Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-20 / 66. szám

BÍCM&GTARORSfKG T035 március 20. Cv&lAmmlfSl műhelyünket kibővitettük s ezáltal abban a Maionunnai SIfclBljF63lllJSif helyzetben vagyunk, hogy a megrendelésekel Keck Lajos és Tsa Széchenyi tér 2. á legnagyobb pontossággal tudjuk leszállítani. üzinház, ha a színigazgató Pestre viszi a társulatát. A szinügyi bizottság azzal a megkötéssel javasolta a kérelem teljesítését, hogy Sziklai hetenkint legalább háromszor előadást tart » színházban. Igaz, hogy as igazgató megkapta a teljes szubvenciót, mert a kisgyűlés átérezte, hogy ezzel kötelességet támogatni a szinházat, amelyet a közönség nem támogat eléggé. Igen helyes volna a Színházbarátok Egyesületének megalakítása, de ennek as akciónak nem a hatóságtól, hanem a társadalom köréből kell kiindulnia. A színigazgató üvolléteben H e r c z e g Vilmos igazgatóhelyetles nyilatkozott a kővetkezőkben: — Pásztor József beadványával kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy a szegedi társulat nem megy Kecskemétre, sem Debrecenbe, eaupán a budapesti kirándulást vettük tervbe. A szinház becsukásáról szó nincs, május végéig hetenkint legalább is háromszor lesz előadás. Szó van a Vígszínház, a Belvárosi és a Nemzeti Szinház együttesének szegedi vendégszerepléséről. Bemutatjuk a Móra-darabot ís. Állandó vendégszereplések lesznek, ezzel egészítjük ki a Szegeden maradó esonka társulatot. Az azonban valószínű, hogy a nagyhéten nem tart előadást a szinház. A legutóbb bemutatott két darab: a „Montmartrei ibolya" és az „Én és a kisőcsém" némi emelkedést eredményezett a bevételi átlagban, de még igy is a tavalyi átlagos bevétel 50 százalékát sem értük el. — A vidéki társulatok valamennyien megrövidítik szezonjukat: ahol azelőtt 5 hónapos idény volt, ma három hónapos szezont tartanak. Szeged sem tudja biztosítani a régebbi szinházszezont. A másik főbaj, hogy nincs megfelelő darab. A darabhiány megöli a vidéki színházakat, Budapesten emiatt csak egy operettszínház képes működni. — Ami a szubvenciót illeti, igaz, hogy felvette az igazgató, de az utolsó fillérig kifizette a tagoknak, akik ellátásukra, lakbérre és egyéb beruházásra költötték el. Tehát ez a pénz itt maradt Szegeden. Nincs más megoldás a színigazgató részére, mint a pesti vendégszereplés. 7—800 pengős a napi kiadása a szegedi színháznak, ezzel szemben a naponkénti átlagos bevétel mindössze ötszáz pengő. Ez igy nem mehet tovább; ezért kellett valamilyen megoldáshoz folyamodni. Irta if j. Dobó Ignácz A böaeledő országgyűlési képviselőválasztások napja mindjobban sürgeti, hogy a szegedi gazdatársadalom a politikai hovatartozandósága kérdésében döntsön. Bár a nemzet túlnyomó többségét a gazdák teszik, még sem kaptak soha a törvényhozásban olyan súlyt, sem pedig érdeküknek oly védelmét, amely a magyar nemzetnek fentartó oszlopos elemét méltán megilletné. A hibák részben magukban a gazdákban keresendők, mert nem tették eléggé megfontolás tárgyává, hogy képviseletükkel a parlamentben kit bízzanak meg. Az elmúlt esztendők képviselőházi ciklusaiban mindig volt több-kevesebb csizmás kisgazda képviselő, de ezek többnyire a tisztelt Ház éttermében hallatták hangjukat, politikai tevékenységük pedig kimerült a többségi párt határozataihoz való fejbólogatásben és most, amikor az elmúlt ciklus mérlegét megvonjuk, biaony alig találunk a gazdák javára olyan segitést, amely őket a kormányzó párt táborába hívogatná, mert ugyan mi is történt az elmnlt aégy alatt a mezőgazdák érdekében? A tej árának a budapesti fogyasztó részére való felemelése csak a Pest közelében levő nagybirtokok érdekeit szolgálta, a szegedi tanyai gazda ma sem kap 7—8 fillérnél többet literenkint a te jéért Á fa-kartell, a vas-kartell, a textil- és zsákkartell és a még itt fel nem sorolt kartellek hosszú sora drágította azoknak a cikkeknek az árát, amelyekre a mezőgazdának a megélhetéséhez és a kis gazdaságának a viteléhez feltétlenül szüksége van. A rézgálic-kartell, az állati oltóanyagok és a növényi védekező szerek, valamint a műtrágya-gyárak kartellja pedig egyenesen lehetetlenné teszi, hogy a kisgazda exisztenciájához tartozó állatállományát és gyümölcsösének termését az állati és növényi betegségekkel szemben mégvédje és földjeinek fogyó termőerejét növelhesse. Hány, de hány Ígéret és kijelentés hangzott el abban a tekintetben, hogy a kartellek mecszüntettetnek és a világválság folyományaként amúgy is nehéz sorba jutott földműves osztály ezek kizsákmányolásától mentesittetik. Még nem történt semmi. Sőt az elmúlt