Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-10 / 104. szám

DHMAGYflRORSZAG SZEOBB, ••nketztSiég: Somogyi ucca S2.K. am. TaMon: 2303,.Klad6hivalal. kUlctaMOnniár é* tégy Iroda: Aradi ncen S. l«Mom 13-Oö. _ Nyomdai lőw UpOt n«a 1«. Telefon: 13-00. . TAvlraU te leTélclmj Oélmagyaronzáa Szeaed. Péntek, 1935 május 10. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 104. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken es Budapesten 3.BO, kllliíildön ® 40 pengd. — Egye» sz&m Ara hélKöx­nap ÍO, vatár' és Ünnepnap lö flli. Hlr­detéselc lelvcíele tarlia szerint. Megte­lelik hélío .¿Irisielével, naonnta reniel, flz elhanyagolt egyetem Kénytelenek vagyunE az egész Kormányt, de különösen a kultuszminisztert védelmünk­be venni az egyetemi ügyek legújabb szak­értőjének, Petrovácz Gyulának mindenkép­pen igazságtalan és „minden alapot nélkülö­ző" támadásával szemben. A kormány abból az alkalomból, hogy a budapesti tudomány­egyetem május 12-én éri meg alapításának háromszázadik esztendejét, törvényjavasla­tot nyújtott be az egyetem alapitója, Páz­mány Péter érdemeinek és a budapesti egye­temnek a magyar tudományosság szolgálatá­ban kifejtett tevékenységének törvénybe ik­tatásáról. Az ilyen törvényhozói aktus for­májába öltöztetett kegyeletes megemlékezé­sek a világ minden parlamenti kormányfor­mával biró államában szokásosak és meg­szavazásuk rendszerint egyhangúlag történik. A szavazás egyhangúsága nálunk is megvolt, de hozzájárulását bejelentő beszédében Pet­rovácz Gyula aggodalmát fejezte ki azon je­lenség fölött, hogy a kormány ujabban a budapesti tudományegyetemet erősen el­hanyagolja a vidéki egyetemekkel szemben. Sajnáljuk, hogy Petrovácz Gyula, mint egyetemi szakértő megállapítását csak állítás formájában hangoztatta és elmulasztotta konkrét bizonyítékainak előterjesztését. Még inkább sajnáljuk, hogy sem Korniss Gyula, aki a többségi párt nevében nagy beszédet mondott az egyetemek kérdéséről, sem pedig a kultuszminiszter, nem látták szükségesnek az elhangzott állitásnak és felmerült aggo­dalomnak megcáfolását. Mert ha akarták volna, kétségtelenül a legsúlyosabb adatok egész arzenáljának feltárásával bizonyíthat­ták volna be a megkockáztatott állitásnak pont az ellenkezőjét. Adataik feltárása ese­tén a napnál világosabb derült volna ki, hogy nemcsak elhanyagolásról nem lehet be­szélni, de jóformán még az összehasonü ási alap is hiányzik a budapesti egyetemek és a vidéki egyetemkék között. Mert ugy méltóztassék tudomásul venni, hogy a néhai műegyetemnek közgazdasági fakultással és mindennemű külön tanszakok­kal történt kiegészítése óta a gyakorlatban Budapestnek két igazán nagy­szabású egyeteme van, melyek külön-külön is jobban fel vannak szerelve és nagyobb erőt képviselnek, mint talán a vi­déknek három egyeteme együttvéve. És ha a vidéki egyetemeknek is vannak kétségtele­nül szép, de velük szemben gyakorta pazar­lás formájában felhánytorgatott épületeik, ugy ezzel szemben ne méltóztassanak meg­feledkezni arról a kétségbevonhatatlan tény­ről, hogy a budapesti tudományegyetemnek van olyan tanszaka, amelynek több a profesz­szora, mint ahány professzori állást az utol­só három esztendő alatt beszüntettek, vagy megüresedés után nem töltöttek bp a szegedi egyetemen. Óh igen, a húszas évek első felének és a vidéki egyetemek alapításának lendületében