Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-09 / 252. szám

DELMAGYARORSZAG 9BBOED, SmrkewtM«« ' Somogyi ncco •J. Z„ 1. em, Telnlon : 23-33. - Klndóhlvolal hOlo*»nkOnyv<Ai «* JeoylrodB t Aradi ucca 8. • elelon: 13-00. - Nyomda : L»w ( lf,M iiccn 1«. Telefon : 13-o®. Tévlrnfl «t icvéldn > D«Iraaoraionz*g S«eoed A nemei gazdasági politika ufla El kell ismerni, hogy merészség és lendület van a német nemzeti szocializmus gazdasági politikájában. Minden egyébtől eltekintve a nemzeti szocializmust egy és háromnegyed esztendő előtt az Ígéretek tömege segítette uralomra, amellyel a vezetők a hatalomra jutást megelőző agitáció folyamán egy pillanatig sem takarékoskodtak. Sok lélektani ismeret nem kellett annak megállapításához, hogy ezeknek az Ígéreteknek legalább egy részét akármilyen áron is be kellett váltani, ha nem akarták, hogy a diadalmámort rövid hetek elmultával a legkeservesebb kiábrándulás kövesse. Meg kellett indítani a gazdasági élet pangó vérkeringését és munkaalkalmakat kellett teremteni a tömegek szómára, amelyek elvégre is nem élhettek meg a pártgyülésekből, tömegfelvonulásokból és egyéb agitációs látványosságokból. Ezt a célt szolgálta a begyújtás Í

jolitikája, amelyet követni kellene az áltaános fellendülésnek és a gazdasági válságból való kilábolásnak. Miben állt ez a politika s egy és háromnegyed esztendő elteltével, melyek a reális eredményei? Az kétségtelen, hogy a kormány , közel három millió munkanélkülit munkához juttatott. Olyan közmunkákat indított meg, amelyek még a német arányokhoz mérten is imponálóak. Hozzávetőleges számítás szerint majdnem hat milliárd márkát -, fektetett bele építkezésekbe, útépítkezésekbe és. mezőgazdasági célokra eddig alkalmatlan területek termővé tételébe. A gyárakat, nagy kereskedelmi vállalatokat, pénzintézeteket kötelezte, hogy alkalmazottaik létszámát a kormány által megállapított százalékos kulcs szerint szaÍ

