Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

T935 faníiSr Ö: DTTM * RT X Bánffy Miklós uj regényéről, uj drámájáról és a szegedi Ember tragédiájáról beszél Budapest, január. (A Délmagyarorszdg mnnkalársától.) Izzó nappali fényözönben, halvány bowilatban egyformán, rendületlenül állnak az értizedes kövek a Reviczky-urcában. ódon paloták ötét patinájából elökeló csend árad és az egész ucca mintha régmúlt idők álmai között szunnyadna. A nagyvárosnak ide csak átszűrt hangtöredékei tévednek. A Reviczky-ncca egyik patinás palotájában lakik gróf Bánffy Miklós. Szegeden élénk emlékezetben él érdekes, markáns alakja. A nyáron mint „Az ember tragédiája" dómtéri előadásának főrendezője gyakran tünt fel az uccákon magasra fésült deresedő hajával, vadászkabátjával, villogóan érdeklődő tekintetével, vidám mosolyával. Még alig ült el a zaj, a szabadtéri játékok sikereivel még hasábokban számolt bo a külföldi sajtó, gróf Bánffy Miklós a rendezői babérokat már ujabb, nagy írói sikerelkel tetézte. Megjelent a könyvpiacon a szezon egyik legnagyobb regényszenzációja: a „MegszámláttattáV'... És Bánffy gróf egy szép kor, vidám életének ihletett poétája, aki a múlt véréből, velejéből vetett lángot egy Iwldogtalam kor töprengő emberei számára, ezzel a regénnyel még fénvlőbb je.zést adott nevének Bánffy Miklós, akit a Beviczky-uccai palotában felkerestünk, elvonulva él. Méter magas könyvhalmazok meredeznek a divánokon, a polcokon, az Íróasztalon a rajzasztalon. Aki belép, nem tudja: mit lessen el gyorsabban ebben a nagy vegykonyhában, a kéziratot-e, amely az Íróasztalon púposodik, vagy legújabb szemináriumait, amelyeknek érdekes vázlatai már széjjelszórva fekszienek vonalzók, ecsetek, ceruzák társaságában a tervező asztalon. Bánffy gróf derűs, aranyos, kedves- Az ősök, nemes nagy urak büszkén néznek le a falakról. Törökverő vitézek, kemény tartású férfiak, gyönyörű asszonyfejek, biedermeier szépségek elefántcsontminiatürökben mosolyognak le, arcukon valami szét nem bontható, meg nem nevezhető bájjal. Mindenütt puha fotelek, meleg lakályjsság: az srnapi dolgozóasztal előtt az elmaradhatatlan tálca tea. Minden lakás magán viseli lakója természetét. Itt pedig az öröm, a harmónia, a derű pillant az emberre, valami jóleső örök otthoniasság pedanteria nélküli bohém szeszélyesség, szív és megértés, irodalom és művészet, évszázados krultura és a „kegyelmes ur", aki mindég mindenben, mindenütt — ember. Beszélgetünk uj könyvéről. — Már uj regényen dolgozom, — mondja Bánffy Miklós. Valahogy folytatása lesz a most megjelent Megszámláltattál-nak. Ugyanaz a milliő, ugyanaz a kor. Ez a regényem is valószínűleg terjedelmes munka lesz, — folytatja gróf Bánffy és derűsen nevet. Nem tudom, de érdekes jelenség ez nálam, hogy minden megnyúlik, megnő a kezem alatt Ha rajzolok és alakok, fejek formái alakulnak ceruzám nyomán, azt veszem észre a kora-renaissance vonalai stilizálódnak ki lassan arcokra, alakokra: megkarcsusodik, tuldimenzionálódik a rajz. Ugyanígy vagyok az Írással. Ha hozzáfogok a munkához, a kontúrok kitágulnak, ez rseménvek birtokukba vesznek, terjed tágul a keret és rohan ujabb és ujabb látomások felé a képzelet... — Ebben a pillanatban ki dolgozik: az iró, a művész, vagy a rendező? — kérdezzük. — A regény erősen halad, de jól halad a „Nagyúr" című Atilla-drámám «zrenáriuma is. Kolozsvárt a magyar színházban fogják előadni márciusban