Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-24 / 20. szám

1935 iamiftr 24: »fCKJXGyXRÖKSZXG n paprikatermeíők küldöttséggel kérik a íöldmive!ési minisztertől a paprikarendelet visszavonását Rassay Károly ismeríeti a paprikások sérelmeit hétfőn (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn fo­gadja dr. Darányi Kálmán földművelésügyi mi­niszter a szegedi paprikatermelő gazdák küldött­ségét, amelyet dr. Bokor Pál vezet A miniszteri előtt a gazdák nevében Rassay Károly terjeszti elő a szegediek kívánságát Kérni fogja a paprikaren­delei visszavonását, vagy olyképen való módosítá­sát, hogy Szegedet nyilvánítsák zárt terűletté, de amely területen belül szabadon lehessen, minden illeték és dij nélkül termelni. Arra is kérni fogják a minisztert, hogy állítson fel Szegeden értékesítési szervet. A küldöttségben a gazdakörök, egyesületek elnökei vesznek részt A küldöttség az uj minisz­tert továbbá arra fogja kérni, hogy vegye védel­mébe a szegedi paprikatermelóket és egyúttal fel­tárják az uj földmüvelésügyi miniszter előtt az összes sérelmeket. A miniszter déli 12 órakor fo­gadja a küldöttséget Dr. BiedI Samu kilépett a liberális párt közgyűlési csoportjából A bizottsági tasválasztások ujabb eseménye (A Délmagyar ország munkatársától.) Az a hul­lámzás, amelyet a törvényhatósági választások és a közgyűlési bizottságok megalakítása keltett a sze­gedi közéletben, ugy látszik, még mindig nem csen­desedett le. Legutóbb olyan hirek terjedtek el a városban, hogy nemcsak a kormánypárt egyes vá­rosatya-tagjai mutatnak elégedetlenséget pártjuk vezetőségével szemben, hanem a szabadelvű párt­ban is mutatkoznak hasonló tünetek. Konkrét ese­tekről, nevekről szólnak ezek a hirek, így többek kőzött arról is, hogy dr. BiedI Samu, tiki évtize­deken át volt a szabadelvű párt egyik vezető tagja, a pártból való kilépés gondolatával foglalkozik és azért Budapestre utazott, hogy. ezt a szándékát kö­zölje a párt országos vezérével, Rassay Károllyal. A hírrel kapcsolatban dr. Pap Róbertnél, a párt szegedi elnökénél érdeklődtünk, aki a követ­kezőket mondotta: — Arról nincsen tudomásom, hogy dr. Riedl Sa­mu kilépett volna a szabadelvű pártból, vagy hogy a kilépés gondolatával foglalkozna. Hozzám in­tézett levelében csupán azt jelentette be, hogy a párt közgyűlési frakciójából lép ki, még pedig az­ért, mert megitélése szerint a párt nem tudta kis­gyülési rendes taggá való megválasztását biztosí­tani. Ebben súlyos személyi sérelmet lát, miután legutóbb tagja volt a kisgyülésnek és ezért vonta most le a konzekvenciákat Elterjedt az a hir is, hogy dr. Bodnár Géza szintén foglalkozik a pártból való kilépés gondo­latával. Kérdést intéztünk hozzá, azonban kijelen­tette, hogy a pártból való kilépésének a hire min­den alapot nélkülöz Értesülésünk szerint az történt, hogy dr. Bodnár Géza a bizottsági jelölések miatt érzett elégedet­lenségét bejelentette a párt vezetőségének, beje­lentése azonban nem a párt, hanem a7ok ellen irányult, akiknek szerepük volt a jelölések körül Becsületsértés! per bizonyítás nélkül 100 pengő pénzbüntetéssel Pásztor József válasznyilafkozafa egy „gézfémadásra" - Főtárgya­lás meglepetésekkel a szegedi törvényszék előtt (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi törvényszék Vadav-tanácsa szerdán tár­gyalta azt a pert, amelynek vádlottja Pász­tor József szerkesztő volt. A per előzménye a inult év tavaszára nyúlik vissza és kapcsolat­ban van azzal az akcióval, amely abban az időben ujságiróklub megalapítását tűzte ki cél jául. A Delmagyarországban ekkor egy cikk jelent meg, amely ezt az akciót kritikával il­lette. A cikknek a „Szegedi Napló"-ban tá­madt visszhangja. „Gáztámadás" cimmel vá­lasz jelent meg és ebben a válaszban élesen tá­madták Pásztort, akiben a legkisebb alap, vagy adat nélkül a klubellenes cikk szerzőjét gondolták. A Gáztámadás valóban gáztámadás volt és Pásztor nem tehetett mást, minthogy március 14-én, a rákövetkező napon erélyes hangú nyilatkozatot tett közzé, amely­ben kijelentette, hogy a kluhellenes cikket nem ő irta és erélyes hangon utasitotta vissza a „gáztámadást". A Nvilt-téri nvilatkozat miatt Gábor Arnold feljelentette Pásztor Jó­zsefet sajtó utján elkövetett becsületsértés miatt. A nyilatkozatból csupán a következőkel inkriminálta: „Ahogy a kérdéses cikk beszél, ugy csak piszkos szájú elcsapott cselédek szoktak be­szélni volt gazdájukról. Bocsánatot kérek a cselédektől, de nem tehetek róla, hogy az al­jas magatartás bizonyos szokványos fajtáját — ha ok nélkül is — az ő foglalkozási águkhoz tartozásával jelöli a társadalom". A Pásztor-féle nyilatkozat pedig teljes ter­jedelmében igy szólott: „A Délmagyarórszág vasárnapi számában kis közlemény jelent meg szegecfi újságíróknak arról a tervéről, hogy Újságíró Klubot kell alapítani. A közleménynek visszhangja támadt persze a „Sze­gedi Naplö"-ban. Ez a visszhang nem újságírói visszahng. Bizonyságul hivők fel emelett az állitá­som mellett mindenkit, akihez a visszhang eljutott. Ugy ugyanis, ahogy a kérdéses „cikk" beszél, csak piszkos szájú elcsapott cselédek szoktak beszélni volt gazdájukról. Bocsánatot kérek a — cselédektől, de nem tehetek róla, hogy az aljas magatartásnak bizonyos szokványos faját — ha ok nélkül is — az ő foglalkozási águkhoz kapcsolódó szóképpel jelöli meg a társadalom. Egy tényállása van a „cikknek" s arra külön kell reflektálnom. Eszerint a Délmagyarországnak azt a vasárnapi cikkét, amely az Újságíró Klub­bal foglalkozik, én írtam volna. Ez szemérmetlen hazugsáa. Pásztor József A szerdai főtárgyaláson Pásztor József az el­nök kérdésére kijelentette, hogy a szóbaníorgó nyilatkozatot ő irta, vállalja érette a felelőssé­get, majd kifejtette, hogy mi indította a nyi­latkozat megirasára. Elmondotta, hogy a Dél­magyarórszág március 11-iki számában, az olvasó rovatánan jelent meg az a cikk, amely a klub ügyével foglalkozott. Ez a cikk később a szegedi osztály felterjesztése folytán az új­ságírók fegyelmi választmánya elé került, amely részletesen letárgyalta, de az ügyész nem talált okot a vád­emelésre és a választmány a fe­gyelmi megindítására sem tartot­ta alkalmasnak a c'kket, ellenben megállapította, hogv újságíró igenis kritizálhat ujságirómegmozdulást és a