Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-16 / 41. szám

D1.1 MAGYARORSZÁG 1936 február 16. lansftg borzalmasságát. Mégis milyen kevés ven­lége vae az intézetnek és milyen keveseket fflz, jótékony és emberszerető ténykedéseik mellett, fiz Irgalomnak szála, a segítés vágya a vakokhoz. Pedig a vakok a társadalom jótékonyságára van­mik utalva. Nekik is az emberek jósága juttathat csak valamit az örömből: jobb ruhát, jobb ételt. * A város első asszonya dr. Pálfy József polgármester felesége, mint elnöknője a Vakok intézetének, tegnap meglátogatta a vakokat. Mindent megnézett, mindent meglátott és ne­héz könnycseppek hullottak a köves padlóra... Akinek szeretet és jóság kiséri utait, nem is tehet máskép. Az egyik üres szobában egy hét éves kis fi­acska ült egyedül az asztalnál. Se apa, se anya, se egy lélek, amely cirógatná. Tivolival játszott. Kicsi szemgödrei lezárva mozdulat­lan fehér arcocskája, mint végtelen siró pá­rnás« a sors ellen, meredt a játékra Kis ujjai keresték a szaladó golyót, játszott, mint a többi gyerek és mégis... 0 már tud­ja, hogy örök csönd lesz körülötte és akik szerették, mig párnák között gügyögött — las­san elhagyják... Nem tartozik az élőkhöz ,.. Csak akkor csillant meg kis mosoly szomorú arcocskáján, amikor dr. Pálfy Józsefné me­leg keze magához szorította a világ árvácská­ját. Az egyik tanteremben tanításra készültek, óriási könyvek feküdtek a padokon Toldy estéje," kiadta dr. Tóth Béláiié, Herczeg Ferenc: A h i d, kiadta dr. Tóth Béláné. Jókai: Az uj föl­desúr, ezt is a polgármesterhelyettes nemes­szivü felesége irta át vak irásra és ajándékoz­ta az intézetnek. Egész könyvtárra való ez a rengeteg munka, amit önzetlen lelkesedéssel készitett a vakoknak, hogy szellemileg is vi­gasztalást tudjon nyújtani. Dr. Tóth Béláné, aki a polgármesternét kisérte utján, névsze­rint ismeri az intézet valamennyi lakóját. Ugy köszöntötték, mint aki a korallkastélyból a legszebb meséket hozza nekik. Most Magos! Sarolta, egy csinos leányka áll fel. Meleg köszöntőt mond az elnöknő első látogatására. Molnár igazgató szelíden fog­ja. hogy el ne veszitse bátorságát. A vak le­ányka megilletődve áll, az „osztály" megha­tódottan hallgat. Dr. Pálfyné pedig elcsukló hangon mondja: Nagyon, nagyon köszönöm... Az egyik növendék a domború térképen utazik: Kolozsvárra, Nagyváradra, Aradra, Pozsony­ba... Budapestre... Szegedre... Gyuris Ilonka, akinek 5 éves korában paj­tása bicskával szurla ki szemét, gyors breil­irással — a polgármesternét, a másik leányka Klein-irógépen üdvözli a vendégeket. * Csellóhangolás és zongorafutamok csilingel­nek ki az egyik szobából. Ahogy belépünk, harmónium hangjai mellett felcsendül egy négytagú karének, annyi szív. annyi lélek muzsikál ki belőle, hogy elfelejtjük a reménytelenség hajlékát­Akiknek megadatott, hogy zenélhetnek, azok­nak meguyilik a hit ezer hatalma és a mu­zsika a holott szemekbe is fényt varázsol. Molnár igazgató pótolta a férfi szólót, Vavra János vak kántor pedig tűzzel gyújtogatta hangjait a fakó harmoniuinnak. Bán Sán­dor szép zongorajátéka, a kis Nemes And­rás lelkes cscllószólója egészítette ki a heve­nyészett hangversenyt. Akadnak percek a vakok életében is, amelyek a keserűségeket feloldják. A munkatermekben :ázas munkálkodás folyik. Feltornyosodnak a készítmények. Padok, fotelek, székek, seprűk, kefék. Amint halljuk azonban, a vakok bolt­iának rosszul megy. N«m pártolják ... ök pe­dig oly gyengéden, szeretettel, annyi feledtető