Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-10 / 252. szám

DÂLMAGYARORSZÂG T9935 november 10. Minden Kdlyfidban kMUnöen é g^mmmmrnmm—mmmmmmamamm^^r tiszt? és nazilasános a dorogi sallol koksz! I BACH, Tel. 11-264 A puszta beszél ii. Mikor elindultam, színes volt a határ, aranylott a nap, fénye szétfolyt a pusztán, mint valami szioes ai anylenger. Amerre elnéztem, tündok lóit a táj és szélt felém valami édes ámbraillat Az ég és föld között pedig pacsirta éneke szállt magasba. Dicsérni az Urat .. S én mentem, de miit a láncáréi elszabadult T»h, ujjongva. És száll a gondolatom el&re keresz tűi-kasul a síkon, amerre ellátott a szemem Mégegyszer a távol ködében elébem rajzolódott ezüstseinben egy túlvilági kép .. Egy pillanat alatt testette azt meg a legut elérhetetlenebb mester: a magyar puszták délibábja. Amint néztem elbűvölve a tündéri képet, valahonnan rurulyaszó hangja szállt szomorúan' Balról pedig megcsikordult mellettem egy vén ösztövér kútágas. Belekapaszkodott a meleg nyári szél, az verte az ostorfát a szuette kutágashoz, s közben jajgatott a vödör... Nem volt, aki vizet merítsen vele az itatóra siető fürge nyájnak. A bojtárlegény aggastyán lett már; messziről sirt fel a sípja. Siratta a multat: eljátszott szerelmét * Elindultam a hang felé. Egy szikkadt akácerdő mögött rátaláltam az fire* juhászra. Ott ült egy csipkebokor alatt. Akkor velte ki szájából a pot és beosusztatta a szűre ujjába és elővette makrapipáját, amelynek egy araszt volt a szára, s amikor rágyújtott, a pipája kupakja az orrát érte. Odasiettem hozzá és megemeltem a kalapomat.. Mindjárt megittam, hogy száznéhány esztendő néz rám eleven szemekkel .. S az idő pedig az emberben 1« és időben is egyaránt érdemes arra, hogy előtte kalapot emeljünk. Amint köszöntöttem. kiiemelte sajájából a pipát, s megbillentette vele a kalapját. Hozzáléptem, kezemet nyújtottam felé, ff megfogta azt illendőképpen. A szorítása meleg volt és kemény. Aztán megkínált hellyel a csipkebokor aljában, ahol ő is ült. Mielőtt leül lünk, elnézett jobbra, a csárda felé, •mely mögött tíz parittyahajitásnyira legelt a nyája, amely alig volt nagyobb a szamara farkiBél, amely a nyáj előtt ballagott lecsüngő fejjel. Csak amikor leültem a gyepre, akkor néztem meg jobban az öregjohászt Öregebb volt, mint a kwtágas. Talán vénebb is, mint maga a csárda. Az arca borostás, gyűrött, hasogatott volt, mint a mögöttem álló kútágas, amelyet megcsaphatott már néhányszor az istennyila. Mikor azt kérdeztem, hány éves, mosolygott: — Nmh tudom — mondta. De mioek is tudnám? Mi szükség vau erre? Lettem, élek és ha megunt ajs élet, majd elküldi értem a halált. Szók és újra szájába tolta a pipát. — De mégis — mondtam. Szeretném tudni évei »fámát, urambátyám. Magam se vagyok már fiatal; de amint látom, az én éveim számának háromszoros sorozata sem adná ki urambátyám éveinek számát... Erre megint elmosolyodott és bentüő szemeiből kicsapott az élet tüze keményen, elevenen, mint talán 70 esztendővel azelőtt. — Sohasem tartom számon éveimnek számát, tekintetes ur. Azt mi pusztai emberek nem tartjuk szükségesnek. Arravalók a gazdáink... Megszületem a cserény alatt egy bolondos órában Az anyám szoptatott, a puszta nevelt és élek, mint n vadfa. Az én nevem nem került be a protokeItimba, tekintetes ur. Erre mifelénk nem