Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-08 / 34. szám

2 DELMAGYAR ORSZÁG 1936 február 9. Amnesztiát kaplak a »nemszavazók« arra, hogy az örökösök teljes kielégítése helyett a javaslat a patriarchális megoldást választot­ta, amely egyúttal az összetartozás eszméjét testesíti meg. Azzal a váddal foglalkozott ez­után. hogy a hitbizományi kisbirtok az egykét iktatja törvénybe. Sebes Dénes megállapításai­ra hivatkozott, aki kimutatta, hogy a tapasz­talat szerint az ilyen birtoktipuson nincs egyke. A miniszter ezután egyes felszólalásokra vá­laszolt. Bethlen István — folytatta —, néhány u j eszmét pendített meg, amelyek rendkiviil érdekesek, sajnálja, hogv már a bizottsági tár­gyalás során nem merültek fel és Bethlen in­tenciói szerint készült javaslátba sem kerültek bele. Ezután így fejezte be beszédét: — A kormányzat, amikor ezt a javaslatot hosszas vizsgálat és lelkiismeretes elgondolá­sok után benyújtotta, a nemzet jövője megmen­tésének a gondolata vezette. Azt hiszem, hogy­ha a magyar kormány elhárította azokat az akadályokat, amelyek a főldszeretet és birtok ­alapítás elé gördülnek, viszont nem gyorsítja meg ezt a programot oly módon, amely a nem­zet életére veszedelmes volna, másrészt viszont a középbirtok képzése révén lehetővé teszi az országban erős. kötelességtudó, hazafias kö­zéposztály fejlődését, azt hiszem, a kormány helyesen tette meg kötelességét és minthogy ezek a gondolatok vannak a javaslatban, biza­lommal kérem elfogadását. A miniszter után Flandorfer Ignác szó­lalt fel aki a javaslatban politikumot lát. Mi­nél több paraszthitbizománv kell de nem a magántulajdon megkárosításával A közén­nagybirtokra is szükség van, hogv az ország népé munkához jusson. Még a telepítés előtt likvidálni kell a földreform visszásságait. A javaslatot nem fogadta el. Mózes Sándor szerint nincs létjogosultsága a hitbizománynak. legfeljebb mint mintagaz­dálkodásnak, de akkor is a legerősebb állami ellenőrzés alatt kell állnia. A kisbirtokok szá­mát szaporítani kell. A javaslat nemzéli és tárgyi szempontból nem valósítja meg azokat a reformokat, amelyeket a magvar nép kiván, ezért nem fogadja el. Komi ss Gyula alelnök ezután bejelentet­te, hogy Ra j n iss Ferenc határozati javasla­tai házszahálvellenesek. azért nem is döntertok róla. Utána Takács Ferenc és Farkas Ist­ván határozati javaslatait elvetette a többség. Megkezdték a részletes vitát. A Ház az első hat szakaszt hozzászólás nélkül elfogadta. A hatodik szakasznál Lányi Márton előadó uj •zöveget nyújtott be. Farkas István az uj szövegnek a bizott­sághoz való utalását kérte, amit az elnök el is rendelt. A 9. szakasznál Flandorfer Ignác kisebb módosítás'Vit kért. ezt a többség elvetette. A Ház legközelebbi ülését kedden délután tartja és folytatja a hitbizományi javaslat rész­letes vitáját. Az ülés 8 óra előtt ért véget. (A Délmagyarország munkatársától.) Amikor a kormányzó karácsonyi amnesztiájáról azóló ren­delet megjelent, a jogászok körében megindult a vita_, hogy kiterjed-e az amnesztia azokra & választókra, akik a mult évben tartott képviselői­választások alkalmával nem, gyakorolták szavazó­jogukat és távolmaradásukat nem igazolták. Ezek ellen megindult a kihágási eljárás és a kihágási bíróság biintetöparancsot küldött a számukra. A jogászok vitája azzal a megállapítással vég­ződött, hogy a nemszavazókra nem terjed ki a kegyelem és így a kihágási bíróságok tovább Budapest, február 7. A politikai életet meg­döbbentette Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár tegnapi tragikus halála, amely röviddel azután következett be, hogy a kúria Ítéletét közölték vele. Dréhr Imre családja iránt őszinte részvét nyil­vánul meg; a villa, amelyben lakott, állandóan tele van részvétlátogatókkal. Hagy