Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-08 / 277. szám

6 D1.1 MAC.yARORSZAG 1054 tíecemher 8: LAGHIRES il ICffEI/képeibő1 rcnd07' képkiállÍtl8t Kárász u. 10. sz.Dt^Sőénbaepn: n n v m - WWl 1 WB ^% M f^HL FREIMANN MIKSA bau mélyen leszállított árak. Kedvező részletn l> T H KB • ^Mr W Mf iHi&Bl ^ műkereskedő fizetési féltételek. Nagy képkereted műhely. nagyobb, mint a szegény ember élete. Ezért olyan nehéz a dolgunk a választások ideje alatt. El kell végezni azt a munkát, ami a választási küzdelemmel vele iár, de fel is kell rázni az öntudatlan, gondolkozni nem akaró szegény embert, hogy ne nézze messziről ezt a munkát, hanem 6 maga is segítsen. A reakció örül annak, ha mennél több szegény ember távol marad a választási küzdelmektől és nem megy el szavazni, mert ezek az elmaradó -•zavazatok mind bemünket győngitenek. Még egy nap van hátra addig, mlg az urna elé állhatunk. Az öntudatos, meggyőződött szociáldemokratáknak kötelessége ezt a napot arra felhasználni, hogy ezt a fásultságot minél jobhan megtörje. Meg kell magyarázni a külvárosnak, a telepek, a tanyák népének, a belső városrészek elhanyagolt házai lakóinak, hogy a községi politika révén jut több, vagy kevesebb napfény, levegő, tisztaság közéjük. Ha a tőrvénvhatóságl tagok sorsukkal, életükkel olt gvökereznek közöttük, ha nem hiányzik belőlük a megértés és hozzáértés a legjobban gondoskodásra szorulók iránt, akkor a szegény ember hétköznapi problémái, mindennapos gondjai jó kézben vannak odabenn. Közgyülésről-közgvülésre iőnnek az elintézést követelő kérdések, rendkívül fontos, hogv ezek tárgvalásánál a mi embereink álljanak a gáton. öt esztendei munkára választ most képviselőket a város. Lelkiismeretes, felelősségteljes, bátor munkát vállal most azoknak a jelölteknek sora, akik a Szövetkezett Városi Balpárt listáján veszik fel a küzdelmet. Joggal számítanak arra, hogy az elkövetkezendő öt esztendő sikeres és eredménves munkájának biztosítására a legjobban érdekelt szegény emberek tömege a hátralevő időt fokozott munkában tölti. Aki a fáradtságos munka magját nem veti el, az nem várhatja az eredmények aratását sem. Szegény emberek még soha sem kaptak semmit ingyen a sorstól. Mindenért keservesen fizetni kellett verejtékkel, vérrel, fáradtsággal, vagy pénzzel is. Most nagyon nagy tétre megy a játék. Arról van szó, hogy a város szegénv embereinek többsége érvényesüljön, az ő erdekeik kerüljenek előtérbe, saját sorsukról maguk rendelkezzenek, vagv pedig átengedik a gvenlőt megint másoknak. Érdemes erről a kérdésről gondolkodni, érdemes törni a fejünket azon, hogy mennyit ér az önrendelkezés és a szabadsá?. És aki gondolkozik, az nem is íuthat más válaszra, minthogy minden erőfeszítéssel felveszi a harcot ezekért az értékekért. Annál is inkább — és ezt egv pillanatra sem szabad szem elől téveszteni —. mert aki a gveplőf könnyelműen átengedi másoknak. az az ostort is amazok kezébe adia! BUDAPESTI eistmo gázgyári ds HIIIDEIIBURG Boldogasszony s.-nt 17. Telefon: 19—58. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Popper ur a Tiszából) Nem Miska, hanem Popper ur volt. Komoly, szinte komor fekete alakjához, amelyben volt valami az elöregedett Slemilből, sehogy sem illett volna az a bizalmaskodó hang, ami megjárja a kávéházi pikkológy erekkel szemben, de lehetetlen az idősebb embernél. Hamarosan nem tudom megmondani, hány esztendőt szolgált Juránovicséknál, előbb az Európában, majd a Tiszában, csak arra emlékszem, hogy mindig idős ember volt. Külseje a becsületes öreg könyvelőké, akik néll i.' megakad a cé£ kerekének forgása. De csakis azt Síűlgál'ák gyerekkoruk óta, mással nem törődnek, ismerik minden dolgát, szerkezetét, éjjel a főkönyvek ' álmodnak s ha egy falattal többet vacsoráztak a kelleténél, hamis-bilánc-lidércck súlyosadnak a mellükre. Az ifjúságból talán nem is jutott Popper urnák, ellentétben azokkal, akik több-kevesebb vi'^r után, az idők rendje szerint vénülnek meg, esetleg maradnak javíthatatlanul bohók. Épp Így azt sem hallottam soha, hogy vendég gorombáskodott volna vele. A Miskával még szoktak kapciáskodni azok, akii: az urat — egyéb tehetség hijjár. — ugy képzelik el, hogy gorombáskodniok kell az alattvalóikkal. De a „Popper ur" titulus kötelezettséggel járt, -»t a derék, nagyon becsületes főpincért csak megbecsülni tudta mindenki. Maga volt kikristályosodott becsületesség. Abból is kitetszik ez, hogy szegénynek született és s'pgénycn halt meg. A régi Tiszának volt egy pohárszóke. Réi stilusu, ócska bútordarab .patriarkálissá tette a helyiséget. amely otthont adott a meleg kedély után vágyóknak. A kávéházról rég len ndtam már, dr néha megesik, hogy keres az ember valakit, b~ kell libbennie s olyankor az első tekintsem a pohárszéket keresi ma is, több évtized távlatában. — Vájjon hova lett, mi történt vele, kinek vr'i ii-w les bntordarabjává? Ugyanakkor keresem Popper urat is, aki hiányzik a helyről. Akkoriban, mikor pillanatokra nem volt dolga, vagy hétköznap 3 és 4 közt kiürült a kávéház, a fizetési láz Sári János hentesmestert sem izgatta, mert hosszasan tűnődve asztalánál, kereste az interpellációkra alkalmas témát, — Popper ur megállt a pohárszék mellett, kezefejére támasztotta az állát és elmerengett, makacsul függesztvén tekintetét a padlóra. Másik keze a hangedlit szorongatta a hóna alatt s csak a jó Isten a megmondhatója, min tűnődött olyankor Popper ur! Lehet, hogy a családján járt az esze. Azért mindent megtett, talán erején felül is, rakosgatta élire a krajcárokat, hogy forintokká kerekedjenek s így fussa belőlük az otthonra való. Ilyenkor megenyhültek a vonásai, szemén minden ok nélkül megigazította a cvikkert és mosolygott magában. Az is lehel, hogy másra gondolt. Könnyelmű ífjakra, „írja a többihez" jeligéjű legénykékre, akik maguk nem szerettek írni, mindig csak mással írattak. S mikor Popper ur apró kutyanyelvein hosszura nyúltak a sorok, füljürészve indultak másik kávéházba, magukkal vlvén a hasonló róvásirási tudományba való bevezetés készségét. Sokszor leolvastam az arcáról, hogy ezekre a dolgokra gondol, mert valami szokatlan lendülettel, szinte felbevültséggel megindult áltó helyéből s két-három lépésre volt szüksége, hogy visszaérkezzék a valóságba. De szinte zavarban volt, hogy látta-e valaki s mit gondol róla? Sok pénze veszett el igy. Hogy mennyi az a sok? Én Istenem, Rotschildéknál egy millió sem annyi, amennyit Popper urnái öt forint jelentett. Ellenben ha visszajött a bűnbánó, senki sem fogadta nagyobb örömmel, mint az öreg. Rakta elébe kéretlenül is a négy princesszászokat (amit csakis a felső mellényzsebben illett tartani )s hozta a kávéját abban a szervirozásban, amelyikben szerette, a megfelelő színárnyalatokra ügyelve. Nem tudom, megvan-e még ez a típus? Az igazi cigány valamikor tij évi viszontlátás után is elhúzta azt a nótát, amivel egyszer megríkatott, — épp igy tudta észben tartani Popper