Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-28 / 143. szám

DELMA6YAR0RSZAG Í2. L enü Telelőm 2^..9Ktodóhlv«tef DÁniak IQTS Hininc 9fi ELÖElZETÉS: Havonta helyben 3.ZO, ktflcatfiUtBnyviar «• »¿.WroS«, AtlfÜí F6IlI61i, IVJJ III Dl IIS ¿3. rldéken e* Budepetlen 3.60, kUUHIdOn neee 8. Telelőn. 13-0«.-Nyomda, löw ln ' • pengő. - Egye. izim Ara hetit»» Upól ucca 19. Telefon: 0.06 - liylrn« Af® 10 IUler <">P 1". vetór- e« Ünnepnap 1« «11. Hlr­é* leveleim: Dttmegyarorazda. Szeaed. VI ^«rCAlvram + sé deléíek lelvétele terllo azerlnt. Meg|e. uy«0r.»a uegea. Al. eVIOlyam, 143. $Z. Imik h«i(OKlr6lelével napotila reggel. Árromboló iparosok Semmivel sem lehet jobban igazolni a gaz­dasági tótágast, amelyben mostanában le­ledzünk, hogy még életben vannak a tiz­tizenöt esztendő előtti törvények és rendele­tek, amelyek az árdrágítást minősitik büntetendő cselekménynek és üldözik azokat az iparosokat és kereskedőket, akik meg nem engedett módon akarnak nyerészkedni a fo­gyasztóközönség rovására. Azaz talán nem is egészen helyes az a kifejezés, hogy élet­ben vannak. Csak nem törölték őket a törvénytárból és a rendeletek gyűjteményé­ből, de az élet már régen keresztülgázolt raj­tuk. Igazában ma nem annyira az árdrágítás, mint inkább az árrombolás ellen kelle­ne hozni törvényes intézkedéseket. A törek­vés erre meg is van. Iparosok gyűlésein egy­re sűrűbben hangzanak el a kívánságok, hogy kormányhatósági intézkedések adjanak mó­dot és lehetőséget bizonyos iparcikkek mini­mális árainak megállapítására. Szorosan összefügg ez a kívánság a munkásoknak és alkalmazottaknak azzal a törekvésével, hogy meg legyen állapítva az a legkisebb munka­bér is, amely az emberi megélhetés lehető­ségét biztosítja annak, akinek kétkeze mun­kája az egyetlen árucikke, amelyet piacra visz s melynek értékesítéséből fenn kell tartani magát és családját. Ahányszor közhatóságoknál versenytár­gyalási ajánlatok kerülnek elbírálásra, meg­döbbentő tapasztalatokat szerezhetnek azok, akiknek módjukban van beletekinteni az ajánlatok tömkelegébe és részleteikben is összehasonlíthatják a beérkezett ajánlatokat, ötven és hatvan százalékos el­térések a legolcsóbb és legdrágább aján­lat között a mindennapos jelenségek közé taitoznak. Tudjuk üdgyon jól e/.ek az eltéré­sek nagyon sok esetben magóból a kiírásból folynak. Pongyola versenytárgyalási hirdet­mények, amelyek nem mondják meg félre­értést kizáró szabatossággal, hogy mit akar a kiiró hatóság, módot és lehetőségei nyúj­tanak az ilyen szélsőséges ajánlatokra. Az igazság objektív megállapítása mellett nem lehet ellenben elhallgatni azt a jelenséget, hogy majd minden kiirásnál van egy-két olyan ajánlat, amelynek egységárai megcsú­folnak minden reális számvetést. Olyanok a megadott árak, hogy azok mellett a munkát vagy egyáltalán nem, vagy csak ráfizetésre lehet elvégezni. Kérdés: érdeke-e a kiiró hatóságnak, mond­juk, gyakorlati vonatkozásban Szeged váro­sának, hogy respektálja azt az elvet, hogy a legolcsóbb ajánlattevőnek kell a munkát oda­adni? Második kérdés: lehet-e olyan intézke­déseket gyakorlatban érvényesíteni, amelyek útját állják annak az árrombolásnak, amely különösen a kisipar terén most egyre erőseb­ben jelentkezik? Az első kérdésre nagyon könnyű a felelet. Semmiféle hatóságnak nem érdeke, hogy fel­tétlenül a legolcsóbb ajánlattevő legyen az, akivel valamely munkának vállalatba adásá­nál szóbaáll. Az a kisember, akit hajt a pilla­nat nyomorúsága, aki nem tudja, hogy mi­ből teremti elő holnapi betevő falatját, nem tudja, hogy miként fogja fizetni adóját és tár­sadalombiztosító járulékát, akit a kényszer hajt, hogy akárhogyan is, mindenáron kész­pénzre átváltható keresethez jusson, esetleg vállalkozhatok arra, hoev áron alul, esetleg biztos veszteségre tegyen ajánlatot. Olyan helyzetben van ez a kisember, mint a vizbe­fuló, aki kapkod a szalmaszál után is. De az ilyen ajánlat rombolja nemcsak az árat, ha­nem az ajánlattevőnek és valamennyi szak­társának az exisztenciáját is. Az ilyen munka nemcsak azt teszi tönkre, aki megajánlotta és elvállalta, hanem tönkreteszi azokat is, akik reális árakat kalkuláltak és elestek a munká­tól az árromboló konkurrencía miatt, ajánla­tok megtétele és elfogadása tönkreteszi az adóalanyokat, akikre végeredményben minden közületnek' feltétlen szüksége van. A másik kérdésre nehezebb a felelet. A közszállitási szabályzat megadja ugyan a le­hetőségét, hogy a közületek az irreálisnak látszó olcsó ajánlatok félretételével másnak juttassák oda a kiirt munkálatot. Ez