mi volt Dréhr halá ának közvetlen oka; azt nem lehet tudni, a rendőrorvos szivszélhüdést állanitott meg. Vannak azonban olyan körülmé­nyek, amelyek az öngyilkosság Látsz itát támasz­tották alá. A család pénteken arra kérte a főkapi­tányságot, hogy a boncolást mellőzzék, mivel két* ségtelen, hogy nem öngyilkosság történt. Dréhr Imre nemrégiben egyik barátja előtt ki­je'entette, hogy irt egy levelet, amelyben ügyén ve', foglalkozik. Megirla végrendeletét is, ez azon­ban nem anyagi do'gokról intézkedik. Diéhr Imre haálával a bűnvádi eljárás meg­szűnt, de dr. Gál Jenő vé^l) kijelentette, társá­val együtt elh:;;ár Ui, hogy a bünlelötörrény­széke-i beadják az ujrafelvétel iránti kérelmet és fe'torolják uj törvényes bizonyítékaikat. — A per újra felvétele során — mondotta Gál Jenő — ujabb bizonyítékokat is fel fogunk vo­nultatni Dréhr ártatlansági mellett. A l lott Dréhr Imre erősebb lesz, mint az élő... Dréhr Jánosnénak, Dréhr Imre ca'cö -1 i v ] án aJc állapota az éjszaka válságosra fordult. t Dréhr Imre özvegye valósz'nüleg tovább foly­tatja azt a polgári pert, amelyet az elhunyt indiJ tott a kincslár e len számedása helyességérek meg­állapítása végett. Az üciyérzség pénteken délben eltekihiett Dréhr folytatták az eljárásokat, a nemszavazók megbirw ságolását. Szegeden több mint ötszáz büntetőt* parancsot kézbesítettek ki és a mecbirságoltalű közül sokan már be is fizették a rájuk kirótt 6 ír­ságokat. Most azután uj rendelet jelent meg, ameiy, az amnesztiát kiterjeszti a nemszavazókra. A rendelet alapján a községi bíróságok azonnali ha* tállyal megszüntették a folyamatban lévő eljárd^ sokat, törörték a kirótt bírságokat. Az amnesztia) következtében a városi szegényalap károsodik, a kirótt bírságokat ez az alap kapta volna. Imre holttestének felboncolásától, miután bün« cselekmény semmiféle gyanúja nem forog fenn. Intézkedésére kiadták Dréhr Imre holttestéi a csa­ládnak, Minisztertanács Budapest, február 7. A kormány tagjai pénte­ken délelőtt jo órakor Gömbös Gyula miniszter­elnök elnökletével minisztertanácsra ültek össze, amelyen a kormány tagjai teljes számban jelenteik meg. A minisztertanácson Kánya Kálmán külügy­miniszter részletesen beszámolt a kormánynab londoni útjáról. Ezután folyóügyekkel foglalkozz tak. A minisztertanács délután fél 3 órakor végt­ződött. Kivégzés — gázzal London, február 7. Északkaroiina államban lévő Ralleigh fegyházban két halálra^« itélllen kipróbálták a kivégzés ujabb módját mér4 ges gáz utján. Az elitélteket egymásután karosH székbe szijjazták légmentesen elzárt fülkébe, amelybe hidrociánsav gázt bocsájtottak, 25 tanuj figyelte a halált. A zárka külső üvegfalánál a zárkán átvezetett stetroszkópon orvosok figyelték! az elitéltek szívverését. Az első elitéit, egyt Foster nevü néger 11 percig, a másik, Jankings nevü fehér ember 7 és félpercig kínlódott. j Megállapították, hogy a villamosszék sokkal emberségesebb kivégzési mód. Dréhr Imre tragédiája Az oroszlánetetök Irta MÓRA FERENC Ulászló király, a második, egyszer valami bo­lond nagy oroszlánt kapott ajándékba a szultántól. Az udvari urak közt volt, aki azt mondta, hogy gitnyból küldte a török az oroszlánt, volt aki fi­gyelmeztetést látott benne; a követ, aki Irisérte a Királyi állatot, azt állította, hogy merő tiszteletből ki'ildte azt a aagy-ur. — Valódi Atlasz-hegyi oroszlán ez, ott is rit­kán látni ilyent, a padisah mingyárt felségedre gondolt, mikor meglátta. Ha jól gondját viselik, elélhet még harminc esztendeig. Nem is kell neki sok, naponta beéri egy gödölyével. — Dobzse fiam, dobzse, .hálálkodott sze­gény Ulászló, de magában azt gondolta, hogy bi­zony okosabban tette volna a szultán, ha egy gö­dölyét küldött volna. Mert ez abban az időben volt már, mikor a budai