Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-08 / 34. szám

DÉLMAGYARORSZAG Szombat, 1936 február S. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 34. sz. ELÖElZETtS: Havonta hc.yben 3.2U, vidéken e* Budapesten 3.6Ü, kUUOIdOn • 4U pengő. - Egyei tzAm ara hélkH* nap 1«, *n»6r- én Ünnepnap ÍO Ilii. Hlr­delétek felvétele tarifa szerint. Megte­lenlk h«lo Klv6tel«rei onponm resgei vőtfenség egyre Jobban befészkeli magát falaink közé. Mélyen alatta tengődünk a vi­lágkrizisnek. Nem kellett volna bekövetkez­ni és nem lenne szabad fennmaradni ennek. A Tisza nagyszerű folyó, a Bertalan-emlék alatt kiemelkedő domborulatot csináltak, de azért jambóval sem lehetne a nápolyi öblöt ide varázsolni s a parton a Vezúvot álmodni. De van varázsa ennek a hangulatos drága magyar folyónak is. Lágyak a hullámai s partján legédesebb az élesen tűző nyári nap. Nemcsak a balatoni halászat magyar specia­litás, a tiszai halászat is az. Itt terem a tarho­nya, de itt is kezd kiveszni a bicska. Magyar idegenforgalmi és magyar kultúrpolitikával sokat lehetne lendíteni Szegeden. De legyen kultúrpolitika: koncepció színház, irodalom, zene és képzőművészetek részére. Legyen idegenforgalmi politika: Kufstein annak 8 huszadrészével arat, ami nekünk. Legyen levegő: amelyben az alkotások kivirulhatnak és nem elhervadnak. És legyenek alkotások Mai szellemében és alkotó munkájának mai irama mellett féltjük ezt a várost: féltjük intézményeit, társadalmát, gazdasági életét féltjük kulturáját és féltjük jövendőjét. A képviselőház befejezte hitbizományi javaslat vitáját Lázár igazságügyminiszíer válasza a felszólalásokra Sándor Pál emléke MEECMBD. Szerkesztőség: Somogyi ucca <2. I. ea. Telelőn: 23~33.~KladOtUvatal, kOlcsOnkKnyvlAr ét Jegyirodát Aradi ucca 8. Teleion: 13-OÖ. - Nyomdai Lűw UpOl ucca 19. Telelom 13-00. . Távirati l*»«lclmi DélmngyarorszAg, Szeged. Alkotások Azon a közgyűlésen, amely az újkori Ma­gyarország legnagyobb kulturpolitikusát Sze­ged díszpolgárává választotta, a leggazda­gabb és legragyogóbb szegedi városépítő program hangzott el. Sokszor hivatkoztunk már erre a beszédre s ha jól emlékszünk, hangot adtunk annak a véleményünknek is, hogy bizonyos időközönkint, mondjuk éven­kint, a díszpolgárrá való választás napján ki kellene plakatiroztatni ezt a szegedi város­építő beszédet, a nemes város valamelyik nótáriusát pedig diszbe kellene öltöztetni, ki kellene kisérni a városháza erkélyére s ő ott kezében a nagy szegedi városépítő prog­rammal előlépne és el kezdene hangosan olvasni. A beszédet hangszóróknak kellene elvinni ki, messze, egész a telepekig, hogy meghallja kivétel nélkül minden szegedi pol­gár. A városházán is, de kint a telepeken is, bent a klubokban, de a műhelyekben és üzle­tekben is. Se fantaszták, se álomlátók nem vagyunk. Nem a teljes klébelsbergi program végrehaj­tásának elmaradása miatt hatalmasodik el tehát rajtunk aggodalom. Bár hiszen arról is lehetne beszélni, hogy városépitő program­ja a kormánynak megint nincs, amennyiben pedig van, az fővárosépitő program. A meg­valósítás céljából állandóan napirenden tar­tott kérdések megoldásának állandó elodázá­sa miatt van aggodalmunk. Már szégyéljük magunkat. Strandunk tehát a nyáron se lesz? Ez a második tél, amelyen úgyszólván hó­naponkint tanácskozunk a strandról s az idén megint drótkerítések, kasztok és dudva do­kumentálják idegenforgalmi rátermettségün­ket? Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nincs város az országban, amelynek annyi eszköze lenne ahhoz, hogy idegenforgalma kiemel­kedjen, mint Szegednek. Ehhez azonban nemcsak az intézmények, hanem a cél eléré­sét elősegítő intézkedések sokasága is kelle­ne. Hamarjában el sem tudnánk képzelni na­gyobb csapást, mint amilyen az lenne, ha az idén sem oldanánk meg se egészben, se részben a strandkérdést. És van, aki bizonyos abban, hogy ez a csapás nem következik be? Vannak, akiket kielégítene, ha az idén juniusra legalább részben állna a strand és ha idejében sikerülne révbe vinni az idei szabadtéri játékok ügyét. Szerény igények, de arról, hogy a játékokat idejében sikerül­jön révbe vinni, már is lekéstünk. Ahhoz azonban van még talán elég időnk, hogy megmentsük Szegedet a játékok elvesztésé­től. Sajátságos tünet, de számolni kell vele. A szegedi világsiker divatba hozta a szabad­téri játékokat s Debrecentől Sándorfalváig vagy tizenöt helyen kísérleteztek. Ma már az a helyzet, hogy kidőlt minden kísérlete­ző. A szabadtéri játékok magyarországi vá­rosai Tatatóváros egy operaelőadással és Szeged pozició, sikerek, élmények és gazda­godás tekintetében kimeríthetetlen fantáziá­val. Most Budapest fenyegeti ezt a jövőt. Nincs is a városnak sürgősebb kötelessége és nagyobb feladata, mint elhárítani ezt a veszedelmet. Ha sikerül, a pesti polgármes­ter és főpolgármester utján, ha nem, igény­be véve a kultuszminiszter és miniszterel­nök, sőt, ha kell, a kormányzó támogatását. A szegénység, a forgalomnélkülisée és jő­(Budapesti tudósítónk telefonjelentéee.) A hit­bizományi javaslat vitáját a képviselőházban pén­teken befejezték és Lázár Andor igazságügymi­niszter válaszolt a felszólalásokra. A folyosón elterjedt híreik szerint a parlament most már nem megy szünetre, mert biztosítva van, hogy a hitbizományi javaslat után a kormány ké­pes lesz foglalkoztatni a Házat addig amíg a na­gyobb javaslatok napirendre kerülhetnek A képviselőház pénteki üléséről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház pénteki ülését délután négy óra után nyitotta meg Sztranyavszky Sándor elnök. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Sándor Pál elhunytáról, aki a Ház egyik legrégibb és legidősebb tagja volt. Rámu­tatott arra, hogy Sándor Pál 35 évi képviselő­sége alatt mindig nyilt sisakkal, korrekt esz­közökkel küzdött eszméiért és ezért becsülték ellenfelei, egész férfinek bizonyult. Megemléke­zett az elnök Sándor Pál korelnöki működésé­ről és bejelentette, hogy maga fogja a képvise­lőház koszorúját Sándor Pál ravatalára elhe­lyezni. Az elnök szavait a képviselőház tagjai és a hallgatóság állva hallgatta végig. Ezután áttér­tek a hitbizományi javaslat tárgyalására. Csík József felszólalásában azt hangoztatta, hogy népegészségügyi és népszaporodási szem­pontból kívánatos javaslat. Hosszasan foglal­kozott Bethlen beszédének az egyházi vagyon­ra vonatkozó részével, szerinte mig a háború előtt 1.700.000 katasztrális hold volt egyházi birtok az ország 36 millió katasztrális hold