Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-13 / 232. szám

1935 október 13. 0 f C M \ G Y \ R O R 5 Z * G RUDOLF Irta TON ELLI SÁNDOR. I. A Habsburg-tragédiák sorában a legtöbb misztikum Rudolf trónörökös halálát vette körül. Európa egyik legrégibb uralkodó családjának örököse két trón várományosa, akinek jövője elé reménykedéssel tekintettek a monarchia népei, egy fagyos téli reggelen váratlanul elköltözött az élők sorából. 1889 január harmincadikának reggelén R'udolf trónörököst holtan találták a mayerlingi vadászkastély hálószobájában. Legfelső parancsra eleinte megkísértették, hogy titokban tartsák a halál körülményeit- Mégis nyomban szárnyra kelt a hir, hogy a trónörökös nem természetes halállal mult ki s hogy vele együtt egy fiatal bárónőt, a bécsi társaságnak egy szépségéről közismert tagját is holtan találták. A példátlan izgatottságot, amely a hir nyomán keletkezett, ctók fokozták a hivatalosan közzétett és szándékosan megtévesztő jelentések. Mikor az udvar rászánta magát, hogy legalább a féligazságot bevallja, már elkésett vele, a legenda-képződés vette birtokába a trónörökös személyét. A felajzott fantázia az igazságnak sem adott hitelt és gyanakvással fogadott minden hirt, amely bármely formában kiszivárgott a bécsi Burg ódon falai közül. A hallgatás, melyet az öreg uralkodó ráparancsolt azokra, akik ismerhették a tragédia körülményeit s melyet ezek meg is tartottak, tápot adott a hitnek, hogy valami rettenetes titoknak kell lappangani a trónörökös halála körül. így adódtak szájról-szájra a „beavatott helyről" eredő hirek, hogy a trónörökös nem is öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Egyesek tudni vélték, hogy a trónörököst duíiaj mulatozás közben tulajdon barátai pezsgős palackokkal verték agyon. Mások egy Baltazzi báróban, Vecsera Mária bárónő nagybátyjában keresték a gyilkost. Volt olyan variáció is, hogy a trónörökös párbajban esett el, melyet egy Hoyos gróffal vivott. Egy még kalandosabb változat szerint egy féltékeny udvari erdész volt a gyilkos és Vecsera Mária bárónő öngyilkossága csak véletlenül esett össze Rudolf tragédiájával. Francia és orosz lapokban nem hiányoztak az olyan gyanúsítások, hogy a trónörököst ugyanugy ellették láb alól, mint II. Lajos bajor királyt, mert nem voltak barátai a porosz szövetségnek. Halála után meggyanúsították a trónörököst azzal is, hogy János főherceggel, a későbbi Orth Jánossal és a magyar ellenzéki pártokkal, amelyek akkoriban erős küzdelmet folytattak a véderő-javaslatok ellen, valóságos összeesküvést szerveztek, melynek célja lett volna, hogy Rudolf magyar királlyá koronáztassa meg magát. Regéltek egy titkos kazettáról, amely ennek az összeesküvésnek az iratait tartalmazta s amelyet Rudolf halála után Larísch grófné, Lajos bajor herceg temészetes leánya, Erzsébet királyné unokahuga szolgáltatott vissza Orth Jánosnak. Az egyszerű nép pedig mindezeknek a híreszteléseknek egyikét sem hitte el. Magyarországon, Tirolban és a rutén parasztok között évtizedeken keresztül makacsul élt a hit, hogy R'udolf nem halt meg, életben van, csak kénytelen volt elrejtőzni ellenségei előt, de majd meg fog jelenni, hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek és megbüntesse a fölöttük hatalmaskodókat. A történelmi kutatásnak, az események vi szonylagos közelsége ellenére nem volt könynyü feladata, mikor a mendemondáknak ebből a tömegéből ki akarta hámozni az igazságot és különösen, mikor vázolni akarta az öngyilkosságot megelőző eseményeket és meg akarta rajzolni a szerencsétlen trónörökös igazi alakját. Az a sajátságos némaság, amely Ferenc József személyét állandóan körülvette, kiterjedt környezetére is. Személyes jellegű memoárok közvetlen környezetének köréből alis maradtak