Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

12 Pf f. MAGYARORSZÁG 1934 december 25. HEREDITAS DAMNOSA irta Dr. KERTÉSZ BÉLA így nevezték' a rég! rómaiak art az örökséget .amely minden előny nélkül csak terhet Í

dentett az örökösre. Az ujjáa lakúit törvényatósági bizottság is terhes örökséget vesz át elődjétől, amikor a városi háztartás folyamatosságának biztosítására és a költségvetés egyensúlyának megteremtésére törekszik. Az uj tőrvényhatósági bizottság keze eleve meg van kötve oly adottságok által, amelyek elhárithatatlanok és eleve determinálják a városi háztartás alakulását. Ezek között az adottságok közöt kell elsősorban megemlítenem az adóbevételek évről-évre lényegesen csökkenő iránvzatát. A fő adónemekből a város bevételeit ma már annyira csökkentők, hogv a város pénzügyi helyzetének súlypontja az adóbevételekről áthelyeződött más jövedelmi forrásokra, holott évtizedeken keresztül az adóbevételek pillérein nyugodott a városi háztartás. További kénvszeritő adottság az is, hogv a költségvetés kiadási tételeinek redukcióiéhoz, a további takarékossághoz, vagv le*7álliláshoz fűződő reménvek is illuzorinsnk. Tvler népszövetségi megbízott évek óta hangoztatja jelentéseiben. hogv míg az állam harminc százalékkal csökkentette költségvetését az 1920. évi állapothoz képest, addig a törvényhatóságok ezzel lépést nem tartottak. Szeged költségvetése ezzel szemben már a folvó évben elérte az 1920. évi állapothoz képest a harmincszázalékos csökkentést ugy. hogv a költségvetés kiadási tételei lényegeden tovább már nem csökkenthetők nnélkül, hofv ezzel a közigazgatás folytonosságát ne veszé'vezMnők Ép igy nem jöhet szóba a tisztviselői fizetések ujrbb mérséklése sem, amelv n mai nívóján alul már rs-nk a tisztviselők létfcnn'nrtásának kockáztatásával volna leszállítható. De n tisrtvisfMl fizetések további leszállítása ellen komoly é-1 nvomós közgazdasági megfontolások is szólnak. Ka meg akarjuk védeni enncf< a számbelileg erő* fogyasztó rétegnek vásárlóerejét. Ezekkel a kénvszeritő adottságokkal szemben állanak azok a mind narcobb erővel érvényesülő exigenciák, amelyeket az uj törvényhatósági bizottsággal és az uj kezekbe került városi háztartással szemben támaszt a közvélemény. Ezek közfitt említem elsősorban a polgárság iogos törekvését, hogy kommunális közterhek további csökkenése következzék be. Az ereiében folvton gvengülő magángazdaság a jelenlegi közterheket is tarthatatlanoknak és elviselhetetleneknek érzi. A pótadóknak további fokozatos lnssu lefaragása mellőzhetetlenül nagy gazdasági érdek. A jővő esztendőre a pótadó a jelenlegi 68 % helyett 63 %-ban nyert megállapítást. A különbözet csuj pán öt százalék, ez pénzben kifejezve csak hetvenezer pengő. De ennek a pótadó leszállításnak jelentősége jóval tul nő a hetvenezer pengő összegen. Ezen összegnek sokszorosával • emelkedtek egyszerre az egész városban a ház, ingatlanok értékei, mert jövedelmezőségük ennyivel növekedett. A pótadó fokozatos, évről.evre bekövetkező lefaragásának legnagyobb jelentősége mindezeken felül a ténynek lélektani hatásáhan jelentkezik, mert visszaállítja a gazdasági élet megrendült bizalmát. A közvélemény által támasztható követelmények felsorolásánál nem mellőzhetem azt sem .hogy a polgárság a város vezetőségétől várja termelő munka fokozottabb megindítását és a forgalom növelésére irányuló intézkedéseket. A bénult gazdasági élet feltámasztására az elerőtlenedett magángazdasági egvedek önmagukban gyengék, tehetetlenek, ösztönzést a közületektől, a várostól és államtól várnak. De nem feledkezhettem meg a városrendezés égető problémáiról, az útépítési és csatornázási feladatokról sem. amelvek megvalósítása mármár kikerülhetetlen. Mindezek a tervek azonban c«-n!c a költségvetés ujabb megterhelésével, uj tőkék előteremtésével valósíthatók meg. Amikor a kényszerítő adottságok és a mind hangos.abban jelentkező jogos exigenciák egymással eként összeütköznek, hol van mégis a kivezető ut, amely városunk háztartását abba a helyzetbe hozhatja, hogy egyensúlyának felboritá«n nélkül a vele szemben támasztott jogos követelmén veknek többé-kevésbé eleget tehessen. A probléma megoldása elsősorban a költségvetési adóssági oldalán van. Adósságaink már eddig is a dollár értékcsökkenése folytán, a transferintézkpdések életbelépte óta tett rendelkezések következtében igen jelentékenyen csökkentek, — kamatterhiink az 1930-as állapothoz képest évi 800.000 pejigővel csökkent. Ezen az oldalon céltudatos, óvatos pénzügyi politikával még igen jelenté| kenv tcherkönnyehbités várható. Az adósságok kérdésénél ki kell térnem a városi háztartásnak a közeljövőben aktuálissá váló egyik legnagyobb problémáiéra, s ez a gázgyártól a koncesszió meghosszabbításakor feivett három millió pengős kölcsön sorsa. A gázgyár a koncessziós szerződésben kötelezettséget nem vállalt, csak Ígéretet tett arra. hogy ezt a függő adósságot „a vállalat összeköttetéseinek rendelkezésre bocsátásával tőle telhetőleg igyekezni fog hosszúlejáratú Újévre ajándékozzon Marwin és Rekord eredeti svá jci gyártmányú Kapható gyári képviselőnknél: REICH ékszerész es órásnál Kelemen -ucca 11. amortizációs kölcsönné átalakítani." Ez mai napig nem történt meg s nem is hallottunk erre irányuló kísérletekről sem. Ellenben a kölcsön lejárati ideje 1935 október 31, mely idő után a vállalat nem köteles a kölcsönt a jelenlegi hitelfeltótelek mellett meghosszabbítani. Elsőrendű fontosságú érdeke a városnak és a polgárságnak, hogv ez a kölcsön még megfelelő időben teljes rendezést nyerjen, akár a transzferalapból, vagy OTI-tól felveendő kölcsönnel, akár a kölcsön amortizációs kölcsönné való átalakításával. — A koncessziós szerződés tizedik pontja szerint 1938. évtől kezdve joga nyílik a városnak a szerződésben megszabott magas világítási egységárak uj megállapítását, leszál-< litását követelni. A jelenleg 60 filléres egvségár elviselhetetlenül mngns. amikor a főváros-" hin most készülnek 35 filléres kilowattonkénti egységárat megállapítani. Nem teremthetünk önmagunk számára oly helyzetet, hogy egy fennálló és vissza nem fizetett adósság kénvszeritő nvomása alatt esetleg feláldozzuk polgárságunk jogos érdck°it. melvek a világítási és motorikus egységárak leszállításához fűződnek. Annak a kénvszeritő helyzetnek. amely a koncessziós szerződés megkötésekor sajnálatosan fennállott, megismétlődnie nem szabnd, amikor az egységárak leszállítása kerül majd szőnyegre. Ha az adóssági terhe ink könnvebbitésével lényeges további előnyöket remélhetünk is, városunk háztartása számára maradandó előnyök mégis c'iak a ga^dasáH élet frlé'^nkfl'ésétől, a forgalom növekedésétől remélhetek. Bármily közmunkának, a forgalom bármily csekélv mérvű növekedésének, a magángazda-" ság első bátortalan megmozdulásának el«ó haszonélvezője mindenkor a város, amelv a lekülöpböző címeken és forrásokból elsősorban részesedik a gazdasági élet megélénkülésének előnyeiből. A városi hártartás valóságos, legkomolyabb aktívuma tehM továbbra is a polgárság töretlen munkabírása és adózási ereie marad, amelvct. erősíteni: a legbölcsebb városi pénzügyi politika. S'S, Sternberq Wm •f.'*" és JttistSanyaghsreiksdö, RákóczMér. íMérel u. Török u. sarok) Te!. 32-57. POLLAK TESTVEREK az Alföld legnagyobb rövidáru, uri és női divaliizleíe Nagy KUlön Csekonics u. 6. Mindkét üzlet telefonja; 18 - 55. Széchenyi-iér 17.