Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-28 / 143. szám

DELMA6YAR0RSZAG Í2. L enü Telelőm 2^..9Ktodóhlv«tef DÁniak IQTS Hininc 9fi ELÖElZETÉS: Havonta helyben 3.ZO, ktflcatfiUtBnyviar «• »¿.WroS«, AtlfÜí F6IlI61i, IVJJ III Dl IIS ¿3. rldéken e* Budepetlen 3.60, kUUHIdOn neee 8. Telelőn. 13-0«.-Nyomda, löw ln ' • pengő. - Egye. izim Ara hetit»» Upól ucca 19. Telefon: 0.06 - liylrn« Af® 10 IUler <">P 1". vetór- e« Ünnepnap 1« «11. Hlré* leveleim: Dttmegyarorazda. Szeaed. VI ^«rCAlvram + sé deléíek lelvétele terllo azerlnt. Meg|e. uy«0r.»a uegea. Al. eVIOlyam, 143. $Z. Imik h«i(OKlr6lelével napotila reggel. Árromboló iparosok Semmivel sem lehet jobban igazolni a gazdasági tótágast, amelyben mostanában leledzünk, hogy még életben vannak a tiztizenöt esztendő előtti törvények és rendeletek, amelyek az árdrágítást minősitik büntetendő cselekménynek és üldözik azokat az iparosokat és kereskedőket, akik meg nem engedett módon akarnak nyerészkedni a fogyasztóközönség rovására. Azaz talán nem is egészen helyes az a kifejezés, hogy életben vannak. Csak nem törölték őket a törvénytárból és a rendeletek gyűjteményéből, de az élet már régen keresztülgázolt rajtuk. Igazában ma nem annyira az árdrágítás, mint inkább az árrombolás ellen kellene hozni törvényes intézkedéseket. A törekvés erre meg is van. Iparosok gyűlésein egyre sűrűbben hangzanak el a kívánságok, hogy kormányhatósági intézkedések adjanak módot és lehetőséget bizonyos iparcikkek minimális árainak megállapítására. Szorosan összefügg ez a kívánság a munkásoknak és alkalmazottaknak azzal a törekvésével, hogy meg legyen állapítva az a legkisebb munkabér is, amely az emberi megélhetés lehetőségét biztosítja annak, akinek kétkeze munkája az egyetlen árucikke, amelyet piacra visz s melynek értékesítéséből fenn kell tartani magát és családját. Ahányszor közhatóságoknál versenytárgyalási ajánlatok kerülnek elbírálásra, megdöbbentő tapasztalatokat szerezhetnek azok, akiknek módjukban van beletekinteni az ajánlatok tömkelegébe és részleteikben is összehasonlíthatják a beérkezett ajánlatokat, ötven és hatvan százalékos eltérések a legolcsóbb és legdrágább ajánlat között a mindennapos jelenségek közé taitoznak. Tudjuk üdgyon jól e/.ek az eltérések nagyon sok esetben magóból a kiírásból folynak. Pongyola versenytárgyalási hirdetmények, amelyek nem mondják meg félreértést kizáró szabatossággal, hogy mit akar a kiiró hatóság, módot és lehetőségei nyújtanak az ilyen szélsőséges ajánlatokra. Az igazság objektív megállapítása mellett nem lehet ellenben elhallgatni azt a jelenséget, hogy majd minden kiirásnál van egy-két olyan ajánlat, amelynek egységárai megcsúfolnak minden reális számvetést. Olyanok a megadott árak, hogy azok mellett a munkát vagy egyáltalán nem, vagy csak ráfizetésre lehet elvégezni. Kérdés: érdeke-e a kiiró hatóságnak, mondjuk, gyakorlati vonatkozásban Szeged városának, hogy respektálja azt az elvet, hogy a legolcsóbb ajánlattevőnek kell a munkát odaadni? Második kérdés: lehet-e olyan intézkedéseket gyakorlatban érvényesíteni, amelyek útját állják annak az árrombolásnak, amely különösen a kisipar terén most egyre erősebben jelentkezik? Az első kérdésre nagyon könnyű a felelet. Semmiféle hatóságnak nem érdeke, hogy feltétlenül a legolcsóbb ajánlattevő legyen az, akivel valamely munkának vállalatba adásánál szóbaáll. Az a kisember, akit hajt a pillanat nyomorúsága, aki nem tudja, hogy miből teremti elő holnapi betevő falatját, nem tudja, hogy miként fogja fizetni adóját és társadalombiztosító járulékát, akit a kényszer hajt, hogy akárhogyan is, mindenáron készpénzre átváltható keresethez jusson, esetleg vállalkozhatok arra, hoev áron alul, esetleg biztos veszteségre tegyen ajánlatot. Olyan helyzetben van ez a kisember, mint a vizbefuló, aki kapkod a szalmaszál után is. De az ilyen ajánlat rombolja nemcsak az árat, hanem az ajánlattevőnek és valamennyi szaktársának az exisztenciáját is. Az ilyen munka nemcsak azt teszi tönkre, aki megajánlotta és elvállalta, hanem tönkreteszi azokat is, akik reális árakat kalkuláltak és elestek a munkától az árromboló konkurrencía miatt, ajánlatok megtétele és elfogadása tönkreteszi az adóalanyokat, akikre végeredményben minden közületnek' feltétlen szüksége van. A másik kérdésre nehezebb a felelet. A közszállitási szabályzat megadja ugyan a lehetőségét, hogy a közületek az irreálisnak látszó olcsó ajánlatok félretételével másnak juttassák oda a kiirt