Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

ÍO UtCWAG7ARÖRSZXG 1935 renuár 6. Flütü űoromisdKon Koksszal Nagy h««r*ekU. tiszta é> gaidatAqos. BACH Szent István ter. Telefon 11-26. rr f MAI MUVESZ ím BERGZSLI A. KÁROLY A »tilt ujjáértékeléM álláfldő és Szükségszerű folyamit. A történelem periódusaival párhuzamosan haladnak az ujjáértékelés hullámai is s minden kor akkor flyftf Végleges igazolást, ha «értetlenül esik ét a századok e kései vizsgálatán. Néha ezeresztendeig is szunnyad valami, Vagy még tovább, máskör viszónt mér néhány évtized mulvá válik szükségessé á mult revíziója. A történelem ítél s az élét ez élévé*), mindig uj erőre kapó sodrában gyakran nyilvánít valamit Mfejte.sértékünek, amit holnap talán egyetlen megoldásként tartogat az emberiség számára. így szűrődnek 1« lassan a végleges értékek, melyek év» századok multán akkor is megtartják jelentőségüket, ha a kor stílemé történetesen nem kedvelne nekik, Minden uj mozgalom, mely az újdonság merós»íégével jelentkezik, a magá korszerűségén kívül fehát elsősorban is történelmi Analógiákat keres. A mult század második felének nagy antfk-reneSüáíisZ kultusza aZ ugyancsak forradalmi igényekkel féllép« naturalista stellemben gyökeredzik. Nem véletlen, hogy tüdőseik raja kutatta a klas*szikus régiség remekelt s hógy a reneszánsz művészetében 18 csak a«ok a naturalisztikus elgondolást? alkotások «ámíthattak a kor esztétáinak marsdéknélkni: elismerésére, melyek valamiképpen megközelítették vagy kiegészítették a görögrómai ideált. Az élet tökéletes megfigyelése. a hűség. a* arányok térmé*«ete» pontosaiig» voltait a mutf század kflflkttsaltiak ftélőszempontjaí s egváltilán nem számíthatott az n műrész elnevezésre. aki hrlső eksztázisában mecMedkesett anatómia diktatórikus Szabályairól, De a természetes ember kultuszának ez a zsarnoki láza áthatotta a széliem! és fárSadalffii élet e^véh rrre#nvllatkozásait !s. Amíg a mftvész*k a kfil«a világ nonfos megfigyelésével s sziib'*k!itniuk tökéletes föláldozásával míndéft képességüket a terméséét minuciózus rendinek rforodukálására fordították. addig a tudósok adsüvftjtB buzgalma a pozitivizmust emelte piedesztálra, hogv a ténvek rOckasztó tömege mellett minden egyéni iniciativfinsk alárendelt «z.erenet juttassanak. Az Irodalom. akárcsak a képzőművészet. a természettudományok játékátá. kísérleti eredménvek eszközéi váit: A Zolák. Flauberielt. Coaeourtok e«ymással versena dóitok élefbű leírásában « bizonvára fölszínes tehetség volt az. aki a nvütsgő jelenségek' ónkénvtelen rendeződésében és S7elékciójában egyiknek nagyobb művészi Jelentőséget Igyekezett tulajdonítani, mfnt a máslknak. A z iró.'akl erek szerint változatos tftrténé*ek szürke tolmácsává szegődőtt. ugyanúgy nem komponálhatott. mint a festő, nífcogv meghaml«ll*a a természetet s egvénlsége legfeljebb Csak a lárgwálasztáiban tudott némikép szóhoz jutni. ObiftkliviiáV;, knmmerV'rnélküTi fermfczetftűség, naturalizmus volt a jelszó. Másolni és nem alkcrtni, 5 hogv e törekvés mennvire művészetellenes, jzt falán éppen az apósul, 2o1a, esete igazolja, aki gyakori programadása ellenére '"ti tudott a fotografálétnaMna objektivitásáig süllyedni. S i«v jártak a képzőművésze* Is. Aü imnresszlonlzm««, ha naturalista talaj!»ati fft-ökerezlk is, a szubjektum első fölszabadulását irvnft 9 természet szolgaságának Igája alól. A •«''rfFtr''. í<Íé<'=el szemben előtérbe helyezi a mesr) •';«( c ha belső érlelem szerint nem is, de felületben művészetének eíységes jelleget ad. A szinsk értékét, tüzét. eg>-ensulyát m?" c 'öifédezt a sfiflíket minden forrni főié fr^fől látást.. Kz a mozgalom terméíyeffí*fl at. Irodalom