oritsák. Megtiltotta az üzembeszüntetéseet, termelési kényszert állapított meg a gyáripar számára. Látszólagos elevenséget teremtett, abban a reményben, hogy a látszólagos fellendülést előbb, vagy utóbb valóságos fellendülés fogja felváltani. Lehet, hogy az elgondolás helyes volt, de mindenesetre rövid lej árat ra volt beállítva. Tartósan ugyanis ezt a gazdasági politikát folytatni nem lehet. Nincsen olyan államháztartás, amely megfelelő bevételek nélkül eszközölni tudná még a leghasznosabb beruházásokat is. A német birodalom háztartása pedig súlyos gondokkal küzködik es a német nemzeti bank érc- és jó devizafedezete leszállott két százalék alá. Nincsen olyan iparvállalat, amely huzamos ideig birná munkáslétszámának hatalmi szóval történő szaporítását, ha nincsenek megfelelő eladási alkalmai és ha nem tudja elhelyezni produktumait. A tőkéből, a készletekből élni csak bizonyos ideig lehet. A tőke azonban korlátozott valami és a tőke feléledésének megvan a határa. A nemet gazdasági experimentumnak ebben rejlik a veszedelme. A nagy kérdés, amely a német gazdasági élet elé mered, az, hogy az állam és az iparvállalatokba fektetett tőke meddig birja el ezt a teherpróbált, ahogy a német közgazdák mondják, meddig lehet az üzemköltségeket előteremteni egy olyan gépezet járatásához, melynek egyre kevesebb az őrölni valója. Technikai felkészültségét a német ipar ugyanis a világháború után is sértetlenül megőrizte, sőt az inPéntek, 1934 nov. 9. Ara 12 fillér X. évfolyam, 252. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken e* Bodapmten 3.00. kllimiditn A.40 pengő- Eqyes szám Ara hetkiiznnolZ. vat6r- és Unní-onao ilOttll. HITdetések (elvétele Inrltn <«zertnt. Menlflenlk h«Hó kivétele vei naponta resofl flációs esztendőkben talán még tökéletesítette is. Ezzel szemben a német ipari export a világháború előtti kivitelnek már csak 35 százalékóra rug, sőt a mult év elejének állapotával szemben, mikor a nemzeti szocialista kormány a begyűjtési politikát megindította, 14 százalék ujabb csökkenést tüntet fel. A német nagyipar kimondottan az exportra volt berendezkedve. A kivitelnek ez a katasztrofális visszaesése azt is jelenti, hogy Németország semmiképpen sem tud eleget tenni a külfölddel szemben fennálló valutáris kötelezettségeinek. Nemcsak háborús tartozásait nem fizetheti, de kénytelen moratóriumát bejelenteni a rendes kereskedelmi forgalomból előálló kötelezettségeire is. A birodalmi bank elnöke világosan megmondta, hogy a külföld ne számítson német pénzre, ha nem hajlandó vásárolni Németországtól. Ezzel egyidejűleg a birodalmi kormány anyagbeszerzés, külföldi behozatal, devizák kiutalása tekintetében olyan korlátozásokat állított fel, amelyek már a háborús idők legkivételesebb rendszabályaira emlékeztetnek. Pillanatnyilag pedig nincsen kilátás, hogy az export emelkedjék. Nemcsak azért, mert az elzárkózás politikája tobzódik az összes országokban, hanem azért is, mert a német ipar fokozottan vésziti a versenyképességét. Az üzemek megterhelése fölös és kellően ki nem használható munkaerőkkel, megdrágította az előállítási költségeket. Az ipari nyersanyagok beszerzése egyre nehezebben és dráguló árak mellett történik. A nagykereskedelmi index Németországban másfél esztendő alatt tiz százalékkal emelkedett, ennyivel drágultak meg a német gyártmányok a világpiacon. A devizakorlátozások folytán az ipar fokozottan kényszerült áttérni pótanyagok használatára, ami megrontotta a minőségeket. Ha ez az állapot tovább tart, azok is lassankint le fognak mondani a német ipari termékek vásárlásáról, akik máskülönben ezeket vásárolnák, amennyiben ezt saját országuk valutáris intézkedései lehetővé teszik. Rövid összefoglalásban, szépítés nélkül ez a német gazdasági politika jelen helyzete. Egyik oldalon a munkanélküliség mesterséges lecsökkentése, de a másik oldalon a termelési költségek emelkedése és a forgalom visszafejlődése. Verseny a depresszió és a mesterséges újjáélesztés között életre-halálra. Rövidesen ez a verseny döntő stádiumba jut. Az előjáték végéhez közeledik. Nincsen olyan hur, amelyet végletekig lehetne feszíteni. riandtn kapott megbízást az ii| francia hormánij megalakítására Az uj miniszterelnök végre akarja hajlani az alkotmánymódosítás Herrroí is tárcát vállalt az uj kabinetben Páris, november 8. A kormány tagjai csütörtökön délelőtt 10 órakor az Elysée.palotában a köztársasági elnök elnökletével tanácskozásra ültek össze. Mivel a kormány tagjai között a költségvetési pótmeghatalmazás ügyében nem sikerült megegyezést létesíteni, a radikális miniszterek közül Herriot, Berthelot, Bertrand és Quieielle benyújtották lemondásukat. A miniszterelnök az ülés további folyamán a köztársasági elnök elé terjesztette az egész kormány lemondását. Lébrun köztársasági elnök mielőtt megkezd te volna kihallgatásait, megbeszélést folytatott Doumergueval és kérlelte, hogy alakítson uj kormányt. Doumergue azonban megmaradt eredeti elhatározása mellett és nem volt hajlandó elfogadni a miniszterelnökséget. Lebrun a déli órákban először Bouissonnak, a képviselőház elnökének ajánlotta fel a kormányalakítást, aki azonban nem fogadta el. A köztársasági elnök ezután magához kórette Laval külügyminisztert és felkérte az uj kormány megalakítására Laval a kormányalakításra való megbízást azzal utasította vissza, hogy a külügyi tárca vezetése jelenleg minden más elfoglaltságot lehetetlenné tesz. Délután a köztársasági elnök F1 a n d i n köz. munkaügyi minisztert, a demokrata szövetség pártelnökét kérette magához és felajánlotta neki a kormányelnökséget. Flandin elfogadta a kormányalakításra adott megbízatást. Parisból jelentik: Flandin délután közölte a köztársasági elnökkel, hogy végleg elfogadja a kormány megalakítására vonatkozó megbízatását. Újságírók előtt kijelentette, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg akarja alakítani kormányát. Az esti órákban fel fogja keresni az elnököt és beszámol munkája eredményéről. Valószínűnek tartják, hogy P e ta i n tábornagy és D a n a i n tábornok továbbra is megtartja a hadügyi, illetve a légügyi tárcát, valószinü továbbá, hogy a szakminiszterek, nevezetesen M a 11 a r n é, postaügyi miniszter, L a m o u rreux kereskedelmi miniszter és Marquet munkaügyi miniszter, szintén a helyükön maradnak. Hire jár, hogy Mandel képviselő, Clemenceau volt titkára, szintén tárcát kap az uj kormányban. A radikális képviselők és szenátorok ma este értekezletet tartanak, amelyen megvitatják a kormány lemondása következtében előállt helyzetet. Parisban a hangulat nyugodt. Az uccák élete zavartalanul tovább folyik. Ennek ellenére a hatóságok erős rendőri oltalom alá helyezték a törvényhozás épületét. A Luxemburg-kert bejáratait, amelyek egyúttal a szenátus palotájához is vezetnek, szintén rendőrök őrzik. A szenátus a Quar'ier Latin közepén fekszik és a hatóságok attól tartanak, hogy a jobboldali egyetemi ifjúság tüntetéseket rendez a szenátorok ellen, akik Doumergue alkotmánymódosító terveit ellenezték. A kormány lemondását politikai körökben meglepetés nélkül vették tudomásul A pártok köreiben általában hajlandóság mutatkozik a pártközi béke fenntartására. A képviselők számolnak azzal a veszéllyel, hogy a pártszenvedélyek ujabb fellángolása a február 6-i eseményekhez hasonló uccai zavargásokat eredményezhetne. Attól lehet tartani, hogy a radikális miniszterek és Doumergue között lezajlott éles hangulat kevéssé, vagy kissé meg fogja nehezíteni a válság megoldását. Az esti lapok egyhangúan fájlalják Doumergue távozását és aggodalommal néznek a iövő elé. A párisi tőzsdét a kormány válságról érkező