azonban önmagában nem elég. Egyrészt egy drágább ajánlatnak az elfogadása mindig némi mel­lékizzel jár, amely a gyanúsítástól sem telje­sen idegen, másrészt pedig az árrombolás je­lenségei nem szorítkoznak kizárólag a köz­szállításokra, hanem érvényesülnek a ma­gángazdasági tevékenység egész mezején is Már pedig nagyon nehéz eleve megtiltani bárkinek is, hogy olcsón vállaljon munkát, vagy olcsón adja el iparcikkét, ha neki upy tetszik. Az, hogy ez a tetszik nagyon gyakran keserves kényszerűség, számításba a kérdés elbírálásánál alig jöhet. A különbö­ző érdekképviseleti szervek már hónapok óla törik a fejüket ennek a fogas kérdésnek a megoldásán. Talán lehet majd valami törvé­nyes formulát találni, amely a segitség 1 á t­s z a t á t rejti magában. Kizárólag törvényi és rendeleti intézkedésekkel azonban a gaz­dasági élet bajait megoldani nem lehet. Az igazi segitség csak a gazdasági helyzet és a közszellem megváltozása lehet. Minden iparosnak át kell érezni, hogy az árrombolás nem haszon, se magának, se iparostársának, de még a közönségnek sem. Ennek az átér­zése. nem az árdrágítónak a védelme, hanem a becsületes polgári munkának megbecsülé­se és értékelése. EredmttiQtelcnoi végződött Eden es Laval párisi megbeszélése Anglia nem csaflahozlk a légvédelmi egqezmeimliez? Páris, junius 27. Eden angol miniszter csü­törtök reggel tíz órakor Rómából jövet Párisba érkezett. Megérkezése után az angol kövességre ment, 11 órakor már a külügyminisztériumban volt, ahol megkezdte megbeszéléseit Lavallal. Eden délelőtt két óra hosszat tárgyalt L a­val miniszterelnökkel és közölte vele az angol kormány válaszát azokra a kérdésekre, ame­lyeket Laval szombati első megbeszélése alkal­mával juttatott kifejezésre. A francia óhajtá­sok főképen a légi egyezmény diplomáciai el­készítési módszereire vonatkoznak. Laval kifejezetten kérte, hogy a légügyi Lo­carnot, amely Anglia, Franciaország, Olaszor­szág és Belgium számára főbenjáró jelentőség­gel bír, kapcsolják össze a keleti és középeu­rópai biztonsági rendezés megszervezésével, egyben pedig kétoldali műszaki egyezmények megkötésével szervezzék meg részleteiben is a kölcsönös légi segélynvujtást. Laval miniszterelnök a megbeszélés végezté­vel tett nyilatkozata megerősíti azokat a pá­risi cs londoni sajtóértesüléseket, amelyek sze­rint az angol karmánynak Edenhez küldött utasításai nem tartalmazzák a francia kormány óhajtásaira a kielégitö választ. Félhivatalos helyen ma délután csak annak megállapítására szorítkoztak, hogy a mai meg­beszélések nem voltak döntő jelentőségűek és a kérdések tárgyalása diplomáciai uton folyik tovább. A londoni Star értesülése szerint az angol kormány meglehetősen nyugtalanul fogadta Eden jelentését római látogatásáról. Mindazon­által az angol kormánv megteszi a végleges erőfeszítéseket, hogy Olaszország és Abesszí­nia között felmerülő viszálvok békés elintézé­sét lehetővé tegye. Mint a Temps római tudósitója jelenti. Ró­mában azt a kérdést intézték Edenhez, hogy amennyiben Németország nem lenne hajiadó csatlakozi a légvédelmi egyezményhez. Anglia kész volna-e arra. hogy az egyezmény! Fran­ciaországgal megkösse. Eden állítólag tagadó választ adott a kérdésre. Eden ma este a lebourgeti repülőtérről repü­lőgépen Londonba utazott. A képviselőház megszavazta a légvédelmi javaslatot Okíóber közepéig íarí a parlament nyári vakációja (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) 'A kép­viselőház csütörtökön befejezte a polgári légi vé­delemről szóló törvényjavaslat vitáját és most már néhány nap múlva megkezdődik a parlament nyári szünete. A parlament nagy nyári vakáció­ja október 14-ig tart és ezen a napom ül össze is­mét a Ház. Politikai körökben nagy érdeklődéssel '.ekin­tenek az úgynevezett reformtörvényjavaslalok -lé. Pozitív helyről nyert információink ugy szólnak, hogy egyelőre semminemű törvényjavaslat nem íill előkészítés alatt az egves minisztériumodban, ^öt remény sínes arra, hogy a nyári hónapok alatt in­tenzív törvény szerkesztési munka folyjon. Való­színű, hogy a parla/ment összeülése alkalmával ismét csak jelentéktelenebb törvényjavaslatok ke­rülnek a Ház elé, legfeljebb december végén vagy január első napjaiban tudja a kormány valóra vál­tani reformprogramjának Ígéreteit. Politikni köröWben máris megáfllapitották', hogy a politikai életnek a nyári szünete sem les* pgészen izgalomnélküli, de mindenesetre heves összetűzésekre i'ehet számita-ni ugy a képv;se'.ő­házban, mint a felsőházban az őszi sampány 'ide* \

Next

/
Thumbnails
Contents