és egyetlenegy kivétellel senki sem volt, aki a trónörökös halálának körűi ményeit hiteles módon megírta volna. Az egykorú udvari embereket, akik ismerői voltak a titoknak, Ferenc József csaknem kivétel nélkül mind túlélte. A világháború vérzivataros évei s az utána következő nehéz esztendők elterelték a figyelmet a szerencsétlen trónörökös alakjáról. Mire ismét személye felé fordult az rdeklődés ,már igazán senki sem volt az egykorúak közül az élők sorában. így a levéltári kutatás lett volna hivatva világosságot deríteni a rejtelmes körülményekre. Itt azonban egy Íratlan fehér fal meredt a kutatók elé. Hagyományos szokás szerint a császári ház tagjaira vonatkozó iratokat a házi-, udvariés családi levéltárban szokták haláluk után deponálni. A Rudolfra vonatkozó iratok azonban nem jutottak oda. Állítólag ezeket az iratokat, melyek a mayerlingi tragédiára vonat1 kozó jegyzőkönyveket, a részletes orvosi látlej letet és egyéb okmányokat tartalmazták, FeI renc József rendeletére Taaffe gróf akkori osztrák miniszterelnök vette őrizetbe s ezek az iratok, — ismét állítólag, — az ellischaui kasj tély égése alkalmával elpusztultak. A trón» | örökös által írott búcsúlevelek közül szintén egy sem került nyilvánosságra. Egy egész se reg Rudolfra vonatkozó iratnak csak az iktatószáma van meg a különböző bécsi levéltárak ban, de magukat az iratokat valószínűleg szintén felső parancsra már régebben eltávolitot ták. Mint annyi más esetben, itt is a véletlen volt a történelmi kutatásnak legnagyobb segítségére Két egymástól független, de részleteiben nagyjából megegyező forrás alapján ma nagyjából már rekonstruálni lehet a történteket, melyekből egy jobb sorsra hivatott, de szerencsétlen embernek katasztrófája bontakozik ki. Az egyik forrás Hoyos József gróf titkos tanácsosnak a mayerlingi eseményekről készített memoranduma, amelyet 1889. február elején készített és a titkos levéltárhan deponált. Hoyos gróf volt az, aki Coburg Fülöp herceggel együtt a halottas szoba ajtajának feltörését elrendelte és a kettős öngyilkosság hirét a Burgba elvitte. Harmincöt évvel a katasztrófa után Hoyos család hozzájárult ennek a memorandumnak a publikálásához. Olyan személyről lévén szó, akivel szemben közvetlenül az esemény 4¿&n inJtynyugtatfr -ôùibi Wju^Mo-amyou^ ou n ft^ ttuJMZ-rí. HUDAPE ST W. JÓKAI TER S. 100 °|o-lg hazai gyárfmóny! t Kapható : Epiüsi anyag es lesieHKeresMseH&en. alán különböző gyanúsítások merültek fel, esetleg kételkedni lehetett volna ennek az iratnak történelmi hűségében. A kétségeket eloszlatja azonban a másik forrás, amely egészen meglepetésszerűen Szent Péterváron, illetve Leningrádon át került nyolc esztendővel ezelőtt nyilvánosságra. A bécsi orosz nagykövet és követségi ügyvivő titkos jelentésekben száboltak be miniszterüknek a monarchia trónörökösének haláláról s ezeket a jelentéseket Lamsdorff gróf későbbi orosz külügyminiszter naplójában csaknem szószerint lemásolta. Különösen az ügyvivőnek adatai teljesen megbízhatóak, mert ezeket Szögyény-Marich László bécsi külügyminiszteri osztályfőnöktől, a későbbi berlini nagykövettől kapta, aki bizalmas barátságban volt a trónörökössel s akit a trónörökös hozzá intézett levelében végakaratának végrehajtásával megbízott. A bécsi és pétervári adatok egyes jelentéktelen részletek kivételével, melyeket egyik, vagy másik elhagyott, tökéletesen vágnak egymással és egyeznek az egyébként ismert külső körülményekkel. így, ha az öngyilkosság okai tekintetében lehetnek is bizonytalanságok, maga a tény kétségbe nem vonható. Minden ellenkező mendemondával szemben az öngyilkosságot, még pedig kettős öngyilkosságot kell valónak elfogadni. (Folytatjuk.) Megtekinthető és próbautakra rendelkezésre áll Ä» Markovlcs Szilárd SâïïSL^HKrS: