Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-30 / 294. szám

8 DPI MAGyAiJORSZifi 1034 'Vremher 30. * kiváló tró és Pünkósti Andor, az ismert kritikus, a Nemzeti Szinház vendégrendezője. akik a* egyik földszinti páholyból nézték végig A tanítónő előadását. A látogatás titka az, hogy a Nemzeti Szinház január végén mutatja he Kóbor Tárnán nagy érdeklődéssel várt uj színmüvét és a női főszerepre keresett a szerző színésznőt... A második felvonás után Kóbor Tamás megjelent Könyves Tóth Erzsi öltözőjében és aranyos-kedves szavakkal köszönte meg a búcsúzó művésznőnek, hogy — megtalálta színmüvének nemretiszinházi hősnőjét... Pünkösti Andor is nemzetiszinházi szemüveggel nézte végig az előadás», — az egyik klasszikus darabban, amit a közeljövőben rendez a Nemzeti Színházban — főszerepet oszt a szinház legifjabb tagjára™ A búcsúztató könnyes, forró perceiben *"eg kell emlékezni egy színészi v--pírról is. A péntek délelőtti főpróbán történt; izgatott heroldok érkeztek elfúlva, aki jelentették, hogy Herezeg Vilmos, a szinház helyettes igazgatója, aki Szerémy Zoltán Jóságos-feledhetetlen Főurát alakította volna „A tanítónő" előad;.sán. hirtelen megbetegedett, harminckilencfokos lázzal szomorú tehetetlenséggel fekszik lakásán, — az orvosi jelentések szerint lehetetlen, hogy este eljáteza szerepét. Az utolsó percekben nem volt halogatni való, azonnal cselekedni kellet. A szinház lelkes, fiatal tagjára: Elekes Ernőre esett a gyors választás és a fiatal szinész egyetlen gyors utasításra, szinte próba nélkül öltötte marrára a Főúr tradicionális reverendáját és este hiba né" ül, szimpatikus bátorsággal, megértéssel játszotta el az árván maradt szerepet Teljesítménye ritka színészi bravúr volt... Hercieg Vilmos betegségével árván maradt 8z igazgatói iroda parnnesnoki hklja is, — itt Ueréky János vette át a karmesteri pálcát és vezeti tovább a szinház hajóját. Herezeg Vilmosról szombaton biztató hirek érk«-tek, a szinház «weretettel várja rövidesen felgyógyuló és viszszatérő helyettesgazdáját... A hét Szilveszter és Rózsahegyi Kálmán, Vaszary Piroska vendégjátéka jegyében halad, hogy a jövő héten ujabb két premier következzen: Molnár Ferenc „Ismeretlen lány"-a és a .,Nápolyi szererád"... Addigra megoldódik a szinház hősnő-problémája, Könyves Tóti Frzsi távozásával valószínűleg Mágori Mária tér vissza Szegedre... Béke velünk Hölgyeim és Uraim ebh^n a r-ilveszteres, tréfás világban — ... az élet rem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet... Szenzáció! magas ára! tfzetek elavn'f vl'tanycsiMárjasftrt. ha nálam cseréli be ujjá. 11 t Rosner József SBTirlrX munkákat a Maqyar Mérnök és Epitészemlel szereié«! szabványAn készítem, PAdfók 6-12-1S havi rész'efre. Tisza fajos körnt 89. Tel. 14 68 20) 10 deka szárított gomba I. a. % kiló kakaó 1 üveg oroszhal 1 literes (üvegbetét 1 liter Pusztamérgesi fehérbor 1 liter Tearum 60° 1 liter Tea rum 50« 1 liter Tearum 40" Szilveszterre pezsgők, likőrök, borok „KO^ZU M" Kossuth Lajos sugárut 1. Boldog,rnnv-sufárut 42. 