Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-08 / 128. szám

DfiLMAGYARORSZAG cewMMgi Somogyi Kca 22. L. em. Teleloru 23-33.- Kiadóhivatal, kVlcMnkOnyvt&r ét Jegyirodái Aradi ucca 8. Teleion: 13-00. - Nyomdai lőw l lpól ncca 19. Teletöm 13—O©. — Távirati es lovÉlclmi Délmaayaror>z6a Szeged. D frank és a demokrácia A francia frank értékállósága körül zava­rok támadtak. A spekuláció megkontremi­nálta a frankot, amire az szinte órák alatt ijesztő mértékben zuhant. A francia közvéle­mény a frank jövőjét illetőleg megoszlott. Voltak, akik a zuhanás nyomón a hivatalos leértékelés mellett foglaltak állást, míg má­sok a stabilizálást követelték. Ez utóbbiak győztek, ami mindenki előtt természetesnek tűnhet, aki tudja, hogy a francia nemzet mintegy negyvenmilliós tömegének több mint a fele tőkés. Kistőkések és nagytőké­sek, akik munkájuk fölös jövedelmét, üzle­teik, vállalkozásaiknak a polgári jólétet, a gondtalan megélhetést és kényelmet bizto­sító hozadékán felüli részét betétekbe, jára­dékokba fektetik, hogy kedvezőtlen kon­junktúrák idején, avagy tevékenységük ab­banhagyását parancsoló kései öregségükben is legyen mit a tejbe apritaniok. A francia kistőkések igen tekintélyes része a földmű­velőkből reknitálódik, de jelentős a munkás­osztályból sorakozó betétesek száma is. Ért­hető tehát, hogy a frank bajbajutása a fran­cia nemzetet úgyszólván osztálykülönbség nélkül elevenén érintette. Ennek a közös veszedelemnek elhárításá­ra indult meg az a mentőakció, mely előbb a Flandin-kormány, majd a Bouisson-kor­mány bukásával végződött. Franciaország, a nemzetek szabadságának bölcsője, a francia nép, a szabadságeszmék­nek minden időkben előharcosa még annak is ellenállott, hogy a diktatúra, a sza­badságnak, a demokráciának ez az örök és engesztelhetetlen ellensége csak pénz­ügyi téren, tehát bizonyos mértékig kor­látozott területen is megvesse lábát. A kamara megbuktatta Flandint, megvon­ta bizalmát a tekintélyes és jószándéku Bouissontól, aki a kamarai elnökség magas­ságából szállt le a frar.k megvédésére. Fran­ciaország napokig a válság izzó hangulatá­ban élt, a kamara mindent meg akart tenni a frank biztonságáért, de semmit sem a dik­tatúráért. Egymásután szavazta le a demok­rácia szellemében is jószándéku kormányo­kat, hogy még a frank védelmében se essék csorba azon a demokratikus szabadságon, amely Franciaország éltető eleme, a nem­zet nagyságának, hatalmának több egy év­század óta alkotmányos alappillére. Demokrácia és diktatúra a pallók szerint két egymást kizáró fogalom. Tüz és viz, ég és föld inkább jöhetnek egymással kapcso­latba francia elgondolás szerint, mint a de­mokrácia és diktatúra, amelyek közül az utóbbit akkor sem hajlandó eltűrni, ha olyan nagy érdekről van szó, mint pénzegysége értékállóságának szilárdítással való meg­mentése, noha ez az összlakosság felének egyénileg is érdeke. A francia népnek a demokrácia mellett még áldozatok árán is kitartó ez a hűsége mutatja a nemzet politikai érettségét és adja egyben világviszonylatban is imponáló nem­zeti nagyságát. Ezért a demokráciáért vala­mikor nagy harcot vivtak, sok vért, életet áldoztak. Olyan kincset birnak benne ma is, melyért pillanatra sem riadnak vissza ujabb áldozattól, csakhogy abban az érintetlen tisz­taságban őrizhessék tovább, ahogy a koráb­bi -nagy generációktól örökölték. Szombat, 1935 junius 8. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 128. sz. ELttCIZF.TfcS I Havonta helybea 3.20, vidéken «• Budopetten 3.00, ktumidOn « 40 pengő. — Egyet izAm Ara hélkttz­nap ÍO, vaadr- e» Ünnepnap M» MII. Hír— delések (elveiele larlla szerint. Megte­lik hőttu Kivételiével napoola Wggel. MacDonald lemondott, Baldwin Anglia ui miniszterelnöke Az alsóház melegen ünnepelíe a íávozó miniszterelnököt London, junius 7. Az alsóházban az inter­pellációk vitája során valamennyi párt mele­gen ünnepelte MacDonald miniszterelnö­köt, amidőn egy kérdésre felelve utoljára szólt miniszterelnöki minőségében. Az elnapolási vita során több munkáspárti képviselő felszó­lalt és hangoztatta, hogy az olasz—abesszin­ügyet a genfi határozat még nem szüntette meg teljesen, Olaszország folytatja katonai készülődéseit. Két felszólaló meleg elismeréssel adózott Edén főpecsétőrnek a jugoszláv—magyar vi­szály elintézésében kifejtett tevékenységéért. E d e n _ főpecsétőr válaszában hangoztatta, hogy a világosan meg nem vont határok min­dig súrlódásoknak lesznek okai és ezért arra kell