esztendők tanúságai azt mutatják, hogy a kormány nem a gazdasági szabad mozgás és vérkeringés utja felé tör, hanem mesterséges alakulatokkal további megkötöttségeket teremt. Fentebb már említést tettem arról, hogy a tejrendelet csak arra volt alkalmas, hogy egyes nagy uradalmak kiváltságos helyzetük folytán nagy nyereséghez jutottak és az ipari üzemek és gyárvállalatok ezt indokul hozták fel arra, hogy a megélhetési cikkek drágasága folytán a munkabérek magassága miatt az ipari termeivények árait le nem szállíthatják. De a helyi jelentőségében lényeges paprikaszövetkeze/ kérdése ugyancsak azt mutatja, hogy mesferges a! akulattal az egészséges termelést és termé értékesítést elérni nem lehet, hanem i paprika termelők és kikészitők rgyöntetü felfogása szerint ebben c. ak a szabad forgalom és verseny árszabályozó hatása érvényesülhet, mert zárt területté való alakítás, ha helyes is, azonban nem lehet egészséges az, hogy a termés-területet szervezet utján szabályozzuk. A forgalmi élet, a kereslet és kínálat szabályai adják ugyanis azt, hogy melyik évben mennyi paprikát termeljen a gazda, azonkívül a vetés forgó szükségletei. Az elmúlt évben azonban a kötöttségnél fogva iparszerü paprikatermelők rendezkedtek be, így az egyik paprikaőrlő malom a 38 kat. hold földjének majdnem teljes egészét paprikával ültette be. A szövetkezet olyanokat is paprikatermelésre csábított azon ígéretével, hogy az árakat emeli, akik soha paprika termeléssel nem is foglalkoztak, de a paprika árának emeléséből semmi sem lelt, hanem az utóbbi hetekben még csak tovább Küiiyedt. Nem kedvezőbb a helyzet az állattartó gazdák számára sem, hiszen jószágainak szaporula• táért azt sem kapj ameg, amennyibe neki a növendék jószág felneve'tetőse kerül. Akik pedig disznóhizlalással is próbálkoztak, azok meg éppenséggel ráfizettek erre a kilónkénti ; 50 filléres sertésárak mellett, noha a szalámi ára épugy 3 pengő 50 fillér, mint amennyi volt akkor, amidőn —80—1 pengő körül kaptunk egy kiló sertéshúst De a szegedi gazdák semmi javát sem látják annak, hogy növekedő kicsinyeik számára 1 pengő 30 fillérért kell a cukor kilóját megvásárolni, amikor a külföldi ezen ár egy harmadáért vagy negyedéért kapja. A boraink az elmúlt esztendőkben nyomott áron alig voltak értékesíthetők és azt olvassuk az újságokból, hogy a velünk szerződő államokban, Ausztriában és Olaszországban az exportáló külállamok sorában Magyarország másod, harmadhelyre szorul, holott a dolog természete szerint első helyen kebene állnia. Megoldatlanul ál! az önhibájukon kívül eladósodott gazdák problémája is, mert jórésze a mérsékelt kamatokat sem bírja fizetni. Hogy a tőkét visszatörlessze, ahhoz talán még az unokája élete is kevés lenne. Ha kereskedő, iparos a gazdasági válság következtében eladósodott, ugy hitelezői jóindulatával megegyezhet és egzisztenciáját folytathatja. Fokozottan szükséges ez a mezőgazdák számára, természetesen figyelembe véve ezen osztály és a telekkönyvi jog kü: lönleges helyzetét. A védettségi határidő közel félév múlva lejár és a végleges rendezésnek i semmi nyomát nem látjuk. A gazdatársadalom a kormányzópárt támogatásában az ígéretein kivül nagyon szerény morzsákban részesült, ennek előnyeit legfeljebb egyesek látták, akik a nép bizalmát szállították, mert mig a nép a válság következtében pusztult, maga anyagiakban évről-évre gyarapodott. Véget kell vetni már ennek a világnak. A gazdáknak öntudatosan szervezkedni kell s olyan képviselőt választaniok, aki az érdekeiért síkra is száll és a pártfegyelem nem szerelheti le őket. Az Egységes Pártban elhelyezkedett kisgazdák nem tudtak érdekeik védelmére érdemlegeset kifejteni, de aligha bizhatunk abban, hogy az úgynevezett Kisgazda Párt ezekért az érdekekért erélyesen harcbaszáll. Hiszen egyik .vezére, Ulain Ferenc kijelentette, hogy Bethlen Istvánnak az egységes pártbői való kilépése után nincs semmi akadálya annak, hogy az egységes pártba belépjen s valóban a kormánypárt és az Eckhardt-párt együttes listán in-* dul Miskolcon is. A fenti okokból kénytelen az öntudatos gazda ellenzékbe vonulni, hogy ezen oldalról harcolva vivja ki sorsának jobbrafordulását és ennek következményeként Szegeden az ellenzéki programmal fellépő és érdekeiéri küzdeni kész Bassay Károlyt kelt. hogy támosi. i szavazatával, mert a mai politikai viszonyok között és a jelenleg adott szegedi politikai körülményekhez képest benne találhatja fel érdekeinek küzdő harcosát. dör&ftd és to&rdfeimfiárvk fiől dlvatborőveket lagOVüWjan i-:é«i t 21 Borbély boröndös rátét«*»« a«;» u