és engem kértek fel a rendezésre. A díszletek tervein most dolgozom. Dus indokinai motívumokból felépített pompás trónterem rajzát mutatja a tervoaőw&vésí. Lépcsők, monumentálig arányokban dominálják a teret és a hun pompa, ázsiai álom, ősi költészet csodálatos visszasejtége valóban grandiózussá teszik ezt a legújabb szcenáriumot is. Királyi pompát Attila korában csak olyan igazán zseniális művész tudhat érzékeltetni, aki a költői és képzőművészeti képzelet kifürkészhetetlenfil rejtett utain annyi ihlettel jár, mint Bánffy Miklós. A cseresznyepálinka finom illata párolog a kedves meleg szobában, nedve vígan villog a pohárban. Nyári emlékek ébredeznek. — Mily gyönyörű volt ez a nyár — révedezik Bánffy. Mtinka, tömeg, siker, világforgalom, világhírnév ..., ahogy utólag látom a dolgokat es amilyen jelek hozzám érkeznek, sokkal jelentőségtel jesebb volt ez a siker, mint ahogy ezt bármelyikünk, aki otf égett a munka lázában Szegeden, álmában is elképzelhette volna... — Minden vágvam. hogy ismét önök kőzött lehessek, önökkel dolgozhassam. Nagvon szép volt. Ki is kell jelentenem, nem vállalok másért és mással semmi rendezői megbízatást Szegeden csak az én kedves társaimmal, akiknek nevéhez fűződik a nagyszerű eredménv. — Sok volt a munka Az ember tragédiája előadásáért és amellett mégis szorgalmasan írogattam refénvemet is... A „Megszámláltat, tál" utolsó oldalai feHeménvei már ..Az ember tragédiája" atmoszféra iában mélvültek el. — Meddig irta regénvét. mikor feíezte be és mi volt első dolga a hefeiezés után? — 1932-ben kezdtem el és 1934-ben, pontosan szeptember 5-én feieztem be — mondja Bánffy gróf. Akkor borzasztóan iól éreztem magam. — nem tagadom — boldog voltam... Valami igen kedvessel és ióval akartam megajándékozni magam. Az egvik moziban adtak egv mulatságos trükkfilmet. Már régen izgatott. Elmentem és végre én is láttam, hallottam: „Nem félünk a farkastól..." Jó ajándék volt ugv-e? Olvan jóízűt kacagott hozzá, mint a ffvere. kek. Még a komoran tekintő ősöknek a falon ís — ugv látszott —, mosolyra rándult a szájuk swslete. Ezután hirtelen csend lett. Eav utolsó kérdéssel búcsúznom kellett. Irodalom? — Engem csak az erdélvi Irodalom fofTalkorfat — mondta m^ffffvőződött, mélv komolyságai a legszebb erdélvi regény irója — és az erdélvi írók érdekelnek. Velük élek, velük lélekzem. Mi tarthífc ébren a Magvar Időt, az Erdélvi Hellkom tábora őrzi az erdéTví lélek gvöngvöző költészetét, szavaik kincsét, érzésük melegét és testvériességét, azt a tüzet, amelvre vigvázni kell... És Bánffv Miklós gróf szeme távolra csillog, mintha messzeségen, ködön át ís vigvázná a bércek alián énekelve kulcsolódó testvéri tábort. A z iró. az írókat... — Mily jó az erdélyi íróknak... — mondjuk. — Nekem mo»f már két szívügyein van: — feleli — az Erdélyi Helikon és a szegedi szn. had téri játékok..; - U Kéz« és Qéohwzésf 2KSSKK nlenián leoriutánvosabbaa ég legszebb kivitelben ké szit MULLSR ERZSI Olzirovilky u. 20. I. em TÜZELŐANYAG O T ffi'ít Sternbera Zolán *p?:*u és !0iel4anyagk«mh«dé, Ráköcxl.tér. (M«rel a.ésTörók u.sarek) Tel. 32-97. Nedves, hideq időben NIVEA Ápoljuk arcunkat és kezűnket NIVEA-CREME-eL Niv&a-Creme ára dobozban: P ~ -50, 1'-, 2 Nivea-Creme ára óntubusban P 1- . 