te­rületéből, addig a háború után Csonkamagvnr­országon a főpapi birtok 607.688 katasztrális hold, a szerzetesi bírtok 1R2.152 hold, a plébá­niai birtok körülbelül 100 ezer hold maradt, tehát összesen 869.840 katasztrális hold. Ebből szántóföld azonban mindössze 243 095 katasz­trális hold, a többi erdő. legelő nádas és ha­szontalan terület. Az egvházi vagvon a ma­gyar szántóföldeknek elenvévző részét teszi és ez a birtok mindössze 1,300.000 pengőt jövedel­mez. A magvar falu népe problémáit sem a hitbizományi, sem más féle földbirtokreform­mal szerinte nem oldható meg. A javaslatot el­fogadta. Csoór Lajos hangoztatta, hogy nem akar azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy vaijon a kisbirtok, vaev a nagvbirtok hasznosabb-e. de ha a birtokokat ebből a szempontból nézzük a hitbizományi ielleg nem alkalmas arra. hogv a töhbtermelés zászlóvivője legven. Ugy kell föl­det adni a népnek, hogy az szilárd maradjon. Ebből a szempontból a hitbizomány útjában áll a fejlődésnek. Közjó közérdek, ez a főkér­dés, ez legyen a szabálya a magántulajdon el­vének. Qsoór Lajos végül azt kérte, hogy a kor­mány vonja vissza a javaslatot. A javaslat ép­pen olyan kortesjavaslat, mint a közelmúlt­tól származó kar teli javaslat, amely csak pa­pirostörvény maradt. Ezután Lázár Andor igazságügyminiszter szólalt fel. Megállapította, hogy a hitbizományi javaslat vitája egyike volt a legmagasabb ní­vójú vitáknak, amelyek a forradalom óta 8 képviselőházban elhangzottak. Történelmi visz­szapillantást vetett a magyar birtokrendszer múltjára, rámutatott arra hogy a korlátlan el­idegenítések vezettek azokra a birtokmozgal­makra. különösen a középbirtokososztálvnál, de a régi birtokososztály helyébe egészen más közébirtokososztály lépett, amely­nek kötelességérzete nem volt egyenlő a régi birtokososztály kötelességérzeté­vel. Megállapítható, hogv a nagvbirtok foko­zott szétmorzsolódása történelmi tény és törté­nelmi szükségesség, amelyet megállítani egy­általában nincs szándékunkban. Csak az lehet a szándék, hogy megakadályozzuk a nagvbir­toknak olyan mértékű felaprózását, amely a nemzeti termelés érdekével ellenkezik. Az igazságügyminiszter ezután arról be­szélt, hogyan illeszkedett bele a hitbizományi intézmény a magyar kötött birtokrendszerig. 1687-ben iktatták törvénvbe a hitbizományi intézményt, de már előzőleg ís voltak Magvar­or.szágon hitbizománvszerü vagyonkomplexu­mok. amelvelt fejedelmi adománylevelek alap­ján létesültek. P á 1 f v-D a u n József gróf: A Fellnerék az­után jöttek. L á z á r igazságügvminiszter: Ha ezekről is beszélnék, nagyon sokáig tartana. Pálfy-Daún: Beszélni fogunk róla és meg is fogjuk dézsmálni! Lázár igazságügvminiszter: A hitbizomá ­nvi kérdés 150 év óta állandó vita tárgva és a Gömbös-kormánv az első kormánv, amely ez­zel a javaslattal kimert állni. Ezután a miniszter hangoztatta, hogy a kor­mánvzat teljes mértéiben a magántulajdon tiszteletének elvi alán ián áll. A javaslat a ko­zépbirtokos os7»nlv védelmére is irányul. A leg nagyobb mértékben a középbirtokos osztály pusztul, tehát amikor uj közénbirtokos osztály' teremt a javaslat, ezzel nemzeti célt is szolgál A hitbizományi kisbirtokról szólva rámutatott

Next

/
Thumbnails
Contents