Minden felvezetnek mervan a maga belső élete, amely teljesen távol áll a párté'ettől. A párt csak magyar közéletet, magyar nemzeti törekvó.-eket ismer s ennek részese minden magyar ember, vallására, felekezetére való tekintet nélkül. Azt mindenesetre meg kell állapítani, hogy a szegedi népiélekben, mint azelőtt, ugy most sem találnak termékenv talajra azok az itt-ott felbukkanó kísérletek, amelyek ellenőriz hetetlen célok szogálatában felekezeti, vagy faji jelszavakkal iparkodnak Szeded polgársága között a széthúzás magját elhinteni. — A liberális párt mindenütt felemeli tiltakozó és követelő szavát, ahol olyan kormánytőnekvéseket lát, amelyek a polgárok politikai vagy gazdasági szabadságát veszélyeztetik. Egymásután kerülnek felszínre reformok, amelyek központosító rendszerükkel az egyéni szabadságot, a szellemi foglalkozásokat épugy, mint a mezőgazdaságot, az ipart és a kereskedelmet mindjobban gúzsba köti. .4 túlhajtott, semmivel sem indokolható oentrdizáció elleni küzdelem egyik legfőbb szociális és gazdaságpolitikai feladata a mai ellenzéknek. Dr. Széchényi István közjegyző, a Nemzeti Egység Pártja főtitkára mái- ' régebben lemondott tisztségéről, de még ő vezeti a párt ügyeit, mert utódja még ezidőszerint nincs A főtitkár a kővetkezőket mondotta: — A pártok békéje? Erről csak azt tudom mondani, hogy amióta én vezetem a Nemzeti Egység Pártját Szegeden, soha politikai türelmetlenség, személyi harc nem volt. Elvek harca folyt mindég, ez a harc sohasem csapott át szeméi) es térre, remélem, hogy ezután is így lesz. A jövőre nézve nebéz nyilatkozatot tennem, mert lelépő főlitk&r vagyok, mindennap várom felmentésemet, talán még ebben a hónapban meg is történik ez. Hogy ki lesz az utódom, arról nem tudok semmit. Ha tovább is rám volna bizva az ügyek vitele — amit nem szeretnék és nem kivánnék —, a lelkek békéjét igyekeznék megteremteni, legyünk lélekben is egyek, necsak külsőben. Megszüntetni igyekeznék a személyi kultuszt és a szervilizmus helyébe, ba egyáltalán lehet szervilizmusról beszélni, erősíteném az emberekben az öntudatot. Ne azért tartozzanak egy pártba, mert személyes érdekeik, kapcsolataik odavezetik, hanem a lelkek meggyőződése vigyen mindenkit a pártha. A Nemzeti Egység Pártjába megalakulásakor a lelkek ereje vitte az embereket és a meggyőződés ereje fejlesztette a szervezetet oda, hogy ugy a törvényhatósági választások alkalmával, mint az országgyűlési választások alkalmával egyedülálló eredményt tudtunk felmutatni. — Felekezeti tekintetben Szeged az ország legbékésebb városa. Amikor mindenütt ki volt élezve a felekezeti kérdés, Szegeden akkor is nyugalom volt, sohasem sikerült a közéletben irányító tényezőnek úrrá tenni a felekezeti kérdést. — Szociális tekintetben az országnak szinte a legelhanyagoltabb városa vagyunk. Nemcsak a külvárogrészek mérhetetlen szegénységére, de a tanyavilág szörnyű nincstelenségére is vonatkozik ez az állitásom. Amig az 1920. évi törvényjavaslat alapján nem öltött testet a földbirtokreform a csengelei végeken, addig viszonylagosan jól éltek a tanyaiak. Voltak nagy bérletek, amelyeken a kisbérlők napszámban dolgozhattak. Azóta ez megszűnt Hasonló a helyzet Átokházán is. A tanyai nép nyomorog és szinte elképzelhetetlen, miképpen lehetne a szociális nyomoron ezeken a helyeken segíteni. — A város gazdasági helyzete szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy halárváros lettünk. És amig ez így lesz, addig gazdasági fellendüléshez kevés reményt szabad füznünk. Amig a Délvidék gazdasága nem tud újra felénk áramlani, mást nem tehetünk, mint igyekszünk tartani a nivót, mert a fejlődésre, gazdasági, ipari, kereskedelmi megerősödésre a inai viszonyok mellett számítani nem lehet. Lájer Dezsőtől, a szociáldemokrata párt titkárától az alábbi sorokat kaptuk: — 4258—52. Az első a munkanélküliek, a második az üres munkahelyek számát mutatja, minden munkanélküli mellé csak 2 családtagot veszünk, akiket a nélkülözés szintén kínoz, azt látjuk, hogy Szeged belső területén minden hetediknyolcadik lelket a nyomor tart pusztító karjai között. A tanyavilágban élők sorsa még kétségbeejtőbb. Ezek ellen az állapotok ellen folytatunk állandó harcot ugy a parlamentben, mint a törvényhatósági bizottságban, de folytatjuk ezt a küzdelmet minden más területen, ahol csak alkalmunk van. — Ezeknek az állapotoknak jobhraforditásal nem a szociáldemokrata párt követeléseinek jogosságán és igazságán múlik, hanem elsősoroan azokén, akik a politikai és gazdasági hatalom birtokában vannak. Ha összehasonliti uk a mai állapotokat azokkal, melyeket a Bethlen—Károlyiéra hagyott ránk, minden túlzás nélkül állithatjuk, hogy a nép nyomora még jobban elmélyült. Pedig milyen csábító ígéretekben volt részünk, — Csupán egy tekintetben látunk nagyon félénk kísérletezéseket. Értem ezalatt a 48 órás munkaidő bevezetésének már nagyon elkésett és a minimális munkabérek megállapításának tervét. Ám ezeknek a terveknek végrehajtása nem ugy történik, ahogyan a do'gozók éraekeben jónak/ szükségesnek és oélrávezetőnek tartjuk. Túlságos^ vontatottak az ezirányu intézkedések, másodszor olyan korlátokat állítanak fel a munkások és alkalmazottak felé, amelyeknek Leküzdése csakis •hatalma« szervezeti erővel lehetséges, ha azt' akarjuk, hogy valóban gyümölcsöket teremje-' uek a munkásság és az alkalmazottak számára és egyúttal alkalmas első lépések legyeiek az országf gazdasági életének talpraállitása főié. De ezek a kísérletek is csak ugy hozhatnak eredményt, ha a kormány olyan intézkedéseket tesz," melyek kellő mennyiségű munkaalkalmat teremtenek. A szegedi szakszervezeti bizottság most legsürgősebb fel-* adatának azt tartja, hogy harcba szólítja minden foglalkozási ág munkás és alkalmazotti táborát a 48 órás munkaidő és a fizethető legkisebb bérek megállapításának kikihdése iránt. — A szociáldemokrata párt minden fórumon változatlan erővel folytatja tovább küzdelmét a politikai jogok és a dolgozók életét és testi épségét védő intézkedések megvwLóeitieíért