Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

[935 február 24. DfTMAGyARORS74G !•••! I11UB W 1» 'BT I .H.I1—.UI 3 Szentes a szegedi orvoskamara ellen Az Orvoeszöveíség beadványa a főis­pánhoz (A Délmagyarország munkatársától.) Szentes ismét rivalizálni kiván Szegeddel. Most, hogy az orvosi kamarák felállítására vonatkozó törvény.' javaslat a parlament bizottságai előtt fekszik, Szenles megint sietve jelentkezett, hogy a délvi­dék orvosi kamaráját, amelynek székhelye min­den józan elgondolás szerint csak Szeged lehet, a maga számára szerezze meg. Ez a kívánság már határozott formában is felbukkant, még pedig Szentes közigazgatási bizottságának legutóbbi ülé­sén. A szentesi határozatról értesült az Orvos­szövctség szegedi fiókjának vezetősége, amely az ügyben a következő levelet intézte Bárányi Ti­bor főispánhoz: „A Magyar Országos Orvosszövetség szegedi fiókjának elnöksége megütközéssel vette a hirt, hogy Szentes város közigazgatási bizottságában az orvosi kamarák közeli megvalósításával kapcso­latban olyan értelmű határozat hozatott, hogy az orvosi kamara székhelye ne Szegeden, hanem Szentesen állittassék fel. Minden valószínűség szerint ugyanis a délvidéket egy kamarában egye­sitik és ennek székhelye nem is lehet más, mint Szeged. Mint hírlik, a határozat azon megállapításokra hivatkozik, hogy Szentes megyei székhely és köz­pontiasabb fekvésű, mint Szeged. Bár fiókszövet­ségünk meg van győződve arról, hogy a kamarai székhely csakis Szeged lehet, mégis szükségesnek tartjuk hangoztatni, hogy a fenti megállapítások közül azon tény, hogy Szentes megyei székhely, nem lehet érv amellett, hogy a kamara ott állit­tassék fel. Szeged, mint a kulturális életnek góc­pontja, jobban megközelíthető minden oldalról, mint Szentes. Hivatkozunk arra, hogy Szeged egyetemi város lévén, az egyetemben rejlő tudományos értékek és erkölcsi erők is feltétlenül Szeged javára bil­lentik a mérleget. Megemlítjük azon körülményt is, hogy Szegeden az orvosok száma többszörö­sen felülmúlja a szentesi orvosok számát. Fenti körülmények mérlegelésével tfiókszövet­ségünk elnöksége azon tiszteletteljes kéréssel já­rul Méltóságodhoz, hogy a felállítandó orvosi kamara ügyében hivatali áljása teljes súlyával a kormányhatóságnál eljárni szíveskedjék. Szük­ségesnek tartaná fiókszövetségünk elnöksége megkeresni Szeged város országgyűlési képviselőit is ez ügyben, továbbá, ha Szeged város törvény­hatósága sürgősen állást foglalna Szeged elvitat­hatatlan joga mellett. Fiókszövetségünknek ezen kérelmét, mely első­sorban városunknak az érdeke is. Méltóságodnak hathatós támogatásába ajánlva, hazafias tiszte­lettel vagyunk dr. Dilrói Gábor e. ny. r. tanár, fiókszövetségi elnök. dr. Beretzk Péter fiókszövet, ségi titkár." Anüg a szentesiek ítélőképességét annyira meg­2?várják a kicsinyes, lokális szempontok. Békés vármegye példátmutató okosságot tanusit ebben az ügyben. A megye hivatalos véleményét tükrö­zi vissza az a levél, amelyet egy ismert békési orvos, dr. Gáli Géza közölt a „Békés" cirnü lap vezető helyén. „Olyan orvosi kamarára gondolok — írja töb­bek között —, amelynek Békés vármegye 227 or­vosán kivül Csanád 104. Csongrád (vármegye) 154 és Szeged 217 orvosa, azaz kereken 700 orvos lenne a tagja, Szegeddel, mint természetes köz. ponttal Gyula, sajnos, földrajzi és vasutvonali helyzete miatt alig jöhet számba, mint egy nagy kamara székhelye. De a szegedi kamarának az az előnye is meg lenne, hogy benne a vezetés termé­szetszerűleg a szegedi egyetem kiváló, európai hirü, tudós tanárait illetné meg, akikhez a vá­lasztmányba társakként az egyes megyéik nemes versengéssel olyanokat küldenének, akik ethika és tudás s hosszú gyakorlati tapasztalat révén abban a kitűnő testületben is megállnák a helyü­ket . . . Én, az egyszerű vidéki orvos, a nagy, a jobb sorsra érdemes magyar orvosi rend érdekeit kell, hogy elsősorban nézzem és csak azután a — heljji szempontokat''. AO világítását, TUNG DUPLASPIRÁLLÁMPA DEKALUMEN 50R0ZATBAN kevesebb , OKnal „egtakarílés lonlcslJ ^ a lened. A -ef°;;k égek jelzik, lámpán Dekalumen-egy A GYEMÁNT-FOGSOR Irta TONELLI SÁNDOR Hosszú esztendőkkel ezelőtt mikor a mostani angol király még trónörökös volt és én is sok­kal fiatalabb voltam, mint mostanában, a pesti angol főkonzulátus egyik előkelő tisztviselőjének ajánlólevelével az én pes'i ismerősöm nagybátyjá­ná, egy igen gazdag, gyajukereskedőnek szólt, aki­nek a Lombard Streeten volt az