Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-23 / 139. szám

ÍO DÉLMAGYARORSZAG 1935 funius 23: livaHhenflO wiiöniegessegeh - Divat sporüngeK és üueK - EsöerngöH - BŐIM plí »il Asszony a balkónon Irta VÁSÁRHELYI JULIÁ A koratavaszi alkony nagyon hűvös volt, de csak nem ment be az erkélyről. Fujt a szél, öszszébbhuzta a puha, meleg, fehér gyapjukendőt — akkor kötötte még, amikor Sándorral, az urával jegyben járt —, didergett, de irtózott attól, hogy most betnenjen és az érkező urával szembe kelljen néznie Tudta, egy látszat-csókot fog kapni a homlokára és Emilia utáila a hazugságot, a látszatérzéseket, általában mindazt, amit kényelemből, számitásböl, valamiféle ügyeskedésből nem tudnak az emberek megszakítani, összetépni, megszüntetni. vagy valamiképp véglegezni, hogy az igazi arcára forduljon a dolog. Miért nem lehet őszintém megmondani, ha egy érzés már tlhagyta a szivet?... Hiszen ugy látszik a főidőn semmi sem örökkévaló és ha igy van, ha egy régi érzést felválthat egv ujabb, miért nem lehet a régit, a kihűltét „likvidálni" és csak azután engedni el az érzelmeket a másik feíé. „Nem, nem lehet, — hadotta sokszor régebben maga körül, amiivor még nem go'idolta hogy egyszer, ilyen dologban, fí is érdekelve lehet. — Nem lehet. ez az élet, — általában ezzel a három szóval Vitéznek el minden érthetetlent és tisztességtelent —. a civilizált élet, a kultura világa, nem lehet a dolgokat olyan melegen, éíőn és töretlenül feltárni, ahogya/n az élet iramában megszületnek. Szomorúság, könny, sértés, szenvedés, gvülölet ' né akkor az emberek útjait. (így nem?...) Nem, nem lehet. Okos tapintattal kell tudni hallgatni és besnélnl, az asszony élete egy nagy kötény — mond a régi as.zonyok —, amely takar, takar és óvni kell a íátszatot, mert ha még az sincs, akkor már semmije sincs az embernek." Borzongott. Ezentúl neki is ilyen látszat-élete lesz. He, hogy is kezdődött az a dolog?. . melyik dOlog?... mert kettő fut most a lelkében egy síkhan. És .. és. . nem tudná megmondani, hogy ebben a percben melyik fáj neki jobban Az-e, hogy a legkedvesebb lelket — Krisztát — elveszítette, vagy — miiyen különös erre még gondolni is —, a férfit, az urát, akinek a közeledését a régi sziwe.I soha többé nem tudná már fogadni, amint a Kriszta barátságát sem Krisztát kis gyerekkori pajtást Együtt nőttek fel Együtt jártak a gimnáziumba ö nem ment még férjhez. Egy „nagy szerelme" zajlott le valakivel, aki nem vehette el, sőt még csak nem is egy városban laklak. De Kriszta — amint mondotta — igy is tökéletesen boldog volt. Egy férfi, aki minden levelében és minden sorában a szivét küldi. „Van ilyen szerelem is Emilia" — mondta sokszor Kriszta. És eí kellett neki hinni, mert ragyogott, káprázott, tündöklött körülötte az élet- „A szépség, a mosoly, a boldog szerelem eleven szobra vagy" — mondta néha Emília és csodálattal nézte ezt a remegő leányvirágzást. Kriszta tehát nagyon boldog voit különös szerelmében, mi egy téli estén — ugy karácsony táján — szokatlan izgalommal jött „Emília — kezdte cl el akadó hangon — valami történt, szeretném, ha megértenél, ha legalább le megértenél ét .. és • megmondanád mi a véleményed d dologról, amelyről én... hidd eí... n«m tehetek .. " Nem nézett Emiliára és most már hadarva folytatta. Egy fiatal, uj fanárt, Kerekes Miklóst, az ismert pesti költőt helyezték néhány hete a képzőbe, ő nem tudja, hogy történt, de ez az ember szereti őt, nem tud nélküle élni és ..és... — akármilyen regényesen is hangzik — de ilyen szerelembe szoktak az emberek belehalni... ö nem te het róia. de küzdeni se tud ellene, nem is most kezdődőti a dolog, csak most szól róla ö, ő még mindig szereti Györgyöt, de valahogy nem tudja és nem is akarja, ezt az embert sem elveszíteni, nem is volna ereje hozzá £s hát nmrt is re ' •Wne n >kl egy jóbarátjí, akivel sétál és elbeszélget Hogy felesége van — azért még nem dől össze a világ — egy-két futó csók csak nem számit... Már nem is tudja mit mondott még Kriszta, csak arra emlékszik, végül megjegyezte „és hit erről nem kell Györgynek tudnia, minek feleslegesen nyugtalanítani, amikor ugy is olyan féltékeny..." Emilia nem szólt közbe, nem is gondolt semmit, de amikor idáig jutott Kriszta, valami az fi torkát szorította össze, valami az fi szivébe kapott, majdnem felsikoltott és dadogva mondta, „de Kriszta megtudnád te ezt tenni? hiszen nem az a lényeg, hogy mit tud meg György, hogy mit mondasz meg, vagy mit hallgatsz el előtte, hanem az, hogy ez igy van, aihogyan van és hogy ez egyáltalán igy lehet..." E beszélgetés után megritkultak találkozásaik. Kriszta mindritkábban jött és Emilia nem tudta hívni. Régi, meghitt beszélgetéseik elakadtak, suta szavak ejtődtek, semleges témáikat kerülgettek és a szívbeli barátság lesiklott látszat-barátsággá Kriiszta többé még csak nem is emiitette Kerekes Miklóst. Dermesztő hideg csapott íe közéjük. Emilia minden nap elhatározta, vagy „szakit" Krisztával, vagy valamiképpen feloldja ezt a feszültséget. Megmondja neki, hogy semmi köze a dolgaihoz, hogy nem érdeklik a szerelmei, az ő dolga, nem is haragszik rá, nincs is oka, — hiszen az ő barátságukon az, am4 történt nem változtat —, csak nem bírja látiri tettető arcát, amikor azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Kerekessel már nem találkozik és, hogy vé^e az egész ügynek. És közben a városban sziorte beszélik, hogy a boldogtalan Kerekesné az ura sürgős ál' ijyezését kérte a kultuszminisztertől., öt bántotta a hir, de ir.ár annyira eltávolodtak, b°gy nem tudott volna Krisztához a régi őszinteséggel közeledni. Ekkor határozta eí, hogy elmond az urának mindent. Talán Sándor fóg találni valami módot, amely a se nem látó, se nem halló Krisztát rohanásában megállíthatná. És egy este vacsora után, — a véletlen is segítségére jött —, Sándor megkérdezte: „mi az szivem, Krisrta olyan régen nem I volt már nálunk?.... Vagy talán most délutánonként jár?..." Emilia gyorsan felelt: „nem, nem jár délutánonként, úgyszólván semmikor se jár. Én némely dolgait nem helyeslem és most egy „gyüi'őlt alak" lettem a szemében, mert tudok valamlj ről, amit ő megbánt, hogy elmondott és ha most engem lát, a saját lelkiismeretét látja." Sándor felvetette a fejét: „De, hogy érti ezt kedves? Most már kezd érdekes lenni a dolog, kérem mondja el." És Em'lia elmondott mindent. A végén csak annyit tett hozza „én meg tudnám érten'- Krisztát, ha szakitana Györggyel, ha megmondaná neki, hogy ő nem tehet arról, ami történt és... és... elbúcsúzna tőle — örökre... De, azt a szerelmet is folytatni, amikor egy uj érzés ragadta eí, amely egy másik férfi felé kívánkozik, ez... ez... az. . — ami nem becsületes... Szembe kell nézni a dolgokkal, n-em a kényelmesebb részét választani. Véglegezni megszűnt érzéseket, rendet teremteni és csak azután indulni el az uj szerelem felé. Elhallgatott és... és... most valami különös dolog történt. Sándor nem háborodott fe), még csak nem 1« csodálkozott, hanem nagyon csendesen csak ennyit mondott; — Az ember ne zavarja össze még jobban az életét, mint