Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-24 / 70. szám

DRM AGYARORSZA HCBOED, MtrkMiHMo. Somogyi neca tűntem. Telefon: 25-M..-K.Iod6hIVBf«l íVlctttnkOnyvtAr 6« leoylroda: Aradi icoa S. Telefon : 13—Oö. ^ Nyomda s LBw ,IpOt neea 1®. Telefon r 13^»«. TAwIroll >» levélcím : nélm»ovnror«7Aa *igeqrrt Vasárnap, 1935 március 24. a» 16 íUier g r XI. évfolyam, sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben J.20 Vidéken M Bndapetlen 3.«0. WUH(tldün »•4° nenod- * Egyes stAm Arn h«tk»z> n»P fO, vaMir- Unneonap 16 ttll. Hirdetések fel-vétele taflta szeHnt Meci|e0 háború és a béke Mussolini Magyarország Ausztria és Bulgária számára teljes fegyverkezési egyenlő?~get követel, Franciaország Németország g-^dasági és politikai izolálására törekszik, — ennek a két mondatnak kagylójával ki lehet meríteni az egész világpolitika khaotikus tengerét. Ebbe a két mondatba lehet összesűríteni mindazt az ellentétet, ami ugy látszik, a mi nemzedékünk számára már örökössé tesz- a nyugtalanságot s a válságot. Az egyik felfogás azt hirdeti, hogy legyen már vége a háborúnak, a másik a harc mellett harcol. Az egyik azt mondja, hogy legyen már béke, mert a háborúnak csak egy ellenszere van, a béke, a másik azt tanítja, hogy nem lehet addig béke, amig feladata, hivatása, kötelessége van a háborúnak. Az egyik álláspont tezerint legyen mindenki egyenlő jogokban és kötelességekben, a másik szerint legyen Jegyenlő minden győző és legyen egyenlő minden legyőzött, csak a győzők nem lehetnek egyenlők a legyőzöttekkel Békét akarunk s magunk is azt mondjuk, fiogy ennek a két felfogásnak meg kell egymással vivni csatáját. Á békét nem a szerződések és nem a megállapodások garantálják, hanem a világ közvéleménye. Amig líraimon lehetnek kormányok, melyek az egyenlőtlenség követelésével erősíthetik meg hatalmukat, amig államférfiaknak nem kell attól félni, hogy a békét veszélyeztető állásFoglalásukba — három percen belül múlhatatlanul belebukhatnak, amig nincs a békének olyan világközvéleménye, amelyik elsöpör mindenkit, aki háborút akar, vagy bármit akar, ami háborúra vezet, amig megbüntetik azt, aki engedély nélkül paprikát termel, de nem büntetik meg azt, aki hadianyagot gyárt, amig a kávét a tengerbe ömlesztik, a rozzsal pépet fűtenek, a teheneket, hogy kevesebb iegyen a tej, leöldösik, de vagyont, tekintélyt és kitüntetést szereznek a hadiiparosok, addig nincs félni és nincs félteni valójuk azoknak, akik a háború pogány isteneinek szolgálatába szegődtek. Vannak kétségbeesett nemzetek, vannak öszszeomlott nemzeti társadalmak s nem lehet tagadni, hogy a kétségbeesett nemzetek olykor kétségbeesett elhatározásokra lobbannak fel. Ez a kétségbeesés a forradalmak fűtőanyaga, ez a kétségbeesés — lobogó fáklya a puskaporos tornyok közelében. Nem a nyomorúságból, az egyenlőtlenségből születik meg a kétségbeesés. Ha mindenki egyformán szenved, könnyebb a fájdalmat is elviselni. Nem a szenvedés, az egyenlőtlenség lázit, nem a fájdalom, de a szégyen égeti a lelkeket. Már pedig senki nem szégyelli a sorsot, amiben mindenki osztozkodik. A szegénységet nem a szegénység lázítja, hanem a gazdagság. Ha a világháború terhes örökségét egyformán viselnék mindazok, akik résztvettek benne, kevesebb volna jelentősége a gazdasági és szellemi válságnak. Csak a kétfelé osztottság tépi a Wkeket, azt, hogy az egyiktől elveszik a fegyvert, a másik pedig ujjongva fegyverkezhetik, az egyik a győzelem trónusán ül. a másik hordia a erulához a követ, az esrvik kezében az ostornyél s a másik hátán csattan az ostorszij, — csak a világ uj térképe az, ami lázit s a nyugtalanság felszitásával tényezője lesz a válság kimélyülésének. A térkép lázit, amelyik nem politikai hatalmak snem nemzetiségi határok szerint osztja szé! a világrész földjét, hanem aszerint, hogy ki tudta tovább kezében taratni a fegyvert — tízenhét évvel ezelőtt. Nem az a baj, hogy Németországot lefegyverezték és nem az