Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-05 / 4. szám

DEMAGYARORSZAG «*.«.' k »lcsOakOnyTtAr «• logylrodai •cca Telefont 13-Od. . Nyomdai LOw Up«í mca Nl Telelőm tWOO. . lArlrall . Telelőm 23-33.. Kiadóhivatal, ii Aradi Vasárnap, 1936 Január 5. Ara 10 fillér XII. évfolyam, sz. ElOElZET£St Havonta helyben 3.2U, vld«Ken «• Buüapctten 3.60, kUUttldBn 0.40 pengtt. - Egyet tzAm Ara hétktt» nap 11), vatAl» ¿t Ünnepnap 14 111L. Hl/delétek felvétele tarifa »zcrlnl. Megjelenik héllö Kivételével naponta reggel. Politika és üzlet A világpolitika eseményeinek megítélésénél feledkezzünk meg egy pillanata arról, hogy a tervbevett és meghiusult rendelkezések helyes célt, vagy jogtalan szándékot akartak-e szolgálni? A célok és szándékok felett ítélkezni úgyis egyike a legnehezebb feladatoknak. A jelenkor nem itélkezhetik, mert nincs elég tájékozódottsága, de itélkezhetik az utókor sem, mert a következő nemzedékek számára mindig a győzők irják meg a történelmet. A mai nemzedék nem itélkezhetik, mert az eseményekhez túlságosan közel van s a későbbi nemzedék nem lehet bíró, mert az eseményektől túlságosan messze sodródott. Ítélkezés nélkül igyekezzünk tehát vizsgálni az eseményeket. Az angol külpolitika ma azon a meggyőződésen épül fel, hogy ha Olaszországtól megtagadják az olajat s ha érvényt tudnak szerezni ennek az elhatározásnak, akkor a világbékének tesznek szolgálatot s békét kényszerítenek a háborút viselő felekre is. Ez az álláspont lehet helyes, lehet helytelen, nincs senki, aki Ítélkezni tudna felette. Mit ér azonban az, ha Anglia megtagadja a kőolajszállítást s ha ebben a bojkottban a világnak még ötven állama is résztvesz, amikor Amerika tovább ?s szállítója akar maradni Olaszországnak s az olasz hadseregnek? A világ petróleumtermelésének legalább hetvenötszázaléka Amerikára esik, Amerika számára nem feladat — a szükséglet mértékét meghaladó módon kielégíteni Olaszországnak kőolajra vonatkozó igényét. Az EgyesültÁllamok a Népszövetségnek nem tagja, Amerika csak megfigyelőt küld Genfbe s az Egyesült-Államoknak nem volt szüksége még erre a megfigyelőre sem annak megfigyeléséhez, hogy az angol birodalom külpolitikája nagyszerű üzlet számára, számára készíti elő a piacot. Anglia s vele ebben a meggyőződésben és törekvésben társult ötven államhatalom nem engedi Olaszországnak kőolajjal való ellátását, dehát ki tilthatja ezt meg az amerikai kereskedelemnek? Nem szállunk vitába azzal a meggyőződéssel, hogy az olajtilalom hozzájárulna-e a világbéke megszilárdításához s hogy megengedett s erkölcsös módja-e a béke szolgálatának a kiéheztetésnek ez a politikjáa. Ebben a kérdésben megalkothatja mindenki azt a meggyőződését, amelyik sokkal inkább fog érzésének, mint tárgyi ismereteinek megfelelni. De h a ez igaz, h a a kőolajszankciók valóban alkalmas eszközök lennének ahhoz, hogy békét parancsolnának a háborút viselő felekre s hogy precedensül szolgálnának minden háborús veszély lokalizálására és elfojtására, akkor mégis csak felvetődik az a kérdés, hogy egyesek üzleti érdeke állhat-e a világ békepolitiká jónak útjába? A világháborúig a municiós ipar nagyszerű leleményességgel és tökéletes felkészültséggel tudott fedezéket épiteni magának háborús törekvései elleplezésére. Nagyszerűen megszervezett sajtó, kitűnően bedresszírozott politikusok álltak fedezékül a municiós ipar elé, amikor görögtüzes hejehujával kellett elterelni a figyelmet háboruríi izgató álhazafias és hamisitott nacionalizmussal telített, — vigyázat, mázolva, — törekvéseiről. A háború azonban nacrv felvilágosító és nagy nevelő. Ma már tudjuk, Kogy nemcsak szabadságharcok vannak s tudjuk azt is, hogy voltak úgynevezett szabadsághősök, akik municiógyáraktól rendes fizetést kaptak s olajszindikátusoktól élveztek szubvenciót. Amikor az ágyúgyárak megrendeléshez akartak jutni, vagy tul akartak adni raktárra gyártott készleteiken, egy kis háborús hangulatot idéztek