Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

DÉlMAOYA&ORSZACi TQV> decemf>er 2?. í* ZONGORÁK • negytzez pengtilöl W 20 panqói rtíilelakbitn la. 1 OPERA ZONQORATBREH Budapest, Erzsébet kőrút 1, BT MAKÓ VÁLASZT Tele vagyunk panasszal. Detektív posztol a liléit háza előtt és rendőr figyeli a kortes mintUrí lépését. Pedig fsak váron! képviselők választásáról van szó. Az öregek beszélik a körben: — Rendőr, az máskor Is volt, de a detektív, az oj szorzemémy... A kilencvenes évek elején, Justh Gyulának egyik választásán a Zőldfauccai Szirbik-kocsma udvaráról 400 szavazó «ért sorokban vonult szavazni a városháza udvarára. Négyszáz szavazó talpig feketében, kemény derékkal és illő komolysággal A menet elejéa Justh-zászlót lengetett a szél és a fekete mándlikon fetoér Justli-toll bizonykodott a szivek érzelmeiről Kinek jutott volna eszébe a rendőr, aki pedig ott posztolt az újvárosi református templom előtti gémeskút kávájánál. Posztolt és nézte a menetet Hatalmas lósörény díszítette félctlInderét és fényesre pucolt félho-ld ékesítette mellét. Hívták pedig egyszerűen csak így: Törők bácsi. És a szóba nlevrt Török bácsi a menet láttára Illedelmesen felemelkedett a káváról, kezét a félcilinderhez emelve tisztelgett a zászló előtt és csatlakozott a menethez. Nem mint rendőr, hanem mint szavazó. Az utolsó sorba két újvárosi polgár köaé kertit s amikor az élen haladó ember megemelte a «ászlót, akkor a többiekkel együtt kiáltottál Éljen Jnsth Gyula! Különösebb baj n«m lett a dologból Csala kapitány ur, re TI tudni mi okból, nem szerzett tudomás az esetről, Borkíi biztos pedig rövidesen imigyen intézte el az ügyet: öregségére kendnek b több esze lehetre. És a szemével kacsintoM egyet, sőt még mosolygott Is, ami pedig csak minden öt évben egyszer esett meg néhai való jó biztosunkkal. * így adják • szót az emberek a körben. A másik más esetet tud Nem utolsó ezek között Miklós bátyánké se. aki alig két évvel ezelőtt kóltőrködőtt el közülünk. Az öreg szintén Jnsztista volt épper ugy, mint a többi újvárosi polgár mind. De a pénzt is igen kedvelte és általában nagv barátja volt a potya minden fajtájának. Egyszóval olyan volt. akit meg lehetett környékezni. Pedig »agy fehér háza volt az egyik belvárosi ucca sarkán, oldalt a Vásárhelyt-uccára és szemben egy a belvárosi részek felé vezető uccájával. Egyszóval forgalmas helyen Ha oda kitűzhetnénk egy mungózászlót, «óhajtották a kormánypárti szónokok és vágyakozva nézegették a gszdásos fehérházat Hátha, mit lehessen tudni? A pénz mozgató ereje ntór abban az időben sem volt ismeretlen, osak éppen, hogy magosabb és erősebb volt az erifölcsök kőfala. Elég az hozzá, hogy az egyik lengő bajuszu alamuszi mungó kortes beszédbe i 'eüvedett Miklós bátyánkkal, hogy igy. meg ugv, i jelölt ur nem lenne háládatlan és közben megsimogatta tele bnvyellárUát. amiből kékhasu bankók s?éle szemtelenjeit Miklós bátyánk felé. De ne vesztegessük soká a szót, az alku sikerűit. Miklós bátyánk kezet adott; a zász'ó kint lesz. Hej, iv-sy eset volt ez akkor Újvároson! És a lengő bajuszn főkortcs dlcsekedésből ugy terjedt a talív, rr.lként a futótűz: kint lesz a zászló. A mungóéké! A főhelyen! Az újvárosiak csak a fejüket csóválták a hírre: nem lehet a kérem, ekkora csúfságot, na majd meglássuk. Es meglátták! A választás hajnalán a padláslyuktól csaknem a földigérő hatalmas zászlót dugott ki Miklós bátyánk, a »ászlón szép ékes hetükkel csak ennyi állott: éljen Jnsth Gyula. Na és a pénz és a parola? Annak 1« elég lett téve- a háznak az ndvar felölt végére te ki volt tűzve egy zászló, kicsi, kopott