a szerencsétlenség, hogy Franciaország fegyverkezhetik, a baj az, hogy az egyiketfegyvertelenségre Ítélték s a m á s i k ugyanekkor hajókatépit, ágyukatöntserődöketemel. Az általános fegyverkezés kevésbé fenyegeti a békét, mint ez a különbség. Ha mindenki kezében fegyver van, jobban vigyáznak a felfegyverzett strázsák a békére, mintha védekezésre képtelenné tett nemzeteket állítanak céltáMául felfegyverzett hadseregek vérgőzös kalandvágya elé. S ezért mondhatjuk azt, hogy most nem Franciaország szolgálja a békét, Franciaország, amelyik megtorlást akar s politikai és gazdasági blokáddal fenyegetőzik, hanem Mussolini, aki igazságot akar tenni. Nem a megtorlás, de az igazságtevés vezet a békéhez. Franciaországnak nem most kellene a világbéke garanciáival törődni, már akkor törődhetett volna a következményekkel, amikor hajthatatlan és kérlelhetetlen politikájával olyan német népszellemnek kialakulásához járult hozzá, melyik csak ilyen és ehhez hasonló eltökéltségekkel csillapítható. A német szellem addig volt békés, amig bízhatott az európai szolidaritásban s a világ népeinek humanizmusában. Az a csalódás, melyik a német népet a humanizmusba és a szolidaritásba vetett hitében érte, juttatta hatalomra a barna szocializmust. Aki most blokádot hirdet Németország ellen, az a nemzeti szocialisták uralmát erősiti meg. A háborúnak, mint az előbb mondottuk, nem a háború az ellenszere, hanem a béke. Ha békét akarsz, készülj háborúra, — de ha nem akarsz háborút, készülj a békére." Szeged tüntető lelkesedéssel köszöntötte az alkotmányvédő ellenzék vezéreit Rassay Károly gróf Apponyi György és Gratz Gusztáv nagy beszédei a független balpárt szombatesti nagy vacsoráján „Alkotmányos kincseinket feláldozni nem szabad, nálunk rfnes szükség a személyes uralomra. 4 mai helyzetből a kivezető ui: a a szabadéivüség politikája" (A Délmagyarország munkatársától.) A választási kampány nagy eseménye játszódott le szombaton este Szegeden. A néma hét előtt ismét impozáns külsőségek között nyilatkozott meg a város ellenzéki nyilvánossága, amely kirobbanó lelkesedéssel ünnepelte a szabadelvű és demokratikus gondolat vezéreit. Rassay Károly a r agyar politikai élet két kimagasló egyéniségével: Gra'z Gusztávval és gróf Apponyi Györggyel érkezeit Szegedre, valamint társaságában volt a magyar demokratikus gondolat régi harcosa: dr. Brót';/ Ernő. Szeged kitörő lelkesedéssel fogadta a sza badelvüség politikai vezéreit, akik nagyszabású beszédekben vázolták gondolataikat azon az izz< hangulatu és nagyszabású vacsorán, amcjel a független nemzeti balpárl rendezett az ipar' «tületben. A vacsorán több mint 500-an jelentek meg a város társadalmának minden ré'~géből; rcm!'. vül sok kereskedő, iparos, szabadfoglalkozása, lisztviselő és kisember jelent meg a veterán t'í külön nagy csoportokban érkeztek a tanyai ,«T dák szakaszai, akik a tanyák minden részéi 61 bejöttek arra az alkalomra, hogy Rassay K rolyt köszöntsék. A szombatesti megmozdulás i választási kampány egyik legjelentősebb és ! '.7lelkesebb eseménye volt, — Szeged tdrscdrJm.inak minden rétege ismét hitet tett a szabadéi''i; ség és demokrácia nagy gondolatai mellett. Lelkes gyQlós Alsóvároson Este nyolc órakor érkezett Szegedre Rassay Károly Gratz Gusztáv, gróf Appcnyi" György és Bródy Ernő kíséretében. Rassayékat az állomáson a szegedi Független Nemzeti Balpárt vezetősége, valamint a szegedi ellenzéki polgárság nagy és lelkes tömege fogadta. A vonatból kiszálló Rassay Károlyt a tömeg lelkesen megéljenezte. Dr. Pap Róbert uJvö ,:ö szavai után a megjelentek még sokáig melegen ünnepelték Kassayt, aki először az alsóvárosi Vecsernyés-vendéglőbe ment, ahol már rengeteg ember várakozott reá. Dr. Palócz Sándor nyitotta meg a gyűlést és, elmondotta, hogy Alsóváros ellenzekisége ősi tradiciókon alapul. Ezt az ellenzéki politikát képviseli Rassay Károly, aki a magyar jövő és Szeded érdekében kivan harcolni az orszásr narla-