1-60 DIVATOSEVEGES Szilveszteri cflivatriport A Szilvesztert nyugodtam hasonlíthatjuk — far* sangi divatbemutatóhoz. Budapest egyik előkelő kaszinójában töltöttem Szilveszter első felét, ahol valóban egész divatbemutatót volt alkalmam látni. A fényesen kivilágított, nehéz kristálycsilláros, puha perzsaszőnyeges hallban, ahova a tánczene csak halkan szűrődött át, egy kényelme« plüss fotelben szemléltem a színjátékot A meleg, fojtő atmoszférában, amely a tánc és az újesztendő előtti hangulatban kellemesen izgalmas volt, a hölgyök különösen kedveseknek, elegánsaknak és finomaknak látszottak frakkos gavallérjaik oldalán. Az első, egyik legszebb toOctt» volt egy ha'vány kék cloqué nagy esti ruha, egészen testhez simuló, szűk, hosszú, parányi uszályos aljjal, a kivágás elől gömbölyűén, hátul mély dekoltázsban futott, melyet másfél tenyérnyi széles halványkék tüll rüss szegélyezett, középein sötétkék apró virágokkal Hozzá viselt a hölgy a ruha anyagából készült magas keztyűt tüll szegéllyel. Általában a tüll kombináció nagyon sok ruhán szerepel a farsangi divatban. Sok. a fekete ruha rózsaszínű tüllel. Ennek két variációját láttam. Az egyik fekete nagy esti ruha mély kivágását körülövezte egy erősen keményített, elálló rózsaszín tűllfodor. amely három helyen igen ügyesen volt lefogva fekete pántokkal. A másik fekete crepp se' ruhához rózsaszín apró tüll fodrokkal összeállított belépőt viselt a hölgy nagyon sikkesen. Sok taft moiré ruha, főleg sötétkék és rózsaszínben. Ezek a steif ruhák erősen húzva vannak derékbfrl és vállat alig takaró kivágásokkal kedvessé teszik viselőjét. Fehéret aránylag keveset láttam. Három-négy crep satin, egy-egy taft, 4a korántsem olyan nagy •""'•át, mint tavaly volt. Azonban volt egy gyönyörű fehér velonr-siffon ruha, aminek első példányát Darvas Lilin volt alkalmunk megcsodálni a Fészek-banketten: a ruha négyszögletes kivágását, mely hátul mélyebb dekoltázsban végződik, elől négysarkos, steppel* gallér szegélyezte és remekvonalu, .egészen szüfc alj derekát egy vastag aranyzsinór, elől megkötve övezte. Mondanom sem kell, hogy a fekete estélyi ruhákban tobzódnak a hölgyek. Uszályos, gloknis, strassal és csipkével kombinálva. Nagyon kedves volt a pasztellkék .csipkeruha, amelynek egyszerű angolos fazonjánál fogva volt oly vonzó halása. A nyaknál kis bubigallér «trassagombbal, egészen rövid, szük ujjakkal é« a JlOszszu ,gloknis alj derekán egy strasszcsattos fiwel. Különösen fiatalos volt és nagyszerű megoldás különösen egy olyan csipke ruhára, amelyet már régen viselünk és nem találunk megfelelő fazq£tj*á. A belépők legnagyobb része tollból készül, mindig elüt a ruha színétől. Nagyanyáink tollboáit nyugodtan lehozathatjuk a padlásról, most ismét divatosak lettek. Nagyon bájos volt egy fekete estélyi ruhás fiatal lány apróvirágos rózsaszínű belépő jéveL Fejdíszt is láttunk, főleg strasszal díszített és fémes reifokat, a fonott copf, már kevésbé divatos. Ékszerben pedig, minden, ami valódi, az divatos. Persze a strasszot is viselik nagyon, de jobb ma egy solitaire, mint holnap egy strassj.., Dr. Dévainé Erdős Böske DIVATPOSTA Árvácska. Kék nagyon divatos az idén és ha stilruhaszerüen akarja megcsináltatni, vegyen halványkék taftot, s azt diszitse finom rózsaszínű virággal. Belépő nem fontos. Tisztviselőnő. Bizony a zöld, mint estélyi szín, nem valami divatos, de azért látni elvétve. Ha jól áll, hordja nyugodtan Arany vagy ezüst virággal diszitse, esetleg gombbal és övvel. Nem baj, ha angolos a fazon, csak hossza legyen. Mennél egy| szerubb, annál szebb.