Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-05 / 100. szám

SZEOEO. SzcrketzlAüég: Somogyi ucca 1. em. Telel in: Zj-33.- Kladóhlvcklal, kOlcsUnkOnyvtár Jegyiroda: Aradi occa 8. leírton: 13-UA. . Nyomda: Low llpdl ucca ÍO. Telelőn: 13-00. m Iarlratl t» levélcím: DélmagyaronzAg, »zened. Vasárnap, 1935 május 5. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, ÍOO. M. ELttFlZEIÉS: Havonla helyben 3.20, videóén et Budapesten 3.00, KUiraidUn « 40 pengd. — Egye» tzAm Ara hetKOznap ÍO, va>Ar- 6« Ünnepnap 1A 1x11. Hlrdetéaek telvélrle larltn sserlal. Megje•enik reggrl. Pusztulás és pusztítás Oda van az emberek vetése." A meghajszolt lelkű költő a téboly vízióiban fürdeti lelkét s az apokalipszis rémületének megszállottságában idézi azokat a szörnyűségeket, melyek megrontják az emberi életet. S a költőnek ekkor villan eszébe a kép, amit kegyetlen emlékek eltéphetetlen szálaibői szőtt az őrület rokkája. Oda vanaz emberek vetése. A hulló angyal, a tört lélek, a pokolban zokogó malom, s a gazda, aki siránkozik jégverte földjén — nem egyformán képei a megzavarodottan is lángész látomásainak. S van, ami minden látomás kőzött a legszörnyűbb: a realitás. Tavasz van, áldott nap fürdeti minden reggel tisztára az öreg földet s öltözteti fel százszinű zöldbe s az emberek ijedten futkosnak barázdáról barázdára s keresik a virágzó fák és zöld mezők B e r t a 1 a n-é jszakáján a k nyomait. Kókadt ágak, hervadt rügyek, elsatnyult venyigék, megfeketedett virágok, — a pokol diszletezője egyetlen éjszaka rendezte igy át a Földnek örökké forgó színpadát. Virágon, fán, mezőn, — a halál költészete ez. Nincs fenséges érzés a halál gondolata nélkül s az a tragikus affinitás, amivel minden szálló felhő árnyéka az élet öntudata elé idézi a halál gondolatát, képes egyedül a fenséges érzés meghatottságát és megdöbbenését felkelteni. De amiben nincs már az életnek sem szikrája, sem emléke, ami szörnyűbb pusztulás, mint a hívőé, aki a feltámadás ígéretével narkotizálja magát a pusztulás és megsemmisülés szenvedésével szemben, az csak a fájdalom kétségbeesését idézheti fel. Ne foglalkozzunk most a tegnapelőtti pusztulás úgynevezett közgazdasági jelentőségével. Ne mércsikéljük, hogy milyen kárt szenvedett el a város gazdálkodó népe s ne kutassuk, hogy ennek a pusztulásnak milyen közvetett és közvetlen következményei lehetnek más hivatásbeliekre is. A megdöbbent lélek csak jajveszékel, de nem számítgat, emlékezik, de nem mérlegel. Ismerjük az aforizmát: a természet utánozza a művészetet. S most talán azt is mondhatnánk, hogy a t e rmészét, fájdalom, kezdi márazembereket is utánozni. Járvány itt és földrengés amott, áradás és fagy, tűz és jég, ami van, minden pusztit és megront. Mintha valóban az ember lenne a természet koronája, mindenütt csak az ember uralmának nyomait látjuk. Ki másnak, mint az embernek juthat eszébe, hogy nemcsak ököllel és husánggal, nemcsak szennyes szavakkal és kegyetlen váddal, de a természet erőivel is lehet egymást pusztítani. Ha a természet erői felett is uralkodna az ember, akkor a nap csak az én földemre sütne, de a szomszédokéra már nem, az eső csak az én mezőmre hullna, a szomszédok földjét sivataggá változtatná át a szárazság s amig én szüretelek és aratok, a mások földjét elperzselné a láva, vagy összezúzná a lavina. Még szerencse, hogy a láva és a lavina az éjjeli fagy és a jégeső, a földrengés s az égiháború nem engedelmeskednek az embernek ugy, mint az elektromosság és a mérgező gázak. Még jó, hogy az éterrezgést lehet irányítani, de a földrengést nem. Örömünk telik abban, amit pusztítunk s kétségbeesünk, ha más pusztit. Egy-egy jól sikerült pusztítás szinte az alkotás örömét kelti fel. A civilizáció — ficrveliék mep. — alig más, mint a pusztításnak művészetté való fejlesztése s a kultura sok vonatkozásban nem más, mint ennek a művészetnek mithosszá emelése. De ez mind csak arra a pusztításra vonatkozik, ami az embertől ered. Ha az ember nem előidézője, de szenvedője ennek a romboló tevékenységnek, csak akkor riad fel benne a kétségbeesés. Akkor megérzi, hogy mi a pusztulás. Akkor van képessége is ahhoz, hogy felmérje a csapásnak súlyát, a meddő munka fájdalmát, az örök küzdelem örök végzetének tragikumát. Akkor tud költő is lenni, gyászdalokat zeng és gyászindulókat komponál. Akkor felismeri, mi az: reménykedni és megcsalódni s milyen szörnyű különbség van a bimbó és a