kérdé­ses cikkben a legfinvásabb ízlés sem találhat kivetni valót. — így állott tehát az ügy a legilletékesebb ujságiró fórum megitélése szerint azzal a cikkel kapcsolatban, amelvre válaszképen megjelent a „Gáztámadás", ez a magvar sajtóban pél­dátlanul állóan alap'alan, könnvelmü és szá­jaskodó támadás — folytatta Pásztor. Betetőz­te sérelmemet, hogv a Délmagyarorszá«ban megjelent cikket nem én írtam, hanem csak át­néztem, tompítottam a hangiát és leadtam. A szerkesztő azonban a szerzőt ujságiró etiká­ból. de azért sem adhatja ki. mert az anoni­mitás egvik legnagyobb biztosítéka a közér­dek szolgálatinak, viszont itt szűkség volt a gvékénvt az ellenem intézett támadás alól tel­jesen kihúzni, dr. Dettre János és Ligeti Jenő e'őtt léhát igazoltam, akik ezt mindig tud iák bizonvilani. hogv a cikknek nem én vagvok a szer7ő?e. Március 13-án mégis, anélkül, hogv érdeklődtek volna, azon az almon ielent meg ez a példátlanul ni^'kolódó cikk. mintha az uiságiró klubról én irtam volna s mintha ui­ságiró etika szemnonl iából jogos aggálvok el­lenem támadhatnának. Ki kell ielentenem, hogv a nvilatkozat hangia, nem az én hanpom volt. A hangot wrvanis alkalmazni kellett a támadóhoz. Mégis sokat gondolkoz­tam azóta. hogy szabad volt-e ne­kem egv ilven nyilatkozatot közzétenni és ráiöttem arra. hogv ezzel tartoztam ma­gamnak. a renutációmnak. annak a társada­lomnak. amelv az újságokat fenn lart'a és amelvet ilyen gáztámadásokkal traktálni nem szabad. — Az ellenem szóló felielemést egvéb o 1.-ból is. minden erkölcsi alan nélkül adták be. Van ugvanis nvilatkozafoTiban még valami, ami a legsúlyosabban sértő, azonban a főmngánvádló egyáltalán nem tette vád tárgyává. Az is benne volt a nvilatkozatomban. h'ogv ami ténvá'lást e'lenem irt. az szemérmetlen hazug­ság. Ezt a gvöngéd passzust egv«zerűen z«eb­revágta, mert igy az ő erkölcsi felfognának ez kényelmesebb volt és ideiött az egvik sértés­sel, amelvnek' valódiságát forma? okok miatt n?ncs módomban hízonv'tani. A főmapánvádlö főszerkesztő, akiről a cikket irtam, bét esz­tendeig vott annak a Délmagvarországnak n munkatársa, amelvnek én ugyanezen idő alatt a felelős szerkesztője voltam. Tanukkal tu­dom h'Tonvitani, hogv **ven«ébh judicíumu, ro»srahbul iró, gvengéhb u»«á«dró. mint ő. e??ész Magyarországon nincs. Csak azért tar­tottam hét esztendőn keresztül,, hogv kenvere legven és aki ilven előzménvek után ugv vi­selkedik, mint ő. arra ráillik az. amit irlam. Főmagánvádló-főszerkesztő sokat ártott az­alatt a hét év alatt a lannak. ami alatt ott volt Zsarolási-esetei jutottak tudomásomra. rle mert családos ember, mégsem küldtem el. \ mikor azután a gazdasági válság miatt csökkenteni kellett a létszámot, azt küldtem el természete­sen, akitől egvrészt erkölrsi magatartása, más­részt tehetségtelensége .folvtón érdekem volt megválni. Ezután dr. Barta Dezső teriesztett elö bizonyítási kérelmet. Kifejtette, hogy nem valódiságot akar bizo­Belvárosl Mozi Ma utoljára EMMY Vaboi, Gomba, Jávor, Ag»l, 5, 7, 9 Széchenui Mozi Csütörtökön utoljára Utolsó mohikán Cooper világhírű regénye. 5, 7, 9

Next

/
Thumbnails
Contents