Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-08 / 277. szám

DjCCMAGYARORSZSG A SZEM TUNGSRAM Karc az önrendelkezésért és a szabadságért Irta Kéíhly Anna Vcon.Ser 0 kisvasúti borcsempészés és a fegyelmi vizsgálat (A Délmagyarország munkatársától.) Az alsótanyai kisvasúinál leleplezett borcsempészós ügyében erélyesen folyik a vizsgálat. Több évre visszamenőleg nyomoznak, mert az a gyanú, hogy már évekkel ezelőtt is csempésztek bort Szegedre. A vizsgálatot iweggyorsitotta az az interpelláció, amelyet az őszi közgyűlés napirendjére jegyzett be Iritz Béla és egyben azt kérte a polgármestertől, hogy a gyanusitott alkalmazottakat függessze fel állásából, mert az alantasok nem mernek vallomást tenni. Az interpelláció következményeiképen a polgármester — —mint ismeretes — felfüggesztett egy főtisztviselőt. , • Most újból olyan dologról beszélnek a kisvasuttal kapcsolatban, hogy valószínűleg egy — ujabb interpelláció anyagát fogja képezni. Arról van szó, hogy a kisvasút üzletvezetősége 24 alkalmazott részére szolgálati ruhát csináltat. Sokan azt kifogásolják, hogy több olyan alkalmazott részére is készül ruha, akik ellen a borcsempészésből kifolyólag vizsgálat van folyamatban. A törvényhatósági bizottsági tagok körében az a vélemény, hogy a ruharendeléssel várni kellett volna legalább is a vizsgálat befejezéséig. Az üggyel kapcsolatban Mihályffy László műszaki tanácsos, a kisvasút üzemének vezetője a következőket mondotta: — Szolgálati szabályok intézkednek arról, hogy a kisvasúti alkalmazottaknak milyen időközökben esedékes a ruha. A viselési időtartamnak megfelelően most kellett uj ruhát csináltatnunk. Lehetséges, hogy ezúttal olyan alkalmazottak részére is készül ruha, akikkel szemben a borcsempészésből kifolyólag vizsgálatot rendeli el a polgármester. Kérdéses azonban, hogyan végződik majd a vizsgálat, a ruhaosztás pedig már most esedékes, amellyel nem lehetett várni a vizsgálat befejezéséig. Ha esetleg az alkalmazottak közül valakit elbocsájtanának a szolgálatból, attól a város visszaveszi a ruhát Az alkalmazottak az üzletvezetőségtől elismervény ellenében veszik át a ruhát és azzal mindenkor kötelesek elszámolni. I

S> ép, 16 és olcsó BÚTOR Asxtalosmesterek Bútorcsarnoka Szendrényi Géza és Tsai, Dueronics-tér lt. Tel.: 19-82 Súlyos fegyházbüntetésre ítélték a barátokat, akik hamis val omást tettek a rendőr ellen (A Délmagyarország munkatársától) Bánfi István Csongrádon lakó bár- ász régóta haragban volt Ribárszky József rendőrtörzsőrmesterrel. A mult év őszén feljelentette a rendőrt és előadta, hogy Ribárszky őt az uccán megtámadta, kardjával bántalmazta, súlyos sebet is ejtett rajta. A rendőr ellen megindult a bűnvádi eljárás. A szegedi törvényszék elé került az ügy és itt felvonultak Bánfi barátjai: Makó János, Kastell Sándor, Makó Jenő és terhelő vallomást tettek a rendőr ellen. Eskü alatt vallották, hogy Riborszkv bántalmazta Bánfit. A tőrvényszék azonban a többi tanú vallomása alapján megállapította a rendőr ártatlanságát és felmentette. A tábla helybenhagyta az Ítéletet és a Kúria jogerőre emelte. Közben kiderült, hogy Bánfi és barátjai hamis esküt tettek. Pénteken kerültek a szegedi törvényszék <7ömöri/-tanácsa elé. Bánfi ellen külön hamis vád büntette miatt is vádat emelt az ügyészség. A pénteki tárgyaláson mindegyik vádlott tagadta bűnösségét, azt állították, hogy csakis az igazat vallották. Kihallgatott a bíróság egy sereg