vezettek még akkor ilyet. Pap se, templom se volt még akikor körülöltünk, csak a nagy végtelen puszta. Aki számontartott bennünket, az a gazdánk volt. Pusztai embörnek az a mindöroe. Az tartja számon, mmt a bürgéjít Mert a pusztai embör ott szeret meghalni, ahun születet. A böicsöjit csak a slrtávaí cseréli föl... A gazdáját is csak ekkor. Mig elgondolkodtam egy percre, az öregjuhász kivette a szájából a pipát, kiverte, s közben fölsóhajtott. Nem ugy va* mái tekintetes ur, mint ahogy ré gen volt !... Kaptam a szón, hogy további beszédre birjam a paszták arszlánját — Aztán miért nincs ugy, ahogy régen volt? Egy darabig maga elé nézett, aztán eltekintett a csárda felé, de közben megakartt tekintete a kutágiasoin és csak azután vette szemüjrvre élesen, a csárda mögül előporoszkáló vénpandurt: esak akkor ugrott ki belőle a szó. — Miért?. Hát azért, mert akkor még nem volt ösztövér ez a fránya kútágas... nem volt még rongyos a csárda... és nem volt még öreg a juhász... De az a fránya pandúr se pókos iábu lovon járt még akkor! Mert hogy tudott volna akkor — szaladni a betyár elül? — Aztán — mondja halkan —, akkor még nem hallatszott ki a pusztába a harangszó. Csak ugy ¡íondolomra möntünk be vasárnapi napon a nagymisére .. mátkacsókra. — Aztán — folytatta szaggatottan —, ha a pusztába ilyen pandúrt iáttunk-e, mutat arra, vagy zsandárt, vagy a betyárhajtó komisszáriust hozta erre .a lova lába, varjut akasztottam a kutágasra .. Ez azt jelentötte, hogv gyünnek ... — Ha pedig éccaká hatra moskodott ki a zsandár, vagy a komiszárius csárdát kémlelni, bo tómmal oldalba löktem a pulit éccő, vagy kétször 3 ez ordított éecök- vagy kétször. Ha éceör ordi tott a puli, ez azt jelentötte a ben tk vöknek hogy zsandár gvun. Ha kétször ordított, azt jelentötte, hogy gvün a komiszárius .. — Odabent kialudt ekkor a gyertya... Eloltotta Panni, sötétség várta a kopókat. Sütétbe pedig mit keressenek odabent? Igy aztán továbbmöntek... Ekkor aztán újra möggyulladt a mécs és zendült .i muzsika, hun vigan, liun sirva, százszál gyertya mellett. Idekint mög hallgatott az éccaka és nézték a csillagok, hogy búsul a szegénylegény. Aztán .. — Aztán? — kérdeztem mohón. — Aztán én is a csárdához ténförögtem, mert elpihent a nyáj... MMmmMMtmmmmmmmm* Epitkezési kölcsönt kaphatnak bankösszekíittetésthik révén azon építtetőit abiknok a» építkezéshez nincs meg teljesen a szüksé ges töke Minden fajta tégla és cserép kiváló minőségben a legolcsóbb árak ms'.ett. Kirí! 6 járdatégla Is kapható KERTÉSZ-TÉGLAGYÁR, Oeerepes-sor. —««»«n Még nem késő I Osztálysorsjegyét megvenni a II. húzásra, mert a legnagyobb nyeremények csak az utolsó osztályban sorsoltatnak ki. II. Ivuzáft Fényét. 20B000 l*M9fl V. huzá» Fflnyer. 500.000 Szerencseszámok: Pető Ernő foárusitonál Szeged, Széchenyi tér 3 tzám * if inf-riiiiiiif-ii1 SHELL Budapest, József tér 5. SINGLESHELL az ideális téli motorolaj. Forduljon legközelebbi kirendeltségünkhöz. mmmmmmmmmm —• Éccör aztán kiosőndült az ablakon a nóta: Nem vagyok én betyárlegény, Csak bujdosó szegénylegény. Ami bűnöm, a keresetem: A gazdag lányt elszerettem ... — Tekintetös ur, ugy elandalogtam a nótán, hogy a pulimat is elfelejtettem oldalba űtnd. Ott esapott, mögnyomott bennünket tizedmagával a betyárhajtó komisz&ros .. Lőtt is háború. De nem a szögémylegény bánte Mégis