törekedni, hogy az olasz—szomáliföld és Abesszínia közötti határokat kölcsönös meg­egyezés alapján állapítsák meg. — Mi mindig a békés megegyezés érdeké ben dolgoztunk — folytatta — és az 1926 évi szerződés alapján állunk, amely hangoztatja, hogy Franciaország, Anglia és Olaszország fenntartja Abesszínia területének politikai sérthetetlenségét. Remélem, — folytatta Eden —, hogy ilyen megegyezés fog létrejönni és bizalommal várom a békéltető bizottság mun­kájának eredményét. MacDonald miniszterelnök pénte­ken délután háromnegyed 4 óra­kor beadta lemondását. Saját lemondásával együtt az egész kor­mány lemondását benyújtotta a királynak. MacDonald délután 4 óra 50 perckor hagyta el a Buckingham-palotnt és visszatért a minisz­terelnökségi palotába, ahonnan már előzőleg elindult Baldwin, hogy kihallgatáson jelentkezzék az uralkodó­nál. Ezidő alatt — körülbelül négy percig —, Angliának nem volt miniszterelnöke. Bald­win kihallgatása 10 percig tartott. Az uralkodó I felajánlotta neki a miniszterelnöki megbiza­! íást, amit Baldwin elfogadott. | Baldwin, miután tudomásul vette a kor­mányalakításról szóló megbízatást, bemu'atta a királynak az ui kormány névsorát. A Bu­ckingham--palotában ezután megtörtént a kézcsók szertartása, amellyel az n j Baldwin ­kormány megalakultnak tekinthető. „Plagprorsidg ncm téphet a merész egitfni kezlemfiiQezfóeK oiiárr A oenzflguminfszter felszólalása után elfogadta a Képviselőház a plnzttgui tárca Költségvetését — EllenzlKl szervezhedls az eiharco­soh „hurrogásl" rendszere ellen (Budapesti tndósitónk telefonjelentése.) A kép­viselőház a pénzügyi tárca költségvetését úgy­szólván gyorsított tempóban tárgyalja le és ked­den előreláthatóan megkezdi már az appropriá­ciós javaslat vitáját, amelynek — mint ismeretes — a házszabályok értelmében is csak négy nap a tárgyalási ideje A költségvetés vitája — mint ellenzéki körök­ben hangsúlyozzák —, mindenesetre élénk fényt vet arra a tárgyalási módra, amelyet az uj kép­viselőháztól várnak és ami sem a parlament ní­vója, sem a tanácskozás nyugodt menete szem­pontjából egyáltalában nem mondható kielégítő­nek. Az ellenzéki képviselők ugyanis éppen a költségvetés vitájában megdöbbenéssel tapasztal­ták, hogy az egységespártnak egy „élharcos" cso­portja a legkomolyabb parlamenti felszólalásokat is botrányba fullasztja. Ennek tulajdonítják azt is, hogy Eckhardt az egyik ilyen élharcos képvi­selővel kénytelen volt párbajozni. Ellenzéki kö­rökben ennek a parlament nívóját kétségtelenül a'ásülyesztő akciónak az ellensúlyozására bizo­nyos akciót tprveznek. Ebben a tekintetben az el­lenzéki képviselők, úgyszólván pártkülönbség nél­kül, hozzájárultak Rassaynak ahhoz az előter­jesztéséhez, hogy az ügyb?n komoly megbeszélés­re lesz szükség. Az ellenzéki képviselők körében az a gondolat merült fel, hogy ha ezek az úgyne­vezett élharcos kormánypárti képviselők, aliikkel szemben az elnökség pártatlan magatartása nem nyilvánult meg, tovább folytalják akciójukat. ;tz ellenzék azzal fog válaszolni err* hogy minden nevesebb kormánypárti felszólaló beszéde altat mával kivonni az ülésteremből. Fjrvébként a kénviselőház mentelmi bizottsá­gának jelentése során terjesztik elő A n d a h á z y­Kasnya Béla mentelmi ügyét az endrődi ese­ményekkel kapcsolatban. Értesülésünk szerint a mentelmi bizottság ugy döntött hogy izgatás mi. att javasolni fogja a Háznak Andaházy-Kasnya mentelmi jogának felfüggesztését. Ez a javaslat rövidesen a parlament plénuma elé kerül. A képviselőház pénteki üléséről részletes jelentésünk a következő A képvselőház péntek délutáni ülését 4 óra­kor nyitotta meg Sztranyavszky Sándor teli oldala a helyzet javulását mutatja. Az adóreformra elérkezettnek kell tekinteni az i időt. A vita első szónoka Magyar Pál volt. Hangoztatta, hogy az államnak az adófizetők i ii'léreiből nem szabad többet meríteni, mint amennyit az feleslegéből adni tud. A kibonta­kozást nem ujabb tilalomfák felállításával, hanem gazdasági akadémiák irányában látja. Miután ez a költségvetésben nem érvényesül, azt nem fogadja el. Schandl Károly helyesli a pénzügymi­niszter álláspontját, hogy a valuta stabilitását fenn akarja tartani, mert egy devalváció a mezőgazdaságnak sem hozna előnyöket, elte­kintve attól, hogy 1 millió takarékpénztári betevő tőkéjét másodszor is csökkentené. He lvesflte n Németországgal való gazdasági ösz­szekőtletést. K ii ¡i Béla az adóreformot sürsette. A a»-

Next

/
Thumbnails
Contents