Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-25 / 190. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Pécsi bónya koksz * tojásbrikett snyW,<r Pécsi Síszén HOhsz üs !aKrti.Pl.telepen J Iroda : Znnvi ucca 4 6. — Teleton: 28-08. ciu6 13.* elnevezésű feketeinges ezred ezer tagja és hadianyag van. A hajó indulása után megkezdődött az »Október 2*8.« nevü feketeinges csapat 4000 tagjának behajózása a Sn túrnia hajóra. Ez a hajó is Massuába indul. Mussolini veje és két fia is a Saturaia gőzösön kel útra Keletafrikába. Két pisztoly Róma, augusztus 24. Starace, a fasiszta párt főtitkára, amikor Mussolininek Afrikába indnló két fiát elbúcsúztatta, ajándékul egy-egy pisztolyt adott át nekik ezzel a jelmondattal: »Old meg ellenséged, mielőtt az tcged megölne.« Angol torpedók a szuezi csatornán Párisi politikai körökben feltűnést keltett a Journalnak az a jelentése, hogy a szuezi csatornán áthaladt egy angol torpedórombolóraj, amelyet két olasz hadianyagszállitó hajó és két csapatszállító hajó követett. Londoni jelentés szerint az angol kormány toniieres itafó wienfee Szeptember 3—10-ig P. 12.80. Ugyanakkor fársas halóutazás 9 napra a reisödnnár a autókirándulással a Salzkammergutra. Felvilágosítás és előjegyzés: Neu Ernő banküzlet utazási irodáidban, Széchenyi tér 6, vábbra is várakozó álláspontra helyezkedett az olasz—abesszin kérdésben. Hir szerint ajánlani fogja a Népszövetség alkotmányának szigorú alkalmazását, ha Olaszország nem egyezne bele, hogy a genfi békéltető bizottság mellé vizsgálóbizottságot küldjenek ki. Az Öbserver szerint Anglia szempontjából a legkomolyabb okok miatt Angliának tartórkodnia kell az olasz—abesszin viszályban a hajthatatlan magatartástól. Akármennyire is rosszal esik az igazság, az angol hajóraj többé nem ura a Földközi tengernek. A harcászati viszonyok Anglia hátrányára teljesen átalakultak, Anglia Földközi tengeri helyzete a maga egészében az Olaszországgal való barátságra van felcintve haditengerészeti szempontból. fiz amerikai semlegességi törvény Páris, augusztus 24. Érdekes tudósítást kőzöl a Paris Soir, amelynek amerikai munkatársa az > amerikai semlegességi tőrvénnyel kapcsolatban beszélgetett Mye szenátorral. Á szenátor szerint Amerika nem tud egy európai háborút megakadályozni, de óvintézkedéseket kell tennie, nehogy ő is belekeveredjék. — Nem adunk hadianyagot, pénzt a hábortis feleknek — mondotta a swnátor —, mert nem akarunk ugy járni, mint 1917-ben, araikor azért csatlakoztunk az antanthoz, hogv sekitsünk neki a háborút megnyerni, amely által pénzűnket visszakapjuk. Az idő A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakor. Időjóslat: Több hetven zivataros eső, az eddiginél enyhébb éjszakai, kivált a dunántuli megyékben alacsonyabb nappali hőmérséklet. Élénkebb délnyugati és nyugati szél. Halálra ítéltek tizenegy' albán forradalmárt Belgrád, augusztus 24. Tyránai jelentés szerint a statáriális törvényszák meghozta első ítéletét a fieri lázadásban résztvett csendőrök és altisztek} első csoportja fölött. Az ügyész huszonhárom vádlott fejére halálos Ítéletet kért. Á statáriális törvényszék tizenegy vádlottat halálra itélt, nyolcai életfogytiglani jegyházra, egy vádlottat tizenőt M fegyházra