Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-18 / 235. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1935 október T8. Női divat csikós esernyők 'p^rTe^knéíl Dcszk, rerencszálfös ts Klárofalvo körnufltén miíií legjobban a todüvfói Szegeden évenkint 245-en halnak meg tbc-ben (A Délmagyarország munkatársától) A tuberkulózis szörnyű pusztításairól a szegedi közegészségügyi ijit6aet térképes kltmurfiatást állított ö^s®e- A térkét>eti sötét foltok szemléltetik a tbc- pt»sizit«fósaiít- A színárnyalatok azt mutatják. hogy ezer lélekre hány tiidővészes halálozás esikA legsötétebb foltok Klárafalva, Ferencszál!ds ás Deszk környékén vonnak: ezen a kör nyéken évenkint ezer lekós közül 4—5-en halnak meg tiidővészben- AJgyőés Kisktmdorazsma környékéin szintéin rendkívül pusziit a tuberkulózis. ezer lélekre átía« 3-5 halálozás esik- Szegeden ezer lélekre 2-5—3 a tbc. mortalitás- Sándorfalván 1-5—2- Sövényl ' 't *r5mörkényen 1-5—2-5. Tápén 1-5—2-5. Szőregen 1-5—2-5, Makón 1-5—2-5. Püspökidén 1-5 a halálozás arányszámaSzomorú an jeHtemzö- hogy a városokban mennyire pusztít a tüdővész- Évenkint Szegeden százezer lakosból 245-en pusztulnak el tüdővészben Kecskeméten 280. Baján 260- Pécsett 250. Miskolcon 240. Budapesten (százezer lakos után) 235- Hódmezővásárhelyen 225. Győrött 220- C.lreoenben 210. Soproni- _n 140A tbc- elleni küzdelem számára a közege v séigüigyi intézet és az egészségügyi hatősáflok a környékre kiterjedően Is széleskörű prognr mot dolgoztak ki. amely sürgős ímesrvalósitásra váíregybeszabottakba és igy — ha nem segítenek a bajon — hamarosan már csak Heller ödön és Nyilassy Sándor festményei őrzik tovább a szines rokolyák emlékét. Pedig ezek a rokolyák, kendők, pántlikák és ezek a 9zinek komoly idegenforgalmi attrakciót jelentenének, különösen akkor, ha az égő szemű, vékonybokáju, karcsú derekú tápéi lányokat ölelik színes keretbe. A régi színek tüzijátékos tobzódásából azért kaptak Ízelítőt a németek, akiknek utja a magas Tiszatöltésen keresztül a tápéi strandra vezetett ezután. Az itteni csárdában szervírozták az uzsonnát és hat óra után, amikor a gyékényfonó udvarokban félbeszakadt a munka, felszabadultak a lányok, a legények, a lassankint híressé váló tápéi gyöngyösbokréta tagjai is, a füzesek felől hirtelen felzendültek a *eneszerszámok és szép sorban, tánclépéssel a csárda előtti porondra lejtettek az ünneplőruhás lányok, legények A gyöngyösbokrétának óriási sikere volt. A németek elragadtatással gyönyörködtek a sötét füzfalombok alatt táncoló párokban és a tánc is átragadt, különösen akkor, amikor a gyöngyösbokréta párok szétrebbentek és a libbenő szoknyák odapenderültek egy-egy német vendég elé — táncrakérően. Eleinte bej volt a lépésekkel, a taktussal, de aztán ugy belejöttek a németek, hogy alig akarták abbahagyni. Különösen a hölgyek, akiknek a dereka köré a csizmá6, lobogóingujjas legények izmos karja fonódott. Valóságos bál kerekedett a parton és csak akkor szönt meg amikor feltálalták a ropogósra sült malacpecsenyét. Nagyszerű volt a hangulat. Deák László főjegyző és Domokos János biró töltötte be a házigazdíi tisztjét. A biró köszöntőt is mondott. Üdvözölte a falu német vendégeit és kérte őket, hogy tartsák meg Tápét is, Szegedet is, kis Magyarországot is szeretetükben. A köszöntőre az egyik német válaszolt. Azt mondta, hogy Magyarország a legbájosabb ország a világon és amig. élnek, nem felejtik el a Tisza partján töltött szép napokat. A virágos autóbusz este tiz óra után ért vissz» a városba a vidám kirándulókkal. Magyar László. Megint jelentkezik a „spanyol Monté Christo" és 16 ezer pezetát kér negyedmillió svájci frankért (A Délmagyarország munkatársától.) Két esztendővel ezelőtt több szegedi cimre levél érkezett — Barcelonából. A leveleket „egy magát megnevezni nem akaró'' spanyol irta, aki állítása szerint hosszú évek óta a spanyol börtönök rabja. Valamikor — irta leveleiben — jobb sorsban élt, de aztán csődbe, majd börtönbe került. Pénze azonban van, rengeteg, csak éppen — nem tud hozzáférni... Allltásia szerint, mielőtt letartóztatták volna, egyik francia vasútállomás ruhatárában helyezte el értékes, vagyont rejtő bőröndjét és most azt szeretné kiváltani. Csakhogy ehhez pénzre, mégpedig sok pénzre volna szüksége. ÉPP60 e®ért arra kéri a cimnettet, hogy segítse őt ki szorult helyzetéből és a nobilis segítség fejében, kiszabadulása után — nekiadja vagyona egyharmadrészét... Ez az „őrült spanyol" ismét jelentkezett Szegeden A rendőrségnek tudomására jutott, hogy újból több ilyen levél érkezett Szegedre Barcelonából, csakhogy a levelek most még csábítóbbak'. Most már említés van negyedmilliónyi svájci frankról is. Annak, aki segiteni akar, 16 ezer pezetát kell küldenie Poste Restante Barcelona. A leveleket román nyelven irták, ami még — kfilöiiö? vonzerőt is ad a leveleknek. VI». Balázs János csődtömegéhez tartozó követeléseket 1935. okt. 19.-én Kisteleken a községházán d. u. 4Vs órakor fogok nyilvAnos nHHn* fennállásért és be_árverésen "loU'l'i hajtásért nem szavai tolok. Dr. lederer tömegsrondnok. »« Birodalmi németek a „világ közepén" A Szegeden üdülő németek csárdást táncoltak a tápéi gyöngyösbokréta tagjaival a tiszaparti füzesek közt (A Délmagyarország munkatársától.) Körülbelül két héttel ezelőtt husz birodalmi német érkezett Szegedre, férfiak, nők vegyesen, hogy az idegenforgalmi propaganda eredményeképpen itt töltsék el pihenő szabadságukat. Jelenleg ők a város „egyetlen" idegenjei és az idegenforgalmi hivatal teljes apparátusával szolgálhatja a célt, hogy minél jobban érezzék magukat. A hivatal munkáját nagyon megkönnyíti ez a páratlanul szép október. Amióta megérkeztek a németek, talán egyetlen egyszer sem esett az eső. A vadgesztenyefákat és Újszegeden az almafákat uj virágzásra csábította a meleg ősz, a nap — különösen a déli órákban — még napbarnitóan süt és a kis német kolónia tagjai vidáman élvezik a csönd és az ujszegedi fürdőélet gyönyöreit. A németek számára az idegenforgalmi hivatal majd minden nap programot osinál. Kirándulásokat szervez és a vendégek örömmel fogadnak el minden tervet. Nagyszerűen érzik magukat és lelkesen bizonygatják, hogy szebb város nincs Szegednél, barátságosabb nép nincs a magyarnál és pihenni, teljes saiwel, lélekkel, zavartalanul csak ilt lehet, ahol kikapcsolódnak, elfelejtődnek a komor hazai gondok és bajok'. A németek voltak már Pusztamérgesen, — nagyon Ízlett nekik a mérgesi rizling, — AlsóköaIionton, ahol a Dobó-féle mintatanyát nézték meg, kizarándokoltaik Röszkére és ámuldoztak a trianoni határ láttán, megtrüsszögtették őket a szentmihályteleki paprikamalmok osipős, paprikaporos levegője, most pedig Tápéra rándultak ki, zsúfolt városi autóbuszon nevetve vették tudomásul, hogy Tápé a világ közepe. Tápé nagy ünnepélyességgel fogadta őket. A falu gyereknépe a templom körül sorakozott fel. Minden gyerek kezében piros csokor lángolt. És a kis tápéi magyarok tanítójuk vezényletére hangos „Heil'-ezéssel üdvözölték a vendégeket, akikhez Bogos Béla esperes-plébános intézett üdvözlő beszédet. A sok gyerek ezután a németek kezébe, nyomkodta a dáliacsokrokat és néhány pillanat múlva minden gomblyukban dália virított és virág borította el még az öreg autóbusz kopott karosszériáját is. Műsorunk következó száma az árpádkori templom megtekintése volt. Bogos esperes ur készségében vezette be a vendégeket a szentélybe és mutatta meg az oltáx möaött a XIV. századból való freskó nyomait, amelyekre Móra Ferenc bukkant évekkel ezelőtt a vastag mészrétegek alatt. Sikere volt a kis templomnak, a csöppnyi orgonának, az alacsony, korhadt padok között felsorakozó templomi zászlóknak. De a legnagyobb sikerük a tápéi gyerekeknek volt, a hatalmas gyerekhadnak, amely zsibongva követte a németeket mindenfelé. — Ennyi gyereket sohasem láttunk még egy rakáson — csodálkoztak a németet. Mihály bácsi, a faln egyik öreg, tekintélyes polgára, kiváncsi volt, hogy mit mondanak * németek. Valaki tolmácsolta az elismerést. — Hit bizony itt nincs egyke — mondta büszkén Mihály bácsi —, itt a többke a divat. Nekóm is nyóc családom van, vót tiz, de kettő mógbalt. Aztán éppen husz unokám van. — Akad itt nagyobb osalád is, a Cirok Balázsé, — tette hozzá egy másik —, annak tizenegy eleven gyerftke van, de még most ve hagyta abba. A németek nagyot nevettek, amikor leforditotta valaki ezt a közbeszólási. Aztám elvezették őket az egyik udvarba, ahol a tápéi lányok, menyecskék fürge ujjai között boszorkányos gyorsasággal sodródott a gyékényfonál, szövődtek •I a finom gyékényszőnyegek és formálódtak a hires gyékényszatyrok. Pillanatok alatt elkelt minden szatyor és minden német saatyorral a kezében büszkélkedett tovább a poros tápéi uccákom. Benéztek az egyik ház belsejébe is. Fölnyitották előttük a szekrényeket, kiteregették előttük a régi szoknyákat. Különösen a hölgyek álmélkodtak rajta, hogy egy-egy Ilyen szoknyában mennyi rengeteg az anyag. A selymek suhogása, a kartonok és vásznak zizegése közben megkérdezték, hogy mennyi vagyon fekszik egy-egy tápéi kosztümben és hitetlenkedve hallották meg, hogy kétszáz pengő. Aztán azt is megtudták, hogy ez az egyik oka a híres tápéi népviselet lassú divatjamulásának. A tápéi lányok már nem igen öltözhetnek ki sétákra vasárnaponkint tápéi módra, mert csak annak v-an módja hozzá, aki elörökölte a sok szép szoknyát, a virágos viganókat, a gyöngyös bársonypruszlikokat édesanyjától De ezek is leginkább városi ruhákban járnak, színtelen, eayszerü