munkálatot. Ez azonban önmagában nem elég. Egyrészt egy drágább ajánlatnak az elfogadása mindig némi mellékizzel jár, amely a gyanúsítástól sem teljesen idegen, másrészt pedig az árrombolás jelenségei nem szorítkoznak kizárólag a közszállításokra, hanem érvényesülnek a magángazdasági tevékenység egész mezején is Már pedig nagyon nehéz eleve megtiltani bárkinek is, hogy olcsón vállaljon munkát, vagy olcsón adja el iparcikkét, ha neki upy tetszik. Az, hogy ez a tetszik nagyon gyakran keserves kényszerűség, számításba a kérdés elbírálásánál alig jöhet. A különböző érdekképviseleti szervek már hónapok óla törik a fejüket ennek a fogas kérdésnek a megoldásán. Talán lehet majd valami törvényes formulát találni, amely a segitség 1 á ts z a t á t rejti magában. Kizárólag törvényi és rendeleti intézkedésekkel azonban a gazdasági élet bajait megoldani nem lehet. Az igazi segitség csak a gazdasági helyzet és a közszellem megváltozása lehet. Minden iparosnak át kell érezni, hogy az árrombolás nem haszon, se magának, se iparostársának, de még a közönségnek sem. Ennek az átérzése. nem az árdrágítónak a védelme, hanem a becsületes polgári munkának megbecsülése és értékelése. EredmttiQtelcnoi végződött Eden es Laval párisi megbeszélése Anglia nem csaflahozlk a légvédelmi egqezmeimliez? Páris, junius 27. Eden angol miniszter csütörtök reggel tíz órakor Rómából jövet Párisba érkezett. Megérkezése után az angol kövességre ment, 11 órakor már a külügyminisztériumban volt, ahol megkezdte megbeszéléseit Lavallal. Eden délelőtt két óra hosszat tárgyalt L aval miniszterelnökkel és közölte vele az angol kormány válaszát azokra a kérdésekre, amelyeket Laval szombati első megbeszélése alkalmával juttatott kifejezésre. A francia óhajtások főképen a légi egyezmény diplomáciai elkészítési módszereire vonatkoznak. Laval kifejezetten kérte, hogy a légügyi Locarnot, amely Anglia, Franciaország, Olaszország és Belgium számára főbenjáró jelentőséggel bír, kapcsolják össze a keleti és középeurópai biztonsági rendezés megszervezésével, egyben pedig kétoldali műszaki egyezmények megkötésével szervezzék meg részleteiben is a kölcsönös légi segélynvujtást. Laval miniszterelnök a megbeszélés végeztével tett nyilatkozata megerősíti azokat a párisi cs londoni sajtóértesüléseket, amelyek szerint az angol karmánynak Edenhez küldött utasításai nem tartalmazzák a francia kormány óhajtásaira a kielégitö választ. Félhivatalos helyen ma délután csak annak megállapítására szorítkoztak, hogy a mai megbeszélések nem voltak döntő jelentőségűek és a kérdések tárgyalása diplomáciai uton folyik tovább. A londoni Star értesülése szerint az angol kormány meglehetősen nyugtalanul fogadta Eden jelentését római látogatásáról. Mindazonáltal az angol kormánv megteszi a végleges erőfeszítéseket, hogy Olaszország és Abesszínia között felmerülő viszálvok békés elintézését lehetővé tegye. Mint a Temps római tudósitója jelenti. Rómában azt a kérdést intézték Edenhez, hogy amennyiben Németország nem lenne hajiadó csatlakozi a légvédelmi egyezményhez. Anglia kész volna-e arra. hogy az egyezmény! Franciaországgal megkösse. Eden állítólag tagadó választ adott a kérdésre. Eden ma este a lebourgeti repülőtérről repülőgépen Londonba utazott. A képviselőház megszavazta a légvédelmi javaslatot Okíóber közepéig íarí a parlament nyári vakációja (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) 'A képviselőház csütörtökön befejezte a polgári légi védelemről szóló törvényjavaslat vitáját és most már néhány nap múlva megkezdődik a parlament nyári szünete. A parlament nagy nyári vakációja október 14-ig tart és ezen a napom ül össze ismét a Ház. Politikai körökben nagy érdeklődéssel '.ekintenek az úgynevezett reformtörvényjavaslalok -lé. Pozitív helyről nyert információink ugy szólnak, hogy egyelőre semminemű törvényjavaslat nem íill előkészítés alatt az egves minisztériumodban, ^öt remény sínes arra, hogy a nyári hónapok alatt intenzív törvény szerkesztési munka folyjon. Valószínű, hogy a parla/ment összeülése alkalmával ismét csak jelentéktelenebb törvényjavaslatok kerülnek a Ház elé, legfeljebb december végén vagy január első napjaiban tudja a kormány valóra váltani reformprogramjának Ígéreteit. Politikni köröWben máris megáfllapitották', hogy a politikai életnek a nyári szünete sem les* pgészen izgalomnélküli, de mindenesetre heves összetűzésekre i'ehet számita-ni ugy a képv;se'.őházban, mint a felsőházban az őszi sampány 'ide* \