mészárosok nem akartak kontóra adni őfelségének, se a vargák nem akar­ták neki foltozni a bársonycsizméját, amely na­gyon kérte a kását. (És — hogy szavunkat ne felejtsük — az is eb­ben az időben történt, amit fán Szerémi György, a pletykás udvari káplán jegyzett föl az ország zászlósairól. Báthori nádor. Újlaki herceg, Ország bán vacsorára voltak hivatalosak Tamás érsekhez, aki nagyon istenkedett előttük, hogy csak egy kis hirtelen-hamar Jóval tudja őket megvendégelni. — De hát tudják kelmetek, — biztatta őket az őzgerinccel, — csak szegényesen traktálódzhatunk ebben a drága világban. A nádor fölhajtotta a velencei billikomot, amelvbej» a még akkor nem sokra tisztelet tokaji gyöngyözött — aminek a világ csak ötven eszten­dő múlva jött rá az izére, a tridenti zsinaton — és mosolyogva törülgette meg a bajuszát: — Bizony, nem mindenkinek van olyan kára az országban, mint nekem: ma is négy véka ezüstöt láttam belőle. Tudniillik nádor őkegyelmének a somogyi ren­geteg birtokát hívták Kárnak. Erre aztán Újlaki herceg is kifeszítette a mel­lét: — Azért mégis csak én vagyok akkora ur, hogy nekem még a kutyáim is Gyöngyösön járnak. Ami megint ugy értendő, hogy az övé volt az időben Gyöngyös városa egész gazdag határával. — Az miár igaz, — ütött az asztalra a bán, — de n<kcm meg csak egyetjen parasztom két ta­risznya aranyat adódzik minden esztendőben. Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó urnk, aki minden békekötésnél és minden törvény-ki­adásnál szerepelt, — nyilván azért, mert nem tu­dott irni-olvasni, — a Dráva-menti óriás birtokát hivták ugy, hogy Parasztya. Utoljára Bakóc Tamás is megsokalta a vendé­gei dicsekvését és odaszólt nekik szép-csöndesen: — Hanem azért mégis osak nekem van akkora kemencém, hogy kelmeteket mind a hármukat be­takarhatnám minden nyeregszerszámostól. Ez ls igaz volt, mert volt Hontmegyében Ta­más érseknek akkora birtoka, hogy reggeltől estig a maga földjét kerülhette s annak a neve volt Ke­mence.) Hát Ulászlónak, az istenadtának se parasztja, se kemencéje nem volt, az oroszlánban is csak az ablakon keresztül merte őrömét találni, mégis jó képet vágott az aiándékhoz és utasította Hampó püspököt, az ország kincstárosát, hogy ne eressze el üres kézzel az oroszlánhozó török követet Ami­re Hampó püspök mingyárt fogta ls a könytár-. kulcsot. (Tudniillik a készfizetéseket akkoriban ugy teljesítették, hogy a Corvinákról törtek le hol egy ezüstsarkot, hol egy aranykapcsot.) — Hát ezzel a döggel mit csináljak? — pislo­gott le aztán a király az oroszlánra. — Mégis osafcj örülnöm kell neki, mert végre lesz valamim, amit senki se mer ellopni tőlem. Kikereste az udvari cselédek közül a legsová­nyabbat és megkérdezte tőle, minek hívják? — Karó Péternek. — No fiam, Karó Péter, éppen te kellesz ne­kem. Nagy méltóságba jutsz, te leszel az udvart oroszlánetető. Már csak azért is, mert olyan so­vány vagy, hogy terád nem támad gusztusa ennek a nagyétvágyú állatnak, akármilyen közel jársz hozzá. A gödölyét minden reggel helyedbe vitetem. No az igaz, hogy Karó Péter paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával, meg a zörgős csonjaival. Nézték is egymást a fenevaddal na­gyon. Mindkettő arra gondolt, hogy melyik eszi meg előbb a másikat. Az oroszlán irgalmatlan győzte étvággyal Dél­tájban akkorákat mordult fel a várkertből a pa­lotába, mintha az ég zengene. Ilyenkor aztán ne­vetve könyökölték oldalba az oroszlánetetőt a többi léhűtők: — Szaladj Péter, ehetnék a macskádl Péter vitte is hűségesen az ebédet mindennap s nem győzte panaszolni, hogy mennyire eszik a förtelmes féreg veszett volna az anyjában. Csak az volt a csodálatos, hogy hiába fogyott el minden nap egy pödőlye, az oroszlán egyre soványabb lett,

Next

/
Thumbnails
Contents