irodája. Kicsiny, régi, százötven esztendős iroda volt, de az üz­leti tradíciók patinája fűződött hozzá. Az üzlet méreteiről elég annyit mondani, hogy a tulaj­donost saját közlése szerint vaggontételek nem érdekelték, ő csak egész hajórakományokat vá­sárolt Mindenesetre nagyon szívesen fogadott, sok mindenben, ami érdekelt, kezemre járt, hogy megliáthassaim; egyebek közöllt pedig egy este meginvitált a páholyába, hogy nézzek meg egy operai díszelőadást. Az előadás igen szép volt Bizetnek egy nálunk kevéssé ismert operáját, a Gyöngyhalászokat játszották. Tetrazzinivel és Sanmarcoval a fősze­repben. Emlékszem^ hogy1 akkoriban, nagyon fiatal fővel, két dolgon csodálkoztam. A kicsiny és kövérkés Tetrazzini. aki az indiai gyöngj-halá­szok főnökének lányát játszotta, mezítlábas sze­repében is magas sarkú szandált viselt, aminőt valószínűleg még sohasem láttak Indiában és igen tiszteletreméltó nagyságú butonok lóglak a fülében, ami szintén nélkülözte a helyzeti valószí­nűséget. A másik dolog, ami kiváltotta a csodál­kozásomat, az első emelet páholysora volt. Annyi szikrázó ékszert, gyémántot sem azelőtt, sem azóta nem láttam egy rakáson, helyesebben egy sorban. Az volt az érzéfem, hogy azok az asszonyok, akik az e'ső emeleti páholyoknak az első sorában ülnek, nem a Bizet muzsikáját hall­gatják. hanem a gyémántjaikat mutogatják. A vendéglátó gazdámtól tudtam meg, hogy Londonban ezt az első emeleti páholysort gyé_ mántfogsor néven szokták emlegetni. Minden páholy megfelelt egy-egy fognak és a fogak gyé­mántokkal vannak kiplombálva. Feltűnt ellenben, hogy egy ilyen fényes elő­adáson, amelyen jelen volt a trónörököstől és fele­ségétől lefelé Londonnak egész színe-java, — ami pedig elég nagy szó—, a gyémántoktól szik­rázó páholysorban négy-öt páholy üresen maradt. Mikor az okáról kérdezősködtem, vendéglátó gaz_ dám megnyugtatott, hogy várjak türelemmel, majd a felvonásközben szolgál magyarázattal. Az első felvonás után levitt magával az el=Ö emeleti páholyok folyosójára. Mindegyik páholy ajtaján keretben olvasható volt a bérlő neve. A névsorban képviselve volt az angol születési és pénzarisztokrácia legjava. A legérdekesebbek voltak ellenben az üres páholyok. Az egyik a Mor­ganoké, a másik a Vaderbilteké, a harmadik é» negyedik hasonló jónevü amerikai multimillio­mosoké, akik páholyt béreltek a londoni operá­ban, hogy arra az esetre, ha valamelyik család­tag véletlenül átjön Európába, mindenesetre biz­tosítva legyen a helye. Ha senki nincs közülök Londonbai1 a páholy üresen marad, a gyémánt fogsor hiányos. Ez a kis tapasztalat akkor ötlött az emléke­zetembe, mikor' olvastam, hogy á'liólag egy ion­doni kémikus feltalálta a mesterséges gyémántot és ennek a hirnek a nyomán nagy zuhanás állott be az amsterdami és antwerpeni gyémánttőzs­clén és izgalom fogta el a világnak valamennyi nagy ékszerészét. Abban a sajtókampányban, amely ennek a hirnek a nyomán megindult, nem minden ok nélkül véltem felfedezni a gyémánt­érdekeltség kezét Részben önmagukat biztatgat­ták az érdekeltek, hogy a hir nem igaz, részben a kívülállókat igyekeztek meggyőzni, hogy nyu­godtan vásárolhatnak gyémántot, mert a mester­séges gyémánt előálitása nem olyan egyszerit dolog, mint aminőnek a hirek feltüntetik és még sok viz fog lefolyni a Temzén, mire olyan mügyé­mántokat állítanak elő, amelyek keménység, fény és szikrázás tekinteteben a valóságos gyé­mántokkal vetekedhetnek. Nem tudom, hogy mi igaz a mügyémánt híré­ből, azonban őszintén megvallva az egész dolog engem egy szemernyit sem izgatott. Annyit tudok, hogy a gyémánt nem is unokatestvére, hanem édes­lestvére a grafitnak és szénnek, kémiailag semmi eltérés nincs közöttük, csak a fizikai megjelenésűk formája más. Azt is tudom, hogy már évtizedek óta kísérleteznek a mesterséges gyémánt elő­állításával és tudomásom szerint nagy hő mel­lett, nagy nyomás alatt sikerült is egészen apró szcmecskéket produkálni, — nem látom tehát sem­mi elfogadható okát, hogy valamelyik szerencsés LSPCSEI TAVASZI VASAS 1935 Kezdődik március 3-án 60 o/o utazási kedvezmény a németbirodalmi vonalakon. Mindennemű felvilágosítást nyújt a tiszteletbe i képviselő : Ouhrauer Oltó mérnök Budapest. Ter z-körut 46 Telefon: 23-9-81 ás a LEIPZIGER MESSAMT, LF.PZIG A Magyarország és Németország között létrejött utazási egyez í 'ny min­den Némator»»ágba utalónak lehetővé teszi 500 márkának megszerzését csakk stb. alakjában.

Next

/
Thumbnails
Contents