és három vádlottat felmentett. A tyránai lapok valószínűnek tartják, hogy a halálos ítéleteket a leggyorsabban végrehajtják. A lá«H dásban részes jfelkelők második csoportja ügyében a satáriális törvényszék a legközelebbi napokban fii össze. Még nem tudják, hogy ennek az ujabb lázadási bünpörnek hány vádlottja lew. Súlyos autóbuszszerencsétlenség Bukarestben tiz halottal Bukarest, augusztus 24. A Strada Viitornlon egy zsúfolt autóbusz összeütközött egy cementszállitó kocsival. Az összeütközés olyan heves volt, hogy az autóbusz teljesen összetört. A szerencsétlenségnek tiz halálos áldozata van, 6 utas súlyosan, többen pedig könnyebben sebesültek meg. í sm?>. •Muiimmttmmumm Gyermekruhák, leányka is flu kabátok. Intézeti formaruhák. Dr. Vajtáné Fonyé Piri Szeged, Tisza Lajos körut 88. II. em. pmmmmm 1400 lásra . E.1 jubilei befut 2-án így A bonviván nem vesz már virágot Irta TÖRÖK SÁNDOR Mindez talán egy-két pillanatig tartott. Mindenesetre jóval rövidebb ideig, mint ameddig most leírom. A bonviván a kályha felőli sarokban ült, előtte egy hosszulépés, mellette a másik széken nyeszlett kalapja, nem a fogason, csak a széken, jelezive, hogy bocsánat, máris megyek, ezt a hosszulépést megiszom és itt sem vagyok, sürgős dolgom van. Holott láthatólag nem vo.lt sürgős dolga. Kissé ugy elvizesedétt kék szemével körülnézett a kávéháziban, egyik kezével, a zenére dobolt az asztalon, majd hirtelen a kezére nézett, elkapta és a háta mögött megigazította kézelőjét, mely szomorú volt és foszlott. Vannak ilyen szomorú, öreg mamzsetták, amelyekről mindig nyirni kell a szálat és megint csak szálazik és minden piszkot magába sziv. Aztán lassan megint elővette a kezét, ivott egy kortyot. A zene elhallgatott. Amúgy se igen figyeltek rá. Elég kora este volt — inkább fülledt, nyári alkonyat — a kaszirnő a sánta Breínernek, a tulajdonosnak a nővére, vajaskenyeret evett a kasszatrónusban, zöld hagymával és azon panaszkodott Holieska urnák, a borkereskedőnek, hogy még másnap is érzik a hagymaszag, de nem tud leszokni róla. — Szenvedély, — mondta kövér vállát vonogatva, — hiába .. — A hagyma n igyon egészséges, — oktatta Holicskai — sok benne a vas és a vitamin. — Vas az a káposztában van — az Irányi patikus segédje beleszólt a billiárdasztal tneílől és odament egv pillanatra, letámaszkodott a dákóra. — Legjobb néhány szem kávét elrágní, az elveszi a szagát. — A' próbáltam én már mindent — legyintett, nagyon szomorúan a kasszírnő — hiába..... és ette a zöldhagymát, száradtól — Legjobb, — indítványozta Holicskai —, ha az ember a falra lehel. A mész magába szívja a hagymaszagot. Mire a patikus; — Menjen már, az a gyomorból jön. — De komolyan mondom. A lányt érdekelte a dolog, — A falra lehelni? — Igen. Igy: hhh, hhhh. — És elmúlik. — Eí. Persze nem rögtön. Két-három napig kell csinálni egyfolytában. — Menjen már. — Holicskai ur tréfás ember volt. A túlsó sarokban utazók kártyáztak, ingujjra vetkőzve, odébb rendes sakkpartijukat bonyolították Balázsi tornatanár és Kühne a fogorvos. Nő ailig volt kettő-három Beretvás ügyvéSék a pesti rokonukat, aki nyaralni jött ide, meg Oroszy az ékszerész, az minden szombaton este bejött a feleségével, képesujságot nézni. A zene tangóba