32 fillér 40 fillér 76 fillér 54 fillér 36° fillér 300 fillér 2:3 fillér legolcsóbban a •B AN íla eddig elmulasztott«, Uiévre tótolja és vegyen egy rép emléktárgyat MUlttoffernéG (Széchenyi-tér 9. sz.) ajándékba. Vezet árban, Minőségben, Választékban. Arnnybeváltás! Részletfizetés' UJEVRE BÖ Y KABÁT— JOPPE -.TIROLI N ADRAG HAZI KÁBÁTOK LENGYEL BUNDA- SZŐRMÉS MI KÁD O Nanjy választékban »• T Rendkívüli olcsó árak FÖLDES IZSÓ — KLAUZAL TEP AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Régi katonákról Bolla honvédségi adlátus szigorú katona volt, tudott keg\cíl«B is lenni, azért nem vetette meg a szolid barátkozást sem. Gyakorlat után igen rokonszenvezett a fehér asztallal s olyankor reggelig folyt a pezsgő. Régi tisztek, akik még életben vannak, sok emlékét őrzik ezeknek az időknek. Hányan sodródtak ilyenkor adósságba, mit jelentett 35—40 év előtt a tízforintos vacsora! Az adlátus főleg a francia pezsgővel rokonsrenveze'/, s7Wrelméit kielégíthette a jövedelmével, meg a vagyonával, azonban a hadnagyok jól érez lék magukat a buezkai bor mellett is. Következőleg a Bolla-féle vacsorák ápolhatták a bajtársi szellemet, de megingatták a pénzbeli egyensúlyt. Egyszer, hadgyakorlat idején, különösen megszeretett egy szegedi honvédtisztet, aki gyönyörű baritonjával deritgette a kedvét. Énekelt is a fiu, csak a helyéről nem mert elmozdulni, mert a lábai megtagadták a szolgálatot. Hajnali négy órakor aztán az adlátus hirtelen riadót fúvatott, rohant ki, hogy tudott. Nagyon szerette az ilyen tréfákat, az ő vas-szervezetén nem látszott meg soha az éjszakázás. A tiszt is eljutott keserves döcögéssel a gyakorlótérre. Ott azonban már nem tudta, mit csináljon, csak megállt egy vakondturás mellett s nézte a fürge hangyanépet, amely nini, még testmozgásra is képes. Hogy milyen különös azl Közben rendületlenül hókkadt lefelé a feje, ugy tetszett az messziről, hogy bólintgat és helyesli a csapatmozdulatokat, amiket vérbeli ember csakis helyeselhet. Bolla hamar észrevette, mert voltaképpen nem is volt a szakmájában olyan dolog, amit ne vett volna észre s olyan méregbe jött, amilyenbe csak 6 tudott jönni. Odalovagolt a kalap alatt hált tiszthez és ráordított: — Főhadnagy ur itl áll? A tiszt igyekezett magát egyenesbe vágni, nyájasan mosolygott is hozzá. — Egy kicsit, kegyelmes uram, csak egy kicsit. Barátkozás volt az éjjel A nyitrai 14. honvédgyalogezred tisztjei kötelesek lettek volna két év alatt megtanulni tótul, hogy közvetlenebb érintkezésük legyen a legénységgel. Hát ez keserves feladat volt, nyelvtant magolni, mikor más gyönyörűség is kínálkozik. Nem is törték magukat valami nagyon. Mivel azonban a természetnek mindig vannak titokzatos kiegészítő intézkedései, az érintkezés pedig fontos, többnyire az történt hogy a tót anyanyelvű legény? tanult meg magyarul. Azért ragadt valami a tisztek gyorsabb felfogású részére is, még pedig a tót lányokról, akik olyan, de olyan szépek voltak leeresztett lenhajukkal, kék szemükkel, mint a Szűz Márta. Ide látogatott el egyszer szemlére Bolla s benyit az iskolába, ahol az oktató tiszt kinlódik a fiukkal — Mióta szolgál főhadnagy ur Nyitrán? — Három éve. — Akkor nagyszerűen tud tótul, hiszen kötei lessége volt, hogy megtanulja a nyelvet. Tessék ' legénységnek negyedórás előadást tartani a 16! »tasitásbot. Am; ;>zt illeti, magyar nyelven is súlyos feladat az, mer* a lőutasitá. » legnehezebb témák egyike volt, de