Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

1034 december 25. Dil MÄGYARORSZÄC Ii A telepítés kérdése és szegedi vonatkozásai Irta Dr. GRÜNER ISTVÁN Az országos agrárpolitika előterébe a telepítés ügye került és bár a kormányzat hivatalos tervezeteit még nem ismerjük, a hirek szerint azonban a vonatkozó törvényjavaslat, a tavasz folyamán az országgyűlés elé kerül. Eleddig tehát a napi sajtó közleményekre és ama tényre vagyunk utalva, hogy a földmivelési minisztérium kebelében önálló ügyosztály készíti elő a telepítésnek — kétségtelenül nagyfontosságú — ügyét. Itt az ideje tehát, hogy c kérdéssel szembenézzünk, megvitassuk annak céljait és eszközét, eleve figveliük várható kihatásait és különösen Szeged város nagy földbirtokával kapcsolatban lehető vonatkozásait. A város hatóságának és magának az uj törvényhatóságnak is éber figyelmét követeli e nagy horderejű probléma, amelvnél fontosabb agrárpolitikai intézkedés a földreform óta nem volt. A telepítés gondolata nem uj a magyar törvénytárban. Többek között az 1894. évi V. t. cikk szól a telepítésről, amelynek a gyakorlatban való teljes végrehajtása épp oly kevéssé hatályosult. mint amilyen szűkszavú ez a törvény a maga 27 szakaszával. Nem lehet érdektelen a kérdés 40 esztendő előtti rendezésének vizsgálata és azon alapvetően fontos eltérés, amely e törvény és a mai tervek között mutatkozik. A törvény ugyanis nem tartalmaz kényszerítő rendelkezéseket. hanem fakultatív szabályokat csupán, lehetőséget nyújtván és tetszésére bizván az államnak, magánbirtokosoknak és földbirtokkal rendelkező közületeknek, hogy telepeket „alapithatnak." akár uj községek alakítása, vagy már létező községekhez való hozzátelepités által. Ezzel szemben a ma ismeretes tervek kényszerítő rendelkezések utján is végrehajtani kívánják a telepi, tést, — a földreform törvényben már intézményesített megváltási jog gyakorlása utján. Más idők, más jogszabályok! A kormányzat bizonyára tisztán látja, hogy a telepítés céljára szükséges összes földterületeket önkéntes felajánlás utján alisrha szerezheti meg, nem pedig egyrészt a közelmúlt és pénzügvileg előkészítetlenül végrehajtott földreform tanulságai folytán, másrészt a jelenlegi nehéz; gazdasági viszonyok, alacsony föld árak és a mezőgazdasági hitel teljes hiányának okából sem. Az eddigi tervezetek szerint a kormánvzat a telepítésre szükséges földterületeket elsősorban a nagy adóösszegekkel hátralékos földbirtokosok önkéntes átengedése, tehát adóhátraléknak földben való lerovása utián szerzi meg. Ez a forrás mindenképpen csak helyeselhető, mert egyrészt az állam követeléséhez jut. másrészt pedig méltánytalan és a közteherviselés arányosságával kiáltó ellentétben állana annak a kormányzati tűrése, hogy amig a nagy adóalanyok és tárgyak köztartozásai százezrekre szaporodnak, addig a törpebirtokosnak. a kétkézi földmivesnek tehene, vagy mázisa búzája vitessék el adó fejében. A tervezet másik pontja szerint további földterületek a holtkézi és nagybirtokok, illetve a köztulaidonban lévő. tehát közületek birtokaiból vétetnék igénvbe. Ez a pont tehát az, ahol a telepítés célja érinti, vagy ütközik a város földbirtokaival a város érdekeivel. Az igénybevétel e pont szerint immár nem önkéntes felajánlás alapján és nem az adósnak a kincstárral szemben fennálló tartozásának pénz helyett földben való törlesztése utján történik, hanem az állam megváltási joga kényszerének jogcímén. Nem célja és nem kerete e szerénv elmélkedésnek ama problémának tárgyalása, hotrv Magyarország birtókmeffoszláisa mennyiben helyes, vagy nem arányos, hogy a nagybirtoknak milv határig van létjogosultsága és vannak-e többtermelési előnyei, avagy mely helyes eszközök azok, ameJvpk a birtokmegoszlás helyesebbé tételét volnának hivatva előmozdítani. Csupán általánosságban két nagy kérdést kívánunk a telepítés tervezetével kapcsolatban érinteni és pedig: a megváltási joggal való élés lehető szűkre való szorítását, továbbá az időszerűség, vagyis annak problémáját, hogy vai'on a mai politikai, gazdasági, különösen mezőgazdasági bizonytalan helvzet alkalmas-e nagv és széleskörű agrárpolitikai terv gvors és radikális végrehajtására. Alig tiz esztendő választ el bennünket a földreform végrehajtásától, melynek során kb. 1.2 millió kai hold ingatlan juttatásban részesült mintegy 500.000 egyén. Amily áldásos és üdvös hatással járt kb. 260.000 házihely kiosztása, éppoly sok a panasz a mezőgazdasági mivelésre szánt juttatások körül. Ennek egyik oka a pénzügyi előkészítés úgyszólván teljes hiánya, a másik ok pedig a megváltási jog kényszerével járó visszásságok voltak. Köztudomás ma már, hogy a földosztással szándékolt „áldás" nem valósult meg, mert a földhöz jutottak évek óta alig birják el az évi részleteket, adókat és a kiosztott földekkel járó egyéb terheket. A financiális bajok okát főleg abban találhatjuk. hogy a területek megváltása és nagyrészt a vételár megállapítása is a mezőgazdasági konjunktúra, — a 30—40 pengős búzaárak — idejére esett, amelynek alapján kirótt járadékok és terhek — az időközi részbeni leszállítások dacára is — a földhöz jutott részére ma már alig elviselhetők. Ma ennek éppen fordítottja áll. A földárak és mezőgazdasági terménvek értéke — különösen az elmúlt 1—2 évet figyelve — soha nem hitt mélypontra sülvedt, amelv helyzet épolv irreálisnak és kivételesnek tekinthető, mint mai szemszögből nézve a konjunkturális esztendők oly magas árai és értékelései. Joggal felvethető tehát a kérdés, hogy egv nagy és széleskörű telepítés vétrehnitására alkalmas-e a mai idő. egyrészt a vázolt értékbeli nagv eltolódás és aránytalanság miatt, másrészt a hitel és különösen agrárhitel telies hiánvának okából is. Joggal felvethető továbbá a kérdés, hogy alirt néhány évvel a földreform válságai és megrázkódtatásai után szabad és indokolt-e a magvnr földbirtokot és földbirtokost, de a földmivelő rénet is egv ujabb, ily gvors egymásutánba következő nagvobb és szélesebb agra-reformmal újból megmozeatni és a termelés folytonosságát is bolygatni. Emlékezetes, hogv a földreform jogbizonytalansága folytán éveken át szüneteltek a nagvobb birtokok beruházásai. ősökként az intenzivitás és szenvedett a többtermelés. Elég továbbá rámutatni arra, hogv az ország falvaiban ismét az nlabb földosztás izgalmas hire jária és elég hivatkozni arra, hogv Szeged város bérbevételei a telepítés és a járadék földek pinszta hírére egy bizonyos időszakban mily nafv esést mutattak. A telenités azon gondolata és célja csak helyeselhető. hogy sűrű TI laikott területek munkát és földet nem találó nénei oly területekre települjenek, hol a fö'ldmivelők gvér volta az elhelyeződéit könnyebbé teszi. Am a fent részletezett szempontok ficrvelmen kivfil alig hagyhatók, bármily helyes cél és jószándék vezetné is a kormányzat agrároolitíkáját.' A telepités tehát egvelőre csak a learsz'"kséwesebb keretben, kíséri eflréimen, csak uerv haitható vésre. ha a teljes pénfcfisnrt megalapozottság. továbbá a telenesek teherviselő képessége és okszerű gazdálkodási lehetősége előzetesen hiztosithpfő. fis mindezen esetekben is a kényszer-igénybevétel. a megváltási jog lehetőleg mellőztessék. mint amelv eszköz oly mélyen belevág a magántulajdon elvébe és eren elvre támaszkodó egész gazdasági rendszerünkbe • Ezekufán nézzük a telenitésí tervAt vonatkozásait Szeged város földbirtokaival kapcsolatban. TTgv szóltak a hirek. hogv a három legnagyobb ingatlannal rendelkező város, Szeged rtehreren és Kecskemét földiéinek egvrészét is terveznék a telenités cél iára igénvhevenni. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy különbözik a három város földhasznosítási és kezelési rendszere. A részletekbe vló bocsáitkozás nélkül ehelvütt r«ak azt emlitiük, hogy a másik két város földiéinek tetemes részét nagv és közéni^érletek utián is hasznositia. (emlékezhetünk Debrecen ezer holdas bérleteinek botrányára ^ ezzel szemben egyetlen közület sincs nz országban, ahol aránylag annvi sok földmivelő ember él. t«lál liVbelvet és kenveret. mint Sz°ged város hárföldiein. Az most más kérdés, ho<rv hogvnn él. mílv holdognlóst talál, sok-e a bér és adó. helvesen gazdálVodiV-e vagv nem. — ezen problémák most kívül esnek a tafcnitésse! kanreolatos vonathozásokon. F! kér^¿S pPii'i-AIAsánál (•«r-Mter« v<5"*é< « döntő és r>e_ dig az. h"gv Sze«ed béri>e*dntf Wv 47.000 kat. hold területén mintegv 15.000 bérlője vn a városnak, oly népsűrűség és kezelési rendszer te. hát, amely — ha nem is a legokszerübbnek, — de kétségtelenül a legszociálisabb eloszlásnak mondható. Joggal és logikusan felmerülhet tehát a kérdés: vájjon a telepítési elgondolás Szeged birtokain kiket és hová akar telepíteni? Nem lehet egv percig sem kétséges, hogy idef

;en illetőségüeknek. például Borsod megyebeieknek ide való telepítését sem a város, sem bérlői egyszerűen nem tűrnék, azon jogos oknál fogva, mert saját földmivelő polgárainknak sem tudunk elegendő bérletet juttatni, amit a társ és alhérletek ténve igazol. De minden cél és ok nélkül való volna az itteni illetőségűek egymással való kicserélése is. mert hiszen nem lehet a telepilés célia Kis János kimozditása és Nagy Péter odatelepítése. Nem marad tehát hátra más célzat valószínűsége, mint az itteniek részére való telepszerzés, vagvis nem egvéb. mint a város bérföldjei-1 nek, vagy egvrészének igénybevétele és a bérlet helyett tulajdonul való juttatása. • • • * r Lehet vitatkozni afelett, hogv helves birtok-,1 elosztás-e. hogv egy közület tulajdonában ily nagy földbirtok létezzék, hogv a haladás nem.e az egyéni tulaidon felé tendál, hogv okszerűbb lehet-e a saját birtokon való gazdálkodás. Ezek problémák, melyeket azonban a telenités puszta gondolata és főleg annak üres kézzel való keresztülvitele valóban nem oldhat meg, legkevésbé máról holnapra. Egv dolog azonban1 nem vitatható és nedig az, hogy Szeged föld iein bérlő családok és egész generációk élnek" 50 és 75 esztendők óta. nagvanák és unokáik ugyanazon tanván és földdarabon és a rendes földmivelő ember vagy család, aki kötelezettségének igyekszik eleget tenni, törekszik okszerűen gazdálkodni, — alig érezhet különbséget, hogv a város, vagv saiát földién él és dolgozik. Nyugodt lehet jövője és aziránt, hogv a város más. türelmesebb, jobb gazdája, mint bármelv bérbeadó magánegvén. mert a mai rendszer mellett már a „kilicitálás" vészéivé sem fenyegeti. Ha a bérletek helvén anró kis magánbirtokok lettek volna, vaiion hánv és hány mai bériő adósodott volna el, vesztette volna földiét, válna földönfutóvá. — holott ma még, mint bérlő, fedél alatt, ugvannzon földön él, — ha keservesen is, de régi ha jlékában várja a jobb időket. Nem volt a földreform és nem volna a telenités sem a szegedi bérlő i'é*-dés üdvözítő megoldása! A helves cél és h"lves ps/l-ör; az okszerű mivelésre való rendszeres nevelés, iőszágfenvésztés. ^vMmölcsfelenités, minősé"' 'érme. lés és a minden iránvu helves gazdálkodás anvag? lehetőségének fokozatos megteremtése, továbbá a bérleti szerződések egves. iogosin kifogásolható rendelkezéseinek olv megváltoztatása, hogy joghizonvossá«t>an dnt«ozV----ó'r< beruházhasson, olv kedvvel mivelhesse föld. iét a bérlő, hogv maga és gvermel-°i mindinkább otthon és ugv. mint a magáéin érezhesse magát — a mindannviénkat átkaroló közületünknek. a váro=nak földién is' A' telenités gondolataiból a minél sűrűbb tarivakömoníok létesítése volna megvalósítható. Több kidtiirát. orvos», iskolát, utakat, nénés nénióléti intézményeket és közelebbi kör?«*Tgatá«* » ••»nyakra! Erős é* életkénes mapvarokat a hatórmenti magvnr rögön akik biralommal küzd^ptik és várhatják a mielőb-. hi jpbb magyar jővőt.