Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

954 december 25. DCl MAGYAROKSZAG MŰLÉLEK Irta BERCZELI A. KÁROLY. A Matuska-per tárgyalásai folyamán merült fel az a szokatlan gondolat, hogy a vádlottat, aki megtévesztcen abnormisan viselkedett, injekcióval, tehát mesterségesen bírják őszinte vallomásra. Az újságok közölték is annakidején irók és orvosok erre vonatkozó álláspontját s a bőséges fejtegetések kapcsán az a vélemény alakult ki, hogy a dolog egyelőre igen kezdetleges, sőt kockázatos is s alig valószínű, hogy a tudomány valaha is célt érhet az ember legbelsőbb habitusának leleplezése, esetleg átalakítása terén. A probléma va'.óbao megdöbbentő, szinte kísérteties. Csöppet sem szabad csodálkoznunk, hogy mindazok, akik szívesen hisznek az egyéni jellegben s akik a maguk esetleges értékét is egyéniségük sajátosan megbonthatatlan egységéhez fűzik, kicsit idegenkednek a tudomány ez uj törekvésétől s kész örömest utalják az idevágó kísérleteket is az utópiák világába. Az ember érzékeny belsejére s a legenyhébb érintésre is görcsösen gubancolódik össze. Az ember fél attól, nogy minden kiderülhet róla. E magatartásról talán legbőségesebben éppen az analitikus orvosok tudnának fces ámoln!, akiknek néha ravasz mesferkedésre van szükségük, hogy a beteget egyáltalán megszólaltassák. Az injekcióval még ennél is brutálisabb eszközökkel lep föl a tuJomány. Egyszerűen megbénítja a gátló központokat, behatol a misztériumok oentrumába s pőrére vetkőzteti a titkot. Éppen azt a titkot, amit néha még magunknak se vallunk be szívesen s ami minket mindvégig egy kicsit megközelíthetetlenné, rejtelmessé/ mondjuk igv: egyéniséggé tett. Mert az egyéniség talán nem is más, mint varázslat. Csak az az ember hódit s hat a tömegekre is, akit sohasem lehet elskatulyázni, elintézni, aki utolsó percéig valami rendkívülit, valami c9odát sejttet, akiről a legnagyszerűbb szellemi produkciót ugyanugy föllehet tételezni, mint a rablógyilkosságot. Az átlátszó ember kényelmes, megnyugtató jelenség. A jólismert tulajdonságok, ha értékesek is, érdektelenek. A személyes hatás ereje szoros kapcsolatban van a kifürkészhetetlenséggel, az elintézettlenséggel. A nagy ember jelenléte ezért nyugtalanító mindig. Olyan világ van benne, amelyről mások csak akkor vehetnek tudomást, ha ő akarja. A nagy embernek titkai vannak. Már a lélekelemzés is ezeket a féltve őrzött földalatti várakat ostromolta. S mert az ember ösztönösen betokosodik, megkérgesedik, hogy mermél mélyebbre földelje el saját rejtélyeit, az orvos önkénytelen elszólásokból, gesztusokból próbálta kikövetkeztetni a tudatalatti világot. Álmokat s jelentéktelen élményeket boncolgatott, hogy kifejtse gubőjából, kigöngyölje pólyájából a lélek magját s az egészség nevében lehetőleg uniformizálja is. A tudományt zavarba hozza ez az esetlegesség, ez a varázslat s mivoltánál fogva hadakozik ellene. S a varázslat lényege: különbözni, kivülállni. A lélekelemzés motiválta a lelket, fölbontotta komplexumokra s így próbált egységes képet nyerni róla. Eszerint x. y. csak annyiban egyéniség, amennyiben ilyen, vagy olyan komplexumok determinálják cselekedeteit. De maga a komplexum már törvény. Hasonló feltételek mellett mindig elő kell állnia. A lélekelemzés ideálja tehát a titok és varázslatmentes ember, aki tudja a maga rendeltetését s így harmonikusan illeszkedik bele a társadalomba. Misztériumokra nincs