Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-24 / 20. szám
# W. f fÓ35 Januar 24: P ff C MAGYARORSIXG Kegyetlen apagyilkosság Apátfalván A két ftu 80 pengő miatt tejszével megölte Nagy Dudás Isívánl — A holttestét elásták, vagy a Marosba dobták (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Megdöbbentő 'apagyilkosság tartja izgalomban Apátfalva községet; két elvetemült suhanc meggyilkolta hadirokkant édesapját Nagy Dudás István 56 éves apátfalvi mezőgazdasági munkás ötéves hadifogságából. mint rokkant került haza. azóta együtt élt feleségével. Farkas S. Rozáliával. 22 éves ü á n o s es 19 éves Imre fiával. A két fiu dologkerülő volt; az apa emiatt sokat pörölt velük. Január 5-én az idősebbik fiu az apátfalvi csendőrségen bejelentette, hogy apja eltűnt hazairól. . ' • • • - r. 'Az eltűnés eleinte nem keltett feltűnést, mert Nagy D. István néha csempészuton járt és ilyenkor több napig távol volt otthonától. Azt is gondolták, az öreg gazda Szegedre ment, hogy tüdőbaját kezeltesse. Ennek ellenére a csendőrség a legnagvobb titokban nyomozást indított és a szóbeszéd is megindult a községben. Arról beszéltek a faluban, hogy a két fiu az eltűnés napján gödröt ásott a kertben. > Egyesek hangos veszekedést hallottak Á csendőrség a nyomozás során a konyha ajtaján és a kannákban vérfoltokat fedezett fel. Amikor a kisebbik fiu elszólása a csendőrség tudomására jutott, elérkezettnek látták az időt a Nagy-fiuk őrizetbevételére. Ma reggel a csendőrőrsre kisérték a két fiút és édesanyjukat. A csendőrségen rövidesen megtört Nagy Dudás János és bevallotta, hogy január 8-án a fconvhából kifele •ártó édesapját fejszével hátulról leütötte. Előzőleg veszekedés volt közöttük, állítólag azért, mert Nagy Dudás István nem volt hajlandó megtakarított 80 pengőjét fiainak átadni. — Az öreg elvágódott, egvet hörgött, azután vége volt — mondotta a gyilkos fiu. A gyilkosság alatt Nagy D. Istvánné a szomszédszobában tartózkodott, hallotta a történteket. de mintha semmi sem történt volna, nyugodtan lefeküdt. Másnap reggel a fiuk kivitték a holttestet a kamrába, ahol lepedővel és zsákkal letakarták. Nagy D. István holttestének eltüntetését a két fiu különbözőképen adta elő. Nagy D. Imre szerint apját a kertben ásták el, Nagy D. János azonban azt vallotta, hogy a holttestet talicskán a Maros part- „ jára vitték és bedobták a folyóba. Egyelőre még nem sikerült megállapítani, melvik fiu mondott igazat. A kertet hótakaró bori! ja. ami megnehezíti az ásási munkálatokat. özvegy Nagy D Istvánnét a csendőrségről elbocsátották, a két fiát őrizetbe vették. Szeged elsőrendű érdeke a modem strandfürdő megépítése Szerdán ankétot tartottak a városházán Sürgősen el kell készíteni a terveket, kölcsönt kell szerezni és meg kell szüntetni az újszeged! park kasztrendszerét (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Pálfy József polgármester, aki polgármesteri programjába iktatta a modern szegedi strandfürdő megalkotását, ebben az ügyben szerdán délután ad-hoc bizottságot hívott egybe. A bizottság előtt a polgármester kijelentette, hogy megítélése szerint Szegednek főképen idegenforgalmi szempontból van eloddzhatatlanul sürgős szüksége a modern strandfürdőre, mivel jelenleg a szabadtéri játékok jelentik az egyetlen idegenforgalmi attrakció. Ezután a polgármester felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekre választ kért az ad-hoc bizottságtól. Kérdései a kővetkezők voltak: 1. Jó uton jár-e a város hatósága, amikor a strandfürdőről azt a véleményt vallja, hogy azt meg kell végre valósítani? 3. Időszerű-e most a strandfürdő tervének megvalósítása? 3. Helyes-e és időszerü-e, ha a Tisza ujszegedi partjára kiadott parthasználati engedélyeket már most visszavonja a város, mivel az egész ujszegedi partra szüksége lesz a létesítendő strandfürdőnek. 4. Az ad-hoc bizottság a következő négy megoldás közül melyiket tartja a legalkalmasabbnak: a) a város maga csinálja meg a strandfürdőt és azt házilag kezeli; b) a kérdés megoldását részvénytársaságra bízza és ebben a részvénytársaságban jelentős érdekeltsget vállal; c) átadja-e a megoldást egy magánérdekeltségnek; d) a SzUE-val és a Partfürdő Részvénytársasággal közösen vállalkozik az uj strand megteremtésére és fenntartására. 