Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-05 / 100. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1935 május 5. di GymzzoNii Cipőt HBC könyvre HA-HA mban vegyenS OlXIéi RÁDIÓ clpőkUlőnlegesaégek egyedávusliáta. han bizonyosra veszik, hogy rövid időn belül igen fontos pozíciókban is változások következ­nek be. Hire jár annak is, hogy Rakovszky Iván helyébe Bessenyey Zénót nevezik ki a közmunkatanács elnökévé. Ez a terv azon­l«an még kormánykörökben sem találkozott osztatlan helyesléssel annál is inkább, mert Rakovszky tudvalevően nem veszi fel fizetését, mig Bessenyey kinevezése jelentős költségtöbb­letet jelentene az állami büdzsének. Politikai körökben mindenesetre érdeklődés­sel tekintenek a kulisszák mögött megindult tárgyalások elé. mellett állást foglalni. Máris örömmel jelenthe­tem, hogy a festékkereskedók szakosztálya (amely eddig a 7 óra mellett volt) a napokban egyh. -gu határozatot hozott és a 6 órai járás mellett dön­tött. Ne feledkezzenek meg a kereskedők arról, hogy az elmúlt év sötét és hideg 6szi és téli hó­napjaiban milyen súlyos gondokat okozott a fű­tés és világítás. Szólok most azokhoz is, akik a múltban a 7 órai zárás mellett fogl-ltak állást Jöjjenek táborunkba, ahol szeretettel fogadjuk őket. Kérjük, legyenek megértéssel és támogas­sák a 6 órai zárórát. Soha nagyobb szükség nem volt, mint most egy olyan erőre és összetrtásra a kereskedői társadalomban, amely teljes össz­hangba hozza a közö érdekeket és Id tudja küz­deni a jobb jővőt. A napokban városi tisztviselők fognak üzletről-üzlrtre járni, akik egy szavazó­cédulát adnak át: Erire a cédulára azt Írjuk rá: „A 6 órai zárást kivánam". Tisztelettel: A hatámi blokkban tömörült ke. reskedök revében, Nemecz Dezső. |Molykár ellen megóvást olcsón és pontosan v&llalnak M£hea é> Pri­Tln-r y párlat dlyataztl­osök,Kállai A. (H d) u I. I Az Üzletek esti zárórája (A Délmagyarország munkatársától) Hétfőn dönt • szegedi kereskedőtársmdalom az esti záróra ügyében. Reggel 8 órakor kezdődik a szavazás, még pedig olyan módon, hogy a városi tisztvise­lők karszalagos altisztek kíséretében végigjárják a kereskedőket, akik a tisztviselő perselyébe dob­ják be szavazócédulájukat. A két párt: a 7 órai zárást kivánók és a 6 órai zárás melletti tábor, erősen agitálnak. Mindkét tá­bor részéről érkezett szerkesztőségünkbe levél, amelyet alább közlünk. Végre talán végérvényesen határozhatunk bel­városi kereskedők a zárórakérdésben. Szándéko­san írom a belvárosi megkülönböztetést, mert na­gyon jól tudjuk, más a mi érdekünk ezügyben és más lehet a körúton kívüli kereskedők érdeke. Ha mi arra alapítanánk érveinket, valamit megta­karítunk fűtésen és világításon, akkoT ,-án délben is be lehetne zárni. Hivatkoznak a sze­mélyzetnek. vagy saját maguknak az egy órával több pihenésre is. Ez sem elfogadható érv, mert bármelyik fizikai munkás többet dolgozik, mint mi, kereskedők. Ezek volnának a hangoztatott érvek a korábban zárás mellett. Most nézzük az érem másik oldalát. Mi, belvárosi kereskedők na­gyon jól tudjuk, hogy a vevők 90 százaléka 6 és 7 óra között megy, vagyis mehet bevásárolni, mert részben addig a házi teendőkkel, hivata­lokban. műhelyekben van elfoglalva. Mivel mi va­• gyünk a vevőkért, nekünk kell alkalmazkodnunk 