Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-08 / 34. szám

2 DELMAGYAR ORSZÁG 1936 február 9. Amnesztiát kaplak a »nemszavazók« arra, hogy az örökösök teljes kielégítése helyett a javaslat a patriarchális megoldást választotta, amely egyúttal az összetartozás eszméjét testesíti meg. Azzal a váddal foglalkozott ezután. hogy a hitbizományi kisbirtok az egykét iktatja törvénybe. Sebes Dénes megállapításaira hivatkozott, aki kimutatta, hogy a tapasztalat szerint az ilyen birtoktipuson nincs egyke. A miniszter ezután egyes felszólalásokra válaszolt. Bethlen István — folytatta —, néhány u j eszmét pendített meg, amelyek rendkiviil érdekesek, sajnálja, hogv már a bizottsági tárgyalás során nem merültek fel és Bethlen intenciói szerint készült javaslátba sem kerültek bele. Ezután így fejezte be beszédét: — A kormányzat, amikor ezt a javaslatot hosszas vizsgálat és lelkiismeretes elgondolások után benyújtotta, a nemzet jövője megmentésének a gondolata vezette. Azt hiszem, hogyha a magyar kormány elhárította azokat az akadályokat, amelyek a főldszeretet és birtok alapítás elé gördülnek, viszont nem gyorsítja meg ezt a programot oly módon, amely a nemzet életére veszedelmes volna, másrészt viszont a középbirtok képzése révén lehetővé teszi az országban erős. kötelességtudó, hazafias középosztály fejlődését, azt hiszem, a kormány helyesen tette meg kötelességét és minthogy ezek a gondolatok vannak a javaslatban, bizalommal kérem elfogadását. A miniszter után Flandorfer Ignác szólalt fel aki a javaslatban politikumot lát. Minél több paraszthitbizománv kell de nem a magántulajdon megkárosításával A közénnagybirtokra is szükség van, hogv az ország népé munkához jusson. Még a telepítés előtt likvidálni kell a földreform visszásságait. A javaslatot nem fogadta el. Mózes Sándor szerint nincs létjogosultsága a hitbizománynak. legfeljebb mint mintagazdálkodásnak, de akkor is a legerősebb állami ellenőrzés alatt kell állnia. A kisbirtokok számát szaporítani kell. A javaslat nemzéli és tárgyi szempontból nem valósítja meg azokat a reformokat, amelyeket a magvar nép kiván, ezért nem fogadja el. Komi ss Gyula alelnök ezután bejelentette, hogy Ra j n iss Ferenc határozati javaslatai házszahálvellenesek. azért nem is döntertok róla. Utána Takács Ferenc és Farkas István határozati javaslatait elvetette a többség. Megkezdték a részletes vitát. A Ház az első hat szakaszt hozzászólás nélkül elfogadta. A hatodik szakasznál Lányi Márton előadó uj •zöveget nyújtott be. Farkas István az uj szövegnek a bizottsághoz való utalását kérte, amit az elnök el is rendelt. A 9. szakasznál Flandorfer Ignác kisebb módosítás'Vit kért. ezt a többség elvetette. A Ház legközelebbi ülését kedden délután tartja és folytatja a hitbizományi javaslat részletes vitáját. Az ülés 8 óra előtt ért véget. (A Délmagyarország munkatársától.) Amikor a kormányzó karácsonyi amnesztiájáról azóló rendelet megjelent, a jogászok körében megindult a vita_, hogy kiterjed-e az amnesztia azokra & választókra, akik a mult évben tartott képviselőiválasztások alkalmával nem, gyakorolták szavazójogukat és távolmaradásukat nem igazolták. Ezek ellen megindult a kihágási eljárás és a kihágási bíróság biintetöparancsot küldött a számukra. A jogászok vitája azzal a megállapítással végződött, hogy a nemszavazókra nem terjed ki a kegyelem és így a kihágási bíróságok tovább Budapest, február 7. A politikai életet megdöbbentette Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár tegnapi tragikus halála, amely röviddel azután következett be, hogy a kúria Ítéletét közölték vele. Dréhr Imre családja iránt őszinte részvét nyilvánul meg; a villa, amelyben lakott, állandóan tele van részvétlátogatókkal. Hagy mi volt Dréhr halá ának közvetlen oka; azt nem lehet tudni, a rendőrorvos szivszélhüdést állanitott meg. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek az öngyilkosság Látsz itát támasztották alá. A család pénteken arra kérte a főkapitányságot, hogy a boncolást mellőzzék, mivel két* ségtelen, hogy nem öngyilkosság történt. Dréhr Imre nemrégiben egyik barátja előtt kije'entette, hogy irt egy levelet, amelyben ügyén ve', foglalkozik. Megirla végrendeletét is, ez azonban nem anyagi do'gokról intézkedik. Diéhr Imre haálával a bűnvádi eljárás megszűnt, de dr. Gál Jenő vé^l) kijelentette, társával együtt elh:;;ár Ui, hogy a bünlelötörrényszéke-i beadják az ujrafelvétel iránti kérelmet és fe'torolják uj törvényes bizonyítékaikat. — A per újra felvétele során — mondotta Gál Jenő — ujabb bizonyítékokat is fel fogunk vonultatni Dréhr ártatlansági mellett. A l lott Dréhr Imre erősebb lesz, mint az élő... Dréhr Jánosnénak, Dréhr Imre ca'cö -1 i v ] án aJc állapota az éjszaka válságosra fordult. t Dréhr Imre özvegye valósz'nüleg tovább folytatja azt a polgári pert, amelyet az elhunyt indiJ tott a kincslár e len számedása helyességérek megállapítása végett. Az üciyérzség pénteken délben eltekihiett Dréhr folytatták az eljárásokat, a nemszavazók megbirw ságolását. Szegeden több mint ötszáz büntetőt* parancsot kézbesítettek ki és a mecbirságoltalű közül sokan már be is fizették a rájuk kirótt 6 írságokat. Most azután uj rendelet jelent meg, ameiy, az amnesztiát kiterjeszti a nemszavazókra. A rendelet alapján a községi bíróságok azonnali ha* tállyal megszüntették a folyamatban lévő eljárd^ sokat, törörték a kirótt bírságokat. Az amnesztia) következtében a városi szegényalap károsodik, a kirótt bírságokat ez az alap kapta volna. Imre holttestének felboncolásától, miután bün« cselekmény semmiféle gyanúja nem forog fenn. Intézkedésére kiadták Dréhr Imre holttestéi a családnak, Minisztertanács Budapest, február 7. A kormány tagjai pénteken délelőtt jo órakor Gömbös Gyula miniszterelnök elnökletével minisztertanácsra ültek össze, amelyen a kormány tagjai teljes számban jelenteik meg. A minisztertanácson Kánya Kálmán külügyminiszter részletesen beszámolt a kormánynab londoni útjáról. Ezután folyóügyekkel foglalkozz tak. A minisztertanács délután fél 3 órakor végtződött. Kivégzés — gázzal London, február 7. Északkaroiina államban lévő Ralleigh fegyházban két halálra^« itélllen kipróbálták a kivégzés ujabb módját mér4 ges gáz utján. Az elitélteket egymásután karosH székbe szijjazták légmentesen elzárt fülkébe, amelybe hidrociánsav gázt bocsájtottak, 25 tanuj figyelte a halált. A zárka külső üvegfalánál a zárkán átvezetett stetroszkópon orvosok figyelték! az elitéltek szívverését. Az első elitéit, egyt Foster nevü néger 11 percig, a másik, Jankings nevü fehér ember 7 és félpercig kínlódott. j Megállapították, hogy a villamosszék sokkal emberségesebb kivégzési mód. Dréhr Imre tragédiája Az oroszlánetetök Irta MÓRA FERENC Ulászló király, a második, egyszer valami bolond nagy oroszlánt kapott ajándékba a szultántól. Az udvari urak közt volt, aki azt mondta, hogy gitnyból küldte a török az oroszlánt, volt aki figyelmeztetést látott benne; a követ, aki Irisérte a Királyi állatot, azt állította, hogy merő tiszteletből ki'ildte azt a aagy-ur. — Valódi Atlasz-hegyi oroszlán ez, ott is ritkán látni ilyent, a padisah mingyárt felségedre gondolt, mikor meglátta. Ha jól gondját viselik, elélhet még harminc esztendeig. Nem is kell neki sok, naponta beéri egy gödölyével. — Dobzse fiam, dobzse, .hálálkodott szegény Ulászló, de magában azt gondolta, hogy bizony okosabban tette volna a szultán, ha egy gödölyét küldött volna. Mert ez abban az időben volt már, mikor a budai mészárosok nem akartak kontóra adni őfelségének, se a vargák nem akarták neki foltozni a bársonycsizméját, amely nagyon kérte a kását. (És — hogy szavunkat ne felejtsük — az is ebben az időben történt, amit fán Szerémi György, a pletykás udvari káplán jegyzett föl az ország zászlósairól. Báthori nádor. Újlaki herceg, Ország bán vacsorára voltak hivatalosak Tamás érsekhez, aki nagyon istenkedett előttük, hogy csak egy kis hirtelen-hamar Jóval tudja őket megvendégelni. — De hát tudják kelmetek, — biztatta őket az őzgerinccel, — csak szegényesen traktálódzhatunk ebben a drága világban. A nádor fölhajtotta a velencei billikomot, amelvbej» a még akkor nem sokra tisztelet tokaji gyöngyözött — aminek a világ csak ötven esztendő múlva jött rá az izére, a tridenti zsinaton — és mosolyogva törülgette meg a bajuszát: — Bizony, nem mindenkinek van olyan kára az országban, mint nekem: ma is négy véka ezüstöt láttam belőle. Tudniillik nádor őkegyelmének a somogyi rengeteg birtokát hívták Kárnak. Erre aztán Újlaki herceg is kifeszítette a mellét: — Azért mégis csak én vagyok akkora ur, hogy nekem még a kutyáim is Gyöngyösön járnak. Ami megint ugy értendő, hogy az övé volt az időben Gyöngyös városa egész gazdag határával. — Az miár igaz, — ütött az asztalra a bán, — de n<kcm meg csak egyetjen parasztom két tarisznya aranyat adódzik minden esztendőben. Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó urnk, aki minden békekötésnél és minden törvény-kiadásnál szerepelt, — nyilván azért, mert nem tudott irni-olvasni, — a Dráva-menti óriás birtokát hivták ugy, hogy Parasztya. Utoljára Bakóc Tamás is megsokalta a vendégei dicsekvését és odaszólt nekik szép-csöndesen: — Hanem azért mégis osak nekem van akkora kemencém, hogy kelmeteket mind a hármukat betakarhatnám minden nyeregszerszámostól. Ez ls igaz volt, mert volt Hontmegyében Tamás érseknek akkora birtoka, hogy reggeltől estig a maga földjét kerülhette s annak a neve volt Kemence.) Hát Ulászlónak, az istenadtának se parasztja, se kemencéje nem volt, az oroszlánban is csak az ablakon keresztül merte őrömét találni, mégis jó képet vágott az aiándékhoz és utasította Hampó püspököt, az ország kincstárosát, hogy ne eressze el üres kézzel az oroszlánhozó török követet Amire Hampó püspök mingyárt fogta ls a könytár-. kulcsot. (Tudniillik a készfizetéseket akkoriban ugy teljesítették, hogy a Corvinákról törtek le hol egy ezüstsarkot, hol egy aranykapcsot.) — Hát ezzel a döggel mit csináljak? — pislogott le aztán a király az oroszlánra. — Mégis osafcj örülnöm kell neki, mert végre lesz valamim, amit senki se mer ellopni tőlem. Kikereste az udvari cselédek közül a legsoványabbat és megkérdezte tőle, minek hívják? — Karó Péternek. — No fiam, Karó Péter, éppen te kellesz nekem. Nagy méltóságba jutsz, te leszel az udvart oroszlánetető. Már csak azért is, mert olyan sovány vagy, hogy terád nem támad gusztusa ennek a nagyétvágyú állatnak, akármilyen közel jársz hozzá. A gödölyét minden reggel helyedbe vitetem. No az igaz, hogy Karó Péter paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával, meg a zörgős csonjaival. Nézték is egymást a fenevaddal nagyon. Mindkettő arra gondolt, hogy melyik eszi meg előbb a másikat. Az oroszlán irgalmatlan győzte étvággyal Déltájban akkorákat mordult fel a várkertből a palotába, mintha az ég zengene. Ilyenkor aztán nevetve könyökölték oldalba az oroszlánetetőt a többi léhűtők: — Szaladj Péter, ehetnék a macskádl Péter vitte is hűségesen az ebédet mindennap s nem győzte panaszolni, hogy mennyire eszik a förtelmes féreg veszett volna az anyjában. Csak az volt a csodálatos, hogy hiába fogyott el minden nap egy pödőlye, az oroszlán egyre soványabb lett,