Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-19 / 16. szám

DflMQYARORSZAG ^^* SKBOED. SaerkMltM««: üomoijyl uccu H2..k.em. Telefon: I3-33.. Riadóhl*at«l k»lc««nkOnrrtar M Jegyiroda t Aradi i.-rn S. Teleion: (MM. - Nyomd»: Ltw Lipót ucra t«». Telefon • n^o«. TAvlrnlI lorélclm ! n«mi>«iyi»ror»íéo S«eoed Gyökeres rendel a színház frontján Nevezzük nevén a gyereket. Az, ami most történik, nem más, mint a színház szubvenciójának ötezer pengővel való felemelése. Öt ezer pengő a város mai háztartásában nagy összeg. Ahhoz képest is számottevő tétel, hogy a város egy egész évben mindenre összesen hat és fél milliót tud csak elkölteni, ahhoz képest is, hogy a színház eddig is harminchat ezer pengőjébe került a városnak, tehát az uj ötezer pengő a szubvenció tizenhat százalékkal való fölemelését jelenti. Elrémitően kiáltó lesz az aránytalanság, ha figyelembevesszük, hogy a Somogyi-könyvtárra, amely egyik büszkesége lehetne, évenkint háromezer pengőt költ a város, hogy & muzeumnak, amelyben hatalmas kulturértékek vannak felhalmozva, évenkint ugyancsak háromezer pengő jut és hogy az ásatásokra, amelyek öt világrész tudományos világában ismertették meg Szeged nevét, néhány ezer pengőt tudott áldozni ez a város. Ki tudná megmondani, hogy mennyivel lehetne gazdagabb a muzeumnak E

éldául a népvándorláskorabeli anyaga, ha izottságok vagy egyes hatósági közegek ugyanolyan bőkezűséggel álltak volna az ásatások ügye mellé, mint a szinügyi bizottság a szinbáz mellé? Van a kérdés éremének ezen az oldalán még egy színfolt. Éles színfolt. Kint fagy. Az utak mentén egyre nagyobb hólömeg maasodik. A havat inségmunkások taaritják el. Azoknak az embereknek nagy része, akik a maguk és családtagjaik számára a népkonyháról viszik az ebédet, különben éhen pusztulnának, mert másra nem jut, csak rongyokba tudják takargatni gémberedett tagjaikat. A mérték a szellemi szükségmunkásokkal szemben is szigorú és öt pengőket is nagyon nehezen lehet kiverekedni a legelesettebb szegények részére is. A város a sajátjából százhatvan ezer pengőt költ el inségmunkára. Ezenfelül nyolcvankét ezer pengő állami pénz áll rendelkezésére. De most jön az érem másik oldala. Az ország második városát nem lehet színház nélkül hagyni. Az ország második városának, mert reprezentálnia is kell és mert a jó színház idegenforgalmi tényező is, j ó színházat kell teremtenie'és fenntartania. Az idegenforgalmat, hála Istennek, nem kell már ajánlani. De a szinház egyúttal jelentős gazdasági tényező is. A díszletekhez és ruhákhoz az anvagot szegedi üzletekben vásárolják. Szegedi iparosok dolgoznak a szinház számára. S az a szubvenció, amelyet a város ad, nemcsak annak az elősegitésére van hivatva, hogy a szinház minél kifogástalanabb magaslaton dolgozzon, hanem arra is, b^ory biztosítsa a színháznál közvetlenül foglalkoztatott mintegy hetven-nyolcvan család megélhetését. Szegednek a legjobb vidéki színházra van szüksége, de szüksége van arra is, hogy hirnevét legalább egy ideig ne színházi válságok öregbítsék Már most mi történik, ha kiderül, hogy a színházi válságot nem szünteti meg az az ötezer pengő sem, amellyel a szubvenciót fel akarnók emelni? Ujabb ötezer pengőt hoznak álSzombaf, 1935 január 19. Ara 12 fillér XI. évfolyam, lf>. sí. dozatul s az áldozatokban olyan kifogyhatatlanok lesznek, mint amilyen kifogyhatatlan, sajnos, a szinház gyönge házakban? Azt hiszik, vissza lehet ültetni a mecénási gavallériának azt a korát, amely a házikezelés idején százezreket áldozott fel? Meg vagyunk róla győződve, hogy erre senkise gondol, de a jelek szerint, sajnos, arra is kevesen gondolnak, hogy mi lesz a színházzal, ha az ötezer pengő elfogy s a nézőtér még mindig kongani fog. Az egyik tanulság, amelyet le kell vonni, hogy az igazgató nem mehet kirándulásokra. Ez a hely nem arra való, hogy aprólékos színháztechnikai kérdésekkel foglalkozzunk. Aki azonban ismeri a dörgést a szinház táján, az tudja, hogy sok minden máskép történt volna, ha az igazgató itthon lett volna. A szinügyi bizottságnak ezt előzőleg is tudni kellett volna. A másik