Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-24 / 20. szám

# W. f fÓ35 Januar 24: P ff C MAGYARORSIXG Kegyetlen apagyilkosság Apátfalván A két ftu 80 pengő miatt tejszével megölte Nagy Dudás Isívánl — A holttestét elásták, vagy a Marosba dobták (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Megdöbbentő 'apagyilkosság tartja izgalomban Apátfalva községet; két elvetemült suhanc meggyilkolta hadirokkant édesapját Nagy Dudás István 56 éves apátfalvi mezőgazdasági munkás ötéves hadifogságá­ból. mint rokkant került haza. azóta együtt élt feleségével. Farkas S. Rozáliával. 22 éves ü á n o s es 19 éves Imre fiával. A két fiu do­logkerülő volt; az apa emiatt sokat pörölt ve­lük. Január 5-én az idősebbik fiu az apátfalvi csendőrségen bejelentette, hogy apja eltűnt hazairól. . ' • • • - r. 'Az eltűnés eleinte nem keltett feltűnést, mert Nagy D. István néha csempészuton járt és ilyenkor több napig távol volt otthonától. Azt is gondolták, az öreg gazda Szegedre ment, hogy tüdőbaját kezeltesse. Ennek ellenére a csendőrség a legnagvobb titokban nyomozást indított és a szóbeszéd is megindult a község­ben. Arról beszéltek a faluban, hogy a két fiu az eltűnés napján göd­röt ásott a kertben. > Egyesek hangos veszekedést hallottak Á csendőrség a nyomozás során a konyha ajtaján és a kannákban vérfoltokat fedezett fel. Amikor a kisebbik fiu elszólása a csendőrség tudomására jutott, elérkezettnek látták az időt a Nagy-fiuk őrizetbevételére. Ma reggel a csendőrőrsre kisérték a két fiút és édesanyju­kat. A csendőrségen rövidesen megtört Nagy Dudás János és bevallotta, hogy január 8-án a fconvhából kifele •ártó édesapját fejszével hátulról leütötte. Előzőleg veszekedés volt közöttük, állítólag azért, mert Nagy Dudás István nem volt haj­landó megtakarított 80 pengőjét fiainak át­adni. — Az öreg elvágódott, egvet hörgött, azután vége volt — mondotta a gyilkos fiu. A gyilkosság alatt Nagy D. Istvánné a szom­szédszobában tartózkodott, hallotta a történte­ket. de mintha semmi sem történt volna, nyu­godtan lefeküdt. Másnap reggel a fiuk kivitték a holttestet a kamrába, ahol lepedővel és zsákkal letakar­ták. Nagy D. István holttestének eltüntetését a két fiu különbözőképen adta elő. Nagy D. Imre szerint apját a kertben ásták el, Nagy D. Já­nos azonban azt vallotta, hogy a holttestet talicskán a Maros part- „ jára vitték és bedobták a folyóba. Egyelőre még nem sikerült megállapítani, melvik fiu mondott igazat. A kertet hótakaró bori! ja. ami megnehezíti az ásási munkálato­kat. özvegy Nagy D Istvánnét a csendőrségről elbocsátották, a két fiát őrizetbe vették. Szeged elsőrendű érdeke a modem strandfürdő megépítése Szerdán ankétot tartottak a városházán Sürgősen el kell készíteni a terveket, kölcsönt kell szerezni és meg kell szüntetni az újszeged! park kasztrendszerét (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Pálfy József polgármester, aki polgármesteri program­jába iktatta a modern szegedi strandfürdő megal­kotását, ebben az ügyben szerdán délután ad-hoc bizottságot hívott egybe. A bizottság előtt a pol­gármester kijelentette, hogy megítélése szerint Sze­gednek főképen idegenforgalmi szempontból van eloddzhatatlanul sürgős szüksége a modern strand­fürdőre, mivel jelenleg a szabadtéri játékok jelen­tik az egyetlen idegenforgalmi attrakció. Ezután a polgármester felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekre választ kért az ad-hoc bizottságtól. Kér­dései a kővetkezők voltak: 1. Jó uton jár-e a város hatósága, amikor a strandfürdőről azt a véleményt vallja, hogy azt meg kell végre valósítani? 3. Időszerű-e most a strandfürdő tervének meg­valósítása? 3. Helyes-e és időszerü-e, ha a Tisza ujszegedi partjára kiadott parthasználati engedélyeket már most visszavonja a város, mivel az egész ujszegedi partra szüksége lesz a létesítendő strandfürdőnek. 4. Az ad-hoc bizottság a következő négy meg­oldás közül melyiket tartja a legalkalmasabbnak: a) a város maga csinálja meg a strandfürdőt és azt házilag kezeli; b) a kérdés megoldását részvény­társaságra bízza és ebben a részvénytársaságban jelentős érdekeltsget vállal; c) átadja-e a megol­dást egy magánérdekeltségnek; d) a SzUE-val és a Partfürdő Részvénytársasággal közösen vállalko­zik az uj strand megteremtésére és fenntartására. 