szükség s még kevésbé tisztázatlan egyéniségekre, kik bármelyik pillanatban ellenszegülhetnek a rend nyugalmának, mert mindenki jóléte azt követeli, hogy a társadalom szabályosan, zavar nélkül működjék. A lélekelemzés tehát, ha le is egyszerűsítette az egyéniséget, a lélekmolekulák, a komplexumok mibenléte s törvényszerű fölléptük előtt még mindig zavartan állt. Mert hiába tudta, hogy van kisebbségi komplexum, mely adott esetekben szabályosan befolyásolja, esetleg felborítja az ember MODERN SCHQBERL fotelágyak nappal foíel K a p h a t ó: Sebőiért HÓMÉI mm* életét, az előtt a titok előtt csak tanácstalanul állt, hogy miért kell az embernek bizonyos jelenségekre ilymódon reagálnia s hogy egyáltalán mily módon lehetne a komplexumok jelentkezését megakadályozni, illetve kiküszöbölni. Egyesek már a gyermeknevelésben akarják érvényesíteni ebbeli felfogásukat, mások kénytelenek megelégedni az utólagos gyógyitgatások, foltozgatok kevésbé reményteljes lehetőségeivel. De maga a komplexum mégis titok s ha ki is analizálják összetevőit, senkisem hiheti vakon, hogy a komplexum egy szép napon nem támad föl újra s nem tör elő még veszedelmesebb, még őrültebb követelésekkel. Erre arról értesülünk, hogy egyetlen injekcióval ki lehet küszöbölni az emberből komplexumcsomókat. A hazug ember például őszintévé válik. Nem akarja s mintha csak hipnotikus álomba esett volna, kénytelen megmondani mindent, amit addig fantasztikus mesékkel takargatott. Tehát kémiai eszközök hatnak rá, materiális tényezők s a lélek egyszerűen hiába küzd ellenük. A lélek elbukik. Az anyag végtelen, a szellem véges. Az őszinteség — hogy ennél maradjunk a továbbiakban is — bizonyára etikai érték. Magasrendüen szellemi jelenség. Hajlandók vagyunk Egy konskribáló följegyzéseiből Irta CSERZY MIHÁLY (HOMOK) Most kilenc esztendeje annak, hogy egy havas decemberi délutánon Szeged eltemette Cserzy Mihályt. Móra Ferenc mondott könynyekkel teli búcsúztatót Homok fölött... És Tömörkény István, Cserzy Mihály után Móra Ferenc lelkének ezüst galambjai is elszállottak. A szegedi föld embereiért dobogó szivük egymás mellett pihen. Cserzy Mihály árván maradt Íróasztalának fiókjából kaptuk az alábbi, nyomtatásban még meg nem jelent Írását. heggel óta jártuk a főiáradt tanyai homokot, mely száraz nyári napokon olyan, mintha folyna •az ember lábai alatt. Fehér, csillogó és forró... Az égboltozat teljesen tiszta volt. Sehol egy tenyérnyi felhő, csupán messze, a láthatár végén, egészen alant, húzódott valami ködszerű szürkeség. Azt is gondolhatta az ember, aki nincs tisztában az Alföldnek sokszor sejtelmes színeivel, hogy por nszik a föld fölött. A lovakat öreg, csontos paraszt hajtotta. Apró, Szurós-szemü ember, kl az első tekintetre bizal- ! m-?*!an«á<*ot keltett maga iránt, mindazonáltal ' igen fó<zándéku ember volt, mert a világért meg n?-n ütötte volna a lovakat. Legföljebb hangos szóval riasztgatta őket: — Na Villám, ne..., Hej, aki áldója van a világnak. nézd, nézd... Azután ismét agyarára fogta a rövidszárú eseTéppipát és kémlelve nézte tovább a napsütéses tájat. F.frrszerre csak megszólalt: — F.ső lösz. önkénytelenül elmosolyogtam magamat. Mi jut még ennek a vén embernek az eszébe. Eső ilyen tiszta időben. — Talán álmodta kend András bácsi? — szóltam rá később. — Nono... felelte kurtán s kivévén szájából a pipát, a messzi ködösségre mutatott. — Nem is nagyon soká. , Azzal