Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-24 / 70. szám

1935 március 24. ÖÉCMAG7SRÖRSÍXÖ A GÖRÖG FORRADALOM HÁTTERE Irta TONELLI SÁNDOR Két hete, mikor még állt a görög forradalom, vasárnapi cikkemben megírtam az öreg forra­radalmár Venizelosz pályafutását. Utána va­laki arra figyelmeztetett, hogy a cikk érdekes volt ugyan, de hiányzott belőle, hogy a fekete pápaszemkeretes öreg krétai szakember tulaj­donképeD miért szervezte meg hetedik és re­mélhetőleg már utolsó forradalmát. Az írásom­nak ezt a hiányosságát készséggel elismerem, sőt még azt is bevallom, hogy ez a fontos adat azért hiányzott belőle, mert bár elég sok magyar és külföldi újságot átbogarásztam, nem tudtam megállapítani, hogy mire megy a játék. De hogy mások, sőt még a nagyon jól informált angol újságok is kezdetben tájéko­zatlanok voltak a cél tekintetében, azt egy gu­nyoros cikkből véltem megállapíthatni. Azt mondja az egyik angol újság, hogy Görögor­szágban, akárcsak a középamerikai köztársa­ságokban. túlságosan sok a tábornok és admi­rális. Határozott túltermelés van belőlük. Minthogy sokan vannak, nem marad elegendő béke-foglalkozás számukra és forradalmat csipálnak. A fele a tábornokoknak és admirá­lisoknak a forradalom mellé áll, a másik fele a kormánycsapatokat vezényli. Sok kockáza­tot senki sem vállal, mert Görögországban be­vett szokás, hogy egy-két hónappal a forra­dalom befejezése után a szolgálatból elbocsáj­tott magasrangu katonákat a másik fél reakti­válja. Egyébként a görög forradalmak jellemző sajátossága, hogy a lakosság teljes részvétlen­sége mellett folynak le. A (részvétel a katonák­ra és hivatásos forradalmárokra korlátozódik. Utólag az angol lapok némi elismeréssel ál­lapították meg, hogy a mostani forradalom kiválóan volt megszervezve. Kezdődött a for­radalom azzal, hogy március elsején a salami­si kikötőben állomásozó hajóhad legmoder­nebb hajói megtagadták a kormánynak az en­gedelmességet és az Averov cirkáló vezeté­sével Krétába vitorláztak, ahol a kaneai kikö­tőben Venizelosz várta őket. Ugyanakkor egy­szerre felkeltek a macedóniai helyőrségek, Athénban pedig felzendültek az evzonok, akik gárdaszerü elit-c*apatát alkotják a görög hadseregnek és szük halína-nadrágjuk fölött szoknyát viselnek. P 1 a s t i r a s tábornok, akit két esztendő előtti forradalmi viselkedése mi­att kitiltottak Görögországból, ugyanezen a napon útnak indult hazafelé és csak az olasz hatóságok akadályozták meg. hogy hazatérve átvehesse a forradalmi csapatok fölött a pa­rancsnokságot. A forradalom mindenütt meg­Orát, ékszert, dísztárgyat Reichnél, Kelemen-u. 11. Ufl'ó-Mnwentkére nlndi* e,s,«n n«!'-'»". Uram! Nézze meg szenzációs tavaszi cijTŐmodeljei­roet és egészítse ki cipőkészletét egy elegáns Rácz-cipővé I Munkatorlódás miatt ajánlatos minél előbb cipőjét megrendelni, hogy önnek is legyen húsvétra egy eredeti Rácz-cipője. Rácz cipőszalon Ktflec««-ueeo í. lepetésszerüleg tört ki és mindenütt azzal kez­dődött, hogy a felkelők megrohamozták a nemzeti bank fiókjait és lefoglalták a pénz­készletekert. Azt ugyanis még Görögországban is bölcsen tudják, hogy guba nélkül nincsen forradalom. Ellenben mi volt a forradalom háttere? Er­ről utólag a következőket sütötték ki. Két esz­tendeje az általános választásoknál Venizelosz pártja kisebbségben maradt. Az ilyen politikai rendszerváltozás Görögországban egyúttal egész sereg ember hidegre tételét is jelenti Elége­detlenkedők voltak tehát bőven, ugy a hadse­regben, mint a polgári közigazgatás különbö­ző ágazataiban. Ehhez azonban hozzájárult még egy nagyon fontos kérdés, az államforma kérdése. Görögország, mióta György királyt elküldték, köztársasággá alakult át, de rojalis­ták nagy számmal maradtak a hadseregben és a közigazgatásban egyaránt Tsaldaris miniszterelnök kormánya hivatalosan köztár­sasági volt ugyan, de a kabinetben a köztár­saságiakkai együtt ültek a rojalista miniszte­rek. akiknek M e t a x a s tárcanélküli minisz­ter volt a fejük. Z a i m i s köztársasági elnök, aki már közel ötven