1 a vevők idejéhez és kényelméhez, azért akarunk mi a 7 órai zárás mellett maradni és ha ez nem sikerülne, legalább az esti időkben vásárló ve­vők tudni fogják, hogy az nem rajtunk, belvárosi kerskedőkön mulatt. Mindezeket megfontolva ajánlom összes kar­társaimnak: Szavazzanak a 7 órai zárás mellett. Pollák Manó. Megvagyunk győződve arról, hogy a kereskedői társadalom az eddiginél js nagyobb számarány­ban és még impbzánsabban fog a 6 órai záróra As idö A Szegcdi Meteorologiai Obszervatórium jelenti: Szegeden a hőmérő legmagasabb állá­sa 14.9, a legalacsonyabb 1.2 C. A barometer adata nullfokra és tengerszintre redukálva reggel 769.1, este 7683 mm. A levegő páratar­talma reggel 66, délben 37 százalék. A szél iránya északnyugati, erőssége 2—3. A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakor. Időjóslat: Az éjjeli fagy gyengül és inkább csak a talajmenti rétegekre szorít­kozik. A nappali hőmérséklet tovább emel­kedik. Napközben, kivált a nyugati me­gyékben erősödik, valószinüleg a mérsékelt kelet-délkeleti légáramlás. Átköltöztünk a volt Próféta Káráiz UCClit heyfaé. izébe. Raktáramat megfeleld árban árusl. •om. A. B. C. utalványra részletre ts előleg nél­kül. Aranyat, ezüstöt, ré^i pénzt, zálogjegyet ma­¡ras árban veszek Ora-, éksaerjavltáa elesén, gyorsan és JflJfl I^S ~ aontnsaa ! az. (fesiGiptirváÚjaícM Cégi. Csányi Mihály KT' Készít elsőre nd ü kivitelbe n SZüiSFESIESTa bu'orfénvezés? árban 31 Libavásár Irta FARKA8 ANTAL A dohány is, a petróleum is fogytán volt már Gábor bátyáméknál a tanyán, ott a derekegyházi oldalon, ahová a kálomista templomtornya is ki piroslik, de ezzel nem sokra megy az ember, ha egyszer nincs bolt a közelben, ahol dohány is, pet­róleum is aknd. A dohányt Gábor bátyám r<*n mellőzheti, a petróleumot meg a jószágok az is­tállóban, hogy a tanyabeliekről szó sem essék. Szóval be kell menni a hetipiacra, aztán el kell adni valamit, mert a pénzmag is a petróleum meg a dohány sorsára jutott: elfogyott. Az igaz, nem is igen volt. mert miből lett volna, törje ki a nya­valya ezt a mai világot bolétájával együtt. Bolé­tájávnl ugyan lehet adót fizetni, de nem lehet egé­szen kifizetni, mert annyi boléta nem termett az idén. Szerencse, hogy Zsuzsa nénémnek van egy da­rab késztömésö libája. Maguknak szánták ugyan, de ha már elviszi a szükség, hát vigye Kora reggel fölkelt már Gábor bátyám Befog, fölteszi AZ Ssszefaötött szálrnyu libát a saekérderék­ba, aztán Zsuzsa néném intelmei közben kifordul a tanyából. Az uton előtte haladó ember nagyon for már ralakire. — Hóhal Jó reggelt sógor! Csakugyan Bálint sógor igyekszik vállravétet» | tarisznyával a városba Egy kicsit farcági ember, aki jobban kiméli a jószágot, mint a csizmáját. Fölül a szekérre és s> városig meghányják-vetik a szegény tanyai ember sorsát, miközben kijut min­den rendű és rangú nagyságnak, akinek az adóhoz némi köze van. Amikor a város szélén a legelső kocsma elé érnek, Bálint sógor maga mondja a lovaknak: — Hóba! — No, mi az sógor? Kend itt akar porciót fi­*el«i. — kérdi Gábor bátyám, ámbár tudia. hogy miről van szó, hiszen az 8 torkát is kaparja a szomjúság. A ffl még deres: ilyenkor nem árt egy kis mele­gítő. Gábor bátyám leveti az istrángot, leteríti az öreg csikókat, aztán bemegy