baj, hogy a szinügyi bizottság csak akkor foglalkozik a színházzal, ha a társulatot bemutatják, ha a műsorról beClrtriZETÉSi RnTonta helyben 3.20 Vld«ken Budanesfen rV.OO. kllli ;iri»n 0.40 nennA. > Eoye* teám Ara hetk«*» nan ÍZ. Tntlkr- «« Hnnennno ZO 1111. Hlr«nt«*nk lelvMeln inrlin »«erlnl. Hen'c Imik klv«leiévei nmonl« -ennil szélgetnek, ba vendégszereplési engedélyt ke'! adni, vagy ha rendes vagy rendkívüli szubvenciót kell a polgármester meleg figyelmébe ajánlani. Ez sincs rendjén. Vegyen a szinügyi bizottság hivatalból tudomást arról, hogy a szinház roszul megy. Fp^sen ki a szinügyi bizottság permanens munkásságot a szinház érdekében. Annak idején figyelembe ajánlottuk, hogy a bérletcsinálásnál támogassák az igazgatót. Valaki a héten az autóbuszjáratok bekapcsolásának a gondolatát vetette fel. Lehet, hogy egyik gondolat sem egészséges. Lehet, hogy a sz'nházi válság gyökeres megoldásának az eszközeit egészen máshol kell keresni. Föltétlenül bizonyos azonban, hogy a legegészségtelenebb állapot, hogy az igazgató a szinügyi bizottságtól ne kérjen és ne kapjon mágt, mint tapsot és pénzt és hogy a válság gyökeres megoldásával meg se próbáljon foglalkozni. Az, hogy mibe kerül a városnak, hogyan megy és mit produkál * szinház, a szinügyi bizottságtól is függ. A népszövetségi fanács nénfek délutáni ülésén vita nélkül tudomásul vették Eden előterjesztését a magyar Jegyzék Ügyében Jugoszlávia és a többi érdekeli álfám Írásban válaszol a magyar emlékiratra Genf, január 18. A Népszövetség Tanácsa pénteken délután ülést tartott Tevfik Küsd i A r r a s elnökletével. Megelőzően zárt ülés volt, amelyen a Tanács elhatározta, hogy a magyar—iugoszláv-ügyet még a mai tanácsülés napirendjére kitűzi, másfelől Franciaország képviselőjének indítványára elhatározta, hogy a saarvidéki menekültek ügyét a bizottság jelenlegi ülésszaka alatt tárgyalják. A nyilvános ülésen Edén angol főpecsétőr, a Danzig szabadváros körül támadt vitás kérdések előadója azt ajánlotta, hogy az ügy tárgyalását későbbre halasszák. A Tanács ezután a svájci állampolgároknak a háború alatt külföldön lefoglalt javai ügyében folytatta a tárgyalást. Madariaga, Spanyolország képviselője azt javasolta, hogy a kérdés megoldását a Népszövetség Tanácsa legalább is kísérel je meg. A Tanács ezután áttért a ma^yar-iugoszláv Ugy tárgyalására. Hat órakor az elnök felkérte E c k h a r d t Tibort, Magyarország főmegbizottját és Fóti c s jugoszláv főmegbizottat, hogy foglalják el helyüket a Tanács asztalánál, abol megjelent Antóniádé román delegátus is. Majd felkérte Eden angol főpecséíőrt, a magyar—jugoszláv-űgy előadóját, hogy az üggyel kapcsolatban tegye meg nyilatkozatát. Kden a következő nyilatkozatot tette: — A magyar külügvminiszter ur volt szives átadni nekem egy példányát annak az emlékiratnak, amely a Tanáccsal közli azokat a rendszabályokat, amelyeket a magvar kormány a Tanács december hó 10-i határozatának megfelelően életbeléptetett, Ezt az emlékiratot már szét is osztották tanácsbeli kollégáim között és kérein őket. hogv az emJékirat átvé'e'ét tudomásul vegvék. Ugv tudom, hogv a Tanács néhánv tagi a, akiknek a jelentéssel kapcsolatban. lehet mesí jegyzésük, még nincsen abanahelyzetben, hogy megjegyzésüket megtegyék. Köszönetlel vetmém, hogyha e megjegvzéseiket, mihelyt lehetséges, Írásban nyújtanák át, hogy e képen azután megtehessem az összes megfelelő indítványokat Eden jelentését és javaslatát a népszövetségi tanács minden vita nélkül tudomásul vette A Tanács ezután áttért a lengyelországi német kisebbségek kérdéséinek tárgyalására, nevezetesen P 1 e s s herceg, lengyelországi német nagybirtokos ügyére. Az előadó megállapította, a Tanács javasolja, hogy az ügy a hágai bíróság elé ke. rüljön és szűntessék meg a további eljárást. Á Tanács ezek után áttért a lengyelországi német kisebbségnek arra a panaszára, amely szerint a lengyel kormány hátrányos elbánásban részesiti, különösen a szeszkimérési engcdé'vek kiadása terén a német kisebbséget. Madariaga előadó ismertette az ügyet és kiemelte a lengyel kormánvnak azt a kijelenté-