mentünk tovább. Egyik tanyából a Másikba hajtott bennünket a kötelesség; en gem a mindenki által sanda szemmel nézett adóalanyok összeírása, Andrást pedig, aki ebben a minőségben mint fuvaros szerepelt, a lóhajtás. A parasztembernek már a vérében va/n a finánc és az eféle közigazgatási ké'kézrmnnkás iránti gyűlölet. A végrehajtóra is haragszik, noha ezek a jámbor emberek cs>ak egy-egy srőfjai a nehéz gépezetnek és kettőt tehetne az ember egy ellen, hogy legtöbbje még adna is ahelyett, hogy elvigyen valamit a felebarátjától. Dehát ez már a világ teremtésétől kezdve igy van és alkalmasint igV fs fog mrtradni. Tgy van ez egyébként az állatoknál is. Arok közül is haragszik némeTv része esrvmS-sra Tffswm arf. a kutva a macskára, a macska az egérre Lehet, bosy az állitoktól tanulta el az ő-.ember az cWc vegyes érzelmekpf. Bár a kutyánál némtte*» indokolt ez az öröklőtt családi harag a macskára, mert a résrf irások szerint a mai kutva-nemzedéknek valamelyik őse Igen fontos okiratot adott át a mar=kánik fákkor mé* tudniillik iő viszonvb<rT» voTtiki me?őrrés végett. A macska — a köflnvpjnrfibhek osrtílváho7 tartozván — fogta a kontraktust és WTvfffe a rwdlá'íra s ott vaTsmelvfk serertd«» sTg etdusfa. Mikor elfávorott. a kíváncsi e?ér elővette az irásf é* kMVniwMV* b^Wle. hw őneki a föTrfí favakhól csak igen keveset futtatott s najv álTatt knnferhn'!» feliát m^íAt és szétrázta frírvsé-Téhen a komolv okiratot. Per«re, ho<rv harag támadt ebből s ez id« óta ker«efi ma is a kutya a macskát, a macska pedic az eceret. Az emberek is kergetik eüvmást. Sokszor PÍTVügyü hagyományból. Az adóösszeiró városi alkalnyák között, s ha nem tud alkalmazkodni a nép mazottnak is ezért jut ki ilyen mostoha sor a tarossz ízléséhez, bizony megtörténik, hogy vasvillát fognak rá. Azonban a gyakorlat mesterré teszi az embert és később megtanulja, hogy a legvagyonosabb parasztnál se kell mindent tőviről-hegyire kikérdezni, hanem a meglevő hiteles adatok nyomár egyszerűen csak föl kell írni a cselédleányt is, a bérest is, meg a kocsist i&. No, de menjünk tovább. Andrásnak valóban igaza volt. Nem tellett bele három óra se, a távoli ködősség fekete felhő alakjában fölhuzódott és hirtelen olyan zenebona támadt, hogv komolyan kellett gondoskodni valami alkalmatos menhelyről. Előbb a vihart rendszerint megelőző szél jött, amiből azután kövér esőcsöppek lettek, majd égzengés, zápor, közbe pedig eget, földet rengető hatalmas dörgés, villámlás, mely elvakította egy percre az ember szemét. Mikor elnémnlt a bömbölődörgés, egy óriási akácfa nyilt ketté és hajtotta le éles recsegéssel a lombját a villámütcstftl. Tovább -persze neim várhattunk. András egy Jobbmődn tanya udvarába hajtott be. megkérdezvén hogy beállhatunk-e? A gazda az ámbitusról nézte a tomboló vihari és csak ugv félvállról válaszolt: — Ellőhetnek, ha már muszáj!... Más időben az ilven fogadtatás után visszafordíttatja az ember a kocsi rúdját és elmegy. Legföljebb kiván valamit. Most azonban nem volt mit tenni, mint mennél hamarabb menhelyre húzódni. Az emberben néha az Indulatot is legvőzi a szerénység s ahelyett, hogv olyan „adion Isten"-t mondana, amilyen a „ió nap," megbékül a helyzettel Mi sem mentünk hívatlanul az ámbitusra. hanem behuzódtunk a hátulsó épület kurta eresze alá. — Jó lesz itt Is András bácsi. Az öreg ember neheztelő tekintettel nézett az efiyre erőlködő viharba s olvan kénvszerült tan-