Bálint sógorral az ivóba. Kezel Jakabbal, a korcsmárossal, akivel együtt őriztek hidat a világháborúban. — Mit adjak, komám? Bálint sógorra néz Gábor bátyám. hi«zen ő volt a bűn recsá bitó. — Valami megfelelőt — parancsolja a sógor. Jakab tudja, hogy a megfelelő alatt a legöre­gebb szilvórium értendő. Van ^ra, az igaz, de van aromája, Ize, meg hatása is. Gábor bátyámék a zöld kerekasztal mellé tele pednek, miután már állva behajtottak egy-egy de­ci megfelelőt. Lassankint megtelik az Ivó ismerős tanyaiakkal, városlakkal. Alig győz az ember kezelni, kérdezni, felelni. Néhány féldeci a kerek asztal mellett ls lecsú­szik Rendel a sógor, de Gábor bátyám se marad hátul, hiszen nem éppen kell azt megtudni Zsuzsa nénémnek, hogy mit adtak a libáért. A sógor kipakol a tarisznyából. Gábor bátyám is behozza a magáét, miközben megnézte a jószá­gokat, a libát. Rendben van minden Megfrüstökölnok. A Jakab megfelelője ugyan­csak mesdiozta ám az étvágvukat. — Abból az uj borból, Jakab koma. Bor kerül az asztalra. Erős valami, ami hamar elállja az embernek az egész testét az eszével együtt. Meg a pajtáskodás, a régi, jó világ fölem­legetése. a háború. a rendőrkapitány ur, a finánc, az adó, fene a tövit! Gábor bátyám észbe kap. — Várion kend, sógor. Kiszaladok a piacra, el­adom a libát. Bálint só^or nem akar maga maradni. A kurá­zsi is ágaskodik benne. — Nem adja kend! Annak n libának én vagyok a gazdája. Adok érte öt pengőt. Itt van! Ki is vágja a nagy pénzdarabot az asztalra. Gábor bátyám nem tud ellenállni, zsebrevágja. (A fene mászkáljon azzal az egy szál rongyos li­bával. Legyen a sógfcré!) Milyen jó lenne egy kis meleg pörköltet «oall Ugy csiklandja a szaga az orrukat. Arra csak jobban csúszik ez a csongrádi kadarka. A sarokban három szál cigány cincog. Mért ne cincognának? Hetipiac van: nagy a sokoldalon. A szegény tanyai magyarnak jólesik egy kis muzsi­ka. Különösen Bálint sógornak nagy a kedve, merthogy a muzsikások egy-kettőre eltalálták » nótáját. Az a vége, hogy Bálint sógor már könyékig váj­kál a zsebekben, de nem tud előkaparáiszni sem­mit Jakabhoz támolyog, a fülébe sug. — Van egy hízott libám a kocsin. Vegye meg koma Most vettem a sógortól öt pengőért. — Láttam a vásárt, de a libát még nem. Kend­nek látatlanból is adok érte hatot. Bálint sógor örül a pénznek. Minek Is volna neki üba? Egy pemgőt még keresett is rajta. — Ieyúnk hát! Futja a liba ára. A cigány se h*lhat éhen. És isznak, muzsikáltatnak. Itt i«, ott Is elu«zl* a liba ára. A cigányok Is kaptak, Jakab Is kapott, aki egy­szerre csak az Iddogáló sógorokhoz szalad. — Komák, hát hol az én libám? A liba már nem volt a kocsin: valaki elemelte. Jakab Bálintra, Bálint sógor Gábor bátyámra néz és egyszerre jogászi elméket kifárasztó vita indul meg. hogy tulajdonképpen most kinek a li­báját lopták el: a Gábor bátyámét a Bálint sógo­rét vagy a Jakabét? A vége az, hogy a Jakab krétája Ír. a két só­gor még összeborultan dalolva ha itta az éhe« Jó­szágokat a derek egyházi tanyák felé. (3íbor bátyára a nóták végén gondolkozni kcjzd: birkózik az értelemmel. — Hosv a fenébe van ez, sógor? fin ts eladtam a libát, kend is, aztán se pénz, se petróleum, se dohány... No, majd otthon Zsuzsa néném megmagyarázza.

Next

/
Thumbnails
Contents