Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-27 / 50. szám

DELMAGYARORSZÁG SZEGED. SserketzMtég: Somogyi ucca L na. Teleion: 23-33.>KladóhlTalal, kHlcMnkanyrlAr «• Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 13-0®. _ Nyomda: Löw "PO< veca 1». Telefon: 13-00. . l Arlrail «"» lerílclm: DélmaoraronzAa. Szeaed. Csütörtök, 1936 február 27. Ara ÍO fillér Hodzsa Milán-Újvidéken A lapok közlése szerint Csehszlovákia külügyminisztere Belgrádból hazatérve kiszállt Újvidéken és körülkocsikázott a városon. A magyar képviselőházban Újvidéknek képviselője voJt valamikor a cseh külügyminiszter s most — régi kerületét akarta viszontlátni az egykori magyar képviselő. S amikor ezt olvassuk mi, akik ismertük a régi Újvidéket s ismerjük a mai Noviszádot, akik ismertük Hodzsa Milán képviselői működését és ismerjük mai külügyminiszteri ténykedéseit s pártvezéri programját s akik tudjuk, hogy milyen szakadékokon és örvényeken, cselvetéseken és tájékozatlanságokon a tudatlanságnak milyen pocsolyáján s a hasztalanul kiömlött vérnek milyen áradatán vezetett el az ut a régi Újvidéktől a mai Noviszádig, — mindennél jobban szerettünk volna útitársai lenni ezen a sétakocsikázáson a nagyhatalmú külügyminiszternek. Egy-két régi arcot talán talált még régi kerülete uccáin a régi képviselő, egypáran levették talán kalapjukat a kegyelmes ur előtt is, ha fölismerték benne egykori követüket, volt bizonyára egy-két ház, egy-két erkély, egy-két kávéház és vendéglő, mely megindította benne a fiatalság álmainak s a férfikor harcainak emléksorozatát, de — s ezt szerettük volna megkérdezni a kocsikázó, a régi emlékek közé visszasuhanó államférfitől, aki az agitátort 'életpálya minden viszontagságán és fordulatán keresztül esett —, azt szerettük volna megkérdezni, hogy igaznak tartja-e azt, amit igaznak tartott régen s harcolna-e ma azokért az igazságokért, amelyeknek áldozta életét? Mindenki meggörnyed, aki egyszer az igazság arcába né* e 11, — olvastuk valahol s most szerettük volna régi igazságaival szembesíteni az aurópai politika egyik tényezőjét, hogy — görnyedés nélkül el tudná-e viselni régi igazságaival ezt a találkozást? A magyar képviselőházban Hodzsa Milán és társai mennyi — szabadsággal, milyen korlátlanul, a magyar törvényhozók jogainak teljességével harcolhattak azért, hogy népeik kulturáját, közjogi birtokállományát, személyes szabadságát sérelem ne érje s hogy nyelvüket és kulturájukat, templomaikat és iskoláikat ne érhesse semmiféle bántódás. Hodzsa Milán és társai évtizedes küzdelmet folytattak a magyar képviselőházban a nemzetiségi kisebbségek gazdasági és kulturális javainak teljességeért, az állampolgári jogegyenlőség tÖkéletességeért s a Hodzsa Milánok, P o 1 i t Mihályok, a T o m i c s Jásák, a V1 á d Aurélok és Vajda Sándorok, a M á n i u Gyulák és Jehlicska Ferencek a magyar képviselőház padsoraiban ülve, a szó és irás szabadságával harcolhattak a nemzetiségi egyenjogúsításért s harcolhattak minden nacionalista türelmetlenséggel szemben népeik kultúrájának s nyelvük jogainak szolgálatában. S amikor az idők ugy fordultak, hogy a kisebbségből többség lett, a többséghez tartozók kisebbségi sorba zuhantak vissza, amikor az agitátorokból államférfiak és miniszterek lettek, miért nem állják a régi harcot tovább, miért tagadják meg politikai ideáljaikat s miért nem küzdenek tovább is a nemzetiségi kisebbségek XII. évfolyam, 50. ELtfElZETtS: Havonta helyben 3.2U, vidéken e> Budapesten 3.