fel, nemzetközi viszályt rendeztek meg s egyszerre kaptak megrendeléseket és ajánlatokat készleteik átvételére. A tömegek jóhiszeműségét, tiszta nemzeti érzését, lelkes hazafiságát így mételyezi, igy mérgezi meg, igy részegíti el a hadiszállítások érdeke. S mit látunk most is. Az Egyesült-Államok kormánya egész tömeg javaslatot nyújt be a kongresszus elé, ami azonban mind csak arra alkalmas, hogy egy hipokrita morál követelései előtt igazolják magukat, de ezek a törvények összevéve sem lesznek arra alkalmasak, hogy egyetlen puskagolyót eltérítsenek útjáról s egyetlenegy bomba ledobását megnehezítsék. Ezekbei a törvényjavaslatokban szó esik mindenről, csak arról nem, hogy Amerika a háborúnemzeteket hadianyaggal nem támogathatja Olasz zászló alatt amerikai állampolgár netr utazhat, de amerikai zászló alatt vihetnek < háborús feleknek fegyvert, repülőgépanya got és kőolajat. Igy védi Amerika — nem r békét, hanem az üzleti érdekeit. S amíg a mai szatócsok helyébe nem lép az a nagyvonalú kereskedelem, amelyik be foyjn látni, hogy a mai alkalmi keresetnél többet ér a béke s a háborús nyereség habzsolásánál többre kell becsülni a munkának, keresetnek és befektetéseknek biztonságát és állandóságát, amiq- a világ kereskedelme nem lép a világ békepolitikájának szolgálatába, addig hazudik minden szó, amelyik békét hirdet és nyugalmat i?ér a meggyötört embernek. Eleitik az olajtilalmat ? Roosevelt semlegessel üzenete - Római jelentés szerint Anglia nem kezdeményezi Genfben a megtorlások megszigorítását - A többi szankció-front helyzete változatlan Jugoszlávia kapla az első szankció-segélyt Washington, január 4. Roosevelt elnök a 74. kongresszus megnyitójában felszólította ellenfeleit, hogy adjanak programot, vagy pedig az ő útépítési tervezetét egészítsék ki. Roosevelt tíz pontban foglalta össze a megoldásra váró feladatokat. Az első pont az, amelyben az adóemelés ellen szól, mert az Egyesült Államokban csökken a munkanélküliek száma. A továbbiakban azt hangoztatja, hogy Amerika békél alkar, de "szükséges, hogy elég erős legyen a védelemre, biztosítani kell az Egyesült Államok semlegességét, a dollárdiplomáciát a lomtárba kell dobni, a belső politikai ellenséget lehetetlenné kell tenni. Érdekes az elnöknek az a megállapítása, amelyben azt hangoztatja, hogy eddig minden olyan kísérlet kudarcot vallott, amely a világ államainak fegyverkezését korlátozni kívánta. Tekintettel arra, hogy Roosevelt beszéde előtt tárgyalásokat folytatott az összes pártok vezetőivel, szózatát ugy kell tekinteni, mintha az összes pártok nézetét fejezte volna ki. Amerika magatatarfása megakadályozza a olaiszankcióf Róma, január 4. Bár hivatalos körökben szigonian tartózkodnak minden kijelentéstől, mégis megállapítható, hogy Roosevelt elnök üzenete inkább kedvező benyomást keltett Rómában. Általában ugy vélik, hogy az Egyesült Államok kormánya azzal, hogy a rendes hereiek között megengedi a köolajkivitell Olaszország felé, meglehetősen valószínűtlenné tette azt, hogy a Népszövetség tagjai a kőolajíHalmai hajlandók lengének egyhangúlag kimond/mi. Az olaszok remélik, hogy megerősítik azokat a Londonból érkezett értesüléseket, amelyek szerint Anglia a rmg 1 részéről Genfben nem kezdeményezi a megtorlások megszigorítását. A fegyver- és lőszerkivitel tekintetében Róma véleménye szerint Roosevelt elnök üzenete nem változtot a jzleTilp.gi hflyzs'^ii. Anglia „szankciós-segélyt" ad Jugoszláviának 1 London, január 4. A Presse Association jellcnti, hogy jugoszláv mezőgazdasági termékeket a népszövetségi megtorlások alkalmazásának közvetlen folyományaként nagyobb menynyiségben fognak bevinni Angliába. Ez az első eset, hogy a népszövetségi megtorlások következményeitől szenvedő nemzet segélyt kap. Az intézkedések, amelyeket a jugoszláv kormánv elfogadott, a következők: 1. Hus- és szalonna behozatal heti 260 ramról 660 mm-ra emelkedik, 2. A vámmentes tojásbehozata! évi I7f° mm