területére is s a mrime^tnn eiménv, a plllanatszülf valóság moz^i'Mat frtlr<tgvopnik a köllflk l'art fiour l'art cser«"1-- ' léiben i« A irlenségek a pillanatok süeszéIvének füagvénveí. a tárgvak szépsége vagy értéke beállítás, világítás dolga. Ami ma Szürke, érdektelen tömeg, holnap . nap érintésére színek orgiájává bomlik. S Ify bírálandó el az emberi élet értelme 1«. Minden relatív. Carpe diem. Elpuhult, dekadens császártsori hangulat. A tőrténelem végsőkig fokozza meddőségét, hogy uj szellemnek ,uj termékenyül/snek adjon helyet. A natufalistia-impresszlonista, individualista-kapitalista liberál-detnokrata a főként humanista ember metrende«? a TilAftSriéneleiii 1 gyobb Míttegmészáriását, hogy Vér, agyrrfő és saAgyfflrkez« hit árán végre pontot tehessen á kiélt, esődbe jutott peried«« után. A háború infernói borsaim« határt szab a lassú polgári rothadásiak, s rákényszeríti a jajveszékelő embert, hogy radikálisan szakítson mindennel, ami ennen imtltjáhtws fűzi. öe a-z uj kezdet nehezen indult. A MbomutÁin ember iMfifeitorMm kapkodo+t Mnonytalain lövőié ntén s zavarában fölidézte még«9vi»®er a 19. Százai? Msérteteít. De csak azért. hr<ry me?thnrcolja, kicsúfolja Őket. Igv szfileftefe meg a« iímnsok. A leszámolás e kegveflen éü-st-halál harcában bonéasztalra kerültek a kihűlt s föllniekciózött ideálok s míg a tfimeg dzsessziel és a lánckereskedés effVTe ragadozóbb if«almával zsongitofta földúlt idegrendszerét. addig költők. tudósok, mfivé«»ek és politikusok tanakodtak tétován a foltosodó hulla fölött s nem tudták, hogv mihez kezdjenek A költfl dadogott s ijedtében elfelejtette a szavrik jelentését Is. vagv uj hangsorokat talált ki világundora kifejezésére, A művész összezagyválta a formákat s unalmas filozófussá komplikátódott. A tudósban összeomlottak a cédulavárak, mielőtt végső eredményekhez juthatott volna. A politikus pedig ijedten futkosott egyik világnézeti lehetőségtől a másikig S hol mint próféta. hol mint panamista tüntette ki magát. Orvosok. kuruzslók és halottkémek rikoltoztak bele a hangzavarba, mert a bomlás e felelőtlen félhomályában mindenki szóhoz juthatott, aki, ha nem is meirváltást ,de legalább is megoldást igért. A törekvések özönében megszédültek a szilárdabb Mapokoa álló művészek is. SgVík a logika és a ráció ellen tüntetett s a szabad. ösztönös assz»ciációs képességet kiáltotta kí a művészet egyetlen forrásává. S olyan asszociációs mutatványokkal szórakoztatta környezetéit, hogy senki sem mert egyedül maradni az ösztöneivel. A másik' romantikusnak bélyegzett mindén esetlegességet, minden látszatot s á dolgok „dinKansich"-jét erőltette pikturává. A harmadik letépte a színeket a jelenségekről s mint önállósult srinartista pazarolta a festéket. A többiek pedig vagy lefaragták aZ „egyéni jelleget" az emberi ábrázatról s múmiává uniformizálták, vagy egységes színhatások érvényesítésével mosógatődeszkává szürkítették a fölborított tájakat. A lényeg pedig az volt, hogy az emberek nehezen tudtak elszakadni attól a kiiHurtlpUstól, mely pozitívnak, reálisnak, sőt természettudományosnak vallotta magát. A materializmus Ingott meg a vllághábomutánt ember lábai alatt s egyelőre kétséges volt előtte, hogy lesz-e számára valaha is kiút, ha az anyag is bizonytalan alapnak bizonyuL Ilyen előzmények után indult meg az uj folyamat. mely miután fölismerte önmagában is az uj szellem szimptómáit, analógia kereső utján részint a középkorra, részint pedig azokra a korokra bukkant, melyek a mult század értetlen ítélete alapján kényelenek voltak megelégedni a „primitív" jelzővel. Az ujjáértékelés munkája újból megindult s mlg a művészek egyre