tanút, akik igazolták eszerint azt, hogy Bánfi engesztelhetetlenül gyűlölte a rendőrt, másrészt pedig arról vallottak, hogy a vádlottak megbeszélték a hamis vallomást. Az volt a cél, hogy Ribárszkyt levetkőztessék a rendőregyenruhából. A bíróság Bánfi' Istvánt és Kastell Sándort 2—2 esztendei, Makó Jánost 2 esztendei és 2 hónapi, Makó Jenőt pedig két és félesztendei fegyházra ítélte. Az ítélet még nem jogerős. Az utolsó évek tragikus eseményei sok emberben megtörték a demokrácia és szabadság megbecsülésének érzését. Bizony, ha a hatalomra került parancsuralmak kenyeret és megélhetést tudtak volna adni a háború utáni gazdasági válság áldozatainak, nagyon sokan megalkudtak volna azzal — talán keserű szívvel és szégyenkezve — hogy először jön az élet, azután az önérzet. De az erőszak uralma csak a zűrzavart fokozta, nem tudta enyhíteni az éhség és a nyomor kínjait, ahogyan felelőtlen frázisaival ígérte. A teljes hatalom birtokában is tehetetlenül, csak valami ködös messzeségbe veszve ígéri még ma is a megváltást azoknak, akiket demagógiájával elbolonditott. Akik kitartottak e szomorú napokban is ama meggyőződésük mellett, hogy az ember igazságát csak az ember önrendelkezésének utján, a szabadság levegőiében érhetjük el, fényes és félremagyarázhatatlan igazolást nyerlek ezekben a hónapokban. És mi, szociáldemokraták, akik utunk helyességébe vetett hitünket egy percig sem adtuk fel, álltuk a gúnyolódás, a rágalmak, az üldöztetések zivatarát, mert tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik. Amikor most, a vasárnapi törvényhatósági választások harcába belemegyünk, ezt is azért tesszük, mert a törvén vhatósá ti munkát a parlamentáris rendszer egvik kiegészítő részének tart juk. A törvénvhatóság az a testület, amelyben a községi élet legfontosabb és a dolsozó tömegeket legközelebbről érintő kérdések kerülnek döntésre. Természetesen, a képviseleti rendszert csak akkor tartjuk alkalmasnak arra, hogy ezeket az ügyeket a nagy többség érdekeinek megfelelően intézze, ha tel jes tiszta ligában és meghamisitatlanui fejezi ki a dolgozó tömegek véleményét és akaratát. Ha az ellenfelek hamis kártyával dolgoznak, ha törvénytelen eszközökkel elütik a jogosultat akarata megnyilvánulásától, akkor az igy megszületett testület semmiben sem különbözik a parancsuralmak erőszakszervezeteitől. De ez a testület akkor sem követelheti a maga számán ra a „parlamentáris" jelzőt, ha a törvénv maga gondoskodik a közvélemény akaratának felvizezéséről, a dolgozók kívánságainak ellensúlyozásáról. plurális szavazatokról olyan kerületi beosztásról és választási eljárásról, amely az egész nap robotoló szegény embert elüti attól, hogv a neki fösvény módon juttatott jogokkal élni tudjon. Ilyen akadályokkal küzködünk a választások napjaiban, amikor minden erőnkkel arra törekszünk, hogy az elénk állított korlátokon belül a legszélsőbb határig elhódítsuk a helveket. A törvénv gátjai és a törvénvtelenség furfangjai közepette pedig még külön is harcolnunk kell a közönyösség, a nemtörődömség ellen. A közéleti munka iránt olyan elfásultság je-i lentkezik, amely a reakciónak nagyon is kedvére van. annak célkitűzéseivel tökéletesen megegyezik. A dolgozó tömegek öntudatlan része teljesen belesüllyed ebbe a közömbösségbe és nem veszi észre, hogy maga alatt vág-i ja a fát, a maga sorsának javítását akadá-Ivozza meg. ha küzdeVm nélkül átengedi a helyet azoknak, akiknek kisebb gondiuk isi