Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-24 / 70. szám

1935 március 24. ÖÉCMAG7SRÖRSÍXÖ A GÖRÖG FORRADALOM HÁTTERE Irta TONELLI SÁNDOR Két hete, mikor még állt a görög forradalom, vasárnapi cikkemben megírtam az öreg forraradalmár Venizelosz pályafutását. Utána valaki arra figyelmeztetett, hogy a cikk érdekes volt ugyan, de hiányzott belőle, hogy a fekete pápaszemkeretes öreg krétai szakember tulajdonképeD miért szervezte meg hetedik és remélhetőleg már utolsó forradalmát. Az írásomnak ezt a hiányosságát készséggel elismerem, sőt még azt is bevallom, hogy ez a fontos adat azért hiányzott belőle, mert bár elég sok magyar és külföldi újságot átbogarásztam, nem tudtam megállapítani, hogy mire megy a játék. De hogy mások, sőt még a nagyon jól informált angol újságok is kezdetben tájékozatlanok voltak a cél tekintetében, azt egy gunyoros cikkből véltem megállapíthatni. Azt mondja az egyik angol újság, hogy Görögországban, akárcsak a középamerikai köztársaságokban. túlságosan sok a tábornok és admirális. Határozott túltermelés van belőlük. Minthogy sokan vannak, nem marad elegendő béke-foglalkozás számukra és forradalmat csipálnak. A fele a tábornokoknak és admirálisoknak a forradalom mellé áll, a másik fele a kormánycsapatokat vezényli. Sok kockázatot senki sem vállal, mert Görögországban bevett szokás, hogy egy-két hónappal a forradalom befejezése után a szolgálatból elbocsájtott magasrangu katonákat a másik fél reaktiválja. Egyébként a görög forradalmak jellemző sajátossága, hogy a lakosság teljes részvétlensége mellett folynak le. A (részvétel a katonákra és hivatásos forradalmárokra korlátozódik. Utólag az angol lapok némi elismeréssel állapították meg, hogy a mostani forradalom kiválóan volt megszervezve. Kezdődött a forradalom azzal, hogy március elsején a salamisi kikötőben állomásozó hajóhad legmodernebb hajói megtagadták a kormánynak az engedelmességet és az Averov cirkáló vezetésével Krétába vitorláztak, ahol a kaneai kikötőben Venizelosz várta őket. Ugyanakkor egyszerre felkeltek a macedóniai helyőrségek, Athénban pedig felzendültek az evzonok, akik gárdaszerü elit-c*apatát alkotják a görög hadseregnek és szük halína-nadrágjuk fölött szoknyát viselnek. P 1 a s t i r a s tábornok, akit két esztendő előtti forradalmi viselkedése miatt kitiltottak Görögországból, ugyanezen a napon útnak indult hazafelé és csak az olasz hatóságok akadályozták meg. hogy hazatérve átvehesse a forradalmi csapatok fölött a parancsnokságot. A forradalom mindenütt megOrát, ékszert, dísztárgyat Reichnél, Kelemen-u. 11. Ufl'ó-Mnwentkére nlndi* e,s,«n n«!'-'»". Uram! Nézze meg szenzációs tavaszi cijTŐmodeljeiroet és egészítse ki cipőkészletét egy elegáns Rácz-cipővé I Munkatorlódás miatt ajánlatos minél előbb cipőjét megrendelni, hogy önnek is legyen húsvétra egy eredeti Rácz-cipője. Rácz cipőszalon Ktflec««-ueeo í. lepetésszerüleg tört ki és mindenütt azzal kezdődött, hogy a felkelők megrohamozták a nemzeti bank fiókjait és lefoglalták a pénzkészletekert. Azt ugyanis még Görögországban is bölcsen tudják, hogy guba nélkül nincsen forradalom. Ellenben mi volt a forradalom háttere? Erről utólag a következőket sütötték ki. Két esztendeje az általános választásoknál Venizelosz pártja kisebbségben maradt. Az ilyen politikai rendszerváltozás Görögországban egyúttal egész sereg ember hidegre tételét is jelenti Elégedetlenkedők voltak tehát bőven, ugy a hadseregben, mint a polgári közigazgatás különböző ágazataiban. Ehhez azonban hozzájárult még egy nagyon fontos kérdés, az államforma kérdése. Görögország, mióta György királyt elküldték, köztársasággá alakult át, de rojalisták nagy számmal maradtak a hadseregben és a közigazgatásban egyaránt Tsaldaris miniszterelnök kormánya hivatalosan köztársasági volt ugyan, de a kabinetben a köztársaságiakkai együtt ültek a rojalista miniszterek. akiknek M e t a x a s tárcanélküli miniszter volt a fejük. Z a i m i s köztársasági elnök, aki már közel