a komiszárius ivott áldomást. — Ekkor már Panni danolt odabent. Nem köllótt már akkor százszál gyertya. Elég volt három is. Világított a konviszáriusnak a Panni két sző me. Zöndült is a muzsika ... Csókra mönt a nóta — És? — Ekkor ott álltam már az ablak alatt... Zöngfitt már a nóta: a Panni fújta. Ha betyár vagy, az apádat. Ne válogasd a»t a nyájai. Ez is falka, az is falka, Egyforma a kolomp rajta, Ha eladod a vásáron. Marad még a Hortobágyon. — Mikor aszonta, hogy Hortobágyon .. sittem mint a záporeső. Ott szakadtam én le az édö«anyám szivirül Ott vett ölébe a puszta. S mig fujt rám a szél, s vert a vihar, mögnőttem. mint a vadfa, s éhem. mig ki nem vágott — Ráday gróf... De az élet újra kilükölt a pusztába. Nem tudok én puszta nélkül élni. Ha ez volt a bölcsőm, ü lögyön a sírom is. Most már a komiszárius danolt, a muzsika mög pattogott... Én mög az ab lakra hajoltam, ugy hallgattam. Nem gulya az, nem is ménös, Nem asszony az, ba nem kényös, Nem csók a csók, ba ugy adják. Akkor édfta az, ha lopják. — Emmán aztán nóta! — mondok. Ennek möghallgatom a végit is. De a többi már nem nóta volt, tekintetös ur. — Hanem? — Cuppogás .. Erre aztán, mit töbettem róla, beeső« a botom az ablakon. S az a fránya bot a komiszárius nr fejét érte — Hát töhettem én errül, tekintetes ur? Mégis vasat veretótt rám a komiszárius ur, aztán bevitt a szögedi várba — vendégnek. Aszonta, bfirgét loptam .. Főzzenek neköm paprikást. — Főztek is két esztendeig... De nem paprikást Ahhoz nem értött a Ráday górof. — Mikor hazaértem, csak a szamaramat tanátam Itt, mög ezt a csipkebokrot. Azuta négyször gy-üttem vissza a szögedi várbul wőgnézni a birkáimat. Mindig mögtanátam a szamaramat, mdg a pulimat. Hivségösebbek azok, mint a Panni vót... * Mikor ezt mondta, felém fordította vén fejét Szemeiben könnyek csillogtak. Mikor észrevettem, elsrégyelte magát Elővette a pipáját, megtömte és rácsiholt Vette a kampósbotot, földnek támasztotta, fölállt és hívta magához a pulit... Mikor eléje szökött, megsimogatta meleg tekintettel, s kiemelt a szűre ujjából egy csontdarabot; mellé meg egy darabka feketekenyeret, s letette a puli elé. — Ne kutyám, add mög — mondta. Nem adha tok mást Artán felém fordult. — Teccik-e látni tekintetös ur? Ez a fránya kutya csak csonton él mellettem, mégts ssetet Amannak szivet adtam, mégis megharapott. íme, ebben a róvid szóban benne volt a pusztai ember élete. Ekkor már lebukott a nap az erdő mögé. Kezet adtam ós éreztem, hogy melegebb, tartósabb a szorítása A tekintete sem volt már olyan fagyos. Felmelegítette a szivét, hogy panasza részvétre talált. Mikor válni akartunk, akkor tért vissza kerülő útjáról kestiedt lován a vén pandúr. FeW bökött botjával a vén juhász. — Ez is azt keresi, ami nincs — szólt. De ekkor riadtan nézett el a nyája felé. Tiz darab nyírott ürü kivált s falkából. . Sietve lépett utánuk. Néhány perc multán közelembe ért a vén pandúr is. Dühösen nyomkodta csizmájával a kehes ló oldalát, miközben zordan nézett a távozó ntán S mintha hozzám szólt volna: — Varjú a máját!... Az éccaka elveszett az uraság tiz d»mb firfije Ennvtvel alighanem több az ü falkája. veszett vón a Rádav kosztián!.. — De hiába keresem nála Mőgnyirta üket nyomban. Nem látszik rajtuk az urasági bélyeg... íme a pusztai ember, másik szemüvegen nézve. Herfce Mihály.