fogott és akkor a hátsó ajtón bejött a virágos néni, végig ment az asztalok között — Beretvás vett egy csokor szekfüt gavallérosan — s megál?ott a bonviván asztala előtt. A bonviván felnézett rá és... — legyintett a kezével. Sulvos és szinte keserű izfl volt ez a légyintés. Az asszony ment odébb. A férfi — talán nagyon néztem — rámnézett, de nem ismert meg. Nem ismerhetett meg. Gyerek voltam még, mikor az állóhelyen a nevét ordítottam. Most pillanatra találkozott a szemünk és képek futottak eí előttem — róla. A kisvárosi korzón, ahogy ment, fiatalon és ruganyosan — tulruganyosan, dc akkor az volt a divat — fején kemény szalmakalappal, gomblyukában égő-piros szrkfüvel. A bonviván A gavallérok akkor még ezüstfejü vékony pálcákat forgattak.. fl tüneményesen forgatta Nővéreim és unokatestvéreim és azok barátnői és minden lány és asszony, fehérek, vagy pirosak lettek, ha elment az ablak előtt és naplóikban 6orokat őriztek róla. Beszéltek j mulatozásairól, amik a Mercurban és a Transyl- ! vániában történtek, pezsgős vödrökről beszéltek I és párbajoktól és hogy, hogyan borította oda j egyszer Dobray Kamilla lába, elé a szebeni Romi- 1 sefter Kaiserben a virágos asszony égési kosairét, tele édesillatu rózsával, szekffcvel, az egész kosarat ö volt Lőrentbey főhadnagy a Tatárjárásban — ö énekelte, hogy vén diófa leveíe — és mutatott a színpadon sarkantyút pengetve és hódította, mint kadét az ezredes lányát, mint szegény gróf, az uralkodó herceg húgát és igy tovább — ő volt •z, aki a legszebbeket mondta, ő volt az, akinek mindig igaza lett a végén; ő volt az, aki az első felvonásban megpillantott egy nőt — hölgyet — s megszerette. Az is őt. A másodikban félreértették egymást., a harmadikban, szép zeneszó mellett kimagyarázkodtak és egymás nyakába borultak, ö volt a hős Istenem, de szép volt — már nem tudom, mi volt az a diarab, de valami keigyetlen öreg lengyel herceg és szerelmes leánya — természetesen őbelé volt szerelmes, — sötét éjszakán, fáklyafény mellett, róla beszélgettek az ódoa lovagteremben. Róla, aki megígérte, hogy pont éjfélkor itt lesz. de — már nem tudom miért — nem lehel itt. íme mindjárt éjfél és ő nem jőn. Akkor hátborzongatóan tizenkettőt kongott az óra, magától felnyílt az ajtó, megjelent lakkcsizmában, kardosán, kék attilában, meghajtotta magát és azt mondta: — ő itt vont... — ilyen volt s nagyon nézhetem, mert most mégegyszer rámnéz - szeme üres és szarkalábak futnak körülötte, ádámcsutkája nevetségesen nagy és mozgékony, " sárga vászonruha lötyög rajta s valami szelíemi sjsüksógmwnkás ő itt o városnál. ínségeseket ír össze, v^gy más effélét S összenézünk és mintha látna valamit az ém szememben, abból a keserű legyintésből, amellyel a virágosasszonyt elküld' te. nyúl a krajcárok után a nadrágzsebébe és » másik kezéve? kocog — fizetek. S lopva mégegyszer megnéz — széjiyenli magát. S szomornak leszünk mi'idakettíffl — két ismeretlen ember — * ió volna odamenni hozzá és minden átmenet nélkül megmondani — megértené Uraml Főbadragv ur' Kegyelmes herceg! Hős! Magam igen veszek már virágot .. — Fizet. Megy át a* •italok között és eltűnik. HMl skai azt magyarázza a ka^zirnőnek, Hogy a patikus szamár, a hagymában igenis van vastartalom