Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

1935 december 23. DÉI MAGYARORSZAG 33 fi szegedi ipari vásár jeEenfősége város gazdasági életének szempontjából Irta KÖRMENDY MÁTYÁS v. országgyűlési képviselő, as ipartestület elnöke. A szegedi ipartestület vezetősége elhatároz­ta, hogy a szegedi ipari vásár íejlesztése érdeké­ben a Horváth Mihály-ucca 5. számú ház helyén modern kiállítási csarnokot építtet. Az állandó­sult szegedi ipari vásár már tulnöU a helyi kere­teken, a vásárra kerülő értékes ipari cikkeket az eddiginél megfelelőbben kell elhelyezni, igy en­nek megfelelően létesítenünk kell végre egy, a követelményeket kielégilő kiállítási csarnokot. Az utolsó pár hét tapasztalatai alapján Őszin­tén az az érzésem támadt, hogy egyes vezető gaz­dasági tényezők résziéről, ha szórványosan is, «okkal nagyobb a mogueuiértés és lekicsinylés a •zegedi ipari vásárral szemben, mintsem azt ed­dig gondoltam volna. Itt mindjárt hangsúlyo­som, hogy megnemértés és közönyösség lassí­tani fogja a fejlődés tempóját, de a vásárt már nem ölheti meg. Nem szóltam volna az aggályoskodókról, ha él nem jut hozzám az a hír, hogy egyesek félre­magyarázzák a szegedi ipari vásár kőlcsönjegy­eési akcióját. Az az értekezlet, amely Pálfy Jó­zsef dr. polgármester urnák a 20000 pengős köl­csönre vonatkozó indítványát egyhangúlag elfor gadta, tökéletesen átértette ennek a megmozdu lásnak lényegét és jelentőségét. Sajnos, alig egy­ötöde jelent meg a meghívottaknak ezen az érte­kezleten és csak ennek tudható be, hogy a távol­maradottak kőzött akadnak olyanok, akik aggó­dalommal tekintik ezt az akciót és nem kisérik teljes szimpátiával a megmozdulást. Ezen a helyen nem kivánok annak részletezé­sébe bocsátkozni, hogy miért építkezünk a Hor­váth Mihály-ucoában és miért nem máshol. Ezt a kérdési a gazdasági értekezleten tökéletesen tisztáztuk és remélem, hogy eljön még az az idő, amikor a Horváth Mihály-uccai épületet is hasz­nálni tudjuk és az alapvető munkánk eredménye­képpen utódaink majd nagyobb területe®, széle­sebb lehetőségekkel kezdenek hozzá a jövő vásár grandiózus méreteinek kiépítéséhez Egyenlőre azonban ettől a megoldástól messze vagyunk. A szegedi ipartestület alapelgondolása az, hogy a szegedi ipari vásár menetének irányításá­nál soha se térjen le a realitás útjáról és a köz­érdeket igyekezzék mindig összhangba hozni az üzleti érdekkel. Az üzleti szempont viszont nem szorítkozhat másra, mint arra, hogy a vásár ren­dezési költségeit biztosítsuk és fedezetet teremt­sünk a kővetkező vásár rendezésének elindításá­ra, vagyis a vásár fejlődését bizto-rithassuk. Ezen elgondolásból emelkedik kl azután a szegedi ipari vásár négy alapvető pillére, a kézműipar, a háziipar, ai iparművészet és a népművészet ¿mellett szerepet kívánunk juttatni elsősorban Szeged gyáriparának, nagyvállalatainak és a vá­sár iránt érdeklődő kereskedőknek Is. A vásár igy meghatározott Karakteréből meg­állapítható. de különben nem tételezhető fel ró­lunk olyan rövidlátás, hogy a szegedi ipari vá­sárral a jelenlegi körülmények és adottságok mellett versenyezni kivánnnk a budapesti nem­zetközi vásárral, amelynek tudvalevőleg más tá­niogatástót eltekintve, olyan anyagi lehetőség áll rendelkezésére, amely lehetetlenné teszi, hogy vele bármiféle vonatkozásban versenyről leh"S­•wn beszélni. Ezt is szóvá kellett tennem, mert egyesek különösen ott, ahol az ilyen észrevétel­re illetékes tényező azonnal válaszolni nem tud, hajlandók ezt a beállítást érvül felhozni annak dokumentálására, hogy milyen délibábot kerge­tünk. A szegedi ipari vásár a gazdasági haladást, a szabad kereskedelmet szolgálja. Ezt a gondolatot nem ápolni, ezt az. akciót nem segíteni, fejlődését nem biztosítani, fejlődéséhez lehetőséget nem teremteni bűn az iparossal, a ke­reskedővel és a várossal szemben, amelynek fa­lai kőzött az iparos, a kereskedő és a többi fog lalkozási ág él. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogv a szege­di ipari vásár énitkezé^ének kölcsönjegyzése kö­rül teljesen feleslege« aggodalmak merültek lel azok részei öl, akik atLoi itiaiok, nogy a jegyzett kölcsönt nem kapjak vissza. A polgármesteri értekezleten elhangzott hatá­rozat érteimében az ipartestület nevében kölosöa­kvtveoiy jegyzesére kerte tel a polgármester Sze­ged nagy vállalatait, pénzintézeteit és áltálában gazdasági tényezőit. Nem kétséges előttem, iiogy azt a ¿O.UUU peuigöt, amelynek lejegyzéséről 100 pengős címletekben szó vau, a legrövidebb ülőn belül le lógják jegyezni, hiszen jó pélüuval mar magánosok is etóijámak, akiknek imponál az ipartestület kezdeményező ereje, a keresztülvitel bátorsága és az a rendíthetetlen bit, amellyel bízik ebbeu az intézményben és eies keresztül a város fejlődéséiben. Itt csak határozottan le kívánjuk szögezni azt, hogy az Ipartestület nem ajándékot kér, ai Ipartestület nem könyömdományt gyűjt, az ipartestület könyöradományt nem is fogadna el. A kölcsön tekintetében teljes erkölcsi integritás­ban, egész tekintélyével áll a szegedi ipartestü­| let, amely nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy 20.000 pengő miatt vagy akár an­nál nagyobb összegért is eljátsza tekintélyét és lerombolja azt a meggyőződést, hogy hivatott az olyan nagyszabású gondolat megvalósítására, mint a szegedi ipari vásár. A szegedi ipartesfü | let önérzete és becsülete sohasem fogja megenged­ni. hogy Szieged gazdasági tényezői egy pillanatig is abban a hitben éljenek, hogy az ipartestület­nek nyújtott kölcsön elveszett péaz. Az épitkezé> nemcsak a szegedi ipartestület, vagy helyesebben Szeged kézmüpiarosságának az érdeke, de érdek* mindenkinek, aki Szegeden él, itt ad és vesz, adó­ját itt fizeti és megélhetési lehetőségét Szegeden keresi. Ennek bizonyítására szabadjon felhoznom az elmúlt hét vásár adatait, melyekből érdekes kép tárul elénk; 1930 április 12én kezdtük meg az első vásárt és abban az esztendőben két vásárt tartottunk. Az első vásáron 32 kiállítónk volt akik 247 m» te­rületet vettek igénybe. Erre a vásárra nem volt be'épödij és hozzávetőleges becslés szerint minl­egv 25.000 látogatója volt. A VII. vásárnak 204 kiállítója volt, de 127 jelentkezőt nem tudtunk el­fogadni helyhiány miatt 204 kiállítónak is igé­nyolt közel 2000 m> terűlet helyett csak 889 m*-t tudtunk adni. összegezve a hét vásár adatait, a következő statisztikai kimutatás tárul elénk: 1930-tól 1935-ig helybeli iparos 606, 56 kereskedő, 22 gyár ros, 106 vidéki iparos, 64 kereskedő, 18 gyáros, összesen 872 kiállítója volt a vásárnak. A látogatók száma kővetkezőképpen oszlott meg. 143.888 helybeli, 22.147 vidéki, §50 külföldi. Kül­földiek csak 1935 óta látogatták a vásárt és a legnagyobb eredményt 1838-ben értük el, amikor 273 oly külföldi érkezett Szegedre, aki kifejezet­ten a szegedi ipari vásár látogatására indult el külföldről. A vásár üzleti forgalma, beleszámítva azit, hogy az érdeklődés nem szűnt meg a vásár bezárásával, elérte az 800 000 pengőt és ha a vi­dékiek s külföldiek költekezését fejenként osak 10 pengőjével számítjuk, akkor 700.000 pengőre becsülhetjük azt az összeget, amelyet a vásár Szeged gazdasági vérkeringésébe hozott. Ez ta­lán mégis megbecsülendő összeg. A szegedi ipari vásár vezetősége kieszközölte, hogy o vidék sorában elsőnek féláru utazási ked­vezményt engedélyezett a kereskedelemügyi mi niszter. A vásár volt az első vidéki legnagyobb megmozdulás, amely Idegenforgalmat teremtett. A vásár volt az első vidéki megmozdulás, amely a többi vidéki városokat is megmozdulásra kész­tette. A szegedi Ipari vásár volt az első eszköz arra, mely az elcsüggedt ipa­rosokat dermedtségükből felrázta és munkakedvet sugárzott az ipari mű­helyekbe. Igy folytathatnám szünet nélkül, nem tudnék ki­fogyni az argumentumokból, amelyek Igazunkat bizonyítják. Ezzel kapcsolatban kérve-kérem ne hagyjanak bennünket magunkra. Erősítsék meg támogatásukkal tettrekészségünket, jöjjenek se­gítségünkre — tegyék meg ezt a kisemberek ez­reiért, egész Szegedért A VIII. szegedi ipari vásárt 1936 májna 81-tól junlns 11 között rendezzük meg, művészi szem­pontok érvényesítésével, a mai gazdasági élet kö­vetelményeinek megfelelő keretek között, olyan formában, amely Szeged vezető szerepét ki fogja dombontani. Nagyon szeretném, ha azok a ténye­zők is támogatnának bennünket, amelyek eddig ok nélkül távol maradtak kezdeményezésünktől Kérem őket tüntessenek ki bennünket érdeklődé­sükkel, figyelmükkel és segítségükkel. Bizalmuk­kal erősítsék meg az optimizmust, amellyel mi ezt a mozgalmat vezetjük. Ha érdeklődésük fe­lénk irányul, be fogjuk bizonyítani, hogy erre » bizalomra érdemesek vagyunk. Ha továbbra ía nélkülöznünk kellene, sajnálattal vesszük tudo­másul, de felvetjük a felelősség kérdését, azt « felelősséget, amellyel mindannyian tartozunk Sze­ged városának, a város polgárságának, a klebels­bergi decentralizáció gondolatának, annak az esz­mének, amelynek jegyében Szeged jövőjét, fejlő­dését és határozott szerepét biztosítani és érvény­re juttatni kívánjuk. Kérem, nagyon kérem, támo­gassák törekvésünket A szegedi ipartestület min­denesetre tán torithatatlanul halad a megkezdett nton, az állandósult szegedi ipari vásárt tovább vezeti, fejlődése és kiterjesztése érdekében min­den lehető eszközt igénybe vesz, mert ezt paran­csolja Szeged kézmüiparosságának és egész Sze­ged városának érdeke • jövője.

Next

/
Thumbnails
Contents