Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-30 / 294. szám

1934 decemBer 30. BtLMAGYARÖR5ZKÖ Újévre ajándékozzon Csillárt, i"4".™"4í. METEOR CSILLÁR GYÁ R szegedi Üzletéből, Rárósz u. 1L Telefon 33—76. Négylángu csillár P 17- Állólámpa P 4- Vasaló P 7*50 VASÁRNAPI KONFERANSZ „Vannak emberek, akik rosszabbak a farkasoknál..." Amerikai lapok az embertelen jugoszláviai kiutasításokról (A Délmagyarország munkatársától.) Most ér­keztek Szegedre az amerikai magyar és angol­nyelvü újságok számai, amelyek a jugoszláv ki­utasításokkal foglalkoznak. Az Amerikai Magyar Népszava december 10-iki száma különösen érdekes, — el­ső oldalán bőven foglalkozik Szegeddel is és ké­pet közöl a rókusi állomásról, ahol a menekültek tömege várta a további elszállásolásukat. A kép felírása a következő: „Szeged városának állomása, amelynek különös élénkséget, de egyúttal szomorú szint ad a Jugoszláviából ezrével kiutasított ma­gyarok kétségbeesett, szomorú tömege." A lap részletesen foglalkozik a kiutasítások­kal és megemlíti, hogy külföldi mozioperatőrök filmfelvételt is csináltak a menekültek érkezésé­ről és a szegedi elszállásolásukról. Az amerikai magyarok körében intézkedés is történt, hogy az egyik ilyen filmet mielőbb bemutassák az Uj-vi­lágban is. Bejelenti az Amerokai Magyar Népsza­va azt is, hogy a columbiai egyetem olasz nyelv és irodalomprofesszora: dr. Brúnó Roselli könyve után járó tiszteletdijának egyrészét felajánlotta a Jugoszláviából kiutasított magyarok segélyezé­sére. A lap vezércikke is a kiutasításokkal foglal­kozik és többek közt a következőket tartalmazza: „AzJt üzenjük haza magyar. testvéreinknek, hogy szivünk minden dobbanásával velük vagyunk a megpróbáltatások nehéz óráiban. Velük va­gyunk, velük vagyunk és velük küzdünk. Minden amerikai magyar, a második generáció csakúgy, mint az első, szent háborúba indul az amerikai közvélemény felvilágosítására. Azt üzenjük haza magyar testvéreinknek, hogy ne csüggedjenek. Előttünk vannak az angolnyelvü amerikai la­pok is. Jellemző, hogy ir a legnagyobb példány­számban megjelenő Newyork Times. Szószerint ezt írja a lap: — Az a látvány amelyet a kiutasítottak szá­zai, a betegek, a bénák és gyerekek nyújtanak a | jugoszláv határ mentén, világosan mutatják, hogy Legy nagyon kegyetlen természet hirtelen elhatáro­lásáról van szó. Igen helytelenül viselkedik a "jugoszláv kormány, amikor olyan rendszabályo­kat foganatosít Magyarország ellen, amelyek már az ellenségeskedés határán vannak... A Daily News °igy ir: — Hossz hirek jönnek Európából, ahol a ju­goszláv katonák hirtelen átlépték a magyar ha­tárt majd megint visszavonultak és ugyanakkor lömegesen deportálják a magyarokat azokról a területekről, melyeket Jugoszlávia Magyarország­tól vett el a háborv után. A katonai határátlépés egymagában gyújtóanyag lehet, de a tömeges de­portálás bizonyára retorziós intézkedéseket fog maga után vonni. A magyar családokat megfoszt­ják otthonuktól és (kíméletlenül kidobják Jugo­szláviából... Borzalmas helyzet ez. Az a gondolat jut eszünkbe, — írja a rendkívül népszerű Daily News —, hogy vannak emberek, akik rosszabbak a farkasoknál: a farkasok ugyanis nem üldözik, nem eszik meg a farkasokat, az emberek azonban kegyetlenül üldözik egymást, legalább is Euró­pában, Jugoszlávia területén... A London Times newyorki száma igy cikkezik a kiutasításokkal kapcsolatban: — Ha Jugoszlávia szimpáüát érdemelt volna, mert királyát megölték, akkor azóta már min­dent megtett, hogy a világ szimpátiáját elidege­nítse magától. Megtette pedig ezt azzal, ahogy a területén lakó magyarokkal elbánt. Jugoszlávia ugy bánt el velük, hogy figyelembe nem vette a civilizáció legelemibb követelményeit sem. Na­gyon szerencsétlen dolog, hogy ezeket egyáltalán megtették és meg kell itt mondani, >~ngy néme­lyik európai kormány hihetetlen érzéketlenségei árul el egyyes cselekedeteinél világ közvélemé­nyének álláspontjával szemben. Hölgyeim és Uraim, az élet álom: ennek a vad esztendőnek is — hihetetlen — vége van és most uj álmok következnek, aj év, uj küzdel­mek és uj remények... Szép búcsúztatót kellene inni ennek a zord időnek, elégiát a drámai hó­napokról, — mi volt itt, ami szép szolt, ami de­rűs volt, ami emberi volt... Mégis ezeket az utolsó napokat ne felhőzzük el az emlékezés ke­serű izével, — legalább ezekben az utolsó és né­hány vig első napokban legyen tréfa, jókedv, napfény és remény. Legalább két napig tudjunk hinni, abban ami... nem lesz, ami mikor fog el­jönni fáradtan baktató vigasztalan életünkbe. — Alárccal, szalaggal, pohárral jönnek az uj na­pok, legalább két nap egy egész évben, — Höl­gyeim és Uraim, hagyjuk