ahogyan van. Krisztának ez a helyzet igy megfelelőbb, ővja a látszatot —, mert ez mégis csak fontos — a másikkal, akit talán már nem szeret, de akire szüksége is lehet még a meeszebbnéző céljaihoz. Maga kedves ne foglalkozzék t»N sokat ezzel a dologgal, ha a legkedvesebb barátnő-, jéről is van szó. Mindenki a saját éíetét éli és sokszór — Hgyje el — nem is egészen ugy, ahogyan szeretné és ahogy elképzelte.., Majdnem szomorúan mondta ezt Sándor. Kis ideges remegéssel és egy kicsit halványabban is, valami egészen ismeretlen, különös, messzi, távollevő hangon. Emiliának beléreszketett a sáw). Aztán később, az asztalon át közelebb hajolt hozzá az ura ér nagyon közömbösen akarta kérdezni; „És ki az az ember itt Kriszta körül, akiről sző van 1.. " Az idegesen feszülő csendben, most már csak nehezen tudta mondani Emilia: „Kerekes Miklós, a képzőbeli nj tanár, aki azokat a gyönyörű szonetteket irja • • •" Sándor arcán valami megkönnyebbült mosolyféle suhant át. Egyszerre mintha kicserélték volna. „Oh — mondta meleg, elégült férfinevetéssel -— ezt aztán egészen biztosan tudom, hogy nem igaz... Efclől nyugodt lehet drága. Legfeljebb kitűnő, valóban kitűnő íátszat." És majdnem hangot Jókedv« vei gyújtott rá egy ujabb cigarettára. Emilia maga elé nézett. A szeme valahogy hirtelen nagyon megszűkült. Mintha egyszerre nem is látna jól. Mi ez? .. Mi ez?... A szivére hullott a sejtelem, ami több minden bizonyosságnál, minden tudásnál Az az ösztönös, halálbiztos sejtés, ami már szinte kézzel fogató. Látszat itt minden csakugyan nagyszerű látszat, remek borok, háíó, amit Kriszta mesteri kézzel vont maga és as élete kóré. . • • S most a bslkón jéghideg vasrácsához swrt" totta a tüzelő fejét — pillanatot alatt esztendők helyzeteit és beszélgetéseit élt« át — már tudta, Sándor az, áM szereti az ő gyerekkori pajtását, a legkedvesebb barátnőjét. Nem igaz a távollevő szerelmes, igaz a Kerekes-féle ügyeskedő mese se. Tgen, ők ¡fetten szeretik egymást Ez az egy, ami igaz. Az ura szereti Krisztát, szereti, szereti, kf tudja mikortól és kl tudja mennyire?... BADEN bei WIEN Ausztria legnagyobb gyógyfürdőié. — A legideálisabb nyaralóhely. — Elsőrangú szanatóriumok, szállók, penzlOk. — Sporl, kirándulások, szórakozások, Ogelőversenyek Világhírű íhermélstrandfürdő. GUTENDRUNN Sl ANAT*R'WI Pormentes gyönyörű hely, hatalmas ősi park iözopén. A Kurpark és a kaszinó közvetlen késeiében. Magyar családok évtizedes, közszereetnek örvendő helye- A legtökéletesebb kom'ortlal. Magyar orvosok. Szórakozások, tánc a szabadban, hangversenyek, bridzs. Budapesti roda, amely a Nemzeti Bank által engedélyezett átutalásokat végzi: Budapest, VIII., Kisfandv ncea 5, telefon 45-9-86. HOTEL BRISTOL A város szivében Ismert kitűnő étterem és kávéház. A legtökéletesebb komforttal («rendezve Magyarok régi és kedvelt badeni szállodája. Mérsékelt árak Kitűnő konyha Dr. LAKATOS SZANATÓRIUMA Mérsékelt pausálárak ugy a penzióra, mint az összes kúrákra. Elsőrendű diétás konyha Az összes gyógytényezők, óriási park. Budapesti roda, amely az utazáshoz szükséges külföldi üzetési eszközöket a Magyar Nemzeti Bauk utlán kiigényll és az összes felvilágosításokat negadja telefonon is: Carlton szálló, telefon 88-9 70, Naponta d.e.11—1 és d.u.4-4 között HOTEL SIADT WIEN A magyarok régi találkozó helye. — K'tünő és Ismert étterem. — A bárban a híres Golz ül a zongoránál. — Mindig kellemes hangulat. — Olcsó árak. KUR-CASINO DADIN b€l WIEN Rulett — Chemln de fer — Trenle et quaranle Uze m. 25S555 Egész éve«