és gyűrött rajta ákom-bákom betűkkel csak envuyi; tülem élhet a mungó jelűit is De bizony nem élt meg mert a nevelés öl. Ezen a napon pedig osak rajta nevettek. Majd el leejtettem: Miklós bácsi teljes bünbocsánatban részesült az újvárosiak részéről, sőt még azt is megbocsátották neki, hgoy a vítisztások után egy kis szőlőföldet vá sérolt Vereivsben * Azt azonban el kell Ismerni, hogy a lerigőbaju SÍU. alamuszi mungó kortes igen jól állta a kudarcokat. Egy-egy nagyobb vereség után csak megrázkódott, miként az eb, ha vizes lett az irhája és egy házzal arébb folytatta azt, amit emitt elhagyott. Még a tanyákra is kimerészkedett. Akkoriban épült a bátron gyosi nagykör. Persze némi teherrel, azaz fizetnivalóval. A tehernek a hajtóereje pedig már akkor is közismert volt. Hajtóereje a kormány felé, amely, igy választások idején, még soha sem találkozott olyan teherrel, aminek a viselését ne MállaUa volna. A szóban levő nagykörben is megjelent » főkortes, egyelőre osak az Ígéretek szagával, vagy mint a tanyaiak mondották: szimatolás célzatával. És száimatolt. A hangulat igen-igen jónak mutatkozott. A gazdák derűs arccal fogadták és maguk ösztökélték: mondaná el mi járatban van. És a bőbeszédű főkortesből csak ttgy ömlött a szó. A véletlen, vagy nem véletlen azonban ugy akarta, l.oyy a nagyteremnek éppen azon a pontján szónokolt, amelv fölött egv jókora szellőztető lyuk nyilik a padlás felé. Történt pedig, hogy amikor már nemcsak a kör adósságainak kifizetését ígérte mog, hanem esküre emelt kézzel fogadkozott a kntyaadó eltörlése tekintetében 1«. egyszerZalogfegyéi, brilliáns és arany ékszerét mielőtt «1- Ráonftll fttllüc arany-, ejtutmflvesnél adna, kin.i.l;n iái IlOOjJílI UIVUd VtrMi i4lo»hftita. szemben Oroszlin ttoo* . Ura, 6kaz*rjariMs olosóa, [agyén uiwreei: érdemes. re valami fehér felhőféleség jelent meg a szellőztetőnyilásban, amely pillanatok alatt ráborult a leogőbajnszu fejére Beborította égnek emelt karját, elnyelte hatalmas fejét és nem kímélve lengő bajuszát sem lehúzódott egészen a melléig. A lajbígombok közepéig. A fehér valamiből persze nem volt könnyű a kí'kecmergés. És amikor valahogy mégis megszabadult az égi csodától, egy teremtett lelket sem talált nemcsak a nagyteremben, de még a kör udvarán se. A kovácsinas adta meg az útbaigazítást; gazduramék elmentek, elhajtották a kocsit ls. amin magát kihozták. A lengőbajuszu káromkodott, de — hgoy több csúfság ne essen rajta, elindult gyalog Hozta a fehérvalamit U a zsebében. Itthon kitérigette, de a feleségének bizonyosan nem mutatta meg, meri az a valami fehérnemű volt. de nem férfire va'Ó, H. Szabó Imra. Az ételekről és az étkezésről Irta PATAT LAJOS, a Hungária-szálló Igazgatója. Brillat-SavarJn, a kiváló francia gourmand. a már 100 évvel ezelőtt megjelent „Physlologle de Gout'' cimtt könyvében, (amelyet azóta a világ minden kulturnyelvére lefordítottak.) merész és érdekes megállapításokat tesz. Szerinte az emberiséget nagyobb értékkel ajándékozza meg egy szakáes, ha egy uj ételt talál ki, mint a csillagász, aki : uj csillag felfedezésével lepi meg a világot. Amerre nézünk, mindenütt haladást látunk a művészetek és a tudomány minden ágában. Talán csak egy téren van hanyatlás: az étkezés „művészetében" s az abban rejlő gyönyörűség kellő méltánylásában. Az étkezésre mind kevesebb és kevesebb gondot fordítanak az emberek Ma már alig találkozom olyan egyénekkel, akik az általuk elfogyasztott ételt különösen megbírálnák, vagy előre őrülnének egy eljövendő kiváló ebédnek, vagy vacsorának Sőt, aííg figyelnek arra. amit esznek, s ha mégis; a