rothadás között. De addig csak éljük a világunkat. Fegyvereket kovácsolunk s építjük a puskaporos tornyokat, laboratóriumok mélyén a mérgezd gázak irányításának törvényével foglalkozunk s az élet óceánján minden nap egy-egy darabot ragasztunk hozzá a rombolás uralmának szigetéhez. Minden nap egy eszközzel leszünk gazdagabbak, amivel pusztítani lehet s egy reménnyel leszünk szegényebbek, hogy egyszer mégis csak megkezdhetjük vándo lásunkat afelé az emberi ideál felé, amit az emberiség évszázadokkal ezelőtt — reformnemzedék korában alkotott magának. Már csak a pusztulás tud figyelmeztetni arra, hogy pusztulunk. A természet nem diktátor, csak nem ismerjük a természet parlamentjének házszabályait. Jön a földrengés és megvonja a szót tízezrektől. Jön a fagy és letörli ezrek arcáról a mosolyt. De legalább a pusztulás réme riasztaná cl az ombert a pusztitástól. Ple£kez<KMfött a velencei tanácskozás A konferencia anijagáf (Mohban farftáh Velence, május 4. A Velencében tartózkodó három küldöttség ma délután négy órakor ült össze első tanácskozására a Fin:-palota termében. Ez a tanácskozás este 8 óráig tartott. Este 8 órakor a delegáció tagjai külön-külön vacsoráztak, majd 9 órakor részt vettek a Fcniceszinház díszelőadásán. Vasárnap délelőtt lesz a második tanácskozás, délután fél 5 órakor pedig a küldöttségek tagjai meglátogatják a Tiziano-kíállitást. Este fel 9 órakor Suvich külügyi államtitkár díszebédet adott a külföldi vendégek tiszteletére. Hétfőn délelőtt tartják az utolsó tanácskozási, de lehetséges, hogy hétfő délután is lesz egy befejező ülés. Hétfőn déli 1 órakor a Lidón villásreggeli lesz. Este a delegáció tagjai elhagyják Velencét Nem hatalmi csoport kialakulásáról van szó Páris. május 4. Az Havas Iroda velencei jelentése szerint a velencei értekezlet a rendkívül nagy titoktartás légkörében fog lefolyni. Olasz körökben hangoztatják, hogy Velencében csupán a római ertekezlet előkészítését akarják előmozdítani és az elért eredmények támaszul fognak szolgálni az érdekelt államok külügyminisztériumai közötti további eszmecserékre. Bárminő eredményeket ismerjenek el Velencében, azokat nem fogják nagydobra verni. Nyomatékosan utalnak arra, hogy nem hatalmi csoport kialakulásáról, hanem arról van szó, hogy a három állam és Magyarország érdekeit hogyan lehet összeegyeztetni a többi dunai állam érdekeivel. Egységes ellenzéki front alakul a parlament költségvetési vitájához Eckhardl Tibor Kapcsolatot Keres Bethlennel es Rassainai (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az uj parlament munkája voltaképen hétfőn indul meg, amikor Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter beterjeszti az 1935—36. évre szóló költségvetést. Egészen véletlen, hogy az uj reform pariament mindjárt éppen azzal a politikai természetű javaslattal kezdi meg tárgyalásait, amely önként veti fel a bizalom kérdését a kormányzattal szemben. Ez a magyarázata annak, hogy az egységes párt mammuttöbbségével szemben máris erősen készülődnek az ellenzéki pártok is arra, hogy lehetőleg egységes erőt reprezentáljanak a képviselőháziján. A legutóbbi napok eseményei azt látszanak bizonyítani, hogy az egységes párt és a kisgazdapárt megegyezése felborult és nemcsak Eckhardt mondta fel a barátságot, de teljesen megbízható helyről nyert információnk szerint Gömbös miniszterelnök is. Ez a magvarázata annak, hogv Eckhardt, aki az utóbbi hónapokbán különös magatartásával az ellenzéket maga ellen hangolta, mnst csaknem kanossza járással igyekszik az ellenzéki pártok felé a hidat kíépiieni. Igen komoly helyről kapjuk az információt, hogy Eckhardt elvben a vonatkozásban elsősorban gróf Bethlen István felé keres orientációt, akivel tudvalevően legélesebben állott szemben. Ugyancsak enyhíteni szeretné a helyzetet az ellenzék egy másik vezéralakja: Bassay Károly felé is. Egyelőre még sem Bethlen, sem Bassay részéről nem történt ebben az ügyben nyilatkozattétel és így könnyen megtörténhetik, hogv Eckhardt személyileg magára marad annál inkább, mert hisz kétségtelen, liogy pártjának uj tagjai eddigi politikai vonalvezetésétől sem voltak elragadtatva. Ettől függetlenül az ellenzéki köröket tényleg foglalkoztatják azok a lehetőségek, hogy az ellenzéki képviselőket közös frontba hozzák össze. Egyébként pedig a Nep. körökben tovább fo j lvik az úgynevezett Nep-rendszer érvényessé1 sere irányuló reformakció. Az egységes párt-