5. Szükségesnek tart-e bizotts'ág átmeneti időszakot és átmeneti megoldást, esetleg egy észtéreAz Ady-kérdéstől Révész Béla jelentőségéig* Irta VÉR GYÖRGY A magános költő elindult a mozdulatlan költő JeKL Hosszú évek élrelő csöndje után — amelyet csak egy-egy ritka kötet elmélyülő munkája, ünnepi elkészülése és esményes megjelenése kapcsol a zürös-zajos élethez — költészetének hullámvertenapsütötte szigetéről, költészetének magavállalt fogságából elindult a« őrök Ady félé, — és elindult önök felé. Elindult, hogy négy kötet Ady-éhnényén és emlékén tol az élő szó lélekzésévél megint elhozza azt az életet, azt a korszakot és azt a tőrénelmet, amit Ady Endre jelent. A mozdulatlan költő uj fénye csillan Révész Béla szavaiban — és egy elvert korszak, amelyből ma már csak Ady Endre él. — Mert korszakot és történelmet őriz, magyaráz, világit: Ady Endre élete és Révész Béla költészete A halhatatlan költőt őrzi á magános költő, akinek barokk-poinpáju hidjai vissznek vissza egy ország lázas és lázadó ifjúsága, egy nemzedék villamos progressziójába. örök költő, aki a haladáshoz vezet — vissza.* Nem feladatom ezen a helyen és ezekben a sza vakban, hogy választ keressek arra a most oly sokszor fel-feldobott tételre: mi az Ady-kérdés és — van-e Ady-kérdés. Nem feladatom, hogy szembeszálltak Don Quihote-i szélmalom-hőstettekkel: szóljak arra a körmönfont és alázatoskodó Anionius-beszédre (Cézár letakart holttestével a római fóru• Bevezető előadás a Magántiszvtíselők Szövetsége szegedi csoportjának vasárnapi Ady— Révész irodalmi estjén. mon), hogy má az „átértékelt Ady", „mit kell átértékelni" és szabad-e, lehet-e „átértékelni", átértékelni a mozdulatlan költőt, a halhatatlan korszakot, — amiből mára csak Ady él heroikus lázadással, korszakot teremtő zenéjével, egy egész harsanó, villámló zenekarral a literatura halk hegedűi, holdvilágos hárfái, recsegő trombitái és puffogó nagydobjai között! E ministrálö minőségben mégis emlékeznem kell azokra a sokáig kisérő szavakra, amelyeket néhány év előtt Benedek Marcell — ez a finom látású esztétikus, ez a francia-kulturáju irodalomtudós és humanista lélekzésü író —, Benedek Marcell mondott néhány év előtt egy ilyen Adymegmozduláson, egy lelkesítő irodalmi estén Pesten. Ez a halk szavú és ftnom szellemű pedagógus-tanár ezt mondta azon az estén: — Ady Endre nevét kimondani még mindig tüntetés! Ebben a korszaktól, történelemtől és haladástól kiszakadt életben, ebben a vissza-visszazuhanó, gyújtogató pernye-ködben és ebben a „kettészakadt", sőt szétszakadt irodalmi életben: még mindig tüntetést jelent Ady Endre neve. költészete és élete. Mert Ady Endre több, mint nagy költő, forradalmas-alkotó, lázadó művész, ritmusl-taktusttempót teremtő költő, — több mint uj falakat döntő író, akitől uj szavakat lendültünk tanulni a nagy magyar orkeszterben, aki hidat teremtett, csoda-hidakat a magyar mezőktől a barbizoni-erdőig, — aki uj hangszereket és uj hangrendszereket nyitott fel a magyar dalok felzengő kórusába«, — Ady Endre több, mint teremtő, ujitó, győzedelmes költő, — több mint bronz és több, mint tér, — — Ady Endre zászló egy korszak harcaiban, levegő egy kincses tárnában, lélekzet a fojtogató karokban, — Ady Endre lobogó egy nemzedék lobogásában, egy ifjúság patetikusan gyönyörű tüzeiben ahol büszke és kipirult seregek dobbannak és menetelnek a haladás naptféisye felé. Ady Endre: tüntetés és lobogó, politika és hitvallás, küzdelem és szívdobogás, szellemiség éa lelkesedés, fellobogó tüz és felszántó vihar, — Ady Endre: egy nemzedék és egy ifjúság szive és lelke, szelleme és élete! Egy nagyszerű kor teremtő és halálraítélt utolsó éveinek legszebb csúcsa, előreszólitó centruma, lelkiismerete, motívuma, kifejezője és kívánsága: Ady Endre. » Ezt a költőt, ezt a lobogót hozta el költői ma-" gánosságának szigetéről Révész Béla, aki talán utolsó társa és embere annak a lázas korszaknak és megszépítő világnak, amit Ady Endre élete jeleni Közelről látni és vele-élni ezt a harcos, Keserű, történelmi életet: keveseknek adatott meg éa kevesek egyéniségének gazdag jutalma. A „Három lIolló"-tól a párisi bistróig, a pesti redakciót ól a rue de Constantinople-ig, a hortobágyi álmoktól a Gare Saint Lazare világot nyitó, nyugtalan világáig — ezt őrzi, ezt viszi ég ezt költi Révész Béla egy rezdülő lélek, egy mélységes líra elvonult írói egyéniségében. Révész Béla helyét kijelölni az uj magvai irodalom legszebb fejezeteiben — nem valók e ministráló szavakba. És talán nincs is erre szűkség azok számára, akiknek még mindig a legszebb premiert és a legmelegebb eseményt jelenti a könyvek forgatása és Írások megismerése. És ezt a feladatot elvégzik az Ítélkező biró- és végrehajtó rendőr-irodalomtörténészek, — érettségi tétellé és kisfaludytársasági tagsággá dolgozva fel írót és élményt, hivatást és hatást, próbálkozást és alkotást. Kosztolányi Dezső „Szegény kisgyermeke" így mondja el ezt a kegyes és áhítatos törvényszéket; ,,Menj budapesti bús redukciókba, Némán takard fel szóló sebeid, Meni a New-Yorkba s kávéházi morvát«j