Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

DMGYARORSZÁG SEBOED, SserkettlOMg: Somogyi OCCB 2L.k.em, Telefont 23-33..-RlBdóhlralnl kOIMHnfcOnyrMki é* (egylrodo r Aradi uccu «. Teleion t 13-0«. * Nyomda : U»w i lplSt neon t(l. Telefon i 13—o®. TA*irnt) É* levMelm: r>ÍLMSOTM ' "" " Kedd, 1934 dec. 25. Ara 30 <Ul«r X. évfolyam, 291. «z. SLÖFIZETtSi Havonta helyben 3.2® •ld«Ken e« Budapesten 3.AO, klUIOIdOn «.«O pengd. - Egye* »sAm Ara hí«t»zaap IS. va»Ar. ét Ünnepnap 20 »11. Hlrdetetek felvétele tarfta azerlnt. Meqlelealk hétta klrétatdrel naponta A választójogi UUxdeíem előestéién ina nassny KAROLJ) Néhány nappal ezelőtt egy füzet jelent meg 6 karácsonyi könyvpiacon. A könyv címe: Százéves harc a választójogért. Izgalmasabb minden regénynél. Száz év távlatában mutatja be azt az elkeseredett küzdelmet, amelyet a nemzet az alkotmányos kormányzás első alapfeltételéért, a választójog titkosságáért eredménytelenül folytatott. Nagy katasztrófák és nyomukban ernyedtség, kis politikai győzelmek és azt követő megalkuvás sokszor elhalkitotta ezt a harcot. Nem szokatlan jelenség a nemzetek politikai fejlődése során. De mindig megboszszulja magát. Amint a könyv lapjait forgatom, szinte kísértetiesen haj rám az a néhány sor, amely tíz p\rvel ezelőtt tartott beszédemből idéz. 1925 május május 22-én mondottam a képviselőházban: „A politikai törekvések bizonyos hullámzásokat mutatnak, majd erősebben jelentkeznek, követelőbben lépnek fel, majd elhalkulnak. Ezekben a látszólagos nyugalmi időszakokban erőt gyűjtenek, híveket szereznek, megerősödnek, hogy azután a legközelebbi jelentkezésüknél sokkal hevesebben, rombolóbban, pusztitóbban, jelentkezzenek. Megtalálják az érvényesülésre legkedvezőbb időpontot, csak sajnos, ez a legkedvezőbb időpont sokszor a nemzet legszerencsétlenebb időszakával esik össze. Vájjon nem ez-e a választójogi problémánknak is a sorsa." Az idő feleletet adott erre a kérdésre. A választójog problémája ma a belpolitikai kérdések első vonalába került. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök az 1931. évi nagy gazdasági összeomlás után kijelentette, hogy a választójog reformja és a titkos választás bevezetése elkerülhetetlen, ö adta ki a jelszót, hogy lehetetlen a ma érvényes választójoggal újból választani. Károlyi Gyulát Gömbös Gyula követte. Átverte elődjének programját. A reformnak megvalósítása tehát kormányzati programmá vált. A miniszterelnök a Ház legutolsó ülésén bejelentette, hogy a javaslat elkészült. Sajnos, bekövetkezett azonban az is, hogy a kikényszeritett megvalósulás időpontja összeesik a nemzet legszerencsétlenebb időszakával. Az 1931 augusztusán nyilvánvalóvá vált gazdasági összeomlást és következményeit még masem számoltuk fel. Egész gazdasági helyzetünk a különféle kereskedelmi tárgyalások során szőtt clearing és preferenciális egyezmények vékony cérnaszálain függ. A legjobb szándékkal megkötött egyezményeket néhány hónapon belül felbontják a szerződő felek szándékain kívül álló okok. Két legfőbb piacunk: Ausztria és Olaszország ünnepélyes formák közt kötött megegyezések ellenére is lényegesen vesztettek értékükből. A számok ezt világosan mutatják. Valutáris helyzetünk tovább romlott. A belső gazdasági helyzetet csak mesterséges eszközökkel tudjuk fenntartani. Reménytelen küzdelmet folytatunk a mezőgazdasági cikkek árának a világpiaci áraktól függetlenített emelésére. Ipari termelésünket is csak abnormis magas vámokkal tudjuk a lassú sorvadás tünetei közt fenntartani. Ennek a gazdasági politikának természetes következménye a fogyasztórétegek helyzetének napról napra való súlyosbodása. Hitelviszonyaink a moratoriumos rendelkezések következtében nem javulhatnak. Súlyos külpolitikai válság középpontjában állunk, amelynek fenyegető eshetőségeit éppen Szeged város közönsége szemlélhette közvetlen közelről. Ez a válság még nem múlott el. Az európai külpolitikában óriási erőfeszítések történnek a hatalmi erők átcsoportosítására. Akikre mint barátokra számítottunk, — az olasz nemzetet kivéve, — nem egyszer, mint ellenségek jelentkeztek a küzdőtéren. Senki sem tud feleletet adni arra, hogy