ötven esztendő előtt kezdte politikai pályafutását, a rojalisták szemében mint öreg ember nem számított komoly ellenfélnek, magát a miniszterelnököt pedig titkos királypárti szimpátiákkal gyanúsították. Görögországban az a vélemény kezdett lábrakapni, hogy egy szép napon a köztársaság kormánya fogja proklamálni a monarchiát. Egyebekben a rojalisták azt is hirdették, hogy a parlamentáris és demokratikus kormányforma Görögországban lejárta magát, a pártok és kormányok örökös változása tönkreteszi az országot s csak egy erős tekintélyi kormány, melynek a király adja meg az igazi súlyát, alkalmas az anarchia elhárítására. Igazolja ezt az a körülmény, hogy a forradalom leverése után a kormány első nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy olasz és német mintára fogja Görögországot átszervezni. A rojalisták azonban nem voltak egységesek egymás között. Voltak közöttük legitimisták, akik a trónjától megfosztott György királyt akarták visszahívni és voltak olyanok, akik rojalista mivoltuk mellett az antanttal rokonszenveztek és Miklós herceget, Marina ap ját és a kenti herceg apósát szerették volna trónra ültetni. Egy frakció még ezen is tulmenőleg magát a kenti herceget szerette volna királynak látni. Ezek valószínűleg abból indultak ki, hogy a kenti herceg jelöltsége mindenesetre megszerezné Görögország számára Nagy-Brittania rokonszenvét és — ami még fontosabb, — financiális és gazdasági támogatását. Még a rojalisták így egymás között nem tudtak megegyezni, a Franciaországból hazatért Venizelosz cselekvésre szánta el magát. Élére állt az elégedetleneknek és régi pátriájában, Krétában kitűzte a felkelés zászlaját Jelszó gyanánt a köztársaság megmentését irta lobogójára. Az időpontot valószínűleg jól választotta meg, mert György exkirály távol volt Európától és Indiában időzött, ahova az alkirály hivta meg tigrisvadászatra. A sikernek minden előfeltétele biztosítottnak látszott, a hajóhad nagy részét a parancsnokok kezére játszották s a forradalom olyan egyszerre tört ki az ország különböző pontjain, hogy a Ijprmány nem tudhatta, hol kezdje meg a leverését. És mégis az egész revolució nem tartott tovább tizenhárom napnál. A forradalmárok állitólag Macedóniában voltak a legerősebbek, mégis mikor K o n d v 1 i s tábornok hadügycipősarokhoz,; mart a lagjobban kimén az idegeket a a legtovább fart. — Ügyeljen a védjegyre és ne fogadjon ol helyette mást miniszter a kormányhü csapatokkal megtá- > madta őket, alig fejtettek ki ellenállást, vagy lerakták a fegyvert, vagy bulgár területre menekültek. Előttünk, akik hozz;') voltunk szokva a világháború nagy euibervesizteségeihez. kissé komikusan hangzik,, hogy a Struma völgyi „csatában," amely a forradalmat eldöntötte, a kormánycsapatok révéről tizenhat halott maradt a harctéren. Ez mutatja legjobban aü angol újság megállapításának igazságát, hogy valami túlságos harckészség egyik oldalon se lehetett. Még a flotta se állotta a harcot. A a Averov Venizeloszt partra tette az olasz: uralom alatt álló Kasos szigetén, azután szépen visszavitorlázott Sa.lamisba és megudti magát. A tizenkétnapos krétai sétakirándulás véget ért. Baleset nem történt, kivéve, hog^ tévedésből lelőtték egy francia filmvállalat repülőgépét, amiért a felkelők bocsánatot kértelá a kaneai francia konzultól. A gép megrongálódott ugyan, de se a pilótának, se az operatőrnek nem esett baja. Most aztán marad aí nagy kérdés, mi történik a forradalom utári? Ezúttal a kormány azt hirdeti, hogy a forradalmár tiszteket és hivatalnokokat kiméletlenül el fogja bocsájtani. Aki forradalmár, az se kerületi főnök, se zászlóaljparancsnok nem lehet. De ezzel a kérdés megoldva nincs. A kormánynak a saját kebelében kell tisztázni, hogy köztársaságot akar-e, vagy monarchiát Addig is a kecskék a klaszszikus hegyoldalakon nyugodtan legelésznek. BBBAZifl Park-Perui© elismert elsőrangú konyha, legna gyobb kényelem, olcsó árak oen• Szegedi képviselet: NeuEriw ^Szék,»«8nyi ter 6-