5. Szükségesnek tart-e bizotts'ág átmeneti idő­szakot és átmeneti megoldást, esetleg egy észtére­Az Ady-kérdéstől Révész Béla jelentőségéig* Irta VÉR GYÖRGY A magános költő elindult a mozdulatlan költő JeKL Hosszú évek élrelő csöndje után — amelyet csak egy-egy ritka kötet elmélyülő munkája, ün­nepi elkészülése és esményes megjelenése kapcsol a zürös-zajos élethez — költészetének hullámverte­napsütötte szigetéről, költészetének magavál­lalt fogságából elindult a« őrök Ady félé, — és elindult önök felé. Elindult, hogy négy kötet Ady-éhnényén és em­lékén tol az élő szó lélekzésévél megint elhozza azt az életet, azt a korszakot és azt a tőrénelmet, amit Ady Endre jelent. A mozdulatlan költő uj fé­nye csillan Révész Béla szavaiban — és egy elvert korszak, amelyből ma már csak Ady Endre él. — Mert korszakot és történelmet őriz, magyaráz, világit: Ady Endre élete és Révész Béla költésze­te A halhatatlan költőt őrzi á magános költő, aki­nek barokk-poinpáju hidjai vissznek vissza egy ország lázas és lázadó ifjúsága, egy nemzedék villamos progressziójába. örök költő, aki a haladáshoz vezet — vissza.­* Nem feladatom ezen a helyen és ezekben a sza vakban, hogy választ keressek arra a most oly sokszor fel-feldobott tételre: mi az Ady-kérdés és — van-e Ady-kérdés. Nem feladatom, hogy szembeszálltak Don Quihote-i szélmalom-hőstettekkel: szóljak ar­ra a körmönfont és alázatoskodó Anionius-be­szédre (Cézár letakart holttestével a római fóru­• Bevezető előadás a Magántiszvtíselők Szövet­sége szegedi csoportjának vasárnapi Ady— Révész irodalmi estjén. mon), hogy má az „átértékelt Ady", „mit kell át­értékelni" és szabad-e, lehet-e „átértékelni", átértékelni a mozdulatlan költőt, a halhatatlan korszakot, — amiből mára csak Ady él heroikus lázadással, korszakot teremtő zenéjével, egy egész harsanó, villámló zenekarral a literatura halk hegedűi, holdvilágos hárfái, recsegő trombitái és puffogó nagydobjai között! E ministrálö minőségben mégis emlékeznem kell azokra a sokáig kisérő szavakra, amelyeket néhány év előtt Benedek Marcell — ez a finom lá­tású esztétikus, ez a francia-kulturáju irodalom­tudós és humanista lélekzésü író —, Benedek Marcell mondott néhány év előtt egy ilyen Ady­megmozduláson, egy lelkesítő irodalmi estén Pes­ten. Ez a halk szavú és ftnom szellemű pedagó­gus-tanár ezt mondta azon az estén: — Ady Endre nevét kimondani még mindig tüntetés! Ebben a korszaktól, történelemtől és hala­dástól kiszakadt életben, ebben a vissza-vissza­zuhanó, gyújtogató pernye-ködben és ebben a „kettészakadt", sőt szétszakadt irodalmi életben: még mindig tüntetést jelent Ady Endre neve. köl­tészete és élete. Mert Ady Endre több, mint nagy költő, forra­dalmas-alkotó, lázadó művész, ritmusl-taktust­tempót teremtő költő, — több mint uj falakat döntő író, akitől uj szavakat lendültünk tanul­ni a nagy magyar orkeszterben, aki hidat terem­tett, csoda-hidakat a magyar mezőktől a barbizo­ni-erdőig, — aki uj hangszereket és uj hang­rendszereket nyitott fel a magyar dalok felzengő kórusába«, — Ady Endre több, mint teremtő, uji­tó, győzedelmes költő, — több mint bronz és több, mint tér, — — Ady Endre zászló egy kor­szak harcaiban, levegő egy kincses tárnában, lé­lekzet a fojtogató karokban, — Ady Endre lobo­gó egy nemzedék lobogásában, egy ifjúság pa­tetikusan gyönyörű tüzeiben ahol büszke és ki­pirult seregek dobbannak és menetelnek a hala­dás naptféisye felé. Ady Endre: tüntetés és lobogó, politika és hit­vallás, küzdelem és szívdobogás, szellemiség éa lelkesedés, fellobogó tüz és felszántó vihar, — Ady Endre: egy nemzedék és egy ifjúság szive és lelke, szelleme és élete! Egy nagyszerű kor teremtő és halálraítélt utol­só éveinek legszebb csúcsa, előreszólitó centruma, lelkiismerete, motívuma, kifejezője és kívánsága: Ady Endre. » Ezt a költőt, ezt a lobogót hozta el költői ma-" gánosságának szigetéről Révész Béla, aki talán utolsó társa és embere annak a lázas korszak­nak és megszépítő világnak, amit Ady Endre éle­te jeleni Közelről látni és vele-élni ezt a harcos, Kese­rű, történelmi életet: keveseknek adatott meg éa kevesek egyéniségének gazdag jutalma. A „Há­rom lIolló"-tól a párisi bistróig, a pesti redak­ciót ól a rue de Constantinople-ig, a hortobágyi álmoktól a Gare Saint Lazare világot nyitó, nyugtalan világáig — ezt őrzi, ezt viszi ég ezt költi Révész Béla egy rezdülő lélek, egy mély­séges líra elvonult írói egyéniségében. Révész Béla helyét kijelölni az uj magvai irodalom legszebb fejezeteiben — nem valók e ministráló szavakba. És talán nincs is erre szűk­ség azok számára, akiknek még mindig a leg­szebb premiert és a legmelegebb eseményt jelenti a könyvek forgatása és Írások megismerése. És ezt a feladatot elvégzik az Ítélkező biró- és végrehajtó rendőr-irodalomtörténészek, — érett­ségi tétellé és kisfaludytársasági tagsággá dolgozva fel írót és élményt, hivatást és hatást, próbálko­zást és alkotást. Kosztolányi Dezső „Szegény kisgyermeke" így mondja el ezt a kegyes és áhítatos törvényszéket; ,,Menj budapesti bús redukciókba, Némán takard fel szóló sebeid, Meni a New-Yorkba s kávéházi morvát«j

Next

/
Thumbnails
Contents