lelkesebben figyeltet föl a hit s a belső látás átszellemült vízióira, addig a tudósok is elszakadtak a pozitivizmustól s egységes szemlélet, magasabb értékítélet alapján szelektálni, summázni törekedtek. A későreneszánsz ideáljával szemben egyre meglepőbben igazolódták a trecento és a középkor alkotásai s a lassan átalakuló élet is egyre sürgetőbben követelte azoknak » kereteknek a megvalósítását, melyek a középkorra voltak jellemzőek. Ha más eszmei tartalommal telítődtek is meg, az elmúlt esztendők mégis csak a korporativ, az uniformizáló s a mindenképpen valami nagyobb szintézis megvalósítása felé haladtak. A relativista gondolkodással szemben szükségessé vált az abszolútabb életlátás s ez természetszerűleg formálta át a művészek tevékenvsé"« Is. Az atmoszférikus Játékok helyett belső 'Ártalomtól fűtött kompozíciók kérdtek főltünMízni. A polgári jólét dokumentumait, az édeskés csendéleteket s az unalmas hangulatn tájképedet már a laikus izlés is száműzte körébfll s eh elvett tiszta, a íreometrikns nagyvonalúságra törekvő uj építőművészet remekeinek megfelelő, konstruktív piktnrát követelt. Anyagszerű Mg lett a Jelwró s az uj fölfedezés «Tőmében a* építőművész a vasbeton, a szobrász a tapintható, a festő pedig a látható világ formaskálájának öntörvénvű kiteljesítését tűzte ki céljául. Közösségi hit befolyásolta e művész fantáziáját s a természehitánzö. reproduktív művészet helvett. a teremtő, kreatív mü^*szetnek biztosított föltétlen előnvt. Már nem mosolyogta le a ,.prim5Mv" művészt s „elrajzolá-i saíhen" nem a tMás hiánvát, hanem stílust, a lelki élet természetes Önkifejezését látta. Igv rehabilitálódtak a néni és őskori művészi termékek Is. Mert ahogy a művész Bizánc, a középkor s a trecento formalátásában kereste a maga emberi és művészi Igazolását, ugvanugv a tndománv Ts s Kezdet forrásaihoz zarándokolt s a nreWstőria. a dolgok megindulásainak törvénvelt kutatta. Tgv ígveke»ett támogatást nwltanf ftnkánvtelenüT Is a tudomány a megtévedt embernek A népf Wek s a Primitív ember történetének föltárása féllemeddig programadás is az ni ember számára. De ezt célozták a summázó munkák is. melyek" a véetelenre dagadt adattengerből csak a legszfiikséíresphhekfcel akarták megterhelni *z induló vándort V középkor nagy summázó?, a« Izidorok", a Bédák, a Szent Ágostonok jutnak" eszünkbe e modern szintézis láttán, mert miként akkor, ugy most fs az a cé! lebeg az összegező előtt, hogy a szét bomló adatokat egvségbe mariolja ftssze a maga világnézetének égisze al«tt. Tcv születnek meg a világtörténelmek. melvefc hovatovább errvetlen zsebkfvrrvwé szűkülnek, a szellem eevre magasabb régióikba menekülő szempontjai szerint. C«afc a 1énvea a fontos, a Járulékok ZaVariSk a tisztánlátás* Bízoíivos fénverflVet e1 kell hsu-eifroirrtfl a kutató embernek, hogv vonalakat, sfllnonkaf tudjon kibámoznf az esemánvek ^narebísíából. S ngv-nlgv íár el a művész Is. Sfilít-M. Elszakad a természettől, a részetek meffrzédltfl bizonytalanságától s csa'r lelftll írt. imí mond^nlvalőla vagv hite szempontiíhól döntő Ahogv az uj plakáton Is csak a Jellemző gesztus, a lelletnz« ezlnfolt a szuggesztív, vagyis anyagszerű, az egyéb területeken munkálkodó művész is a hozzá közel álló közösség világképének papja s narrvonalu lolmácsa. f Folytatjuk). E

Ü iqediek találkozó helye az _ ián Király szálloda sa^. T' Nyugati pályaudvar ma'.Utt.) — Telefon ant«rurban) 203—43., 294—34 — Sürgönyeim • HOTELIST. 1 SsobóiAU árút mérxélceUUH. B lapra hivatkozók 20% engedményt kapnak Központi lUté», folyó hideg-meleg vU, Utt, telefonos szobák, h Telje« komfort. s [• A szállodában étterem, kávéház és nmerlc&n bar