esztendő előtt kezdte po­litikai pályafutását, a rojalisták szemében mint öreg ember nem számított komoly ellen­félnek, magát a miniszterelnököt pedig titkos királypárti szimpátiákkal gyanúsították. Gö­rögországban az a vélemény kezdett lábrakapni, hogy egy szép napon a köztársaság kormánya fogja proklamálni a monarchiát. Egyebekben a rojalisták azt is hirdették, hogy a parlamen­táris és demokratikus kormányforma Görög­országban lejárta magát, a pártok és kormá­nyok örökös változása tönkreteszi az országot s csak egy erős tekintélyi kormány, melynek a király adja meg az igazi súlyát, alkalmas az anarchia elhárítására. Igazolja ezt az a kö­rülmény, hogy a forradalom leverése után a kormány első nyilatkozatában azt hangsúlyoz­ta, hogy olasz és német mintára fogja Görög­országot átszervezni. A rojalisták azonban nem voltak egységesek egymás között. Voltak közöttük legitimis­ták, akik a trónjától megfosztott György királyt akarták visszahívni és voltak olya­nok, akik rojalista mivoltuk mellett az antant­tal rokonszenveztek és Miklós herceget, Marina ap ját és a kenti herceg apósát szerették volna trónra ültetni. Egy frakció még ezen is tulmenőleg magát a kenti herceget szerette volna királynak látni. Ezek valószí­nűleg abból indultak ki, hogy a kenti herceg jelöltsége mindenesetre megszerezné Görögor­szág számára Nagy-Brittania rokonszenvét és — ami még fontosabb, — financiális és gazda­sági támogatását. Még a rojalisták így egymás között nem tud­tak megegyezni, a Franciaországból hazatért Venizelosz cselekvésre szánta el magát. Élére állt az elégedetleneknek és régi pátriájában, Krétában kitűzte a felkelés zászlaját Jelszó gyanánt a köztársaság megmentését irta lobo­gójára. Az időpontot valószínűleg jól választot­ta meg, mert György exkirály távol volt Euró­pától és Indiában időzött, ahova az alkirály hivta meg tigrisvadászatra. A si­kernek minden előfeltétele biztosítottnak lát­szott, a hajóhad nagy részét a parancsnokok kezére játszották s a forradalom olyan egy­szerre tört ki az ország különböző pontjain, hogy a Ijprmány nem tudhatta, hol kezdje meg a leverését. És mégis az egész revolució nem tartott to­vább tizenhárom napnál. A forradalmárok ál­litólag Macedóniában voltak a legerősebbek, mégis mikor K o n d v 1 i s tábornok hadügy­cipősarokhoz,; mart a lagjobban kimén az idege­ket a a legtovább fart. — Ügyeljen a védjegyre és ne fogadjon ol he­lyette mást miniszter a kormányhü csapatokkal megtá- > madta őket, alig fejtettek ki ellenállást, vagy lerakták a fegyvert, vagy bulgár területre me­nekültek. Előttünk, akik hozz;') voltunk szok­va a világháború nagy euibervesizteségeihez. kissé komikusan hangzik,, hogy a Struma völ­gyi „csatában," amely a forradalmat eldöntöt­te, a kormánycsapatok révéről tizenhat halott maradt a harctéren. Ez mutatja legjobban aü angol újság megállapításának igazságát, hogy valami túlságos harckészség egyik oldalon se lehetett. Még a flotta se állotta a harcot. A a Averov Venizeloszt partra tette az olasz: uralom alatt álló Kasos szigetén, azután szé­pen visszavitorlázott Sa.lamisba és megudti magát. A tizenkétnapos krétai sétakirándulás véget ért. Baleset nem történt, kivéve, hog^ tévedésből lelőtték egy francia filmvállalat re­pülőgépét, amiért a felkelők bocsánatot kértelá a kaneai francia konzultól. A gép megrongá­lódott ugyan, de se a pilótának, se az operatőr­nek nem esett baja. Most aztán marad aí nagy kérdés, mi törté­nik a forradalom utári? Ezúttal a kormány azt hirdeti, hogy a forradalmár tiszteket és hiva­talnokokat kiméletlenül el fogja bocsájtani. Aki forradalmár, az se kerületi főnök, se zász­lóaljparancsnok nem lehet. De ezzel a kérdés megoldva nincs. A kormánynak a saját kebe­lében kell tisztázni, hogy köztársaságot akar-e, vagy monarchiát Addig is a kecskék a klasz­szikus hegyoldalakon nyugodtan legelésznek. BBBAZifl Park-Perui© elismert elsőrangú konyha, legna gyobb kényelem, olcsó árak oen­• Szegedi képviselet: NeuEriw ^Szék,»«8nyi ter 6-

Next

/
Thumbnails
Contents