nyilvánultak meg olyan törekvések — és ál­lapítsuk meg, jogosult törekvések, — ame­lyek meg akarták szüntetni Budapestnek a felső oktatás terén élvezett monopolisztikus helyzetét s a debreceni egyetem kifejleszté­sével és a kolozsvári és pozsonyi egyetemek újjászervezésével a vidéknek is helyet akar­tai? biztosítani a jövő magyar intelligenciá­nak és tudományosságnak képzése és neve­lése körül. Akkor az anyagi és kulturális de­centralizáció jegyében az volt az elgondolás, hogy uj életlehetőségeket kell nyújtani a vi­déknek s a vidék egyetemi városaiban uj kulturális gócpontokat kell teremteni a ma­gyar jövő számára. Akkor csakugyan az volt az elgondolás, hogy a mammut-méretekre megduzzasz'tótt és a komoly oktatásra már szinte képtelen budapesti egyetem és a vi­déki egyetemek között a hallgatók egészsé­ges módon megosztassanak. Ez az időszak is távol állott Budapest elhanyagolásától, el­lenkezőleg Budapest akkor is mindent meg­kapott, ami tellett egy szegény országtól, de legalább az uralkodó közszellem elismerte a vidéknek az élethez való jogát és nem tekintett aggodalmas jelenségnek, ha a vidéki egyetemeknek is megvan legalább szűkösen a nélkülözhetetlen felkészültségnek az a mértéke, amely őket a tudomány szolgá­latára és továbbadására képesíti. Hol vagyunk ezeknek az időknek távlatá­tól és mekkora árok választja el Klebelsbeig nagyszabású kulturális elgondolásait Petro­vácz kicsinyes aggodalmaitól! És hol van a tárgyilagosság^ az olyan beállításnak, amely még a budapesti egyetem jubiláris megemlé­kezésének alkalmát is arra használja fel, hogy a vidéki egyetemek túlzott favorizálása miatt panaszkodjak, — azoknak a vidéki egyete­meknek favorizálása miatt, amelyek csak t;^ valy menekedtek meg egy-egy fakultásuknak beszüntetésétől, de ennek ellenében egymás­után vesztették el tanszékeiket és professzo­raikat. Azoktól a budapesti uraktól, akik a vi­déki egyetemek miatt aggodalmaskodnak, még elfogulatlanságot se kérünk, csak a való adatok tárgyilagos feltá­rását. Az igazság akkor önmagától is ki­derül. wwawwwxMwmwi mi. M mm*************** A felekezeti harc a nemzet pusztulására fog vezetni — mondotté a kultuszminiszter e képviselőház tanügyi vitájában Budapest, má jus 9. A képviselőház csütörtöki ülését Sztranyavszky Sándor elnök nyitotta meg. Bemutatta G s i k József levelét, amelyben lemond felsőházi tagságáról és a közigazgatási bíróság átiratát, amely bejelenti, hogy a Buda­pest délikerületi választás ellen a bíróságnál panaszt nyújtottak be. Bornemissza Géza kereskedelmi minisz­ter benyújtotta az iparügyi és kereskedelem­ügyi, közlekedésügyi minisztériumról szóló törvényjavaslatot. Ezután folytatták a közoktatásügyi igazga­tásról szóló javaslat tárgyalását. Pintér László a valláserkölcsi nevelés fontosságát hangoztatta és örömét fejezte ki, hogy a javas­lat elismeri a vallás ezeréves munkáját a taní­tás körül. Drózdy Győző hangoztatta, hogy az isko­lának is haladnia kell a korral. A technikai ne­velésre is súlyt kell fektetni. Sok helyen tel­jesen túlzottnak tartja a decentralizációt. A ja­vaslatot elfogadta. Törs Tibor kérte a minisztert, aki nagy szeretettel és szaktudással készítette el a javas­latot, hogv ennek a fontos javaslatnak az élet­ben való megindításánál is ugyanolyan böl­csességgel és szeretettel járjon el. A javaslatot elfogad la. S c h a n d 1 Károly hangoztatta, hogy a nép­nevelésnek ki kell terjednie a jó állampolgári nevelésre is. Gróf Eszterházy Móric rámutatott arra, hogy bármennyire kívánatos is a decentralizá­ció. nagyon óvatosnak kell lenni ezen a téren. Nálunk a közigazgatás lassankint a napi poli­tikába sodródik. A téli gazdasági tanfolyamok kitűnően beváltak, csak arra kell törekedni, hogy a kis- és közéngazda ne legyen lelki okok­ból tartózkodó és bizalmatlan az ott elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazásával szemben. A javaslatot elfogadta. > Ezután H ó ma n Bálint kultuszminiszter ál­lóit fe] szólásra. Hangoztatta, hogy a magyar történelem egyik legsúlyosabb korszaka az a 20—25 év. amelven keresztülmentünk Ebben a korszakban sokszor éreztük, hogv a szellemi élet alapiának gyenge a fplóm'tése s azt. hogy a nemzeti nevelést is uiiá.kell teremteni. A ja­vaslat- végső ideális célja az egvséges nemzeti világszemlélet. Ezt az egységes nemzeti világ­szemléletet a nevelés egységének biztosításá­val kívánja diadalra juttatni. Ez a nagy fel­adat voltaképen nem is az iskolákon, hanem a személyi képességeken, a jó tanárképzésen mú­lik. Ezt csak ugy érhetjük el, ha először bizto­sítjuk a tanerők képességének legmagasabbfo­ku tökéletesítését, másrészt a tanerők munkás­ságának állandó és céltudatos irányítását, fel­ügyeletét és ellenőrzését. Hóman Bálint ezután sorra reflektált a vi­tában felvetett kérdésekre. Nincs ellentét az egységes nemzeti világnézet és a magyar fele­kezeti oktatás között. A nemzeti egység előre segiti, tiszteletben tartja az egyházak oktatá­sát. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra a sajná­latos tényre, hogy a felekezeti harc napjaink­ban nem mondható szokatlan jelenségnek. — Ez — mondotta a kultuszminiszter — a nemzet pusztulására fog vezetni. Mint törté­nész és felelős miniszter kérve kérem képvise­lőtársaimat, hassanak oda, hogy országszerte ezt a kérdést kiküszöböljék. Régi óhaja, hogv az egész oktatás állami felügyelet alá kerüljön. Ezt most az uj főigazgatóságok létesítésével biztosítja. Hangsulvozta. hogy politikai szem­pontok sohasem vezették és nem is fogják ve­zetni tanügyi állások betöltésénél. A népoktatás fejlesztésére továbbra is nagv gondot fordit és népiskolák építésére 000 ezer pengőt kivan előirányozni. A gazdasági szak­oktatásról szóira kijelentette, hogy a szakipari oktatást a kereskedelmi miniszterrel egyetér­tésben átveszi a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium hatáskörébe. Végül bejelentette, hogy a szakoktatás kérdésében külön törvény­javaslatot terjeszt majd a Ház elé. Gömbös Gvula miniszterelnök beterjesz­tette az 1033—19.14. évi zárszámadást és az CT­rő> «-'ölő számszéki jelentést. Müller Antal felszólalása után a Ház a tör vénv javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes vitában csak egv szónok volt. Petró Kálmán, aki az általános vitában nem fogadta el a törvényjavaslatot, most azon­ban tekintettel arra, hogy a miniszter felszó­lalása megnyugtatta, utóing be jelentette, hogv a törvényjavaslatot elfogadja. Végül a Ház hozzászólás nélkül elfogadta az elnök napirendi javaslatát. A Ház legközeleb­bi ülését pénteken délután 4 órakor tartja. Na­pirendjén a ma letárgyalt törvényjavaslat har­madszori olvasása szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents