Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

1Q34 december 25. D£ [MAGYARORSZÁG 13 KARÁCSONY UTÁN IS . , ^ legelőnyösebben szerezheti be CSILLÁR ÍLLÚLÍMPA és minden más villamossági szükségletét a szegedi fióküzletében CSILLÁR Kárász ucca 11 Telefon: 33—76. A GYERMEK ÉS A CSALÁD A fiatalkorúak bűneitől — a válópere« tárgyalóteremig (A Délmagyarország munkatársától.) A törvényszéki palota hosszú folyosóján nagy csendben ásit az unalom. Mintha karácsony előtt megszűnt volna vád, védelem és — harc. Benyitunk az egyik ajtón. Dudás Béla tanácselnök szobájába, ö a gyerekek mentora. Az ifjú kis bűnözők dorgáló apja. Szelid a hangja, mint aki megszokta, hogy a világ apró kis nyomorultjaival beszélget, akik bűnüket a szeretetlenség, az ütlegek, a durvaság és romlottság odúiból hozták magukkal. Kiváncsian kérdeztük: . Naoyobb a gyermekbflnfzések S'áma most, a szegénység és munkanélktilislg növekedésével, mint volt évek elölt? — Csodálatos, nem növekedtek a bünözéseü, mondja Dudás tanácselnök. Apró kis lopások és tolvajlások előfordulnak, de legtöbbször kenyeret és fát vesznek el a gyerekek, tehát az éhség és fűtetlen szobák kergetik őket bűnük felé. Nem tudok erős büntetést ezért rájuk mérni, hiszen, ki tudja, nem szunyadnak-e szivükben a legszebb emberi érzések, de a szükség és nyomor sötét terroristák és a gyerek ugyanolyan érzékenyen hajlik a rosszra, mint a jóra. Nem mondom, akadnak közöttük renitensek — már első szavuknál megérzem ki áll előttem, — talán rá is lehetne fogni, hogy született gonosztevő, de nyugodt lelkiismerettel egy gyerekre sem merném rásütni ezt a megbélyegzést, hiszen éppen eleget látom bűnözésüknek inditó motívumait, miért, hogyan és mit lopnak. — Meggyőződésem, ha a gyermeket idejekorán, még tizenkettedik éve előtt ki lehetne venni rossz környezetéből, meleg, okos, következetes és szeretetteljes családi nevelés szárnyai alá lehetne helyezni, nemcsak a gyerekbünözérek száma csökkenne, de megjavulna általában a bűnözések statisztikája. — Mi áll a gyermekbiróság rendelkezésére « j&viiés, szociális gondoskodás és megelőzés t*rén? —• Sajnos, nem sok mondja Dudás Béla és hsllatezik hanglejtésén a néma vád. — Hozzám piár csak a kifejezetten bűnnel vádolt gverekifa jutnak. Nekem dorgálni kell. vagv javítóba küldeni, kevésbé súlyos esetekben nz átmeneti otthonba utalom a fiúgyermekeket. A leánygyermekeket, akiknek állandóan és majdnem kizárólag erkölcstelen életmód a bűnük, az ujszegedi Mansz-otthonba. A gyermekmenhely is segítségünkre van, bár ez nem megoldás, mert tul korán kihelyezik a gyermekeket falvakra, aminek megvannak a veszedelmes eshetőségei. A falvakban a gyermekek dolgoznak ruháért, élelemért, kicsi fizetésüket a menhely összegyűjti és átadja távozásukkor a fiatalkoruaknak, azonban ezzel a probléma nem oldódott meg. A gyermek legtöbbször sose tudja meg, milyen mentsvára az embernek az otthon, milyen meleg, puha boldogság az anya simogatása, az apa szerető tekintete. Szegény kicsi lélek csak munkára rendeltetett, igavonónak, igy véli környezete és kihasználja. A gyerek, akihez nem sok jó szót szólnak, a fejlődő öntudat kínban küzködő éhségével oda kezd sodródni, ahol örömök ígéretét hallja; duhaj legények, sötétben botorkáló züllött egyének társaságába. Persze kivétel akad, de ez csak erősiti tapasztalatainkat és mi bírák sokszor állunk tépett ér. zelmekkel, meggyőződésünk és kötelességeink kettős tüzében, amikor halljuk hogyan verődik fel a „visszaeső bűnös" vallomásaiból az elhagyatott gyermekszív panaszos sirása és mint válik jéggé, daccá az elfojtott keserűség... — Mit kellene tenni t >— Sokat, nagyon sokat — válaszolja Dudás tanácselnök. Hiányzanak szociális intézményeink, amiknek segítségével a gyereket még bűnözése első kis kísérleteinél meg lehetne javítani. Hiányzanak rendszeres környezettanulmányokat és felügyeleteket végző" védőnők. A mmmm rendőrség tul van terhelve és onnan ered, hogy kicsiny, de jellemző bünöcskékkel elküldik a gyerekeket, holott, ezen a ponton fordul meg sokszor, megismétlődik-e a lopás, vagy egyéb, a társadalmi rendbe ütköző cselekedet. Nem eléggé felelősségteljesek a „nevelő szülők" akikhez kénytelenek a javitók és az átmeneti otthonok kiadni a gyerekeket és végül a tanítónők és óvónők, — akiknek hatáskörébe tartozna a gyermek állandó megfigyelése és az otthón felülvizsgálata, a környezettanulmány, — szintén <ul vannak terhelve munkával és nincsenek tisztában az ily irányú szociális tevékenység céljával. — Mint birája a gyerekeknek, aki ezévben 700 esettel álltam szembe» és hétszázszor döntöttem sorsuk fölött, boldogan látnám a kividről jövő segítséget. Végtelen perspektívája lenne annak a rendkívül fontos szociális missziónak, amit a nóegyesületek keretében hölgyek az ifjúkornak bíróságával karöltve végezhetnének. Ha szükséglakásokat, pincelakásokat látogatnának, tapasztalataikról jelentéseket tennének és az egyesületek számon tartanák, hol vannak züllés veszedelmének kitéve óvódás, iskolás gyermekek. A szülőkel oktatnák, az anyák lelkiismeretére apellálnának és megajándékoznák a „legjobb" anyákat. — Készséggel.állnék rendelkezésére az egyesületeknek tájékoztató, magyarázó, a szociális felelősséget és helyes irányítást célzó előadásokkal és bizom benne, hogy a fiatalkorú bűnösökkel foglalkozó faktorok valamennyien lelkesedéssel szolgálnák a hölgyek akcióját. Sok szerencsétlen gyerek szeren-^ csétlen sorsát lehetne megváltoztatni. Ahogy Dudás Béla beszél, a szoba levegője átmelegszik; egy jóságos, lelkes ember szavaiból életerős, meleg érzelemtől megszínesített hangulat árad és sok bizakodás, sok bölcseség. Elhisszük, amikor szerényen megjegyzi: HMWOiimmiojWV 25-30% KEDVEZMÉNY pécsi, miskolci, hódmezővásárhelyi, lillafüredi, székesfehérvári, győri, parádi, komáromi, esztergomi, kecskeméti, fé'egyházi, veszprémi, pápai, siófoki, zalaegerszegi, balatonfüredi, keszzthelyi és tihanyi szállodákban, vendéglőkben és pensiókban. Cimek és egyéb adatok a I DÉLMAGYARORSZÁG I ARADI-UCCAI KIADÓHIVATALÁBAN TFJJEFON: 13-06.