ÖO, kUllUldDr O 41) pengő. — Egyes uAm Ara KétkO» nap ÍO, valár- Ünnepnap 1® 111. Hirdetések fel-vétele lóriin szerint. Megtft lenlk nélid kivételével napoma feqncl nyelvi jogaiért és kulturális szabadságáért? A magyar képviselőházban Eötvös Józseftől J u s t h Gyuláig mindig voltak olyanok, akik a maguk egyéni presztízsét és politikai súlyát a nemzetiségek békessége érdekében a harcba dobták s akik mindig azon fáradoztak, hogy egyesek türelmetlensége, vagy rövidlátása nemzetiségi sérelmek okozójává ne válhasson. S vájjon a mai Noviszád uccáin sétakocsizó Hodzsa Milánnak eszébe jutottak-e a magyar képviselőház nemes nevei és becsült alakjai, akik soha nem tagadták meg segítségüket a nemzetiségi képviselőktől, ha jogos kívánságot s igazi sérelmet hangoztattak. Nem jut-e eszébe Hodzsa Milánnak s mindazoknak, akik a régi Magyarország politikai életéből jutottak uj hazájukban hatalomhoz, hogy ha másért nem, hálából és lovagiasságból viszonozni kellene most nekik azt a fölmérhetetlen sulyu támogatást, amihez a magyar képviselőház tisztább szellemű és emelkedettebb gondolkodású tagjai juttatták őket? A régi képviselőháznak voltak pártjai, melyek a nemzetiségek számára is harcoltak általános választójogért, melyek a választások tisztaságát és minden erőszaktól való mentességét a nemzetiségi kerületek számára is követelték s melyek a magyar kultura szolgálatában követelték a nemzetiségi kultura számára is a szabadságot. S abban, ami az utódállamokban végbemegy a nemzetiségi politika terén s magyar népkisebbségekkel szemben, láthatjuk-e ezeknek a nemes és eredményes törekvéseknek folytatását? Van-e az utódállamok parlamentjeiben csak egyetlen Eötvös József, csak egyetlen Mocsáry Lajos és csak egyetlen Justh Gyula? Mernek-e a három parlamentben összesen annyi jogot és szabadságot követelni a magyar népkisebbségek számára mindamennyit Mocsáry Lajos egymag a követelt a régi nemzetiségeknek s megilleti-e a három országban élő magyarságot összesen annyi jog és annyi szabadság, mint amennyivel Hodzsa Milán egymaga harcolhatott és küzdhetett népének politikai jogaiért, kulturális szabadságáért és anyanyelve háboritatatlan használatáért? Eszébe jutott-e mindez Hodzsa Milánnak, amikor Csehszlovákia külügyminisztere az egykori magyar képviselő régi kerületében végigkocsikázott? Tokióban leverték a véres katonai puccsot A jobboldali lisztek szövetsége megölte a miniszterelnököt és a kormány több tagfát — Gépfegyveres uccai hercok ulán helyreállították a rendet - 80 halott - Lázadás a hűbéres rendszer visszaállítására Ostromállapot Japánban — Coto ideiglenes miniszterelnök benyújtotta lemondását — A véres lázadás nemzetközi következményei Tokió, február 26. Szerdán reggel Japánban véres katonai forradalom játszódott le. Fellázadt a tokiói helyőrség, megszállta a miniszterelnökeéget, a pénzügy-, a tengerészeti minisztériumot és a rendőrfőnökséget.. A lázadók meggyilkolták Okada miniszterelnököt, Takahasi pénzügyminisztert, gróf Saitö tengernagyot. Állítólag Goto belügyminisztert és egy másik minisztert is megöltek. Az uccákon heves harcok folytak a lázadók és a császári gárda között. A tokiói eseményekről nehéz információt szerezni. Sanghai jelentés ezerint, a katonai párt puccsot hajtott végre és magához akarta ragadni a hatalmat. Az eseményekről különböző hírek vannak forgalomban. Valamennyi hír megegyezett abban, hogy több minisztert megöltek és a fellázadt helyőrség az uccákon harcba bocsátkozott a császári gárdával. Singapurból később az a hir, érkezett Európába, hogy Japánban a kormány ismét ura lett a helyzetnek. A forradalom vezetője egy katonatiszt, Monaka kapitány, aki megnyerte terveihez az első hadosztály tisztjeit. A tokiói külügyminisztérium délutáni távirata szerint a japán fővárosban a rend teljesen helyreállt. Az ostromállapotot, ellentétben az előző hírekkel, nem hirdetik ki, csak rendkívüli készültséget rendeltek el, de azt. is ceak Tokióban. A tőzsde és a bankok ismét megnyitót ták kapuikat. Az üzleti élet ismét megindult A Reuter iroda jelentése szerint hivatalosan megerősítik, hogy Goto belügyminiszter átveszi a miniszterelnökség vezetését. A kinevezés után Goto azonnal átvette a miniszterelnökséget. Goto aránylag fiatalember, nem tartják valószínűnek, hogy végleg ő marad Japán miniszterelnöke. Londoni japán körökben kijelentették, hogy a. japán katonai hatóságok véleménye szerint a szerdai államcsíny oly súlyos természetű, hogy következményei előreláthat atlanok és veszélyesebb, mint amennyire az államcsinp tervezői számították. Valószínűtlennel: tartják, a szerdai zendülés, nyomán Japán támadó szándékkal lépne fel Öroszórszáoont szemben.