ur, meg az előtte eltávozott Adorján ödön, ki szereti forrón a kávét, ki világosan, ki csalk talpas pohárból, ki olvas ellenzéki, ki kormánypárti lapot? Egy időben például a mindenféleképpen érdekes figuráju Wodianer Sándornak, a különc, de cinizmusában is csupa elroésséggel teli ügyvédnek kedvéért kellett járatni a klerikális Alkotmányt. Wodianer tudta, hogy Popper ur vallásos, mélyen érző, zsidó s tréfacsináló kedvében velő hozatta asztalához az újságot. Mintha ki akarta volna próbálni, hegyaii veszi kézbe fajának leint gyobb ellenségét? Miska bácsi, — mert az ifjabb generáció igy hivta, — valóban nagjóbbakat lélegzett, az üzlet érdeke, meg a szo gáiali kötelesség legyőzött benne mindent, de ott volt máris Ödön, nemesi család sarja, pincér léttére is uri gondolkodású fér 8u, tele utján megállította. — Maradjon, Popper ur, úgyis újságért megyek, majd elviszem én. Az öreg, megérezve a gyöngéd tapintatot, ugy cirógatta meg ödön vállát, hogy inkább áldásféle volt ez. Kanizsai Ferenc, akit azonban mi csak Csuka Ferinek hívtunk mindvégig, meglehetősen szőrös szívű tudott lenni. Ha valami alkalmi keresethez jutott — egyszer, azt hiszem, tűzoltói ünnepségre csinált újságot, meg propagandát, — a akkor nem látta a bohémtársaság addig, amig a pénzéből futotta. — Tartottam tőle, mondta később, a szemrehányások idején, hogy valaki kölcsön kér ®gy koronát. Mikor Pestre került, abban az időben feltűnően sokat töprengett az öreg pohárszék mellett Popper ur. Hányszor felzaklatta magát a gondolataival! Mennyiszer indult neki, mintha kergetné Találd! — Hol van a Csuka ur, hogy megy a sora?, — kérdezgette gvakran. — Menyiről feledkezett meg? Nem volt sok, vagy nagyon is az, nenany gyenge forint Azonban néhány hónap múlva, látogatóba érkezvén Feri, meghallotta a hirt Popper ur is. — Mit gondolnak az urak, elhozza a pénzemet? — Ha most nem, megadja máskor. Jó fin az, csak szegény, sosincs semmije. Várja meg, amig nekilendül. Csuka megérkezett s nyomban idegen kávéházat ajánlott a megszokott helyett találkozóhelyül. — Nem érezzük jól magunkat, csak a Tiszában, — ellenkeztünk. — Én pedig oda nem mehetek, blokálva van a hely, nagyon haragszik rám a Miska bácsi. Hát elment a küldöttség Popper úrhoz a Talósággal salvus condactust kért — Tegye meg, ne említse meg neld a dolgot Jól van öregem, köszönöm as érdeklődést, Igy aztán együvé is került a régi kompánia. Popper ur azonban alig birt magával, játszott vele az ördög, odakerült a bejáratnak s általában mindenkinek háttal ülő Csukához s csupa szeretetreméltó malicia volt a hangja. — Alázatos szolgája, Csuka ur, Isten hozta Szegeden. Hogy tetszik lenni? Feri meg se fordult, csak hátranyujtotita a kezét r- Jól van öremeg, köszönöm az érdeklődést, most pedig nyújtson át gyorsan nyolc princeszszászt Popper ur gépiesen nyúlt a tárcájába clgareV táért. — Négy nem lesz elég? — Nyolcat mondtam. Átadta hát a követelt mennyiséget, mire Csukának volt még mondani valója. — írja fel a többihez a kávéval együtt Most pedig arra kérem, mellőzzön bennünket, mert mindig ideges vagyok, ha rendőr, vagy főpincér áll » hátam mögött. — Igenis, Csuka ur. felete Popper ur, aztán hosszasan rázogatva a hangedlijét, megindult s elfoglalta másik kedvenc helyét, aj ajtó moUett levő ruhafogasba kapaszkodva. ... Aróta talán elszámoltak már egymással a másvilágon, ámbár ha Gharpn vitte Ferit, félik, hogy baj van a partjavadalmi dijjíl í? m, Gvermekrulsaujdonsáy ok