az elégikus bucsut és próbáljuk meg két napig hinni: — — az élet álom«. És a szép világ még mindig tart a pes'i rályságban, bár még bizonytalan az uj világ és meghatározatlan a jövő. Pest még vigan fújja Lehár Ferenc szegedi melódiáit és barátsággal tapsolja a szegedi kirándulókat Persze kará­csonykor rekordnapnk voltak a Király Szinház udvartartásában: — tizenegyezer pengős mérleg­gel mérték meg az ünnepi napok mesés hangula­tát... (És itthon ezalatt a szegedi müintézet négy­ezer pengőkkel volt kénytelen nyugtázni Kará­csony eljövetelét.) A karácsonyi mérleg azonban még nem méri meg a pesti séjour valóságos sú­lyát, — éppen ezért Sziklai direktor négy nap­pal kitolta a királyszinházi opciót, — csak újév reggelén kell választ adni arra a nehéz és fogas kérdésre, vájjon meddig tart a szép világ, váj­jon meddig dúlnak a szegedi napok a király­színházi rezidenciában... Jósolni, következtetni alig lehet. Az ürnep­utáni napok és raportok nem számithatnak a jövő elhatározásánál, — a választ valószinüleg a mai vasárnap és Szilveszter fogja megadni. Ad­dig nagy fejtörések fájnak a direktori irodá­ban, felvonulnak az összes belső és külső titkos tanácsosok horoszkóppal, szellemidézéssel, va­rázslattal és balszinekkel... Újév reggelén nyilat­komi kell és este talán megérkezik Szegedre a direktor — a válasszal és a határozattal... Addig pedig csak sürgönyök és telefonukázok jelzik az összeköttetést legédesebb Pestünk és legamgyalibb Szegedünk között. Karácsony estét­jére is megérkezett a várt obligát távirat.-:' a szinház feketetáblájára: „Legboldogabb és legbékésebb ünnepeket ki­ván, lelkes munkátokat hálásan köszöni a szá­műzetésben: boldogtalan gazdátok"... Közben a direktor egy délutánra váratlan vi­zitre bejelentés nélkül Szegedre érkezett és meg­lepetésszerű razziát tartott kiváló müintézeté­ben. Próba közben halkan, szinte „rangrejtve" óvakodott be a színházba és először a háttérből, a színpadi Halak mögül figyelte színészeinek munkáját. Aztán egy szemlét tartó tűzoltó lelep­leze, persze azonnal megállt a próba, min­denki köréje gyűlt, mindenki gratulálta-ba­busgatta és mindenki különkihallgatást kért hirtelen elkészített előlegokmányokkal... A várat­lan razzia égaengéssei, viharral kezdődött, vil­lámló jelenetek dúltak minden zugba- , — egy kis alibi az igazgatói tekintélyből... Aztán kide­rült az ég és este már béke és napsütés honolt a bucsu perceiben... A legújabb hirek szerint Patkós Irma, — aki talán a legszebb sikert aratta a királyszinházi szép világban — értékes í - boldogságos meghí­vást kapott. Mialatt pesti direktorok tárgyaltak vele és magasságos hangjával, azalatt — Bécs is jelentkezett és csábító ajánlattal hívogatja a bécsi deszkákra, egyelőre hosszabb vendégsze­replésre egy klasszikus operettben... A tárgyalá­sok még folynak, de ahogy a helyzet ebben a pil­lanatban látható, pem valószínűtlen, hogy Pat­kós Irma rövidesen megjelenik a bécsi színházi világban... És a virágos, nosztalgiás, boldogságos-fájdal­mas bucsu is megvolt pénteken, — egy forró este ünnepi fényekben és lobogó lángokban. Bégen volt ilyen nézőtere és estéje a szegedi szitáz­nak, a nagy operai esték theatre parcé-ja Köny­ves Tóth Erzsiék búcsúztatásán. A tanítónő szinr padának vibráló, ki-kirobbanó izgalma jr'czle a nézőtér hangulatát, amelyet megujuló tapsok, elfojtott könnyek, előcsintalankodó mosolyok, lélekző csönd és fellobbanó köszöntések aprobál­tak. Egy forró est forró képe hullámzott a né­zőtéren, a színpadon és az öltözőkben... Alig volt még annyi virág, szines kosár, zöld koszorú, su­hogó selyem a színpadon, mint most, amikor Könyves Tóth Erzsiéket ünnepelte és búcsúztat­ta Szeged... Szeged,, r ly n.'''i mégis megmoz­dul fakónak itélt álmaiból. Diszes, elismerő és köszöntő virágokat küldött a város, a szinügyi bizottság, sok testület, a társadalom sok tagja, vezetője. Megható volt az a meleg, ragaszkodó, könnyes szeretet, amellyel a szinház búcsúzott nemzetiszinházi hősnőjétől. Könyves Tóth Erzsi öltözőjét szeretettel, gonddal, meglepetéssel pom­pás, illatozó szalonná varázsolták át az öltözte­tőnők, akik a virágok, szalagok és képek közé búcsúztató feliratot is készítettek a csillogó tü­körre: „Fájdalommal és — örömmel búcsúzik a legszebb királynőmtől Benusné"... Az előadásra Szegedre érkezett Kóbor Tamás, Őszi és teli rheiMiahurák I Szi. Gellért GgdgufOrüG is Szállodán BUDAPESTEN A szállóban egy heti teljes pensio fiak ág, reggeli, ebéd, vacsora) 100 pengő. A gyógytényezők Arából a szálló lakóinak jelentős árengedmény. Felvilágosítást készsés-cel czolg-ál az israzratóság- Budapest XI. Kelenhegyl ut 4. ssám.

Next

/
Thumbnails
Contents