legkevesebben tudják, mi Is az, amit elfogyasztanak? Pedig mennyi gyönyörűségtől fosztja meg magát a modern ember azáltal hogy nem méltányolja eléggé, nem szentel figyelmet arra, amit ©szik! Az Isten étvággyal áldotta meg a kulturembert. a primitív lény csupán éhes A kultúrember válogat bizonyos ételek között, amelyeket lelki szemei előtt felsorakoztat s csak azután dönt. hogy melyiket akarja elfogyasztani. Szinte hihetetlen, hogy a7. átlagember naponta 12—14 órát dolgozik, legfőként azért, hogy munkájával a szükséges táplálkozást biztosítsa magának és amikor azután megkapja fáradozásainak gyümölcsét, még harminc percnyi Időt sem enged magának arra. hogy ebédjét nyugodtan elfogyassza. Még e rövid idő alatt la, a legtöbb esetben siet, vagy újságot olvas, nem ritkán tárgyal valakivel és ügyet sem vet az ételére A leányok már egész fiatalon tisztában vannak 0 különböző kézimunkák, ruhaanyagok' neveivel é«, pontos megjelölésével, mint például „petits pointa," vagy velour, Crepe de Chine, sth, de még nagyobbacska korukban tudják, hogy az egyes ételek miből és mllven módon készülnek. Mintán járatlanok ezen a téren, nem is szívesen foglalkoznak vele. Pedig még nemzetgazdasági szempontból Is fontos lenne, ha nagyobb gondot fordítanának arra. hogy mit esznek és az hogyan készül. Igy példánl a gazda jobban tudná értékesít©, ni frtssen szedett éis jól beért nemes fajgyümöleseít, a tejen hizlalt elsőrendű borjúját, a nem partagon élősködő csirkéjét stb. Mennyi munkalehetőség és milyen fellendülő export járna ennek nyomában! Nálunk az emberek legnagyobb része attól fél. hogy mindjárt kedvezőtlenül Ítélik meg, ha kultuszt űz az étkezésből A szépen és Ízlésesen feldíszített asztal számára vásárolt virág, a különböző húsok, a főzelékek és gyümölcsök beszerzésével szegény és dolgozó emberek tömegeit segítjük és támogatjuk Miért termeljen a kertész és a termelő kiváló cikkeket, ha nincs vnki. aki art kellőképpen méltányolni tudja és megvásárolja? ügyancsak érdeikes és egészen hihetetlen az a járatlanság, ami nálnnk az étkezés körül és a> étrend összeállításának terén mutatkozik. Valamint a frakkhoz nem lehet fekete, vagy szines nyakkendőt felvenni, ugy vannak az étkezés körül is bizonyos törvényekké vált előírások, amelyeknek be nem tartása a nevetségesség veszélyével jár Nem elég vendéget hivni a házhoz, *udn< kell azt vendéül is látni. Ha vendéget várunk, ne kísérletezzünk uj, még kipróbálatlan ételreceptekkel, mert ezekkel rendesen baj van és ai elkésés a legkisebb kellemetlenség, amit okozhatnak. Számoljunk mindég a saját képességeinkkel, ne vállalkozzunk soha másra, vagy többre, mint amit el ls tndunk kifogástalanul készitenL Itt csak egy-két szempontot említek meg irányításul: este ne adjunk sertést, mert az nehéz; semmiesetre se tálaljunk fel azonban vegyes sültet, mert más köret jár a szárnyashoz és más a vesepecsenyéhez. A kettőt egy tálra téve, egyformán körítve tálalni hibás, nevetséges Kár, valóban káir, hogy a mai rohanó és tülekedő világban nem jut időnk az étkezés élvezetéi kellőképpen méltányolni. Éppen Brillat-Savarin állapította meg már egy évszázad előtt, hogy „ai étkezés élvezete olyan élvezet, amely nem zár kl más szépségeket, amely meglelhető a földkerekség minden pontján, a legzsengébb kortól elkísér az élet alkonyáig s amikor az ember már semmiben sem talál gyönyörűséget, egy jó ebédnek még mindig tud örülni! Műszaki cikkek, gazdasági eszközök, borászati szerek, kenő o!a|ok*zsirok vásárlásánál fordaljon bizalommal RUH VILMOS mllszakl céghez Mikszáth i-. álmán ucca 9. szám, paprlkaplac tarok.