mi ez amellett, hogy a főhadnagy ur nem tudott tótul. Egyszer nagy unalmában a kutvaniosóiátul megtanulta a Miatyánkot, félig virtuskodás volt ez, de aztán befagyott a tudománya. Sokáig nem tétovázhatott, bizott a jószerencséjében, volt benne egy kis vakmerőség ir, hát felszólítja Doletyina Jánost Előre kell bocsátanom, hogy az oktatás kérdésekkel és azokra kapott feleletekkel történik. A nebulót rá szokás vezetni a lényegre. — Doletyina, ide figyelj, kezdi a főhadnagy magyarul, aztán folytatja tótul: Miatyánk Úristen ...? A tót ragaszkodó, élelmes, egyszerre megérti, hogy itt baj van, mert voltaképpen a főhadnagy urat prűfungoltatják s a sorsa most az 6 kezében van. Elkezdett hát karatyolni össze-vissza mindenfélét, mi történt otthon, mikor legutóbb szabadságon volt összeveszett egy civillel, azt pofon is verte... Az ezredparancsnok ájuldozott, homlokát kiverte a veríték, olyan botrány lesz ebből, hogy végigzeng az országon s még őt magát is nyugdíjba kergetik. Azonban nem mert megszólalni, csak izzadt, a főhadnagy pedig folytatta, végtére lesz, ami lesz, felakasztani úgyse fogják. — Doszt, Doletyina._ (Elég volt.) Petruska Pável... megszenteltessék a te neved? — hargzott tótul a ravasz kérdés. Petruska már adott példa után indulhatott, mesébe kezdett há^t ő is, színtérül szintén az otthoni szelid tájakat választva. A kántor nagyon belehabarodott a tanitókisasszonvba, aki szemre való, patyolatbórü vászoncseléd. De a jegyzőnek ia tetszett, amiből aztán nagy kavarodás és egyenetlenség támadt a faluban... A szolgabírónak kellett közbelépnie, bár abból sose származott jó, ha a szolgabíró közbelépett, mert teszem annak az áldozata a Vratyulák Hanna is, akinél szebbet csak oltárképre festettek, ö maga Párádon mérte a forrásvizet, amig közbe nem lépett a szolgabíró s ehun-e, most csak az árnyéka a régi énjének Hanna. Az ezredparancsnokot a változatosság kedvéért most már a hideg bizsergette, csak a főhadnagy arca maradt változatlan, ugy szólalt meg. — Doszt! Ottyepke! És szabadíts meg a gonosztól? — folytatta szörnyű kíváncsiságtól hajtatva a kérdezősködést. Ottyepka bele se kezdhetett a beszédbe, mert abban a pillanatban felállt Bolla, levette a sapkáját, illesztette a bal hóna alá, jobb kezével pedig keresztet vetett és azt mondta: — Naveki amen. (Mindörökké amen.) Aztán megfordult és otthagyva az elhűlt társaságot, indult kifelé. Tudniillik arra nem gondolt senki, hogy Bolla kassai származású ember s már gyerekkorában is jól beszélt tótul, hát most merev arccal asszisztált az egész komédiának. Amig aztán el nem utazott, állandóan tartott a halálos drukk. De egyetlen szóval sem említette meg a kedves svihákságot. Egyszerűen imponált neki a főhadnagy élelmessége, mint általiban a hasenló dolog. Az ilyesmikre szokta volt mondani. — Ez a fiu nem akad meg, ha egyszer komoly helyzetbe, vagy pláne életveszedelembe kerül. Csirkefogó, szó sincs róla, de százszorta inkább az legyen, mint mulya. BOB. SZILVESZTER: CLCSA PEZSGŐK LIKöRŐK BOROK SONKÁK r SAJTKilLöNLS<IRSSE<lEK MARKU/ •nál, Kígyó ucc* 1. ss. FIGYELEM! Nagy szilveszteri bucsuest az Onozó-féle halászcsárdában, szerpentin és konfektcsatával egybekötve. Szíves pártfogást kér Puzsin Miklós vendéglős.