csendes bánattal fűzik össze a nádszálakat. Ki tudja mennyi gondolatot temetnek a mun­kába és talán az egyetlen, ami még hajtja életősztőnük dinamóit, hogy hasznosak tud­nak leríni... Dr. Pálfynénak mindegyikhez van egy meleg szava, egy jóságos kézszorítása. Megvártuk a nagy percet is, amikor ebédhez hiv az intézet csengője. Varázsütésre elültek a kezek. A kefekötő leányok végigsimogatták tiszta ruháikat, sima, divatosra vágott bubi­frizurájukat ós sorba álltak. A férfiak jóval többen voltak és az udvaron sorakoztak. Fé­lénk lépések gyenge Irappolása indult az ebéd­lő felé. A polgármesterné besietett a konyhába, vé­gigkóstolta a látogatása tiszteletére elkészített ünnepi ebédet és együtt imádkozott szeren­csétlen sorsú védenceivel. Hiszek egy isteni örök igazságban ... « A szovjet és Bécs, február. Azóta — másfél éve van ennek —, hogy közel két héten át úgyszólván minden útjára elkísértem Marienbadban a szovjet külügyi népbiztosát, L i t v i n o v o t, aki olyan autóban jelent meg az amerikai milliomosok luxushoteljé­ben, hogy ezt még Morgan is megirigyelhette vol­na, fokozottabb mértékben érdekel a szovjet dip­lomáciája. Litvánovon kivül csupán egyetlen szovjet-diplomatát ismerek, egy igen szimpatikus urat, aktvei legutoljára Póstyénbe találkoztam. A hotelben senkisem tudta a mesterségét, nekem is csak ugy árulta el magét, hogy megígértette: az incognitóját meg fogom őrizni. Az igéretemot meg is tartottam. Ez az ur nagyszerűen tudott élni, pontosan tudta, hogy a „tournedo a la Wel­lington"-hoz mit kell szervirozmi és mit lehet inni. Rajtuk kívül a szovjet diplomáciájáról vajmi keveset tudtam addig, amig most egy középeuró­paj állam Genfben élő diplomáciai megbízottja nem szentelte tegnapi estéjét arra, hogy érdekes előadásban ne mutassa be Európa és Ázsia isme­retlen országának érdekes diplomáciai szerveze­tét. így kezdte az elbeszélését: Amig az első genual konferencián — ezt 1922 tavaszán tartották meg — Csicserin vezetésével meg nem jelenték a szovjet diplomáciájának képvise­lői, a diplomaták világa vajmi keveset tudott a szovjet diplomáciájáról. Az orosz kiküldötteknek Genuéba való szereplése szenzációt jelentett a számunkra. Napokon át tárgyaltunk arról, hogy miképpen viselkedjünk majd azokon az estélyeken és fogadásokon, amelyek elmaradhatatlan kellé­kei minden diplomáciai tárgyalásnak 6s amelyek nemcsak szórakozást nyújtanak, hanem lehetősé­get arra is, hogy fesztelenebből elbeszélgessünk — Szinte földbegyökeredzett a lábunk amikor Rapalloban az első estélyen a szovjet urai kifo­gástalan frakkban, a szovjet hölgyei pt-dig ele­gáns párisi estélyi tóilettekben jelentek meg. Meg­tudtuk itt azt is, hogy az orosz küldöttség Ge­nuába való érkezése előtt három napot töltött el Berlinben azért, hogy itt „ausrűstolják" magukat. Leningrádban és Moszkvában akkor még nem le­hetett se frakkot, se selyemharisnyát, Se Dandy d'Orsay-t kapni, az orosz urak és hölgyek költ­séget és fáradtságot nem kímélve, mindezt alapos mennyiségben szerezték be a német fővárosban. — A hölgyek — „diplomáciai tevékenységüket" azzal kezdték meg, hogy flörtölni kezdtek velünk és Rapallo meg Genova szolgálhatnak bizonysá­got arról, hogy ezen a téren igen nagy eredményt értek el. Fbben az időben a Balti álbfrrtk, vala­mint Finnország már elismerték a szóvjetet, Ka­pállo után következett Rathenau alatt Németor­szág elismerése is, közben mindenütt megkezdték működésűket a szovjet diplomáciai képviseletei és e pillanatban