Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-18 / 15. szám

DflMÖYARORSZAfi - Somogyi oeca em, Telefon: 23-33..-RlodóhlTBtel UJnhttnyvlAr é* fegylroda - Ara« neea S. Telefon : tMM. - Nyomda : LHw I lpúí occe 1'». Telefon TAvtrati M levéldm t DélmnnyaromAa «rooed Péntek, 1935 Január IS. Ara 12 fillér XI. évfolyam, 15. sz. Felelőtlen híresztelések A pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank Vezetésében beállott változás óta nem akarnak elhallgatni a híresztelések, hogy változás készül a kormány pénzügyi politikájában is. A „jól értesültek" sugdolózva, bizalmasan adják szájról-szájra a híreket, hogy a kormány — talán Roosevelt elnök bölcs politikájának követésében, talán más körülmények által indíttatva, — a pengő árfolyamának leejtésére készül. Magyarán ezt a szép kifejeést leginkább inflációnak lehetne elkereszelni. Ilyesmiről egy komoly újság sem irt :gyan, semmiféle hivatalos kormány-nyilatozat nem adott tápot ilyen feltevésre, de a [híresztelés a kávéházi Konrádok halhatatlan ¡felekezete körében, amely túlélte a háború minden vérzívatarát és az összeomlást követő ¡esztendők minden nyomorúságát, makacsul Itartja magát. A "közmondással élve, azt kell feltételeznünk, hogy a „vágy a gondolat szülője." Imrédy állásváltoztatásával azoknak jogosulatlan reménykedései ébredtek fel, akiknek érdekükben állana az infláció, az az édes kicsi Infláció, amely lehetővé tenné, hogy a húszas évek elejének receptje szerint a takarékos emberek terhére gúnyosan pici összegekkel rendeznék adósságaikat. Az ő reménykedésükből fakadnak a híresztelések, a suttogva tovább adott értesülések és az eladósodottak testére és kívánságára szabott uj pénzpolitika körvonalai. Mintha bizony Imrédynek, aki pénzügyminiszter korában néhányszor nagyon keményen és határozottan megmondotta, hogy nem hajlandó engedni a pengő értékállandóságából, az lenne a célja, hogy a jegybank elnöki székében ássa alá a saját intézetének Popovics idejében megszerzett reputációját és rendítse meg bankjegyeinek jóságát. Függetlenül ezektől a következtetésektől, elismerjük, hogy adósnak lenni nem kellemes állapot. Ezzel szemben az adósságtól való olcsó mentesülés hirdetői kegyeskedjenek megengedni, hogy a kötelezettségek teljesítése éppen a mai nehéz viszonyok mellett talán még az adósságok csinálásánál is nehezebb feladait. És az ország polgárságának az a része, amely tízegynéhány esztendő óta egyebet sem tesz, mint töri magát, nem anynyira, hogy magának szerezzen, mint inkább azért, hogy fenntartsa a magyar ipar és kereskedelem becsületéit és hogv elő tudja teremteni a közterheket, amelyeket mások helyett Is visel, megérdemel legalább is annyit, hogy a kormányzat és államhatalom végre megtanuljon nemcsak az adósok, hanem a takarékos és tőkeképző emberek fejével is gondolkozni. Mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ami ebben az országban, de talán az egész világon is a nagy kataklizma óta történt, azt csaknem kivétel nélkül mindig ennek az igazán államfenntartó elemnek kellett elviselni. A pénznek az inflációs esztendőkben történt értékcsökkenése semmivé zsugorította össze a takarék- és folyószámla-betéteket. Az életbiztosítások befizetett tőkéinek reménybeli öt százalékra való leszállítása megölte a nyugedt öregségbe és a családról való gondoskodásba vetett reménykedéseket. A pénzlebélyegezés elvitte a ládafiában őrzött, vagy napi kiadások fedezésére készenlétben tartott pénzek értékének tekintélyes hányadát. RlöriZETÉS: HaTonta helyben 3.20 Vidéken e» Bndapetten 3.60, IcUltaidHn fl.40 penqA- Egye» szAm Ara httklía-nap ÍZ, vaaAr» llnneonnn 20 1111. H!r~ ifpfMrk telvetele tarlta szerint. Menie» hetlö kivételivel •MDonla rcoei A hadikölcsönök százezrekre és milliókra szóló kötvényeivel ma már igen szépen ki lehetne tapétázni a filagóriák és egyéb közcélú intézmények deszkafalát. Az inségadók és különadók elviszik a keresetnek azt a kicsi részét, amelyet esetleg ezeknek az elszenvedeti veszteségeknek pótlására lehetne fordítani. És végezetül a sorozatos fizetésleszállitások megrendítették a fix fizetésüek életstandardját és a puszta életszükségletek fedezésére szorították az ipar és kereskedelem legjobb vásárló rétegét. Ne hivatkozzék nálunk senki Anglia és Amerika példájára, hogy ott is megcsinálták a pénzérték leejtését és mégsem ment tönkre az ország közgazdasági élete. Anglia elég hatalmas ahhoz, hogy abban a pillanatban állítsa meg a pénzérték csökkenését, amikor akarja, de nálunk, ha rátérünk az infláció sikamlós lejtőjére, nincs megállás. Amerika kereskedelmi forgalmából mindössze öt százalék esik a külkereskedelemre, ott az óriási belföldi piac mellett az idegen országok alig számítanak. De nekünk életérdekünk a külországokkal való gazdasági viszony zavartalansága. És még egyet. Ott a pénzérték leejtése volt az az áldozat, amit a közalkalmazottak az államháztartás egyensúlya érdekében hoztak. De nálunk? Nálunk már volt három fizetésleszállitás, kinek juthatna komolyan eszébe, hogy ez után akarja valaki a közalkalmazottak fizetésének megmaradt részét a pénzérték megrontásának formájában elszedni? Legyen vele mindenki tisztában, hogy bárminő inflációs kísérlet a magyar gazdasági élet és a magyar élet teljes tönkretételét jelentené. Rosszul járna a kereskedő, aki névértékben nagyszerű eladások után arra eszmélne, hogy kiürül a raktára. Rosszul járna az iparos, aki nem tudná a tényleg emelkedő árak mellett beszerezni a nyersanyagját; Rosszul járna a tisztviselő, a szabadfoglalkozást üző és az ipari munkás, mert nem tudná jövedelmének emelésével utolérni a drágaság hullámát. Rosszul járna az állam, mert többé senki sem volna bolond ebben az országban, hogy takarékoskodjék és uj tőkék teremtésével alapozza meg a magyar gazdasági függetlenséget. És rosszul járna még az is, aki azt hiszi, hogy haszna lehet az ilyen desperádó politikából, mert a gazdasági élet egységes, az összes oszitályok együttműködésén épül fel s a többiek romlása magával rántaná a botorul örvendezni akarókat is. A Népszövetségi Tanács hozzálárnlt a Saar-vidék Németországhoz való osztatlan visszacsatolásához A visszacsafo'fts időponfta: mórefus 1 — A Tanács fogadta el a hármas bizottság javaslatát egyhangúlag Genf, január 17. J e f t i c s, jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter és báró B e r g e r-W a 1 d e n e g g osztrák külügyminiszter csütörtökön reggel Genfbe érkezett. A jugoszláv külügyminiszter megérkezése után azonnal tárgvaíasokat kezdett T i t u 1 e s c u román, Tevfik Rüsdi törők és M a x i m u s görög külügyminiszterrel. Saarhríickeni jelentés szerint a német front egvre fenyegetőbb magatartást tauusit a slatusquo híveivel szemben. A statusquo vezérei közül már többen eltávoztak a Saar-vidékről. így átlépte a francia határt Max Braun és Hoffmann, a katolikusok vezetője. A menekülők között többen vannak olyanok, akiket a Német Front halállal fenyegetett meg. A párisi „Matin" szerint a hatalmaknak azt az ajánlatát, hogy az átadási idő március 1-én legyen. Németország elfogadta. A német főkonzul délelőtt közölte Aloisi báróval, hogy Németország nem fogadhatja el a Népszövetség döntését, ha nem biztosítják Németországot, hogy valamennyi függő kérdést március 1-ig el nem intéznek. A német kormány ha el is fogadja a versaillesi szerződés katonai záradékainak a Saar-területre való alkalmazását, ahhoz nem járulhat hozzá, hogv leromboljon erődítményeket és vasutakat. Valamivel 5 óra után megkezdődött a népszövetségi tanács zárt ülése, amely mintegy 20 percig tartott Az ülésen a Saar-kérdésről nem volt szó. A zárt ülést nyilt ülés követte. Fél 8 órakor az elnök tíz percre felfüggesztette az ülést. Az ülés második részében a Saar-kérdést tárgyalták. Megegyezés A Saar-kérdésben a nagyhatalmak és Németország képviselői között valamivel 7 óra előtt létrejött a megegyezés. A Saar-vidéknek katonaságtól való mentesítését teljesen külön választják a Saar-vidék eg /éb kérdéseinek a Népszövetség tanácsa által történő rei dezésétől és a Népszövetség tanácsa döntésétől. Ezt a kérdést német—francia megbeszéléseken intézik el. A Saar-kérdést ugy fogják kezelni, mint a Rajna-vidék katonaságtól mentesitett jobb részét. A francia és német kormány között végleges megállapodás jött létre annak a határozatnak tartalmára nézve, amellyel a Nemzetek Szövetsége kimondja a Saar-vidék egyesülését a német birodalommal és megállapítja a viszszacsatolás időpontját. A Népszövetség tanácsa este 8 órakor folytatta ülését. Az ülés elején R h o d e, a saarvidéki népszavarón bizottság elnöke benyújtotta a szavazás lefr Ivásáról szóló jelentést, amelyet már ma délelőtt nyilvánosságra hoztak. Ezután báró Aloisi, a Saar-vidék kérdék sében kiküldött hármas bizottság elnöke, ter-