mikor és miképpen jön létre az olasz-francia megegyezés és hogy ez a megegyezés mennyire fogja érinteni nemzeti aspirációinkat. A belső parlamenti helyzet a teljes bizonytalanság képét mutatja. Azokat a belső ellentéteket, amelyek a k o rmánypárton belül vannak, jóhiszeműen senki sem tagadhatja. De ugyanilyen válságban van a kereszténypárt is, amely tiz éven keresztül koalíciós fegyvertársa volt az egységespártnak. A független kisgazdapárt, amely egyidőben kizárólag magának igényelte a harcos ellenzék szerepét, már több mint egy éve kikapcsolódott a politikai küzdelmekből. Ezek a jelenségek természetszerűen vonnák maguk után a közvélemény csalódását és az annak nyomában i író közönyt. Ilyen légkörben kell ma másfél évtized mulasztását pótolni és a választójogot megalkotni. És ez elől a feladat elől mégsem lehet kitérni. Ezt a kérdést nem szabad továbbá is elintézetlenül hagyni. Ha az elmúlt idő igazolta azt az aggodalmat, hogy a választójog kérdése a látszólagos nyugalmi időszakok után az ország legkritikusabb pillanatában jelentkezhet, ez az aggodalom még fokozottabb mértékben áll a jövőre nézve. A külső és belső politikai bizonytalanságot, a javulásra képtelen gazdasági helyzetet természetszerűleg nyomon kísérik a szociális nyugtalanságok. Ezt látjuk az egész világon: Balgaság lenne azt hinni, hogy ezt a rohamot mi el tudjuk kerülni. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy a szociális nyugtalanság forrongássá alakuljon, akkor első feladatunk* hogy az uj választójog megalkotásával az ország törvényhozását végre olyan alapokra fektessük, amely biztosítja a közvéleménynyel való szoros és állandó kapcsolatot és így alkalmas a bizalom felkeltésére is. A közelmúlt külföldi események mutatják, hogy» hová zuhan egy olyan nemzet, amelynek törvényhozása képtelennek bizonyult a nemzed feladatok megoldására és annak a biza* lomnak felkeltésére, amely nélkül a mai válságos időkben kormányozni lehetetlen. Római pusztulása akkor kezdődött, amikor a szenátus elvesztette tekintélyét és engedelme»! kiszolgálója lett az ismeretlenségből felbukkanó imperátoroknak. Elérkezett tehát az utolsó perc, hogy a demokratikus választójog őszinte megalkotásával helyrehozzuk a multak mulasztásait és biztosítsuk a jövő lehető nyugodt fejlődését. A legnagyobb bünt akkor követnénk el, ha a választójog megalkotásánál újra azok a kicsinyes párthatalmi szempontok érvényesülnének, amelyek már eleve lehetetlenné teszik, hogy a kérdés-legalább belátható időre lekerüljön a napirendről. Sajnos, ebben a tekintetben aggodalmaim vannak. Ezt az aggodalmamat alátámasztja mindaz a hir, ami eddig a készülő választójogról kiszivárgott: Már a nyáron megdöbbenéssel láttam, hogy a választójog kérdése különböző politikai csoportoknak hatalombiztositó üzletévé lett. Egyesek, pártok és frakciók a maguk céljai és nem a választópolgárok számára akarnak választójogot csinálni. A titkosság elől a legrutabb politikai hitehagyás vádja nélkül nem tudnak kitérni. De ugyanakkor garanciakeresés ürügye alapján akarják a titkos választójogot igazi értelmétől megfosztani. Az ajánlási rendszer fentartása, a Romániában bevezetett prémiumos rendszer átvétele, a választók közvetlenül megnyilvánult akaratának elektorok vagy vármegyei kiküldöttek által való ellensúlyozása, a helybenlakás időtartamának felemelése, az államfői jogoknak közelebbről körül nem irt kiterjesztése mind olyan elgondolások, amelyeknek egyetlen célja, hogy az uralmon lévő kormányzati rendszer változhatatlansága már előre biztosittassék. Mi más ez, mint léha játék a jelszavakkal és a nemzet életérdekéve]? Sose hirdettem, hogy a választójog megoldásának igazságos és bölcs útja a tömegszenvedélynek féknélküli felszabadítása és nyers érvényesülése. Én is kivánok garanciákat. A tömeg szenvedélyére és tudatlanságára való spekuláció, a választópolgárokat félrevezető lelkiismeretlen hazugságok, a hatalom visszaélései, az egyén függő helyzetével való visszaélés, a megvesztegetés ellen ezen a téren hajlandó vagyok a garanciák nyújtása terén a legszélső határig elmenni.' De még itt sem állhatunk meg: A szabad közvélemény megnyíi