talán csak négy olyan ország van Európában I Mostanában keveset hallottunk a Vakok intéze­téről beszélni, még kevesebbet arról, hogy a va­kokért cselekedetekben is meg kell mozdulni a város szivének. Dr. Pálfy Józsefnó látogatását, amelyet emberszeretet diktált, akciók fogják kö­vetni, amelyeken bizonyára részt vesznek majd irgalmas lelkű emberek. Nem is kellene sok, csak követni érdemes példát venni dr. Tóth Béláné ról, aki megtalálta könyveivel a vakok őröménél egyik legnagyobb forrásét. A bécsi vakok inté­zetének ezrekre menő könyvtárét Bécs jótékony egyesületeinek előkelő hölgyei irták át és aján­dékozták a vakoknak és nincs az az újonnan megjelenő mü, amelyet ezek a finom kezek ne juttatnának el heteken belül a vakok intézetébe. Nem lehetne meghonosítani Szegeden is a bécsi szép példát? Egy ember jószándéka persze csupán elhaló hang, sok összefogó kéz, azonban csodákat mi­vel. Reméljük: a jótékony csodáik napjai közel vannak virradatukhoz. L a diplomácia — Belgium, Hollandia, Svájc és Jugoszlávia —. ahol a szovjet diplomatákat nem akkreditálták. — Európai diplomáciai szemmel bajos megálla­pítani, hogy azoknak a hölgyeknek és uraknak, akik a szovjet dipolmáciéjának szolgálatában ál­lanak, miféle szerepük van. Amig például bár­melyik ország bérmelyik követségére a hivatalos órák alatt minden nehézség nélkül mindenkit be­engednek, addig a szovjetkövetségekre bejutni idegennek szinte lehetetlen, a szovjet követségeinek irodáiban már a szolga is diplomata, aki nem­csak alaposan szemügyre veszi az érkezőt, hanem azt keresztkérdésekkel alaposan ki Is faggatja — A szovjet követségein estélyeket is adn >:«. Gyönyörű virágarrangementok diszitik a termeket A szovjet azonban még ezeket fogadásokat is propagandára haM­nAlja fel, — A hölgyeket hivatalosan a szovjet nem al­kalmaz. A dípolmáciai szolgálatban eddig két nőről tudunk. Az egyik volt Bédi-Schwimmer Ró­za, a Károlyi kormány svájci követe. A másik volt a szovjet stockholmi követe, Madame Kolontay, aki nagyon szép asszony volt és — ez te volt a baja. Kalandjaival tel« volt a város. Mondáin éle­tet élt. a végén menni kellett. Ha hivatalosan nem is, privatin annál több nő éli a szovjet szolgála­tában. Hivatalos beosztásukról, munkakörükről vajmi keveset tudunk. Akéir Csicserin, akár K r a s c l n, akár L i t v I n o v jelent is meg Genfben, a suitjéből sohasem hiányzottak a nők. Az orosz diplomatákat mindig rengeteg szép nő ldséri. Legtöbbjének nagyszerű az izlése, idegen nyelveket beszélnek, remekül táncolnak és nem fér kétség hozzá, hogy a szovjet diplomáciai si­kereiben az oroszlánrész az övék. A katonai at­tassék egy ideig rangjelzés nélkül jelentek meg, ujabban azonban a rangokat visszaállították és a szovjet katonai megbízottjai rangjukon ezredesnek, őrnagynak, vagy kapitány urnák titulálják. A szovjet diplomáciai képviselői talán csak annyiban különböznek tőlünk, hogy a frakkjukat kitüntetések nem diszitik. mert a szov­jet dipolmatái kitüntetéseket külföldi államoktól — legalább egyelőre nem fogadnak el. De lehet hogy rövidesen ez is megváltozik és minthogy a kitüntetések problémája mindig a kölcsönösségen alapul, bekövetkezhetik, ha majd Flindln elfogad ja a Lenlnrctid nagykeresztjét vagy a Vöröscsll lag-iémd széles bordó szalagjával jelenik meg Eden estélyén, akkor a szóvjet-diplómaták Is ki­tűzik gómblyukukba a francia becsületrend pa­rancsnoki rozettáját. Paál Jób. Minden ama ómra csau GFB mm wmZZl^::^.

Next

/
Thumbnails
Contents